Címke: kóser

Kategóriák
Egyéb kategória

Chilis húsgombóc csicseriborsóval

Vettem több kiló pulykacomb-filét felkockázva. Ha valaki nem ismerné ezt a húst, azt érdemes megjegyeznem róla, hogy kb. fele annyiba kerül, mint a pulykamell, és szerintem jobb ízű. A kis húsdarabok méretüknél fogva ideálisak lettek volna valamilyen pörkölt, vagy tokányszerű ételhez, de inkább ledaráltam egy fél kilót, és kis gombócokat formáztam belőle. Csicseriborsó “sóletbe” tettem betétként, úgy hogy a gombócok nagyon csípősek fűszeresek lettek, a borsó kevésbé, így a gyerekek is ettek belőle, a gombócra amúgy is gyanakodva pislogtak 🙂
Hozzávalók a gombóchoz:
50 dkg pulykacomb-filé ledarálva
1 nagyobb fej hagyma ledarálva
2 chili apróra vágva
4 ek zsemlemorzsa
1 tojás
1 tk fahéj
1 tk őrölt szegfűbors
1 tk őrölt koriandermag
4 gerezd fokhagyma összezúzva
A hozzávalókat összedolgoztam, és egy órát a hűtőben pihentettem, majd nagyon pici, maximum dió nagyságú gombócokat formáztam belőle. Ezeket raktam a megfőtt csicseriborsóba, és együtt még kb. 30 percig óvatosan rotyogtattam.
Hozzávalók a csicseriborsó “sólethez”:
4 csésze csicseriborsó (24 órát áztattam hidegvízben)
1 nagy fej hagyma apróra vágva
2 tk sáfrány
2 gerezd fokhagyma
1 doboz konzervparadicsom
2 ek tahini (szezámmagpaszta)
2 ek szezámmag
2 ek méz
olívaolaj
só, bors
1 csokor friss koriander
A hagymát az olívaolajon megdinsztelem, rádobtam a fokhagymát, majd a csicseriborsót. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi, majd hozzáadtam a paradicsomkonzervet, a tahinit, a mézet, és sóztam, borsoztam. Kb. egy óra főzés után, mikor 99%-ban megpuhult a csicseri, felöntöttem annyi vízzel, amennyit elfőtt, és beletettem a gombócokat. 30 perc után megszórtam szezámmaggal, és friss korianderrel. Arra jöttem rá, hogy ha egy vastag falú IKEÁ-s rozsdamentes edényben főzőm, majd lábossal együtt beleteszem egy felforrósított szintén IKEÁ-s szürke vastag alumínium ugyanakkora lábosba, (Talán Brigád volt a neve? Nem tudom, nagyon nehéz, és vastag, sötétszürke), és így teszem a kikapcsolt sütőbe, akkor másnap még mindig forró, nem is kell a sütőt üzemeltetni. Éljen a kóser szombati ebéd! 🙂 (És a takarékoskodás az energiával.)

Kategóriák
Egyéb kategória

Bulgurral töltött birskörte

Miután mindenki hazaérkezett Törökországból, érdemes lenne egy pár török ételt is főzni. Szerintem finomak a török fogások, bár van, aki nagyon hamar megunta őket, és tarjáról álmodozott egy muszlim országban 🙂 A vegáknak biztosan maga a földi paradicsom a hely.Zsidók már 2400 éve is éltek a mostani Törökország területén, de igazán számottevő populáció a Spanyol inkvizíció elől menekült oda 1492-ben. II. Beyazid szultán menekítette ki a szefárdiakat arabokkal együtt. Nemsokára csak Konstantinápolyban több mint 30.000 zsidó élt, 44 zsinagógát használva. Az egész Oszmán birodalomban pedig félmilliót is meghaladta a számuk. Mára már csak 20-25 ezer zsidó él Törökországban, és főleg Isztambulban, valamint Izmirben élnek.Törökországban a rabbit Cháchámbási-nak hívják, ami nagy bölcset, hatalmas vezetőt jelent, ugyanis a „Rab” arabul Isten egyik neve, ezért ezt tilos volt használni.Birskörte bulgurral töltve (izmiri szombatfogadó előétel)
Hozzávalók fejenkét:
1 körte
2 ek bulgur (búzatöret, bio boltban, vagy piacon a magokat árusító helyeken található, érdemes kipróbálni!)
½ Paradicsom apró kockákra vágva
Fokhagyma
Citrom leve, és héja
Petrezselyem és menta levél felaprítva
Só, bors
Olívaolaj
Kecskesajt kockák (feta is megteszi)
Mandula, vagy fenyőmag
A bulgurt egy tálban leöntöttem lobogva forró vízzel, megsóztam, és egy órára letakartam. Ezalatt megpuhul. Aki siet meg is főzheti, úgy 10 perc alatt megvan. A körtét félbevágtam, kiskanállal kikapartam a belét, majd megtöltöttem a többi hozzávaló összekevert masszájával. Sütőben megsütöttem. Tényleg nagyon finom, tessék kipróbálni, amíg kapaható a birskörte!

