(Srácok a Hudácskó pincében)A címet és a téma alapját az aktuális Decanterből loptam, de bevallom engem is nagyon érdekel a téma, vagyis a borkóstolás szülői felügyelettel.
Aktualitása azért is van a dolognak, mert most, hogy a hétvégi programjainkat tervezzük, egyik mélemben a következőt olvastam (persze nem gyerekekre vonatkozott):
„Félek, hogy szombaton mindenki totálisan be lesz állva. Ebédnél is bor, este is bor. Hát hangulat az biztosan lesz.”
Ez eszembe se jutott. Mivel rendszeresen járunk boros alkalmakra, nagyon jól tudjuk hol a határ.
És különben is, egy jó kis beszélgetést kétféle ember tud igazán tönkretenni: az egyik aki tényleg totál be van állva, a másik, aki nem iszik egy kortyot se, ezért hamar elveszti a jókedv fonalát.
Mi minden nap borozunk a férjemmel, általában vacsorához iszunk egy pohárral, de van amikor később is, ha Dávid már alszik, mi pedig csak beszélgetünk.
Általában két nap alatt iszunk meg egy üveggel, de van hogy három, és van, hogy egy este alatt. Borkóstolókra is gyakran járunk, és sokszor visszük a gyereket is, sőt sokszor barátainkkal együtt, több gyerekkel együtt megyünk a pince mélyére.
Mikor terhes lettem a nőgyógyászom javaslatára ittam minden nap egy deci vörösbort, ezt aztán abbahagytam amikor szoptattam, bár ha jobban belegondolok, pont annyi alkohol szívódhat fel a vérbe, mint a tejbe, de nem mertem alkoholt inni.
A Decanterben jobban utána jártak a dolognak, és kiderült, hogy Angliában pl. otthon öt éves kor felett, szülői felügyelettel ihatnak a gyerekek alkoholt. Gondolom egy-egy korty édes borról, azt is vízzel hígítva. Olaszországban ez a határ 16 év, de én eddig akárkivel beszéltem, aki Franciaországban nőtt fel, mindenki arról mesélt, hogy a közös családi étkezések elengedhetetlen része volt a borral koccintás.
Péntek esténként Dávid is ihat egy korty bort, de ügyesen mindig megkérdezi előbb, hogy milyen. Ha száraz, akkor nem érdekli, de hajlandó megszagolni, elmondani milyen illatokat érez. (Általában büdöset érez :-), csak a tokaji borok illatát szereti.)
Én is kóstolhattam gyerekkoromban aszút, vagy édes szamorodnit, de ritkán éltem a lehetőséggel. Úgy látom a gyerekek ösztönösen tartózkodnak az alkoholtól szerencsére. Viszont nagyon érdekesnek találják a pincéket, borfeldolgozót, és a nagy boros vacsorákat is, ahol kihallgathatják a felnőtteket, rohangálhatnak az asztal körül, vagy elvonulhatnak valami titkos rosszaságon törni a fejüket.
Anyai nagyapámnak Adonyban volt szőlője, és ha jól emlékszem, rettenetes borokat csinált. Olyan szag maradt utána a pohárban, hogy vizet se tudtam inni belőle. Még szerencse, hogy Erdőbényén is lakott egy nagyapám 🙂
Mikor kortyoltatok először bele a borba és mit gondoltatok akkor?
Aktualitása azért is van a dolognak, mert most, hogy a hétvégi programjainkat tervezzük, egyik mélemben a következőt olvastam (persze nem gyerekekre vonatkozott):
„Félek, hogy szombaton mindenki totálisan be lesz állva. Ebédnél is bor, este is bor. Hát hangulat az biztosan lesz.”
Ez eszembe se jutott. Mivel rendszeresen járunk boros alkalmakra, nagyon jól tudjuk hol a határ.
És különben is, egy jó kis beszélgetést kétféle ember tud igazán tönkretenni: az egyik aki tényleg totál be van állva, a másik, aki nem iszik egy kortyot se, ezért hamar elveszti a jókedv fonalát.
Mi minden nap borozunk a férjemmel, általában vacsorához iszunk egy pohárral, de van amikor később is, ha Dávid már alszik, mi pedig csak beszélgetünk.
Általában két nap alatt iszunk meg egy üveggel, de van hogy három, és van, hogy egy este alatt. Borkóstolókra is gyakran járunk, és sokszor visszük a gyereket is, sőt sokszor barátainkkal együtt, több gyerekkel együtt megyünk a pince mélyére.
Mikor terhes lettem a nőgyógyászom javaslatára ittam minden nap egy deci vörösbort, ezt aztán abbahagytam amikor szoptattam, bár ha jobban belegondolok, pont annyi alkohol szívódhat fel a vérbe, mint a tejbe, de nem mertem alkoholt inni.
A Decanterben jobban utána jártak a dolognak, és kiderült, hogy Angliában pl. otthon öt éves kor felett, szülői felügyelettel ihatnak a gyerekek alkoholt. Gondolom egy-egy korty édes borról, azt is vízzel hígítva. Olaszországban ez a határ 16 év, de én eddig akárkivel beszéltem, aki Franciaországban nőtt fel, mindenki arról mesélt, hogy a közös családi étkezések elengedhetetlen része volt a borral koccintás.
Péntek esténként Dávid is ihat egy korty bort, de ügyesen mindig megkérdezi előbb, hogy milyen. Ha száraz, akkor nem érdekli, de hajlandó megszagolni, elmondani milyen illatokat érez. (Általában büdöset érez :-), csak a tokaji borok illatát szereti.)
Én is kóstolhattam gyerekkoromban aszút, vagy édes szamorodnit, de ritkán éltem a lehetőséggel. Úgy látom a gyerekek ösztönösen tartózkodnak az alkoholtól szerencsére. Viszont nagyon érdekesnek találják a pincéket, borfeldolgozót, és a nagy boros vacsorákat is, ahol kihallgathatják a felnőtteket, rohangálhatnak az asztal körül, vagy elvonulhatnak valami titkos rosszaságon törni a fejüket.
Anyai nagyapámnak Adonyban volt szőlője, és ha jól emlékszem, rettenetes borokat csinált. Olyan szag maradt utána a pohárban, hogy vizet se tudtam inni belőle. Még szerencse, hogy Erdőbényén is lakott egy nagyapám 🙂
Mikor kortyoltatok először bele a borba és mit gondoltatok akkor?
(Szia Anyu! Látod a lökött lányodat? Itt integet! Kérdezi Anna és Eszter)
Nagy bloggertalálkozó volt, eljött Dalit, sőt a 
