Ismerjük már egymást? Cseréltünk süteményt pénteken, csak nem volt időnk bemutatkozni? Van egy remek recepted, amit szívesen megosztanál velünk? Van kedved beszélgetni?
Április 27-én összejövünk páran, a JP és a Fűszeres blog olvasói, és egy kellemes villásreggeli közben jókat beszélgetünk. Piknik alapon! Gyere el, írj egy e-mailt. Szeretettel várunk!
A karfiolleves annyira krémes, sima étel, hogy kell mellé valami markánsabb kiegészítő. Először pirított szezámmaggal próbálkoztam, kicsit javult a helyzet, de még mindig nem volt tökéletes. Maga leves kicsit édeskés, ezért olyan valamit próbáltam kitalálni, amiben visszaköszön a sós mellett az édeskés íz is. Úgyhogy sütöttem mellé egy karamellizált hagymával töltött kenyeret, és így elmondhatom, hogy tökéletes párosítást sikerült kitalálnom. Hozzávalók a leveshez: 30 dkg karfiol sima sós vízben megfőzve 2 ek liszt olívaolaj 3 gerezd fokhagyma 2 dl tejszín szerecsendió bors
1 kk kömény
1 kk koriander A karfiolt megfőztem annyi vízben amennyi ellepi, majd az olívaolajon megfutattam az összetört fokhagymát, megszórtam a liszttel, és berántottam vele a levest. Kicsit forraltam, beleöntöttem a tejszínt, és összeturmixoltam. Szerecsendióval, és borssal ízesítettem, majd belekevertem 3 ek száraz serpenyőben pirított szezámmagot. A tálalásnál reszelt cheddar sajtot szórtam a tetejére.
Hozzávalók a hagymás kenyérhez: 80 dkg liszt 25 dkg túró 4,5 dl langyos víz 1 csomag szárított élesztő só A hozzávalókat 20 percig dagasztottam, amíg teljesen elvállt az edény falától, és a kezemtől is. Duplájára kelesztettem, majd kis zsömléket formáztam belőle, és minden zsömlébe tettem egy kanálnyi olajon karamellizált hagymakarikát. A gombócokat tortaformába raktam egymás mellé, és a kenyeret 200 fokon 40 perc alatt megsütöttem.
Pár napja írtam a Rolling Stones jégborról, és ennek kapcsán hívta fel a figyelmem Vadjutka barátnőm az LV új reklámarcára. Majdnem padlót fogtam!
Körübelül ilyennek képzelek egy beszélgetést a Louis Vuitton-nál:
-Ki legyen a 2008-as reklámarcunk?
-Paris Hilton.
-Jaj, ő már annyira elcsépelt. Legyen egy férfi.
-George Clooney?
-Nem jó, ő a másik sarkon kávéfőzőt reklámoz Budapesten.
-Valóban, Budapestre oda kell figyelni. Hatalmas sorok kígyóznak minden reggel tíz előtt az üzeltünknél. Alig várják a vásárlók a nyitást, este pedig biztonsági őrőkkel kell kiszorítani őket az utcára.
-Akkor kit kérjünk fel?
-Keith Richards-t.
-Zseniális!