Kategóriák
Egyéb kategória

A füstölt marhanyelv-VKF IX.

Dibbuk kiírása után két étel között hezitáltam: libamáj, és marhanyelv. Gondolom, libamájjal más is indul a megmérettetésen, marad a marhanyelv. Megjegyzem, volt olyan időszaka az életemnek, amikor untam a libamájat 🙂
Történt ugyanis, hogy egyik kollégám felesége a Gundelben dolgozott. Ott mindig megkapták a vendégeknek már nem felszolgálható, de még tökéletes minőségű libamájat. Egy ideig nagyon jól esett nekik is, de eljött a pillanat, amikor a család vajaskenyeret kívánt vacsorára. Innentől kezdve a munkahelyi hűtőben mindig volt egy dobozban libamáj, szabad felhasználásra. Eleinte meg kellett érte verekedni a többiekkel, de fél év után (mi tovább húztuk, mint a család) előfordult, hogy ránkpenészedett. Most ilyet nem tudnék elképzelni, úgyhogy ha valaki unja otthon a libája máját, akkor csak szóljon nyugodtan!
A marhanyelv nem túl gyakori nálunk, évente mindössze egyet füstöltetünk fel, pedig nagyon finom. A nagycsarnokban lehet kapni nyers marhanyelvet, vagy beszélni kell egy olyan hentessel, aki rendszeresen vág marhát. (Mivel a nyelv a marha első felében található, a főtt marhanyelv kedvelt étel volt a zsidók között, egy kicsit megtörte a kóser húsok egyhangúságát.)
Egy egész marhanyelvet sós, forró vízbe teszünk, és pár perc főzés után lehúzzuk a durva, külső héját. Hagyjuk kihűlni, majd sóval beborítjuk, amiben egy-két napot tartjuk. Utána páclében pácoljuk: sonka pácot szoktam venni (ez egy fűszerkeverék) a Tesco-ban, nagyobbacska papírdobozban árulják. Ezt az előírás szerint elkészítem: fel kell főzni, és annyi sót tenni bele a húsról, hogy egy nyers tojás se ne süllyedjen el benne, se ne jöjjön fel a tetejére. (középen kell, hogy lebegjen) Utána ebben a páclében pácolom 3-4 napig, ahogy érzem. (tudom, ez most nagy segítség volt) Mikor kész, elviszem a füstölőhöz, és felfüstöltetem. A füstölőnél addig szoktam füstöltetni, mint egy kolbászt: egy napig. (Persze nem egy nyelvvel állítok oda, ilyenkor visszük a baromfikat, marhaszegyet, ilyesmi, amire egy évben szükségünk lehet.)
Mikor felhasználjuk, vízben megfőzzük, mint egy csülköt szokás a bableveshez, utána felszeletelem, erős paprikával megszóróm, és jó sok zúzott fokhagymát szórók rá. Puha fehérkenyérrel isteni, de pizzára sem akármi!

