Címke: vega

Kategóriák
Egyéb kategória

Lencse és birsalma

Ha most lenne itthon egy jó zsíros hússzelet, akkor köretként enném ezt a fogást. Nagyon illene hozzá szerintem valamilyen a serpenyőben enyhe füst ízt kapott, zsírtól csöpögő hússzelet, de ennek hiányában csak álmodozom róla. Különben is, tegnap este alaposan betermeltünk tatár bifsztekből, és hoztam haza is belőle egy keveset, amit még éjfélhez közel megettünk édes kettesben a konyhában, természetesen a pult mellett állva, suttogva. Abba meg tehettem volna egy picit több kapribogyót 🙂
Kint esik, fúj a szél, köd és négy fok van. Nekem nincs bajom a hideggel, sőt a ködöt is szeretem, de ezt a nyúlós, málló időt nehezen viselem. Forralt bort nekem!
Hozzávalók 6 személyre:
3 birsalma
2 ek vaj
3 ek cukor
2 szem szegfűszeg
cajun bors ízlés szerint

25 dkg beluga lencse
1 fej hagyma
10 dkg mazsola
1 dl vörösborecet
3 ek libazsír
2 gerezd fokhagyma
1 csipet madras curry
só, bors

A birsalmát megpucoltam, és 5 mm vastag szeletekre vágtam. Felkockáztam, a magházat kihagyva. A cukorral és a fűszerekkel a vajra szórtam, majd felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte. Megpároltam. mire megpuhult, a víz elpárolgott róla. Ezután hagytam egy kevés ideig még a lángon, hogy a cukor picit megbarnuljon rajta.
Közben a zsíron megdinszteltem a hagymát és a fokhagymát, rászórtam a mazsolát és a lencsét, fűszereztem és megfőztem. Mikor már majdnem jó volt, akkor kevertem hozzá az ecetet, majd hagytam, hogy elfőjön a leve.
Tálalásnál egy gyűrűben rétegeztem a lencsét a birssel.

Kategóriák
Egyéb kategória

Chipotle

Valamikor a meleg őszi időben voltunk vacsorázni Annánál, és akkor kaptunk tőle pár szem szárított Chile Ancho-t. Állítólag itthon is lehet kapni, de ami sokkal érdekesebb benne szerintem, az maga az eljárás, amivel a paprika tartósítva van.
Szárítással, és füstöléssel tartósítják, ettől más nevet is kapnak ezek a paprikák: chipotle.
Azt az ételt készítettem belőle, amit Anna javasolt, de utána néztem a dolognak, és rengeteg mindenre lehet használni egy ilyen füstös, csípős paprikát. Én nem dohányzom, de ennek olyan kellemesen dohányos illata volt, hogy alig vártam, hogy elkészüljön!
Készítenek belőle mártást, BBQ fűszert, sőt édességeket is. Lehet egészben kapni, és paradicsommártásban eltéve is.
Szerintem a magyar fűszerpaprika és a kápia is alkalmas lenne ilyesmire, kár hogy már lekéstem róla, jövőre mindenképp kipróbálom.
És akkor jöjjön a recept:
Hozzávalók 4 személyre12 db chipotle paprika
1 nagy fej vöröshagyma
1 dl olívaolaj
20 dkg mazsola
2 doboz felaprított paradicsom konzerv
1 kk fahéj
só, bors
0,5 kk koriander mag
30 dkg cheddar sajt

A paprikákat egy éjszakára húslevesbe áztattam. Másnap óvatosan felvágtam hosszában a paprikát, és kikapartam a magokat. Mindegyikbe egy darab cheddar sajtot rejtettem.
A hagymát üvegesre pároltam az olajon, majd rádobtam a mazsolát. Végül felöntöttem a paradicsommal. Fűszereztem, és picit rotyogtattam.
Végül óvatosan beletettem a sajttal töltött paprikákat, lefedtem, és addig pároltam, míg a sajt megolvadt a paprikában.
Nem volt otthon, de mehetett volna bele friss koriander is, és egy kanálka tejföl se rontotta volna el talán. Kuszkusszal ettük, ami egyáltalán nem autentikus 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Gránátalma, mandarin, vanília esszencia