Szerintem tényleg zseniális. Bár a táskát még ő sem tudná eladni nekem. 🙂
Idén nagyon későre esnek az ünnepek, tavaly, ha jól emlékszem Pészach egy időben volt a keresztény húsvéttal. A zsidók holdnaptár segítségével állapítják meg, hogy melyik ünnep mikorra esik, ami a keresztény húsvétra, és pünkösdre is igaz, ezért is mondják ezekre az ünnepekre, hogy mozgó ünnepek: mindig más napra esnek. Idén Pészach április 19 és 27 közé esik, aminek az első két estéjét Széder estének hívjuk. Pészach az Egyiptomiból való kivonulás ünnepe. A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság után, kivonultak Egyiptomból. Az ünnep előtt nagyon alaposan kitakarítunk. Ez nem egy szokásos nagytakarítás, ilyenkor kiporszívózzuk a szekrényeket, kirázzuk a könyveket, mindent kiporolunk, ahol elbújhatott egy kenyérmorzsa. Márpedig morzsa akárhol lehet. Én ilyenkor alaposan kitakarítok, előveszem a pészachi edényeimet, kidobok minden kovászost, ezt nem olyan nehéz megtennem, mert már előre tervezek, és ilyenkorra elfogy itthon a liszt, nincs a fagyasztóban sütemény, keksz, ilyesmi. Egyedül a kovászomat sajnálom, ezt át szoktam vinni egy nem zsidó barátnőmhöz, akivel írunk egy jelképes papírt, miszerint a kovászt eladom neki. Még fizet is érte, általában egy százast, pedig a kovászom sokkal többet ér 🙂 Pészah után pedig visszavásárolom tőle. Ez a vicces mozzanat nagyon fontos, mert valóban nem szabad ilyenkor a tulajdonunkban lennie kovászosnak. Ilyenkor szokás elégetni az egész évben összegyűjtött challat is (A szombati challah, kalács, vagy barhesz sütésekor félretett áldozatot egész évben gyűjtjük, majd megszabadulunk tőle) A peszáh előtti néhány napban mindenkinek hozzá kell járulnia a szegények, rászorulók peszáhi lisztjéhez (kimhá dipiszhá), hogy a jó érzés, a szabadság érzése mindenkinek a sajátja legyen, mindenki érezze úgy, mintha ő maga szabadult volna meg a rabságtól. Ezért is szokás széder estére sok vendéget hívni a családon kívül is. Ortodox családok ekkortájt kicserélik a sütőjüket egy olyanra, amit csak az ünnepen használnak, vagyis évente mindössze egy hétig. Én szimplán kitakarítom, kóserolom azt. Ha lesz időm, elszaladok egyik ortodox barátunkhoz, és készítek pár fotót, hogy bemutassam mennyire komoly dolog ilyenkor a takarítás: a csapot alufóliával tekerik körbe, a konyhapultot, és a felette lévő csempét nylon-nal borítják, még a hűtőt is kibélelik fóliával. Olyan lesz a konyha, mint egy űrállomás. Érdekes. Miután kitakarítottuk a lakást, következhet minden gyerek kedvence a hamec, vagyis a kovászos keresése: elrejtjük valahol a lakásban egy pár morzsát, lehetőleg becsomagolva, hogy ne szóródjon szét, majd látványosan megtaláljuk azt, gyertyával a kezünkben. Ezt tollseprűvel szokták fakanálra seperni. A megtalált morzsáért persze ajándék jár 🙂
Kezdődhet az ünnep: a két Széder estének megvan a maga forgatókönyve. Először is mindenkinek úgy kell tekintenie saját magára, mintha ő is ott lett volna azok között, akik kivonultak Egyiptomból. A szertartás egy pohár bor elfogyasztásával kezdődik, négyet kell meginni az est folyamán. Azért 4, mert a Tóra 4 különböző kifejezést használ a szabadságra a kivonulás kapcsán. Az egyiptomi száműzetés idején is 4 nagyon nagy erénye volt minden zsidónak: megtartották a héber nevüket, héberül is beszéltek és nem vették fel az egyiptomiak nyelvét, igen erkölcsösek voltak és hűségesek maradtak