Hónap: 2008 július

Kategóriák
Egyéb kategória

Vargánya reggelire


Gyerekkoromban nagyanyám olyat tett Erdőbényén, amit senki másnak nem ajánlok. Eső után nyáron rendszeresen megjelent egy cigányasszony, hátán egy teli puttony vargányával. Becsöngetett, és mama mindig vett tőle egy pár gombát reggelire. Megtehette, mert ő is ismerte a gombát. (Egyik fontos gombás szabály, hogy házalótól tilos gombát venni!)
Aztán kis tányérban vargányát kaptam reggelire egy szelet kenyérrel, amit leginkább a fűben ücsörögve ettem meg, mielőtt egész napra eltűntem volna játszani.
1988-ban mama meghalt, és én nem tudtam elkészíteni a vargánya reggelit. Nem tudom miért, de sokáig úgy emlékeztem, hogy volt benne tojás. Pedig nem volt.
Aztán azt hittem, hogy volt benne hagyma. Pedig az sem volt.
Aztán kínomban már mindent kihagytam belőle, csak a gomba és a fokhagyma maradt. És akkor megtaláltam a régi ízt. Vajjal készítettem, de szerintem nagyanyám zsírral csinálhatta. Egy kicsit tovább fejlesztve a régi reggelit, el kell mondanom, hogy másnapos, pirított kaláccsal a legfinomabb! Igazi hedonista reggeli…
Hozzávalók két személyre:
4 közepes nyári vargánya
2 ek vaj
2 gerezd fokhagyma
só, bors
kalács szeletek
A vajon megfonnyasztom a gombát, rányomom a fokhagymát, sózom, borsozom. Kalácsra halmozom.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sült paprikasaláta sajtos padlizsánkrémmel

Nagyon örültem a mostani VKF-nek. Na jó, egyáltalán nem örültem neki, a saláta ugyanis a második mumusom a hal mellett, de így legalább ezt is letudtam. Annyi pozitívuma mégis van a versenynek, hogy legalább sok-sok remek saláta lát majd napvilágot, amiből remélhetőleg rengeteget tanulok.
Mi bajom a salátákkal? Igazán semmi, nagyon szeretem őket, de úgy érzem kevés fantáziám van hozzájuk. Az is lehet, hogy túl nagy az elvárásom velük szemben, mert olyan salátát még soha nem ettem, amit évekig emlegettem volna. Mindezt még azzal is súlyosbítom, hogy én bizony a hússalátákat szeretem, de most direkt kihívás elé állítottam magam, és letiltottam a húst a hozzávalók közül. Ugrott a majonéz is, az ugyanis nyáron nem túl biztonságos, el lettem tanácsolva a görögsalátától, és a főétel mellé “savanyúság” szerűen kínált salátáktól is.
A sok gondolkodás alatt rájöttem, hogy mi is a problémám a jó salátával. A magyar nyelv. Az, hogy nem teszünk különbséget a saláta mint növény, és a saláta, mint étel között. Aztán lássuk be, hiába utazunk, eszünk éttermekben, olvasunk szakácskönyveket, annyira még nincs messze az az időszak, amikor négyféle salátát ismertünk: fejes saláta cukros, ecetes vízben, fokhagymás, tejfölös uborkasaláta (a kedvencem!), ecetes, olajos vöröshagyma saláta (kifejezettem libatepertőhöz, és friss fehérkenyérhez) káposztasaláta.
Mai napig emlékszem arra, amikor a nyolcvanas évek közepén megjelent F. Nagy Angéla fekete, rossz minőségű papírra nyomott, rosszul ragasztott, mégis keménytáblás, salátás könyve. Ott végre volt valami más is. Sokat használta akkoriban édesanyám.
A mostani salátám ötlete csütörtök reggel körvonalazódott bennem, aznapra úgy is az unokabátyámat vártuk vacsorára. El is készítettem, kicsit másképp mint ezt, ugyanis mindenféle sült zöldségek voltak benne, a padlizsánba pedig nem tettem roquefortot. Aztán addig borozgattunk, amíg az utolsó adag saláta is elfogyott, nekem pedig egyáltalán nem volt kedvem fotózni 🙂 Másnap kiderült, hogy bár mindenki imádja a fokhagymát, van akinek nem bírja a gyomra, úgyhogy óvatosan a mennyiséggel, vagy sokat finomíthat a dolgon a fokhagyma nem nyersen való felhasználása.
Egy szó, mint száz, meg kellett ismételnem, és már máképp is csináltam. Szerintem jót tett neki az újragondolás.
Hozzávalók:
3 különböző színű kaliforniai paprika
5 ek olívaolaj
só, bors
3 ek balzsamecet