Jó néha elmenni olyan országokba, ahol mindenféle előítélet, előzetesen meghallgatott vélemény, vagy étteremajánló nélkül ülhetek be egy étterembe.
Ezért a csodáért nem is kellett messzire mennem, elég volt Bécsig elutazni, és ott egy rombuszhalat rendelni. A hal mellé érkezett hét, azaz hét csepp csoda.
Annyira intenzív gyümölcs, bódítóan meleg vanília, és selymesen kellemes vaj volt abban a hét csepp esszenciában, hogy napokig arról álmodtam! Aztán megpróbáltam keresni valami hasonlót, és találtam is Bűvös szakácson egy karottás mandarin mártást, ami alapnak jó volt. Hetente egyszer Lila Fügével vendégül látunk tíz embert vacsorára, pár pohár borra, és egy jó beszélgetésre.
Múlt héten nyelvhalat terveztünk, és ahhoz gondoltam ezt az esszenciát.
Nyelvhalat nem kaptunk, lett helyette laposhal en papillote, és arra csepegtettem rá a mártást. Működött. Másnap muszáj volt a kacsára is cseppenteni belőle. Annak is kiemelte az ízét.
Itt most egy picit leállok, mert épp az jutott eszembe, hogy talán garnélán is finom…
Elkészíteni egyszerű, de nagyon időigényes.

Hozzávalók:
10 szem mandarin
5 gránátalma
0,5 rúd vanília kikapart közepe
1 csipet curry por
1 csipet cayenne bors
3 dkg jó minőségű vaj

A mandarin levét kinyomtam és leszűrtem. A gránátalma magjait a szűrőkanálba tettem, és a levét átpréseltem a mandarinhoz.
Vastag, szendvicstalpú serpenyőbe tettem, majd a serpenyőt egy vastag alumínium lapra helyeztem. Így ment az egész a legkisebb gázrózsára, a legkisebb lángon.
A hőmérséklete elvileg nem mehet 50 fok fölé, de nem is melegszik fel jobban.
Egy egész napon át, vagy még tovább párologtattam, amíg szinte szirup sűrűségű nem lett. Ekkor belekapartam a vanília belsejét, beleszórtam a fűszereket, és még harminc percig a lángon hagytam. Másfél deci esszencia lett belőle.
Pici üvegcsébe töltöttem, majd amikor lehűlt, beletettem a kockákra vágott vajat. Rácsavartam a tetejét, és addig ráztam, amíg teljesen homogén mártás kaptam.
Egy mokkáskanálnyi csupán az adag belőle.
Zseniális!