Kategóriák
Egyéb kategória

Jewish apple cake

Most van szukot ünnepe, azaz a sátoros ünnep. Ilyenkor szokás egy sátorban étkezni. Ha valaki szeretné ezt megtenni, Budapesten elmehet a Klauzál tér kettőbe. Erről most sajnos nincs időm bővebben értekezni, de jövőre is kell valamit írni ide, igaz? Egy újabb kalóriabomba a sátorban való eszegetéshez: Jewish apple cake. Hogy mitől jewish, arra nem sikerült rájönnöm, pedig a google 1,8 millió találatot hoz rá. Kiváló módja a kicsit fonnyadt almák elpusztításának, ebbe is négyet sikerült beletennem. A tucatnyi recept közül, amit átnéztem egy közös biztosan van, kapcsos kuglóf formában sütik. Az a recept, amit választottam két csésze cukrot ír, én csak egyet tettem bel, és így is elég édes lett. Mivel ez egy egyszerűnek mindható „bögrés” tészta, egészen kezdők is megsüthetik, biztos a siker!
Hozzávalók:
3 csésze liszt
1 csésze cukor
1/2 csésze olaj
4 tojás
½ Csésze narancslé
2 ek fahéj
2 ½ tk sütőpor
½ tk só
4 alma meghámozva, kicsumázva, cikkekre vágva
Először a száraz hozzávalókat kevertem össze egy tálban, majd beleöntöttem a folyékonyakat, és a tojást. Összekevertem, és egy kemény, elég furcsa állagú tésztát kaptam. Belesimítottam a formába, majd belenyomkodtam az alma cikkekeket. 180 C fokos előmelegített sütőben kb. 60 perc alatt sült meg.
Eredetileg a Judapesten.

Kategóriák
Egyéb kategória

Pletzlach

Most, hogy nem kell túlzásba vinni a szombati ebéd előkészületeket, nyugodtan süthetünk egy kis Pletzlach-ot estére, és borozgathatunk a hagymaszagú lakásban a barátainkkal. Barátnőm holland szomszédjai szerint ugyanis, minden zsidó kedvenc csemegéje a Pletzlach. Tegye fel a kezét, aki evett már ebből a hagymás-mákos kenyértésztából sült lángosféléből!
Pedig valóban nagyon népszerű, főleg az USA-ban, ahova persze a lengyel zsidók vitték magukkal. A szó lapost, deszkát jelent, úgyhogy gondolom százötven éve még nem ilyen helyes kis kerek Pletzlach-okat sütöttek, hanem olyan nagyobb lángosokat, mint a töki-pompos a fesztiválokon manapság. Szerintem a szintén lengyel export bagel kicsit nagyobb sikereket ért el a nemzetközi gasztronómiában.
Miután megsült, érdemes egy picit letakarva pihentetni, és csak utána megenni, mert akkor van ideje megpuhulni a hagymából felszálló gőztől, és sokkal finomabb, mint egészen frissen, igaz akkor meg az illata csalogatja az embert.
Hozzávalók 30 darabhoz (2 tepsi)
1,5 bögre simaliszt
1,5 bögre teljeskiörlésű liszt
2 ek olaj
1,5 tk só
Bors
½ kocka élesztő
2 tk cukor
1 bögre meleg víz
Az élesztőt a cukorral megfuttattam a meleg vízben, majd összekevertem a többi hozzávalóval. Kb. 10 perc dagasztás után, letakarva langyos helyen egy órát kelesztettem, majd kinyújtottam. Fehérboros pohárral szaggattam belőle köröket, amit tepsire téve újabb 30-40 percet kelt. Ekkor megkentem tojással, jól megszórtam kockára vágott hagymával, majd mákkal. (Nem kell a mákot megdarálni!)
180 C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsült. Miközben sül, már lehet a poharat rendeltetésszerűen használni!
Eredetileg a JUDAPEST oldalán.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ünnepi vacsora

