Én még mindig örülök a tavasznak, még mindig különlegesnek érzem amikor megpillantom a zöld lombokat, pedig már egy pár hete így van ez, még Budapest belvárosában is kizöldült ami megtehette. A Hunyadi téri piacra járunk zöldségért, meg újabban “parkozni” is, gyönyörűen felújították, érdemes megnézni, lett szökőkút, csodás kis pavilon, ahol szombatonként élő zenét játszanak, jó a játszótér, a fűbe le lehet ülni, mert egyelőre még nincsenek benne olyan dolgok, amik kedvét szegnék az embernek, és remélem ez így is marad! A kinti “őstermelői” piacrész pedig annyira hangulatos lett, hogy szinte el se hiszem! Hatalmas, kinyitható, csíkos napernyőket ettek a piac fölé, és az asztalok is megújultak. Amikor valaki árul, akkor felhajthatja, különben nem foglalja a helyet. A városban a tavasz legbiztosabb jele, ha piacon előbb megjelenik a hónapos retek, az újhagyma, majd a spárga.
Mi rengeteget tanulunk a piacon a kofáktól, recepteket, felhasználási módokat cserélünk, vagy megismerünk új zöldféléket. Tavaly pl. feltűnt a kólafűszer, Dávid annyira lázba jött tőle, hogy mindenbe ezt akarta tenni, hús mellé a pácba, túróba keverve palacsintába, aztán nagyon nehezen vallotta csak be, hogy inkább csak az illata klassz, mint az íze. Idén megbeszéltük, hogy miért hónapos a retek, és hogy kik azok az őstermelők. Ez utóbbit, lehet, hogy nem kellett volna ilyen részletesen elmagyaráznom, mert most szinte könyörögni kell neki, hogy egy kicsit halkuljon már el, nem kell mindenkit túlharsogva megállapítani, hogy ki a VALÓDI őstermelő, és ki nem 🙂
Nagyon uralkodnom kell magamon, hogy ne fotózzak le minden virágzó ágat, minden frissen lombba borult fát, és ezeket ne tegyem fel ide a blogba. Pedig olyan gyönyörűek éppen a napokban a csipke, vagy a tölgyek új, még áttetsző levelei. De erős vagyok, elhiszem, hogy nálatok is pont ilyen szépek. Vagy majdnem.
(Borsócsíra-saláta)
Fontos lenne, hogy ne vásároljunk primőr zöldségeket, de a nagy téli zöldéhség után, nem tudom, ki tud magán uralkodni. Minden esetre tényleg sokkal jobban járunk, hogy megvárjuk, amíg vagy a saját kertünkből szüretelhetünk, vagy elhisszük, hogy ez valóban a szabadég alatt nőtt nagyra. Retek, spenót, spárga, rebarbara, sárgarépa, karalábé, sóska, pár hét múlva a zsenge zöldborsó.
Retekből sokszor kapható már a francia változat, ami kevésbé csípős, hosszúkás, egyik fele fehér, a másik piros. Ezt mi mindig csak megmossuk, és só nélkül esszük sajt mellé.
A spenótot ilyenkor tisztítás után, egyben megfuttatjuk egy kevés krémsajton sok-sok fokhagymával, csipetnyi szerecsendióval és fehérborssal, és friss kenyérrel tunkoljuk ki, esetleg lágytojás mellé esszük kiflivel.
Spárgából a zöldet szeretjük, csak eltörjük, ahol engedi magát, így a felső része már biztosan nem fás, majd parázsra tesszük egy tányérral letakarva, hogy kicsit megpárolódjon. Mikor kész, fűszeres, citromos olívaolajjal locsoljuk meg.
Rebarbarából nincsenek nagy családi receptjeim, a férjem utálja, a fiam se kedveli különösebben, csak én vagyok érte oda. Kicsi, egyszemélyes cobblerként szokta végezni, esetleg chutney lesz a vége.
A friss, tavaszi sárgarépát nem főzzük levesbe, csak vajon szoktuk megsütni, majd zöldfűszerekkel meghinteni. A férjem kedvence a zöldbab mellett.
Karalábé jöhet nyersen, chipsnek megsütve, vagy töltve (1, 2, 3.). Imádjuk, ilyenkor kéthetente töltött karalábé az ebéd.
A sóskát nálunk mindenki imádja, levesnek is, édes klasszik mártásnak is törtkrumplival, és salátának is. Csodálkoztam is, hogy számomra két, ízlésében mérvadó ember se eszi meg. Egyik Lila Füge Dóra, a másik Rosenstein Tibor. Legalább több marad nekünk.
A zöldborsó már inkább nyár, de ilyenkor lesz jó a hajtása, ami nagyon finom salátába, nem csak szép.
Irány a tavaszi piac, majd ebéd együtt!
