Mivel a somlóit szinte mindenki szereti, és majdnem mindenhol kapható, úgy döntöttünk, a
Velvet kérésére megnézzük a somlóifelhozatalt. Hogy megkíméljük az olvasókat a kóstolás nehézségeitől, végigkóstoltuk tizennégy cukrászda kínálatát, és megállapítottuk, hogy sajnos a
lángos-felhozatallal ellentétben a somlóikínálat már egyáltalán nem mutat olyan homogén, pozitív képet Budapesten.
Találtunk szinte ehetetlen desszertet és olyat is, ami tökéletesnek volt mondható. Az árak tekintetében is hatalmas a szórás, a legolcsóbb helyen 250Ft volt egy adag, míg a legdrágábbat 900 forintér adták. Árak nem lesznek az értékelések végén, ugyanis egy negyed évbe telt, mire ezt a hatalmas mennyiséget végigettük, azóta sok minden változhatott. A módszerünk mindig ugyanaz volt: vasárnaponként öten öt somlóit kóstoltunk, a véleményünket papírra írtuk, majd abból próbáltunk közös véleményt alkotni. Az általunk legjobbnak ítélt somlóit tíz ponttal jutalmaztuk, ehhez képest díjaztuk a többit.
A Velveten közel 90 kommnet érkezett a témához. A leggyakoribb, hogy miért hagytuk ki a tesztből a Daubner cukrászdát, mert ott minden a legjobb. Ezzel mi is egyetértettünk, de egyrészt nem jártunk éppen arra, másrészt sejthető, hogy valóban 10 pontot kaptak volna, bár bevallom, rengeteg dolgot ettem már náluk, de a somlói eddig kimaradt.
Aztán a kommentek végefelé ketten is állították, hogy elmentek a Ruszwurmba, és ott a világ legrettenetesebb somlóiát ették. Nem tudom, lehet, hogy két Ruszwurm van a várban, de mi nagyon finomat kaptunk, és remélem, hogy nem csak egy konkurens cukrászda próbálkozása ez a két komment. Ami számomra még meglepő volt, hogy sokan mennyire gyűlölik a mazsolát 🙂
Egyébként a téma annyira megmozgatta az embereket, hogy több mint húsz levelet kaptam a témában, köztük három olyat, amiben “Kedves Index”-nek szólítottak.
Úgy látszik a somlóin van még mit javítani! Mivel majdnem mindenki szereti, jó lenne a cukrászdáknak kicsit jobban odafigyelni erre az édességre!
Vanillin cukrászda: XIII. kerület, Béke út- Kucsma utca sarok5 pont
Maga a cukrászda egy hatalmas, fehér saroképület. Gondolom, itt folyik a termelés a Vanillin többi üzlete számára is. Gyönyörű napsütésben érkeztünk, és hely is volt a kerthelységben. A kért öt somlói közül az egyiknek határorzottan összeesett, „megpunnyadt” habja volt. Nem is hasonlított a másik négyhez. Kérésünkre, hogy cseréljék ki, értetlen csodálkozás volt a válsz, hogy miért is kéne ezt tenni? Mikor mondtuk, hogy frisset szeretnénk mind az öten, enyhe pofavágás közepette mégis kaphattunk egy másikat.
Sajnos helyben fogyasztásra is műanyag tányérkában adják a somlóit, de legalább nem műanyag kanállal kellett megennünk.
A hab nem valódi tejszín, hanem az a mostanában
mindenhol használatos növényi alapú hab, ami sokkal tovább tartja a formáját, de mint látjuk, ez sem örökké. Hiányzott a rum a csokiöntetből, és az egyik tányérba mazsola se jutott, de legalább nem volt drága. Somlóizni nem ide fogunk járni, de nyáron a málnás omlett nagyon finom.
Vanillin cukrászda: a Hollán és a Budai Nagy Antal utca sarkán
6 pont
A somlói ugyanaz, mint a másik Vanillin cukrászdában, azzal a különbséggel, hogy az eladóhölgy nem akarta ránk sózni a romlásnak indult maradékot, és mosolyogni is tud. Rengeteget számít egy kedves kiszolgálás!
Kunyhó cukrászda: XIII. kerület, Jász utca, és Dolmány utca sarkán
6 pont
A cukrászda falán hatalmas betűkkel hirdetik: a név kötelez! A név pedig nem más, mint az Osváth. Rögtön fel is adja a feladatot, következő tesztünk helyszínét. De vissza a kunyhóba. Pici cukrászda, télen gázkályhákkal fűtött kerthelységgel. Meglepően sokan vannak ebben az Angyalföld nem éppen legszebbnek nevezhető utcájában megbújó pici üzletében. Ez mindig jót jelent.