Tegnap este jött össze a család, hogy megünnepeljük Ros Hásánát. Mindenféle édes dologgal készültem, sütöttem kerek kalácsot, ettünk 613 magvú gránátalmát, mézédes fügét, sárgarépa-salátát, mézes tölgylevél salátát, erdeigombás marhasültet Yorkshire pudinggal. Halfejet nem főztem, mert a látványát nehezen viselném az asztalon, de a fiam rajzolt egyet, és azt kitettük a tányér mellé. Ilyenkor szokás valami újat enni, amit abban az évben még nem ettünk, nálunk ez most a mézzel grillezett füge volt. Persze szép borokat is ittunk vacsora mellé, sőt a pálinkából is rendesen fogyott.
A marhát még Bécsből hoztuk múltkor, úgyhogy amellett, hogy kóser, nagyon finom puha lett, igaz, már egy hete pácoltam a hűtőben, babérlevél, boróka, fokhagyma, és dijoni mustár keverékében. Összekötöztem, olíva olajon sütöttem meg hirtelen, majd hagymán, fokhagymán, és fehérboron sütöttem puhára alacsony hőmérsékleten négy óra alatt.
Mikor megsült a pecsenyeléből egy-egy kanálkával kiszedtem egy muffinforma aljára, később abban sütöttem a Yorkshire pudingot.
A maradék pecsenyelét kiszedtem egy szószos serpenyőbe, hozzáadtam 30 dkg erdeigombát, két evőkanál konyakot, kakukkfűt, zöldborsot, pici vizet, és beforraltam sűrűre. Ez volt az öntet a hús mellé.
Mikor a pudingot megsütöttem, örömmel konstatáltam, hogy smile kinézete lett, teljesen véletlenül, ugyanis ott tört fel a pecsenyelé a formából. Így legalább a gyerekek is viccesnek találták, és ettek belőle. Ha direkt akarnám így készíteni, biztosan nem sikerülne! (Pont most szídtak valami hasonló smile-t a tv-ben, ami krumplipüréből készül, és a gyerekek imádják Angliában.)
Hozzávalók a Yorkshire pudinghoz:
15 dkg liszt
2 dl tej
2 tojás
Só
Kakukkfű
Egy csipet szódabikarbóna
A masszát fél napot pihentettem, majd az előmelegített sütőben felforrósított muffinformába kanalaztam a forró pecsenyelére. Kb. 10 perc alatt megsült, 24 db lett belőle.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mézes süti az ünnepre

A mézes, édes, illatos sütemény kötelező fogása a Ros Hásánai étkezéseknek. Ilyenkor mindig örülünk neki, mert nagyon jó illat lengi be az egész lakást, egy pici tepsi süteménytől is, aztán mikor elfogy, egy évig eszünkbe se jut sütni belőle, annyira tömény. Szerintem reggelire a legjobb, egy pohár tejjel, de alma mellé is finom, a lényeg, hogy valami enyhítsen a töménységén. Ha mégis maradna belőle, akkor hagyni kell megszáradni, majd ledarálni, és nagyon finom morzsa alapja lehet egy túrótortának, vagy almás rétesbe is kiváló, az alma közé keverve.
Hozzávalók:
1,5 bögre simaliszt
1 bögre méz
1/3 bögre kristálycukor
2 tojás
1 tk reszelt gyömbér
1 narancs reszelt héja
1/2 narancs leve
1 ek fahéj
1 tk őrölt szegfűszeg
1 tk őrölt kardamom
1 tk szódabikarbóna
2 ek olaj
A hozzávalókat összekevertem, és sütőpapírral kibélelt tepsibe töltöttem. 180C-ra előmelegített sütőben 50 percig sütöttem. (tűpróba!) Egy hétig eláll.
Sana Tova!
Eredetileg a JUDAPESTEN.