egymáshoz. Az ünnep elnevezése: hág hápeszáh (az elkerülés ünnepe) a Tórából ered, a halál elkerülte (peszáh) Izrael fiainak házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette. Angolul Passover. Tehát, a zsidó törzsek egyiptomi kivonulását megelőzően a tízedik csapás (az elsőszülöttek halála) elkerülte a zsidó családokat. Ez volt az utolsó csapás, mely után engedélyezte a fáraó, hogy elhagyja országát az ingyen munkaerő, a rabszolgasorsba kényszerített zsidóság. Nevezzük még a szabadság ünnepének (hág háhérut), mert ekkor következett be a hosszú egyiptomi rabság után a szabadság. Szabad nép lett a rabszolgákból és elindultak a Kánaánba vezető hosszú úton. A kovásztalan kenyerek ünnepe (hág hámácot) elnevezés is a kivonulásra, a szabadságra emlékeztet. A kovásztalan kenyér (mácá, pászka, laska) a rabszolgák, a szegények kenyere volt annak idejében; valamint e kenyér emlékeztet a sietségre is, mert nem volt idő a tészta kelesztésére. A manapság az ünnep alatt evett macesz csak vizet és lisztet tartalmazhat és 18 percen belül kell megsütni, nehogy meghámecosodjon (erjedésnek induljon, kovászos legyen). Az askenáz zsidóság pészah napjaiban a rizs és a hüvelyes növények (bab, lencse, borsó stb.) fogyasztását is tiltja. Peszáh a tavasz ünnepe (hág hááviv) is, mert mindig tavasszal veszi kezdetét, mikor a termés érlelődni kezd, amikor újra éled a természet. Ez az elnevezés az ünnep mezőgazdasági jellegére utal, mert a Szentélyben a zsengék, az első termések áldozatát az ünnepek után mutatták be és az ünnep második napján kezdték el az omerszámlálást is. Az ítélet napja (jom hádin) néven is ismeretes, mert a Misna tanúsága szerint Isten ekkor mond ítéletet a föld termései felett. A peszáh szó jelenti még azon áldozatot is, melyet niszán tizennegyedikén este minden zsidó családnak be kellett mutatnia a Tóra tanúsága szerint. A széder este: A héber széder szó (סדר) rendet jelent, pészah estéjét a rend éjszakájának nevezik (ליל הסדר – lél hászéder). Őrködés vagy megőrzés éjszakájának is nevezzük. Széder esti vacsoránál minden vendég kap egy Haggadat, amiben a kivonulás történte, és az este rendje van leírva. Az estét általában a családfő, vagyis a legidősebb férfi vezeti. Az ő széke mellé egyes helyeken egy második karosszéket is készítenek az asztalhoz, várván azt a zsidót, aki valamiért nincs ott (nem érdekli, beteg, nem lehet jelen). Az ünnepi asztalon mindig megtalálhatóak a Haggadák, a szédertál, rajta ételek: bécá – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén), zroá – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztunk el; a tál jobb felső részén), máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és saláta az előző kettő alatt), kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt bal oldalon), chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon), koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyan az, mint a máror), bor, (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is), Poharak mindenkinek. Egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege), egy tálka sós víz, három darab pászka (macá, macesz), ünnepi gyertyák. Az este gyertyagyújtással kezdődik. Ezután kidus, vagyis áldás a borra. A széder folyamán összesen négy pohár bort iszunk, ebből a kidus az első. Kézmosás. Ez a szokásos kézmosás, de most nem mondunk rá áldást. Kárpász. Eszünk egy darabot a krumpliból, sós vízbe mártjuk. Jáchác. A családfő kettétöri a szédertálon lévő három pászka közül a középsőt. A kisebbik felét visszateszi a helyéra, a nagyobbikat pedig elrejti. Ez az áfikomen, amit a vacsora végén eszünk meg. Mágid,a szabadulás történetének elbeszélése. A házigazda felemeli a szédertálat, és hangosan, tagoltan mondja a “há láchmát”: “Íme, a keserűség kenyere, amit őseink ettek Micrajimban (vagyis Egyiptomban) Megtöltik a második poharat, és a jelenlévők közül a legfiatalabb elmondja a “Má nistáná?