Kategóriák
Egyéb kategória

Káposzta savanyítás

Eljött a káposzta savanyítás ideje.
Sokan német ételnek tartják, de valójában Kínában “találták” fel a káposzta savanyítással történő tartósítását.
Szerencsés vagyok, édesanyámék minden évben taposnak káposztát, mióta az eszemet tudom. Most nincs nehéz dolguk, mert Üllőn laknak, Vecsés szomszédságában, ahol minden évben megveszik a legyalult káposztát, így a gyalulással nem kell bajlódniuk. Vecsésen a káposzta kilója 60 forint, de a gyalult káposztát is mindössze 70 forintért árulják, egyszerűen nem éri meg bajlódni vele. Nem kell sokat keresgélni, ha valaki kocsival végighajt a falun, rengeteg helyen van kint az ajtó előtt káposzta, ezeken a helyeken árulnak is, és általában le is gyalulják, de szinte bármelyik járókelőnek van tuti tippje, hogy hol lehet gyalult káposztát venni. Vecsés pedig Ferihegy mellett található, szinte egybeépült Budapesttel.
Nemrég ettem bolti savanyú káposztát, és teljesen ledöbbentem, hogy mennyire rosszabb minőségű az ún. “Házi vecsési káposzta” amit a piacon árulnak, mint a valódi házi. Gondolom gyorsítják a savanyodást, vagy ki tudja mit tesznek vele.
Minden esetre édesanyám káposztájában nem csak dísznek van erős paprika és babérlevél. De teszünk bele birsalma szeleteket, sőt pár szem kukoricát is, babérlevelet, esetleg köményt, mások szoktak tormát is.
A káposzta savanyítás igazán nem bonyolult feladat. Tulajdonképpen csak káposzta és só szükséges hozzá, az összes többi csak extra.
Lehet kapni kerámia káposztasavanyító edényeket is, ebbe annyi káposzta fér, ami egy négy fős családnak bőven elég télire C vitamin és rost forrásként is.
Anyuék nem csak maguknak, hanem az egész nagy családnak taposnak, sőt decemberben ki is szállítják a káposztát, annyira rendesek. Pedig savanyú káposztával telerakni az autót nem éppen illatos cselekedet 🙂
A káposztát a sóval addig kell taposni, amíg annyi levet ereszt, hogy feljön a káposzta tetejére. 100 kiló káposztához kb. 1,2 kg sót használunk. A só kivonja a nedvességet a káposztából és a káposztában természetesen is megtalálható baktériumok megsavanyítják előbb a levet, majd magát a káposztát is.
Fával leszorítjuk, majd arra valódi macskakövet teszünk, mert a gránitnak tényleg van súlya, és a káposztának fontos, hogy le legyen szorítva.
Mi kint tartjuk a garázsban, ahol elég hideg van, így a káposzta 3-4 hét alatt készül el.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kabbalat Shabbat – Morocco Night