Kategóriák
Egyéb kategória

A zsidó újév, Ros hásáná

Ros hásáná:(ראש השנה) a zsidó újév, az ember teremtésének évfordulója Tisri hónap elseje (a zsinagógai újév, a teremtés ünnepe, a naptári év kezdete) A szavak igazi jelentése: az év feje. Idén szeptember 13-14 napjára esik. Ahogyan nevében is benne van ez a nap az év feje, s mint ilyen, a hagyomány szerint nem annyira az önfeledt ünneplésnek, hanem sokkal inkább a következő évre való készülődésnek kell szentelnünk magunkat. Ezen a napon lelkünkbe pillantunk és megpróbáljuk a múlt év hibáit javítani, erélyeit erősíteni. Ros hásánát a Talmud az ítélkezés napjának (jom hádin) nevezi, és így ír róla: “Ros hásánákor minden élőlény elvonul Isten előtt…” Úgy tartjuk, ilyenkor három könyv van nyitva Isten előtt, az első könyvbe az igazak kerülnek; a másodikba a gonoszok; míg a harmadik könyvbe a közepesek. Az igazak ítélete és pecsételése: jó, tehát az élet. A gonoszok ítélete és pecsételése: rossz, tehát a halál. A közepesek ítélete és pecsételése; haladék. Róluk ilyenkor még nem dönt Isten, ők haladékot kapnak arra, hogy javítsanak életükön, hogy jövőre a jók közé kerülhessenek.
“A hetedik hónap első napja legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető kürtharsogással…”Azonban a sófár fújás napján hozott döntés nem végleges. Az emberek tíz nap haladékot kaptak, hogy végiggondolják cselekedeteiket, megbánják esetleges rossz tetteiket, jót tegyenek, javukra billentsék a mérleget, jobb viselkedést ígérjenek, amit aztán meg is tartanak, és imájukkal a Bíró (ezen a néven említik ilyenkor Istent) kegyelmébe ajánlják magukat. Jom Kippur, a kegyelem utolsó napja, a vallomás és bűnbánat kritikus ideje. Amint a nap lemegy, a sors tekercsei becsukódnak. A következő évre minden ember sorsa megpecsételődött. Az évi ítélethozatal napnyugtakor a sófár hangjával véget ér. De Jom Kippurig még van egy pár napunk, nézzük, mi történik addig.
Ros Hásáná első napjának délutánján – ha szombatra esik, akkor másnap – van a Táslich szertartás, melyet többnyire folyóparton végzünk. Szimbolikusan a vízbe vetjük bűneinket, hogy ezáltal tisztán kezdhessük meg az újesztendőt. Ezt egészen pontosan úgy kell elképzelni, hogy elsétálunk egy folyópartra, ahol a zsebünkből a piszkot beleszórjuk a vízbe, ami elviszi azt. Ezért mondták, hogy a zsidók a halakkal etetik meg a bűneiket. (Aki szeretne ilyet élőben látni, az menjen el 13-án, csütörtökön délután 17 órakor a Táslich szertartására a Lánchíd pesti oldalára. (Itt meghallgatható lesz a sófár hangja is. A „turisták” a Lánchídról szokták nézni 🙂 )
Az ünnepen, a templomban kötelező meghallgatni a sófár, vagyis egy kóser állat szarvából készült kürt hangját. Ez tórai előírás. A vallási törvények szerint napi minimum harminc sófárhangot kell hallani. Annak, hogy miért kell sófárt szólaltatni, több magyarázata is van. Az egyik ilyen az, hogy felrázza az embereket, és bűnbánatra készteti őket. Ami valóban igaz, nagyon hátborzongató, mondhatni misztikus hangja van. Egy másik magyarázat szerint a sófár hangjára megnyílik az ég és az imák és könyörgések közvetlenül az Örökkévalóhoz jutnak. Akár ezt is el tudom képzelni, annyira furcsa érzés vesz erőt az emberen, amikor ezt a hangot hallja. Az ünnep első napján Izsák megszületését, míg a második napon Izsák megkötözését olvassák a Tórából. Ez utóbbi történet arról szól, hogy amikor az Örökkévaló megakadályozza Izsák feláldozását, akkor Ábrahám egy kost áldozott fel fia helyett, ami egy bokorba volt gabalyodva a szarvánál fogva. Ez is az oka, hogy a sófár kosszarvból készül általában, de mint írtam minden kóser állat szarva megteszi. Ros hásáná ünnepén szokás különleges ételeket fogyasztani. A kalács ilyenkor nem hosszúkás, hanem kerek, áldásmondáskor nem sót, hanem mézet használnak. Az almát is mézbe mártva esszük. Gránátalma sem hiányozhat, hiszen a hagyomány szerint ennek 613 magja van, vagyis amennyi tórai parancsolatot kell betartanunk. Ezenkívül szokás halfejet is enni (Na, ezt mi kihagyjuk), és persze mézes sütit is (amit holnap megsütök) A sok édes, kerek étellel kívánjuk szimbolizálni, hogy az év kerek, teljes, és édes legyen. Érdekes, hogy a Talmud szerint a világ teremtése is ezen a napon fejeződött be, valamint ezen a napon fogantak az ősanyák: Sára, Rebeka, Ráhel, Lea. Ekkor szabadult ki József a börtönből, és később ekkor fejezték be a rabszolgamunkát őseink Egyiptomban. Az ezt követő napokat hívjuk egészen Jóm Kipurig a “bűnbánó napok”-nak.
“Lesáná tová tikátévu – Jó évre legyetek beírva!” 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Töltött paradicsompaprika