-t”, vagyis megkérdezi: “Miben különbözik – má nistana – ez az éjszaka az év többi éjszakájától?” A házigazda válaszával (“Rabszolgái voltunk Fáraónak”) kezdődik a Hágádá, a peszách történetének elbeszélése, az est lényege. Van, ahol a házigazda olvassa fel hangosan, magyarázatokkal, máshol minden résztvevő felolvas egy-egy részt. A négy fiúról szóló hasonlat a zsidó nép különböző csoportjait mutatja be: az egyik a bölcs, a tanult Talmud-tudós, a másik az önző rosszcsont, a “gonosz”, akit csak a saját hasa érdekel, a harmadik az együgyű, balga, akit könnyű “palira venni”, míg a negyedik a “csöndes többség”, amely “még kérdezni sem tud”, a mindenkori tömegtájékoztatás áldozata, az “ajlem-gojlem”. Manapság van egy “ötödik fiú” is, aki egyáltalán nem vesz részt a széderen, mert kirándulni ment inkább… Ő is zsidó, neki is mellettünk van a helye. Ezután mesélünk az az isteni ígéretről, mely megtartott máig, s tovább meséljük a Hágádái elbeszélést a rabszolgaságról, a tíz csapásról, amely után a Fáraó elengedte a népet; a kivonulásról, amelynek útja a szabadsághoz vezetett. Családi hagyományok szerint változó énekbetétek is tarkítják a szöveget, majd megemlítjük a pászkát – a maceszt – és a keserű gyökeret (máror), aztán a dicsőítő ének (hallél) után újra elmondjuk az áldást a második pohár borra, melyet már hátradőlve, mint a szabad emberek, iszunk ki. Ezután kezet mosunk, áldást mondunk a pászkára, a márorra, majd a “Hilél-féle szendvics” (koréch) következik: pászka reszelt tormával – s végül jön a vacsora. Ilyenkor már nagyon késő van, általában éjfél is elmúlt, mindenki rettenetesen éhes! 🙂 Vacsora után megtöltjük a harmadik poharat borral. És jön a kérdés: hol van az Afikómen (az előzőleg elrejtett maceszdarab)? Amíg a gyerek nem adja vissza, nem lehet folytatni a szertartást, mert ez a darab jelképezi az áldozati bárány elfogyasztását. A gyerekek meg általában édességet szoktak kérni érte. Elfogyasztjuk az afikoment, és elmondjuk az asztali áldást (“bencsolunk”). Megisszuk a harmadik pohár bort, majd kinyitjuk az ajtót – jelezve, hogy az Őrizet Éjszakáján nem félünk semmitől és senkitől –, és elmondjuk az Öntsd haragodat… kezdetű imát. Ekkor megtöltjük a negyedik pohár bort, valamint egy külön poharat (serleget) Illés próféta tiszteletére. Befejezzük a Hágádát, s a végén elmondjuk: “lesáná hábáá b’Jerusalajim” – “Jövőre Jeruzsálemban” – és kiisszuk a negyedik pohár bort. Holnaptól pár recepttel jövök.