Nem is csalódtunk, a somlói jó nagy volt, a kiszolgálás kedves, bár itt is műanyag tányérból ehettünk csak, azt viszont meglepően olcsón. A hab itt is csak műhab, de kicsit könnyebb, mint amit eddig kóstoltunk. Rengeteg dió volt a somlóiban, a rumot se sajnálták, viszont sehol egy mazsola.
Osváth cukrászda (Erzsike) Diósdon, Balatoni út 3.6 pont
Budapest határában található az „Erzsike”. Sorra parkoltak le az autók, amikor megérkeztünk. Senki se maradt helyben fogyasztani, mindenki csomagoltatta a süteményeket, mondhatnánk, pörgött az üzlet. Szólnunk is kellett, hogy mi bizony helyben fogyasztanánk. Úgy tűnik, itt még tudják a receptet, mert mazsola is és dió is volt a tányérunkban. Sok volt a csokiöntet, de mintha egy picit kevés lett volna a tejszínhab. Ennek ellenére azt kell mondjuk, teljesen korrekt csemegét kaptunk. Érdemes megállni, ha éppen arrafelé akad dolgunk!
Nádori cukrászda: IX. kerület, Ráday utca 53. a Bakáts térnél
7 pont
Eső elől menekültünk be a cukrászdába, ahol már csak négy somlói jutott ötünknek. Kicsit sajnáltuk, mert nem éppen a legnagyobb adagot kaptuk, de nagyon különleges volt. Kocka alakú, ami egy kicsit olyan ipari termelés hangulatot sugároz, de amikor belekanalaztunk, mégis mosolyra húzódott a szánk.
A csokiöntet ugyanis finom rumos volt, a tészta sok mazsolát rejtett, és hab… A hab ötösre sikerült. Nem műhab volt, és nem cukrozták túl, a tetejét megszórták dióval. Talán csak a műanyag tálkáért volt kár.
Dini cuki: XII. Margaréta, Németvölgyi út sarok
7 pont
Eldugott cukrászdára leltünk teljesen véletlenül, de úgy tűnt, a környékbeliek már tudnak a létezéséről, ugyanis sokan mérték fel épp a választékot, amikor beléptünk. Pici kerek kis asztalokat toltunk össze a pultos hölgy segítségével, helyet csinálva a babakocsinak, amelyben legfiatalabb tesztelőnk érkezett. Meglepően alacsony árakkal dolgozik ez a vicces nevű cukrászda, főleg ahhoz képest, hogy Buda egy kellemes részén található, nem messze a XII. kerületi önkormányzattól.
A csokiöntet mintha egy picit vizes lett volna, de volt, akinek ez nem tűnt fel. Az biztos, hogy mazsolát mutatóban sem találtunk, de a somlói tésztája nagyon finom könnyűre sikerült.
Szalai cukrászda: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 7.5 pont
A nagynevű, régi, pesti cukrászdák egyike ez a kettes villamos Jászai Mari téri végállomásánál. Sajnos ennyien nem tudtunk leülni, minden asztal foglalt volt. Ezért becsomagoltattuk a somlóit és kivittük a Margit-szigetre. Bevallom, sokat vártunk a helytől, de rettenetesen kemény műhabot kaptunk és kicsit avas diót. Reméljük, csak véletlen volt mindez, és nem igaz, hogy a Szalai csak a régi nevéből próbálja magát fenntartani! Azóta megtudtuk, hogy itt kapható Budapest legjobb Rigó Jancsija. Kár, hogy nem azt teszteltük.
Európa kávéház mellett Európa cukrászda: V. kerület, Szent István Krt. 7-9.
8 pont
Ugyanazokat a süteményeket árulják, amelyeket a kávéházban már megszokhattunk, csak sokkal kedvezőbb áron. Leülni nem lehet, pár asztal van csak, az is álló fogyasztásra. Ennek csak egy hátránya van, hogy a gyerekek nem érik fel. Az üzletet elvitelre tervezték, ezért nem is tudja az ember visszavinni a tányérokat, miután befejezte a nassolást. Ez egy kicsit kellemetlen lehet, ha annyi vendég van, hogy nem jut ideje a személyzetnek a romeltakarításra.
Ennyi rossz után jöjjön a jó: a somlói. Szinte tökéletes volt. Kellemes, friss, puha, habos tészták, kesernyés, sűrű csokiöntet, sok dió, és mazsola, puha, majdnem valódinak tűnő hab, korrekt adag.