Régen voltam ennyire jó Kabbalat Shabbaton, mint péntek este!
Csupa jó arc fiatal, kellemes beszélgetések, közös éneklés, olyan jó kis szombat érzés…
Magyarországon is van már Moishe House, és meghívtak, hogy főzzek velük, készítsünk marokkói zsidó vacsorát a többieknek.
A legjobb buli mindig a konyhában van, úgyhogy sokan együtt készítettük a vacsorát, és még többen ettünk belőle. 25 főre készültek, de amikor asztalhoz ültünk, én 34 fiatalt számoltam.
Hét körül befutott két “gasztróceleb” is (most biztosan imádnak, hogy ilyeneket írok :-), Kollár Tamás és Zeibig Márton akik a paprika tv-ben futó lakásétterem c. sorozatot nyomják, és megígérték, hogy novemberben valamikor ők főznek. Mi elmegyünk, az biztos!
Tehát, jól kitaláltam, hogy készítsünk majd fügés csirkecombot, citromos csicserit, és aszalt gyümölcsös pitét 25 főre. El is képzeltem, hogy ez az én konyhámban mennyi időt vesz majd igénybe, és nagyon bátran megrendeltem a hozzávalókat.
A baj ott kezdődött, hogy mindig elfelejtem, hogy a konyhák többségében nem kilencven centis főzőlap van, öt gázégővel, csupán hatvan centis, négy égővel. Na, ehhez képest a Moishe házban három égős a tűzhely, amiből az egyik csak félig ég. Amikor ez bebizonyosodott, kicsit bepánikoltam, hogy nem lesz itt vacsora! De szerencsére érkezett egy dupla rezsó, és az este meg lett mentve. Igaz, a pite végül nem készült el, mert a sütőben a combok sültek a sütemény helyett, de szerintem senki nem maradt éhen. (Legalábbis nagyon remélem!)
Azt még le kell írnom, hogy sehol nem olvastam a budapesti házról, hogy gyerekbarát lenne, pedig Eszterék annyira jól szórakoztatták Dávidot, hogy szinte nem is láttunk belőle semmit, egyszer került elő csupán, énekelt egy kicsit, evett egy adag kuszkuszt, és elment aludni 🙂
Fügés csirkecomb 6 főre
6 csirkecomb
1 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
20 dkg aszalt füge
10 dkg fekete olajbogyó
10 dkg méz
1 ek koriander mag
0,5 ek római kömény
1 citrom
só, bors
olívaolaj
A combokat besóztam, és olajon minden oldalát pirosra sütöttem. Eredetileg ez egy lábosban készülő étel, úgyhogy az eredetit írom.
A köményt és a koriandermagot száraz serpenyőben megpirítottam. A hagymát karikákra vágtam és a lábos aljára szórtam. Rátettem a combokat, megszórtam a fűszerekkel, a felkarikázott citrommal, és az olajbogyóval. A fokhagymát apróra vágtam, és az olívaolajjal elkevertem. Ráöntöttem a combokra a mézzel együtt. Beleszórtam a fügét is, és felöntöttem annyi zöldséglevessel, amennyi ellepi.
Lassan, legalább egy óráig főztem, ameddig a combok is, éa a füge is teljesen megpuhult, és a ráöntött zöldséglé besűrűsödött, harmadára főtt.
Zöldséges kuszkusszal tálaltam. (Most a combok nagy részét sütőben sütöttük, alufólia alatt. Így is megpuhult, de a hagyma karamellizálódott az alján. Egészen más lett az étel. Nem jobb vagy rosszabb, de nagyon más.)
Citromos csicseri 6 főre
30 dkg csicseriborsó (24 órára beáztatva)
2 dl olívaolaj
20 dkg zöld olajbogyó
1 paradicsomkonzerv
2 fej citrom
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 pici chili
1 rúd fahéj
5 cm gyömbér
koriander mag
római kömény
só, bors
1 csokor menta
A csicserit sós vízben puhára főztem. A hagymát, fokhagymát és gyömbért az olívaolaj felén megfuttattam. Hozzáöntöttem a leszűrt csicserit, elkevertem a paradicsommal, fűszerekkel, és annyi vízzel amennyi ellepi.
A citromot hosszában gerezdekre vágtam héjjal együtt, és a csicserihez tettem az olajbogyóval együtt. Kb. egy órát főztem. Tálalásnál megszórtam mentával és meglocsoltam a maradék olívaolajjal.

Kategóriák
Egyéb kategória

Banán ketchup

Nem én találtam ki jó dolgomban! Már a XVIII. században is készítettek hasonlót, az internet pedig tele van banán ketchup receptekkel, de én most készítettem el először.
Régebben ettem egyszer valahol műanyag flakonos változatot, és nekem az is ízlett, de eszembe se jutott utánanézni a receptnek. Tizenöt évnek kellett eltelnie, hogy megint előkerüljön a banán ketchup, és most meg is csináltam.
Kaptunk ugyanis egy adag házi, sütnivaló kolbászt, ami meglehetősen fűszertelen volt. A kolbászt direkt ilyenre készítették, nagyon jó minőségű hozzávalókból, de nagyon enyhe fűszerezéssel. Ehhez készítettem a meglehetősen fűszeres, szerintem egyáltalán nem banán ízű ketchupot.
A sok interneten talált receptet módosítottam a saját szánk íze szerint.

Hozzávalók:
4 nagy banán
0,5 fej hagyma
5 gerezd fokhagyma
2 ek paradicsompüré
10 dkg világos színű mazsola
3 dl fehérbor ecet
4 ek barnacukor
1,5 ek tengeri só
2 ek kukorica szirup (mézet tettem bele helyette)
1 kk chili
2 tk őrölt szegfűbors
10 szem szegfűszeg
1,5 tk fahéj
1 kk feketebors
0,5 tk őrölt szerecsendió
2 ek rum
4 dl víz