Ketchup. Nálunk mindig van itthon, a férjem szereti. Főtt virslihez szokta enni, és néha én is kérek belőle. Nem vagyok érte oda, de nem tudom megmondani, hogy mi a bajom vele. Egy időben édesanyám csinált házi ketchup-ot, rengeteg paradicsomból főzte, kis üvegekben dunsztolta, csodájára jártak a rokonok, de én azért se voltam oda. Úgy érezem, mintha a ketchup íze igazából semmihez nem illene. Azt mondják, hogy a gyerekek szeretik, ami akár igaz is lehet, de a fiam rá se bír nézni. Viszont ismerek olyan kislányt, akinek olasz (!) édesapja remek paradicsomos tésztát készít, ő mégis hetente legalább háromszor főz magának iskola után ketchup-os spagettit sajttal. 11 éves, és konkrétan ezen él. Senki nem mondhatja, hogy nem kapta meg a választás lehetőségét, hogy nem főznek a szülei. És mégis imádja… Nem szólhatok egy szót se, én legalább 4 évig éltem vajas-mustáros kenyéren, amit aztán egyszer csak leváltott a mikróban olvasztott trappista sajt. Elsős lehettem, amikor megígértettem édesanyámmal, hogy ha jól viselkedek, egyszer vesz nekem egy öt literes üveg mustárt. A nagycsarnokkal szemben, ahol most egy gyorsétterem van, akkoriban még egy hentes volt, gyönyörű kézzel festett csempék alatt mérték a húst, és a kirakatban ott sorakoztak a mustárok. (Ezeken a csempéken disznókat terelget a kondás, ha jól emlékszem, de az biztos, hogy gyönyörű volt, és miután megnyitott a Burger King, egy ideig láthatóak maradtak a csempék, aztán eltűntek. remélem nem verték le őket!) Talán emlékeznek még rá egy páran, hogy a nyolcvanas évek közepe előtt, amikor még nem volt akkora divatja Bécsből behozni mindenféle elektronikai készüléket, lehetett kapni itthon orosz mikrót. A mikró vajszínű volt, hatalmas nagy, és rettenetesen zúgott. A tányérja nem forgott, és olyan órája volt, hogy előbb teljesen fel kellett húzni, aztán visszatekerni arra az időre, amennyit használni szerettük volna a készüléket. A melegítés végén furcsa, mehanikus csengetéssel jelzett. Na, ebben a csodában mikróztam a sajtokat ebédre. Mire ötdekányi sajt középen is megolvadt benne, addigra a széle teljesen kiszáradt, megbarnult, megkeményedett 🙂 Eleinte az olvadt sajtot megkentem mustárral, de később csak magában ettem. Ketchup akkor sem játszott. Nem úgy, mint “Joey Tribbiani” 🙂 Annyira rossz, hogy szinte már jó!
Tudom, hogy a legtöbb családnál vasárnaponként nagy ebédet rendeznek, de nálunk ez először is ez szombaton esedékes, másrészt tegnap olyan csodálatos idő volt, hogy nem tudtam itthon maradni. Talán jó lett volna a szabadban főzni, de most valahogy sétálni volt kedvem. A lényeg, hogy 3 körül, amikor hazaértünk, annyira éhesek voltunk, hogy a vasszöget is megettük volna, ha lett volna itthon. Gombával töltött csirkemellet terveztem, hagymaszószban, de az igencsak időigényes ebéd, maradt egy gyors serpenyős csirke. 25 perc alatt készült el, 3 perc alatt, serpenyőből, állva, a konyhapult mellett faltuk fel. Hozzávalók: 1 nagyobb csirkemell filé 1 nagy fej “főzőhagyma” 4 paradicsom 15 dkg apró csiperke 20 dkg mozarella 1 dl száraz fehérbor 2 gerezd fokhagyma majoránna rozmaring só, bors olívaolaj Felforrósítottam a serpenyőt, olajat öntöttem bele, majd beletettem a félbevágott csirkemellet. Sóztam, borsoztam, megsütöttem mindkét oldalát 3-3 perc alatt. Rászórtam a karikára vágott hagymát, egy kicsit azt is megpároltam. Beletettem a gombákat (szeretem az apró csiperkét, mert nem kell felszeletelni, egyben lehet hagyni, és nagyon finom, erős gomba íze marad, most is csak két szemet kellett félbevágni), és szépen elrendeztem körülötte a paradicsomszeleteket. A mozarallát is rászeleteltem, elkentem a tetején a szétnyomott fokhagymát, megszórtam a fűszerekkel, aláöntöttem a bort, és alacsony lángon pároltam még 10 percig. A végén serpenyőstől betoltam a grill alá öt percre, hogy kicsit megbarnuljon a teteje.