Jégbüfé: V. kerület, Ferenciek tere, a 7. busz megállója6 pont
Egy újabb hely, ami megkerülhetetlen. Az utcán vaníliaillat terjeng, hosszú sor kígyózik gofrira várva. Bent is sokan vannak, folyamatosan keresztezik egymás útját, itt ugyanis nem olyan egyszerű hozzájutni a kiszemelt csemegéhez. Először ki kell nézni, mit is szeretnénk enni, aztán sorba kell állni a pénztárnál és kifizetni. Régebben sok patikában volt ugyanez a rendszer, sőt, most is van olyan hentes, ahol előbb kérni kell, majd a papírfecnire firkantott árral lehet fizetni a kasszánál, majd újabb sorbaállás után kaphatjuk meg a hátszínt. Eleinte nem értettem ezt a módszert, de bevallom, nagy forgalmú helyeken van benne némi logika, hogy az, aki állandóan a koszos pénzt fogdossa, az nem nyúl az ételhez.
A somlóit kehelyben és nem műanyag tányérban kapjuk. Jó pont. A tészta szerintem sima piskóta, de nem rossz. Az öntet viszont sima pudingnak tűnik. Kár érte, mert végre valódi tejszínhabot nyomtak a tetejére. Sajnos a pudingban nincs rum, de kaptunk egy kevés diót és mazsolát is. Nem tudjuk, mit mondjunk, jó volt, vagy rossz?! Semmiképpen nem tökéletes, de jobb, mint amit vártunk.
Auguszt cukrászda: II. kerület, Fény u. 8.8 pont
Mikor megérkeztünk ,egy kedves, bennfentesnek tűnő fiatalember segített a babakocsinkat a megfelelő helyre tolni. Jól esett a figyelmesség. Pillanatok alatt ott termett az asztalunknál a felszolgáló hölgy, és őszinte mosollyal vette fel a rendelésünket.
Végre kehelyben kaptuk a somlóit, méghozzá szinte tökéleteset! A hab igazi, a dió mennyei és ropogós. A mazsola puha és édes, a csokiöntet rumos. Csak az adaggal volt problémánk. Olyan desszertnek méretezték, amit egy kiadós ebéd után eszik az ember lánya, és nem 11 órakor ebéd előtt. Persze értem én az elgondolást, és jogosnak is találom, micsoda kár lenne, ha minden vendég otthagyná a somlói felét a tányérban, és ki kéne dobni ezt a csodát! De azért ennyi pénzért mégis kaphatnánk legközelebb egy picit nagyobbat?
Auguszt cukrászda: XII. kerület, Sasadi út, a Farkasréti temetőnél
8 pont
Kirándulásból hazafelé, nem éppen kifogástalan öltözékben érkeztünk. Kár volt farmerban és sáros cipőkben becsörtetni a cukrászdába, ugyanis az előkelő helyiség előkelő vendégeket rejtett, ahol felettébb kellemetlen volt ez a ruházat. Nem lett volna probléma, ha elvisszük, amit választunk, de ott ücsörögni illett volna kicsit jobban felöltöznünk.
A somlói szinte teljesen megegyezett a Fény utcaival, csak mintha itt még finomabb lett volna. Sőt, felfedeztünk a dióban egy kevés pörköltmogyoró-ízt is, és talán egy kevés narancslikőrt is. Az adag most is aggályos volt, de már készültünk, rendeltünk franciakrémest is.
Ruszwurm Cukrászda, I. kerület, Szentháromság u. 7.10 pont
Kíváncsian mentünk fel a helyre, ami a legjobb franciakrémes hazája Budapesten. Kicsit izgultunk is, mit tudhat egy ilyen intézmény nyújtani, ha somlóiról van szó. Milyen lehet ott a somlói, ahol 1827 óta cukrászda üzemel, ahol még eredetiek a bútorok, amelyek túlélték a háborút?
A somlói olyan, mint amilyenre gyerekkorunkból emlékszünk. Finom rumos, sok-sok dióval, sok csokiöntettel, és végre egy hely, ahol nem a csokiöntet a rumos, hanem a tészta van meglocsolva rummal. Van benne mazsola is, de mégis a dió mennyisége a döntő. A hab valódi, szépen csorog le róla a csokoládé.
Nem a legolcsóbb hely Budapesten, de annyira értik a mesterségüket, hogy érdemes felsétálni ide egy szép napsütéses délelőttön.
Somlói feketén: gyáli piac kapuja, vasárnap reggelenként, camping asztalkáról árulva7 pont
A legolcsóbb somlói, amit kóstoltunk. Ha őszintén pontoznám, akkor 6 pontot érdemelne, de van abban valami vicces romantika, hogy emberek tucatja várja a „somlóis autót” Gyálon minden vasárnap, és egymás lábát taposva tízesével viszik a csemegét, mintha 1975-ben banánt árulnának.