A mazsolát, banánt, hagymát, fokhagymát és paradicsompürét késes robotgéppel teljesen homogénre dolgoztam.
Egy kislábosba öntöttem, hozzáadtam a fűszereket, vizet és ecetet.
Takaréklángon, a végén már gyakrabban kevergetve sűrűre főztem. Ez kb 1,5 órát vesz igénybe. Elzártam a lángot, és hozzákevertem a rumot, és leszűrtem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Avokádó reggeli

Amikor a férjem itthon dolgozik, vagy legalábbis nem reggel megy el itthonról, akkor mindig valami jobb reggelit készítek neki a szokásosnál. Nem kell dobozba tennem, vagy becsomagolnom, csak elé teszem és ő megeszi. A mai avokádó nem csak finom, de szép is volt, kár hogy le se vette a szemét a monitorról, ezért nem láthatta 🙂
Ritkán kapok jó avokádót, és van amikor itthon se tudom megérlelni rendesen. Ez a mostani is csupán ötven százalékosnak ítéltetett, lehetett volna jobb ízű is, meg egy picit puhább is, pedig három napig volt egy banán társaságában a papírzacskóban.
Hozzávalók fejenként:
1 avokádó
1 ek olívaolaj
1 ek méz
chili ízlés szerint
lime
1-2 gerezd fokhagyma
só, bors
1 csipet koriander mag
1 csipet római kömény
friss koriander zöld (annak aki gyűlöli a koriandert, annak petrezselyem)

2 szelet pirított rozskenyér

Az avokádó közepét kivájtam, felaprítottam, és rögtön rányomtam egy lime felének levét. A mézet elkevertem az olajjal, apróra vágott fokhagymával, korianderrel, chilivel, sóval, borssal. Amíg a kenyér pirult ráöntöttem a mézes öntetet az avokádóra, a koriander magokat és római köményt száraz serpenyőbe megpirítottam. Végül a magokat is rászórtam az avokádóra, és visszatöltöttem az egészet a héjába.

Kategóriák
Egyéb kategória

Cékla panna cotta


Mielőtt gyorsan elkapcsolna a kedves olvasó, elárulom, hogy hal mellé készítettem.
Tehát nem édes, hanem sós, és eszméletlen finom!
Egy angol nyelvű gasztronómiai lapban láttam először, aztán elfelejtettem, majd pár hete Lila Fügénél lapozgattam a legújabb szakácskönyvét, amiben csak panna cották vannak, és ott megint szembe jött velem. (Jaj, micsoda panna cotta felhozatal! De nem ér más szakácskönyvének lelőni az összes poénját, ezért a céklás marad az egyetlen, vagy majd sokára lesz még maximum egy…) Sajnos a könyv franciául íródott, ezért nyelvi nehézségeim vannak vele, de amikor egy fotó is inspiráló lehet, akkor nem hiszem, hogy baj lesz a recepttel.
Pisztrángot sütöttem hozzá vajban, összedobtam egy kevés zöldsalátát, és meg is volt a vacsoránk.
Hozzávalók 5 adaghoz:
1 közepes hosszúkás cékla (megtisztítva 15 dkg volt)
2 dl tej
2 dl tejszín
5 zselatin lap
só, bors
1 kis üveg kapribogyó, vagy 2 ecetes uborka
kapor
A céklát nagyon apró darabokra vágtam, és a tejben takarék lángon pár perc alatt puhára főztem. Leturmixoltam, és átszűrtem.
Közben a zselatinlapokat hideg vízbe ázattam.
A céklához kevertem a tejszínt, és megborsoztam. Lecsepegtettem a kaprit, és belekevertem a céklába. Ha uborkát használtam volna, akkor azt apró kockákra vágtam volna.
Kinyomkodtam a zselatinlapokat, és mikróban 30 másodperc alatt megolvasztottam.
Hozzákevertem a céklához, majd szétosztottam öt formába a krémet. 3 órára a hűtőbe tettem.
Tálalás előtt egy pillanatra forró vízbe mártottam a formát, így a panna cotta széle picit megolvad, és könnyen kicsusszan a formából.