Múlt héten Gildor meglepte a Judapestet 40 dkg pucolt mandulával. Két okból se adhatta volna jobbkor, az egyik, hogy ma délután megkóstolhatjátok a belőle készült süteményt (aki siet), a másik, hogy nyakunkon a Peszah. Csak szólok! Ebből következik, hogy a sütiben nincs liszt, cserében tele van mandulával, tojással, és cukorral. Aki flódnit várt, attól elnézést kérek, örüljetek, hogy nem maceszgombóc levest viszek 🙂 A megtört mandulát lobogva forró vízbe dobtam, két percig forraltam, majd leszűrtem. Így már könnyen ki lehetett nyomni a magot a barna héjából. A fehér mandulát tepsire terítettem, és 80 fokos sütőben 3 óra alatt megszárítottam. Akinek van ideje kivárni, hogy a mandula magától teljesen megszáradjon, az kihagyhatja ezt a részt, de nagyon fontos figyelni a szárazságra, mert másképp lehetetlen rendesen megőrölni a mandulát! Késes robotgépben nagy fokozaton részenként liszt finomságúra őröltem a mandulát. Hozzávalók a mandulás csókhoz: 1 bögre mandulaliszt 2 bögre finomra őrölt kristálycukor (se nem porcukor, se nem kristálycukor) 6 tojás fehérje (szobahőmérsékleten, nem hidegen) A tojásfehérjékből a cukor felével kemény habot vertem, majd lassan, óvatosan belekevertem a maradék cukrot, és a mandulát is. Sütőpapírral bélelt tepsibe „csókokat” nyomtam egy habzsák segítségével, majd 20 percig hagytam állni a habot. Közben előmelegítettem a sütőt 160 fokra, majd megsütöttem a csókokat, olyan 30 perc alatt, de nagyon sütőfüggő a dolog, oda kell figyelni. A csók talpa egy mandulás lap, szintén liszt nélkül. Hozzávalók: 2 bögre mandula liszt ½ bögre holland kakaó 1 bögre cukor 1 bögre joghurt 2 tojás 2 kk sütőpor 1 kk szódabikarbóna Nokedli sűrűségű tésztát kell, hogy kapjunk. Nagyobb, sütőpapírral bélelt tepsibe töltöttem a tésztát, kb. ujjnyi vastagon. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. Ragacsos, nehezen vágható, de nagyon finom sütemény lesz a végeredmény. A tetejét megkentem baracklekvárral, kockákra vágtam, és minden kocka tetejére ragasztottam egy mandulás csókot. A habcsók sérülékenysége miatt nem éppen szállításra alkalmas sütemény, de én mégis megpróbálom a lehetetlent. Várunk titeket szeretettel, cseréljünk süteményt!
Ps: köszönöm annak a rengeteg embernek aki eljött, és megint bebizonyíthattuk, hogy mi vagyunk többen. És külön köszönöm azoknak, akik sütit is hoztak!
Akik ismernek, tudják, hogy van egy gyengém, a Rolling Stones. És most az egyik kedvenc Stones számom címe lett egy jégbor neve. Sympathy for the devil 🙂 A Stones-nak eddig is volt borklubja, de ez az üveg most annyira gyönyörűre sikeredett, hogyha szeretném a jégbort, akkor nem sajnálnám érte a 125 dollárt.
Erről jut eszembe, hogy Tokajban talán nem kéne erőltetni ezt a jégbor témát… Akinek nem inge, ne vegye magára 🙂
Van az úgy, hogy későn érek haza, és nincs időm főzni. Ilyenkor jó lenne egy jó pizza. Akár süthetnék is, ha lenne itthon paradicsom. Rendelhetnék is, és innen most meg is tenném 🙂 Kár, hogy pár kilométerrel arrébb vagyok… A Youtube-on több verziója látható a reklámnak, szerintem mindegyik zseniális.