A somlói nagy adag, reggelinek is elég lenne, ha éppen ilyesmit volna kedvünk enni. Sajnos ezen is a szokásos műhab volt, de a csokikrém jó rumos, nem sajnálták a mazsolát és a diót sem. Egy próbát mindenképp megér. Ahogy a forgalmat elnéztük, egy vasárnap reggel biztosan eladnak 500 somlóit.
Gerbeaud: V. kerület, Vörösmarty tér6 pont
Nakérem, a hat pont nem az egész Gerbeaud-ra vonatkozik, csak a somlóira. Sokkal többet vártunk! Nem csodálkoztunk az áron, hiszen mégiscsak Budapest egyik legpatinásabb cukrászdájába ültünk be, de a somlói minden várakozásunkat alulmúlta. Kocka volt, ami ugye nem galuska. Öt adagban összesen 2 szem mazsolát találtunk. Nem vágott, hanem durvára darált diót szórtak a tetejére. Tulajdonképpen olyan volt, amibe nem lehet belekötni, mert minden éppen hogy megfelel. Nem volt száraz, de krémes sem. Nem volt csokoládés, de pudingos sem. Nem műhab volt rajta, de mégis jellegtelen íze volt. Közepes. Sajnáltuk.
Ismerjük már egymást? Cseréltünk süteményt pénteken, csak nem volt időnk bemutatkozni? Van egy remek recepted, amit szívesen megosztanál velünk? Van kedved beszélgetni?
Akik ismernek, tudják, hogy van egy gyengém, a Rolling Stones. És most az egyik kedvenc Stones számom címe lett egy jégbor neve. Sympathy for the devil 🙂 A Stones-nak eddig is volt borklubja, de ez az üveg most annyira gyönyörűre sikeredett, hogyha szeretném a jégbort, akkor nem sajnálnám érte a 125 dollárt.
Szamorodni. Gondolkodóba ejt, főleg, ha száraz.
Az első egy AGA cooker. Nem csak én vagyok AGA megszállott, létezik már AGA wannabe oldal is, itt olyan megszállottak cserélhetnek eszmét a tűzhelyek királyáról, mint jómagam. Ha választhatnék, sötétzöld, vagy bordó sütőt vennék, azt is a legszélesebbet, olyat, ami egyben cirkóként is üzemel, az ára pedig egy millió forint körül mozog 🙂 
Gyönyörű tavaszi hétvégénk volt! A méhek is elkezdtek dolgozni. Aktuális lett beszélni egy kicsit a mézről. Biztosan mindenki hallott már róla, hogy a boltok polcain sorakozó mézek 70%-a hamísított. Ez nem csak a hamísítás ténye miatt felháborító, hanem azért is, mert a hamis méz sem olcsó, és Magyarországon a családok leginkább a gyerekek számára vásárolnak mézet, főleg a megfázásos időszakban. A szülők jót akarnak, azt szeretnék, hogy gyermekükön természetes gyógymódot alkalmazva segíthessenek egy átköhögött éjszaka után. 
Az Európai Unió évtizedek óta nem önellátó mézből. Kétszer annyi mézet fogyaszt, mint amit termel. Magyarországon ellenben teljesen más a helyzet, itt túltermelés van. De nem a magas termelés, hanem az alacsony fogyasztás miatt. Az egy főre jutó éves mézfogyasztás nálunk 40dkg, míg Németországban 1,6 kg, sőt van olyan ország, ahol 4 kg. Így a megtermelt mennyiség kétharmadát kivisszük az országból. A 200-250 tonnás európai piacon 20 tonnát képvisel a magyar méz. Érdekes momentum, hogy míg a nagy német cégek az európai szabályozás enyhítéséért, azaz a magasabb szintű szermaradvány elfogadásáért lobbiznak, addig a magyar termelők a szabályok szigorításáért tüntettek Brüsszelben.
Tegnap darálthúst kerestem a mélyhűtőmben. Meg mertem volna esküdni, hogy kell lennie két félkilós csomagnak. Nem találtam, úgyhogy kipakoltam az egészet, és csodákra bukkantam.
A zsázsában az a legjobb, hogy egy hét alatt megnő akkorára, hogy már enni lehet. Az ideális idő, amit hagyni kell a növekedésének az két hét, de tavasszal mindig türelmetlen vagyok, és már egy hét után, amikor az első zöld kis levélkéi megjelennek, elkezdem enni.