Nagyon szeretem a paradicsompaprikát (vagy pritaminpaprika?), kár hogy nagyon rövid ideig lehet kapni egy évben. Sokkal jobb ízű, mint a kaliforniai, de nagyon romlékony. Jártam már úgy, hogy az összes penészes volt belül a magoknál, amit a piacon vettem, és ez sajnos kívülről nem látszik. Most szerencsém volt, mindegyik egészséges volt. Tudom, nem egy eredeti recept, de tegnap este családi összejövetel volt nálunk, és a felnőttek menüjét ezzel egészítettem ki, hogy legyen valami fűszeres is a sajtoshús, krumplipüré összeállításhoz, ugyanis a három fiú sajnos elég válogatós.
Hozzávalók:
Paradicsompaprika kicsumázva
Hagyma karikákra vágva
Gomba felszeletelve
Cameber sajt felkockázva
Fokhagyma
Só, bors
Szerecsendió
Erőspista
A hagymán megpirítottam a gombát, fűszereztem, és amikor kihűlt, belekevertem a sajtot. A masszát a paprikákba töltöttem, és alufóliával fedett tepsiben megsütöttem.

ps: nagyon vicces, hogy a MS Word milyen két szót ajánl fel, a szerinte helytelen Erőspista helyett! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Mindentbele pogácsa

Péntek este leánybúcsúra voltam hivatalos. Sajnos egész nap rengeteg dolgom volt, ezért csak közvetlenül a megbeszélt időpont előtt tudtam gyorsan összedobni valamit. Ezért aztán, mi tagadás, elég ronda lett a végeredmény, de legalább finom. Mindenesetre ezt állította, aki evett belőle két hennázás között. A hennázás volt ugyanis a menyasszony kérése, és miután kijöttek a hüpe alól az esküvőn, marokkói módra a kezünket aldásként feléjük mutatva “sikitottunk”, ezzel nagy boldogságot okozva nekik, és áldást szórva rájuk 🙂
Ez a „pogácsa” egy valódi „tegyünkbelemindent” recept. Még csak pogácsaszaggatót se látott, ezért hasonlít inkább egy gombócra.
Hozzávalók (ezek voltak itthon):
40 dkg főtt, áttört krumpli
40 dkg liszt
¾ Doboz kukoricakonzerv
2 tojás
3 ek tejföl
1 ek libazsír, vagy vaj
1 kocka élesztő
1 ek méz, vagy 1 tk cukor
1 dl tej
Só, bors
2 ek chili fűszerkeverék, vagy valami csípős
A töltelékhez:
30 dkg juhtúró
1 ek erőspista
3 gerezd fokhagyma
Az élesztőt a tejben a mézzel elkevertem, majd egy picit hagytam, hogy felfusson. A tészta hozzávalóit összegyúrtam, de a kukoricát nem tettem bele. Letakarva egy órát pihentettem, majd beledolgoztam a kukoricát is. Vizes kézzel kis gombócokat formáztam belőle, hagytam még pihenni fél órát, majd 180 C fokos sütőben kb. 30 percig sütöttem. Mikor kész lett, még forrón ketté vágtam, és megtöltöttem egy-egy kanál juhtúróval.

Eredetileg a Judapesten.