Hegedűs Dávid első receptje, amit egyedül sütött. Apuval sütöttem ma ezt a sütit anyunak anyák napjára, de ő csak fotózott. Keveset írok ide, mert mindent lefotóztunk. Minden gyerek meg tudja sütni az anyukájának anyák napjára!!! Nem kell hozzá külön tésztát csinálni csak össze kell keverni a lisztet a cukorral és a sütőporral, aztán leönteni a tojásos tejjel. Úgy kell csinálni, hogy a vajas tepsibe öntjük a liszt felét, a tölteléke sok túró és eper egy kevés cukorral. Erre öntjük a liszt másik felét. Utána jön rá a tej. A tepsit először ki kell kenni vajjal, és a süti tetejére is kell szórni mielőtt megsütnénk. 180 fokon sütjük 40 percig, amiíg szép piros lesz. Boldog anyák napját anyu! Nagyon szeretlek! 
Vannak szerencsések, akik ma grillezhetnek. Még érdemes egy utolsó csokorral venni a medvehagymából, hogy aztán egy évre elbúcsúzhassunk tőle. Csak annyit mondok, hogy meggyes pite. Ugye, hogy nem is olyan rossz, ha vége lesz a medvehagyma szezonnak? Pikk-pakk, itt a spárga és az eper, majd a cseresznye, és a meggy. És én idén annyi gyümölcsöt fogok enni, amennyivel bepótolom a tavalyi gyümölcsböjtöt is. Szóval az a helyzet, hogy minden barátnőm paleózik. Kivétel nélkül. Nem tudom mi lesz így, megszűnik a tejgyártás és bezárnak a kenyérgyárak? Addig is, amíg ez nem történik meg, aki akarja, egyen a fasírt mellé kenyeret. Mi csak zöldségeket grilleztünk mellé, és elég is volt. Viszont úgy jártunk, hogy harminc perccel a megbeszélt idő előtt odaértünk a grillező helyre, így mire megjöttek a többiek, mi már kibontottuk a bort, gyerekek már a pokrócon heverésztek, és alakult a parázs. Nem is tudom, mit kezdenének nélkülünk a barátaink 🙂
Hozzávalók: 
A cím úgy lenne teljes, hogy Dávid és a válogatós haverok. Vagy Dávid, aki válogat, ha itt vannak a haverok. Vagy Dávid semmit nem eszik meg amit a haverok se, amikor itt vannak a haverok. Vagy Dávid semmit nem eszik meg amit a haverok se, és a haverok se eszik meg, amit különben megennének, de Dávid nem eszi meg. 
Nem éppen reprezentatív a felmérésem, de sikerült 43 öt és tíz év közötti gyereket megkérdeznem, hogy mit ennének a legszívesebben, egyáltalán milyen lenne az álom ebéd számukra. 
Kucsmagombás galette
(
Az az igazság, hogy egy családi, vagy baráti összejövetel bizony elég sok munkával jár a házigazdának. Mivel nálunk meglehetősen gyakran vendégeskednek, általában elég jól fel tudok készülni az estére, tudom mit lehet már két nappal előtte elkészíteni, mit érdemes aznap reggel és mit csak akkor, amikor megszólal a kapucsengő. Ennek ellenére van, amikor nagyon elszámítom magam, és egy nagy ámokfutás lesz az egész. Mint a tegnapi napom. Ha azt se tudom milyen nap van, mert iskolai szünet is van, közeleg az ünnep is, sok embert várok vacsorára, és délelőtt még egy hetedik kerületi sétát is bevállalok, ahonnan fél kettőre esek haza, akkor az esti hét óra pillanatok alatt elérkezik, és persze pont aznap akar valahogy többet az anyjából a kislányom is. Úgyhogy nem éppen tökéletes állapotban nyitottam ajtót a vendégeknek, volt amit még akkor tudtam csak megcsinálni, amikor már itt voltak. Egyébként én szeretek akkor főzni, amikor már megérkeztek a vendégeim, de ez a lakás erre sajnos alkalmatlan, annyira elszeparált a konyha, hogy muszáj mindennel kész lennem, különben nem látom a barátaim. Az egyik, amit két nappal a vendégsereg érkezése előtt el tudtam készíteni, az a mandulatorta volt. Liszt, és gluténmentes, isteni puha, tömény csoda. Úgy látom, egyre több családban van gluténérzékeny családtag, úgyhogy egy lisztmenetes tortának biztosan sikere lesz mindenhol. Persze lisztevők is bátran belevethetik magukat. Dióval is finom!
Mi minden hétköznap együtt reggelizünk. Ennek persze ára van: hét helyett már hatkor fel kell kelnünk, de megéri, sokkal nyugodtabban indul a nap. Ha csak elszaladnánk reggel munkába, úgy érezném, hogy nem is találkoztam reggel a családommal. Persze megtehetnénk, hogy a vacsora lenne a napi közös étkezés, de az sajnos nem mindig sikerül. Ha a férjem sokáig dolgozik, nem ér haza vacsoraidőben, márpedig nekünk muszáj hatkor ennünk, mert a gyerekek nyolckor fekszenek. Így aztán nagyon megbecsüljük a péntek estét, és a szombat delet, amikor együtt ülhetünk asztalhoz. Nem sietünk, ráérünk. Nem szedem le rögtön az asztalt, nem állok neki késő este mosogatni. Az megvár.