Kategóriák
Egyéb kategória

Galuska bíborban

Nincs rajta szépítenivaló, tulajdonképpen sztrapacskatészta, vagy ahogy nagyanyám hívta, nyerskrumpli-galuska. És nyerscékla-galuska. Nyáron, amikor sztrapacskát ettünk tyúkpörkölttel a többi gasztrobloggerrel a nagy baskói éjszakában, rájöttem, hogy azért nem olyan a galuskám mint nagyanyámé volt, mert nekem megfő benne a krumpli, neki pedig egy picit nyers maradt, amolyan al dente sztrapacska. Az apró lyukú reszelőm túl finom, a nagylyukú túl nagy. De mivel annyira szeretem a sztrapacskát, megérte venni egy pont jó lyuk méretű reszelőt hozzá.
Cékla azért került bele, mert sok van belőle, ennyi az egész.
Tegnapelőtt kaptam egy kedves levelet az unokabátyám régi barátnőjétől, akit húsz éve nem láttam, és időközben vidékre költözött, nyáron nomád körülmények között él, és kecskéket is tartanak, aminek a tejéből kecskesajtot készítenek, és éppen sok céklájuk van.
Nekem pedig mindig van a hűtőmben kecskesajt.
Úgyhogy nem egyszerű juhtúrós galuska készült, hanem attól egy picit komolyabb.
Mivel a céklában nincs keményítő, sokkal több lisztet vett fel a tészta mint rendesen, így annyira kemény lett, hogy a nokedliszaggatón csak nagyon nehezen tudtam volna átnyomni, így kiskanállal szaggattam a forró vízbe. Talán a nagyobb méret miatt, vagy azért mert nagyon figyeltem, hogy rögtön kikapjam ha elkészült, sikerült tökéletes állagúra főznöm.
Hozzávalók:
2 szem közepes krumpli
2 szál hosszúkás cékla
1 tojás
liszt (nokedlitésztánál keményebb tésztát kell kapni)
só, bors
A a krumplit és a céklát lereszeltem, elkevertem sóval, borssal, tojással és liszttel. Sós, forró vízben főztem ki. Főzés előtt egy galuskával próbafőzést csináltam, mert az első szem szétfőtt, ugyanis nem volt benne elég liszt.
A rozmaringot és kakukkfüvet fpicit megfutattam vajban, és arra szedtem a galuskákat.
A mártás tejszín, kecskesajt és zöldfűszerek keveréke.
Persze lehet ugyanúgy füstölt szalonnás zsírba szedni, mint a sztrapacskát szokás.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mit dolgozott, mit evett az üknagymama?