Szombat délután egy nagyon jó kis összejövetelen voltunk Mirellénél és családjánál. Több ok miatt is nagyon jól éreztük magunkat, de az ikerlányiról mindenképp ejtenem kell néhány szót. Anna és Zsófi egy pillanat alatt levették a lábáról a fiamat, és úgy eltűntek órákra a gyerekszobában, hogy csak a kacagásukat hallottam. Tündérek voltak, vártak a “vendégeket”, elénekelték a Bóbitát (többször is), és egy saját szerzeményt is. A délután annyira jól sikerült, hogy a közeljövőben megismételjük. Mirelle kuglóffal, és fenyőmagos pogácsával várt minket, a receptet tőle tessék követelni. Én túróhabbal töltött “képviselő fánkot” vittem. Égetett tésztából sütöttem a fánkokat, majd azokat töltöttem meg túróval. Este egy másik buliban is voltunk, és ott kényelmesen ugyanezt a süteményt sütöttem el, csak étcsokoládé krémmel töltöttem, majd helyben vertem fel hozzá a tejszínhabot. 24 fánkba 30 dkg, 70%-os étcsokoládéból 15 deka vajjal, és négy tojás sárgájával kevertem az olvadt csokoládét, majd tojáshabbal lazítottam. Senki nem fogyott az este alatt egy dekát se 🙂 Hozzávalók 24 db fánkhoz: 14 dkg liszt 10 dkg vaj (margarinnal nem lesz annyira jó!) 1 dl víz 1,5 dl tej 1 kk porcukor 1 kk só 5 nagy tojás A vizet elkevertem a tejjel, felforraltam, beledobtam a vajat. Amikor a vaj is elolvadt, sózta, cukroztam, belekevertem a lisztet, majd folyamatos kevergetés mellett három percig “sütöttem” még. Áttettem a robotgépbe, és beleütöttem egy tojást. Egy perc alatt beledolgoztam teljesen, közepes sebességgel. Beleütöttem a második tojást is, azt is teljesen eldolgoztam, és így tettem az összes többi tojással is. A végén még 3-4 percig nagy sebességen kevertem a tésztát, majd idő hiányában kiskanállal sütőpapírra halmoztam. Sokkal szebb eredményt lehet elérni, ha habzsákkal dolgozunk. A halmok között 5-6 cm távolságot hagytam Előmelegített sütőben 180 fokon szép pirosra sütöttem. A túrókrém: 25 dkg túró 2 dl tejszín cukor ízlés szerint 1 lime reszelt héja 1/2 lime leve (természetesen a citrom is jó, de az éppen nem volt itthon) A hozzávalókat botmixerrel összeturmixoltam, teljesen csomómentesre, egyneműre. Habszifonba töltöttem, majd a kész túróhabot egy tálba nyomtam. Belekevertem egy habfixálót, és a kész habot a félbevágott fánkokba kanalaztam. Nem egyszerű enni, ajánlatos leülni hozzá 🙂
Ismerjük már egymást? Cseréltünk süteményt pénteken, csak nem volt időnk bemutatkozni? Van egy remek recepted, amit szívesen megosztanál velünk? Van kedved beszélgetni?
A karfiolleves annyira krémes, sima étel, hogy kell mellé valami markánsabb kiegészítő. Először pirított szezámmaggal próbálkoztam, kicsit javult a helyzet, de még mindig nem volt tökéletes. Maga leves kicsit édeskés, ezért olyan valamit próbáltam kitalálni, amiben visszaköszön a sós mellett az édeskés íz is.
Hozzávalók a hagymás kenyérhez:
A kovásztalan kenyér (mácá, pászka, laska) a rabszolgák, a szegények kenyere volt annak idejében; valamint e kenyér emlékeztet a sietségre is, mert nem volt idő a tészta kelesztésére. A manapság az ünnep alatt evett macesz csak vizet és lisztet tartalmazhat és 18 percen belül kell megsütni, nehogy meghámecosodjon (erjedésnek induljon, kovászos legyen). Az askenáz zsidóság pészah napjaiban a rizs és a hüvelyes növények (bab, lencse, borsó stb.) fogyasztását is tiltja.
Tudom, hogy a legtöbb családnál vasárnaponként nagy ebédet rendeznek, de nálunk ez először is ez szombaton esedékes, másrészt tegnap olyan csodálatos idő volt, hogy nem tudtam itthon maradni. Talán jó lett volna a szabadban főzni, de most valahogy sétálni volt kedvem.
Akik ismernek, tudják, hogy van egy gyengém, a Rolling Stones. És most az egyik kedvenc Stones számom címe lett egy jégbor neve. Sympathy for the devil 🙂 A Stones-nak eddig is volt borklubja, de ez az üveg most annyira gyönyörűre sikeredett, hogyha szeretném a jégbort, akkor nem sajnálnám érte a 125 dollárt.
Szombat délután egy nagyon jó kis összejövetelen voltunk Mirellénél és családjánál. Több ok miatt is nagyon jól éreztük magunkat, de az ikerlányiról mindenképp ejtenem kell néhány szót.