Egy szelet és kész vagy! Annyira finom, annyira krémes, és annyira édes. Valahogy rá vagyok állva az utóbbi időben a csokira, úgyhogy engem aztán megtalálta az új Milkás Philadelphia. És persze a fiamat is, hiszen igazi, ujjal kitunkolni való finomság, amit akkor vettünk észre, amikor kinyitottuk a dobozt, és hiányzott a krém harmada.
-Dávid, megetted?
-Én nem!
-Ne mondd már, látszik az ujjad nyoma, és hiányzik belőle egy csomó.
-Én csak megkóstoltam, de akkor már hiányzott.
-Biztos?!
-Nem…
Hát, így jártunk 🙂 A torta már kicsit felnőttesebbre készült, vaníliás-vodkás narancs van a tetején, ami a vodka miatt a tejcsokihoz is nagyon jól passzol.
Ebédre ettünk a barátainkkal egy-egy szeletet, majd vacsoráig elfogyott a maradék a tortaállványról kanalanként. Tanulság: tilos kanalat hagyni a torta mellett, és szemmagasság felett kell tárolni a hűtőben. Persze aki akarja, így is megtalálja, és most volt jelentkező rá bőven.
Hozzávalók:
4 doboz Philadelphia Milka
2 tojás szétválasztva
1 csapott ek keményítő
20 dkg zabos keksz
10+5 dkg puha vaj
2 narancs
1 rúd vanília
4 ek cukor
0,5+1 ek dl vodka
Most arról nem nyitok vitát, hogy ez cheesecake vagy sajttorta, ha nem baj 🙂
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A krémsajtot (cheese cream) elkeverem a keményítővel, a tojások sárgájával, az egy evőkanálnyi vodkával, és a fehérje felvert habjával. Reszelek bele egy kevés narancshéjat is.
A kekszet késes robotgéppel megdarálom, és elkeverem a 10 deka puha vajjal. Sütőpapírral kibélelem a tortaformát, és belenyomkodom a kekszes masszát. Tíz percig elősütöm, majd lepattintom a forma szélét, és gyorsan hagyom kicsit lehűlni.
Rásimítom a masszát, és ötven perc alatt megsütöm a tortát.
Közben lereszelem egy fél narancs héját, majd megpucolom, és kifilézem a narancsokat. A cukrot halvány barnára karamellizálom, rádobom a narancsgerezdeket, meghintem a narancshéjjal, és a kikapart vaníliamagokkal, hozzákeverem a vajat és a vodkát is. Egy percig nagy lángon főzöm, majd elzárom alatta a lángot, hagyom teljesen lehűlni, a tortával együtt. Csak tálalásnál teszem rá a narancsot a sütire, és kézi lánggal kicsit megbarnítom a tetejét.
Gyerekkoromban sokat ettünk, de most úgy tűnik, senki se tudja igazán, hogy mi is az a ricset. Gábor megfőzte. Pár hónapja jó kis vita alakult ki róla a 
A kolbászos gombócleves hallatán nem az olcsóság szokott az embereknek eszébe jutni először, inkább az, hogy mennyire laktató, meg hogy jaj istenem, nagymamámnál ettem utoljára, mennyire finom volt! Pedig tényleg nem drága, valóban laktató és nem csak a nagymama nosztalgia miatt finom, olyannyira nem, hogy az utóbbi pár évben gyakran látni mindenféle változatát éttermek étlapjain is.
félretenni, hogy abból gombóc készüljön, de gyakoribb volt az, hogy valóban gombóc volt ebédre és egy darabkát eltéve a tésztából, meg is volt a másnapi vacsora alapja.
Vasárnapra borús eget és mindössze 11 fokot mondanak, ami a villámgyorsan 20 fokhoz szokott énemnek nagyon rossz hír, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy inkább a 11, mint a 20 a normális ilyenkor. Sajnos a borús ég nem segít a hatalmas szárazságon, de remélem pár nap, és nagy-nagy esőzések kezdődnek, mert elképesztő az az aszály, ami van. Tavaly ősz óta szinte nem is esett, az a pár centi hó szinte semmi volt, főleg, hogy a szél felszárította, így nem is volt igazi olvadás. Ritkán érzem úgy, hogy a városban is elkéne az eső, de hatalmas mocsok, ami az utcákat borítja a bizonyíték rá, hogy ha már a közterület fenntartók, vagy a háztulajdonosok nem mossák a járdákat, akkor a természetnek kéne megtenni, különben pár hét múlva megfulladunk a bűztől.



Február van, vagyis unjuk a sütőtököt. Igazából már az illata se esik jól, se a gyereknek, se nekünk. Nincs az az őszi izgalom, ha valami narancssárga színt látok, hogy ez milyen finom lenne mondjuk zsályás sütőtök levesként.
Itt az ideje a lassan főtt, sűrű raguknak. Ha lennének Budapesten olyan igazi kocsmák amit fogadónak hívtak száz éve, akkor szerintem minden nap ott vacsoráznánk. Marhát ennénk a borgőzös helységben krumpligombóccal, és nehéz vörösbort kortyolnánk hozzá, vagy valamilyen vajban párolt borjút sok forró krumplipürével.

Régebben is töltöttünk kolbászt itthon, de általában fel is füstöltük. Mióta a gyerek allergiája miatt oda kell figyelnünk, hogy véletlen se legyen az ételében glutén, már a kis, sütnivaló kolbászokat is mi készítjük itthon, egyszerre letöltünk 3 kilót (ennyi fér a töltőbe) és lefagyasztjuk. Kicsit munkásabb, de sokkal jobb megoldás a boltinál, és ami a legfontosabb, csak az kerül a kolbászba, amit beleteszünk.