Mikor Dávidot bölcsödébe írattuk, össze kellett szednem egy csomó olyan családi iratot, amire soha nem gondoltam volna, hogy szükségem lesz.
Imádom ezeket a régi születési és házassági anyakönyvi kivonatokat, a megsárgult, megtört papírokat, a régi viaszos pecséteket, de a kedvencem dédanyám munkakönyve.
Ő volt az egyetlen dédszülőm, akit ismertem személyesen.
1897-ben született és a Wohl Irén nevet kapta. Hamar árva lett, és Jászfényszarura került nevelőszülőkhöz. 1912-ben, tizenöt évesen váltotta ki a munkakönyvét.
Múltkor, a Dob utcában volt dolgunk, és mutogattam a házakat a fiamnak, nekem is érdekes volt, hogy egy fél életet végi lehet élni egy utcában: “Itt született a dédi, ebben a házban lakott, amikor férjhez ment, és ebben dolgozott először. Ez pedig az a ház, ahol az én ükanyám, vagyis a te szépanyád meghalt.”
Pár száz méteren belül születni, lakni, szeretni, dolgozni, és meghalni.
Mikor dédi meghalt, annyi idős voltam, mint Dávid most. Szerintem már nem rá emlékszem, csak azokra a történetekre, amiket róla mesél a család. De ez egy nagyon szerethető emlék.
Dédikém pici asszony volt, 152 centi mindössze, és csupán 32-es volt a lába. Mégis 18 gyereket nevelt összesen, a dédapám első házasságából hozott gyerekekkel együtt.
Nagyapámat, aki nem mindig bánt úgy nagyanyámmal, ahogy illett volna, egyszer úgy megverte a sodrófával, hogy az öreg sírva könyörgött neki, hogy hagyja abba 🙂 Persze kezet nem mert emelni az anyósára.
Otthon nézegettük a munkakönyvet, és beszélgettünk a munkáról a fiammal.
Mi az a paszomány munkásnő, vagy milyen süteményeket készíthetett Somló Vilmos Damjanich kávéházában, amikor czukrász volt?
Vagy mi lehetett a munkája a Moskovitz czipőgyárban a Király utca 14, II. udvarában?
És utána a Neuhaus Izidornál a Dembinszky u. 6-ban?
Vagy a Lichtig és Stern cipőüzemében a Felsőerdősor utcában?
És különben is, mit evett, amikor ezeken a helyeken dolgozott?
(Azt az érdekességet nem meséltem el a fiamnak, hogy a háború után 1949-től dédi a művégtag gyárban dolgozott. Gondolom sokan tértek haza hiányzó végtagokkal, és az is lehet, hogy nagyobb szükség volt ilyesmire, mint cipőkre.)
Mikor hazaértünk, kinyitottuk a hűtőt, hogy főzzünk valami olyat, amit mondjuk 1915-ben is főzhettek a Dob utcában. Nehéz dolgom volt.
“Nem, túrórudit biztos, hogy nem ehetett az üknagyanyád akkoriban, és képzeld el, akkor még csak jégszekrénye volt az embereknek, minden nap venni kellett a jegestől a jeget, aki kis kerekes kocsival járta a házakat, és kiabálta, hogy itt a jeges. De a Dob utcában nem volt gyakori a jégszekrény.
Nem, olajbogyó sem volt, sőt, parmezán se. Volt viszont krumpli, karalábé, hagyma, fokhagyma, túró, kacsazsír, szőlő, méz, tojás, liszt és dara, cukor, tejföl, tej, paprika, paradicsom, és fokhagyma is.”
Úgyhogy főztünk két olyan ételt, amihez az alapanyagok, és az eszközök is meglehettek, de mégsem egy hagyományos korabeli szakácskönyvben olvasható recept.
Az egyik ilyen a túrógombóc, mézes, szőlős öntettel. Bejött a dolog, kiváltotta a túrórudit.
Hozzávalók:
50 dkg tehéntúró
2 tojás
13 dkg búzadara
1 mk só
4 ek cukor
fél citrom reszelt héja

50 dkg kékszőlő
5 ek akácméz
2 ek vaj
1 kk fahéj
4 szem szegfűszeg
1 citrom leve
fél citrom reszelt héja
1 dl édes fehérbor (valamilyen tokaji)

A tojást a sóval felverem, majd hozzákeverem a cukrot is. A túrót krumplinyomón átnyomom, elkeverem a tojással, és a búzadarával. Belereszelem a citrom héját is, lefedem, és egy órára a hűtőbe teszem.
A szőlőszemeket leszedem a fürtről, ketté vágom, és kiszedem a magját.
Egy serpenyőben karamellizálom a mézet, beleszórom a fűszereket, felöntöm a borral és a citrommal, majd beleforgatom a szőlőt. Három percig főzöm, ennyi idő alatt ereszt egy kis levet, de nem fő meg teljesen.
Forró vízben kifőzőm a gombócokat, leszűröm, és a megolvasztott vajba forgatom.
Tálalásnál leöntöm a szőlővel.
Közeledik RosHasana, ez is jó egy mézes receptnek. Tejes, annak a figyel a kóserre!