1 kicsi padlizsán
3 gerezd fokhagyma
1 doboz (125g) mascarpone
5 dkg valódi roquefort, vagy 10 dkg más kék sajt
2 marék fekete olajbogyó
10 bazsalikom levél
só, bors
pici olívaolaj

A paprikát vékony, hosszú csíkokra vágtam, majd felforrósítottam egy wok-ot. Mikor már tényleg nagyon forró volt, beleöntöttem az olívaolajat, majd beledobtam a paprikát. Sóztam borsoztam, és a legnagyobb lángon megpirítottam. Mikor elkészült meglocsoltam az ecettel.
A padlizsánt a gázrózsa lángján megsütöttem, majd egy műanyag dobozba zártam negyed órára.
Leszedtem a héját, és botmixerrel összeturmixoltam a mascarponéval, kéksajttal, fokhagymával, olajjal, és fűszerekkel.
A paprika, az 2-3 adag főételként fogyasztva. A padlizsánkrém sokkal több alakalomra elég, nagyon finom a maradék pirítósra kenve, vagy tésztára kanalazva.

Eddigi salátáim:

Mézes sárgarépa saláta

Fehérbab saláta

Meleg cukkíni saláta

Saláta férfiaknak

Tökmagolajban pácolt kecskesajt saláta

Mediterrán cukkíni saláta

Kategóriák
Egyéb kategória

Sárgabarackos kalács


Annyi dolgom van mostanában, hogy “normális” ételt nem is nagyon fotóztam. Pedig főzők, néha nagyobb társaságra is, meg 5-6-7-8 félét, sőt mindezt más konyhájában adom elő, de a gép elé leginkább dolgozni ülök le. Na mindegy, nem sajnáltatni akarom magam, csak közlöm, hogy most éppen azt tudom felposztolni amire van öt percem, hogy le is fotózzam, és az nem biztos, hogy az aznap legjobban sikerült étel lesz. (Ez most úgy hangzik mintha mentegetni szeretném a kalácsot, pedig nem, mert az igazán jól sikerült!)
A kalács egy hirtelen elhatározás eredménye, semmi koncepció nem előzte meg, egyszer csak felugrottam, kirongyoltam a konyhába, bekapcsoltam a dagasztógépet, és benéztem a hűtőbe. Sima fahéjas kalácsnak indult, valami bolus féleséget akartam sütni, de a hűtőből rám kiabált fél kiló puhulás útjára indult kajszi. Végül kalácstésztába tettem a fél barackokat, és úgy fontam a kalácsot, ahogy a kakukkfüves kenyeret szoktam.
Kósernek kóser, úgyhogy nagyon beválna szombat reggelinek. Mi uzsonnára ettük egy bögre tejjel.
Hozzávalók:
1 csésze meleg víz (2,25dl)
4 csésze liszt
4 ek cukor
1 csomag élesztő
2 tojás
2 ek olaj
1 kk só

10 szem sárgabarack (fél percre forró vízbe mártva, héja lehúzva)
6 ek cukor
2 ek fahéj
3 ek zsemlemorzsa
2 ek durvára vágott dió
A lisztet átszitáltam, a cukrot a vízzel és az élesztővel elkeverve pihentettem pár percig, majd a többi hozzávalóval a dagasztó gépbe öntöttem, és 15 perc alatt fényesre, hólyagosra dagasztottam. Hagytam a duplájára kelni, majd hosszúkás téglalappá nyújtottam a lisztezett deszkán. A két oldalát bevagdostam (lásd a képeket itt), közepére tettem a fél barackokat, megszórtam 3 ek zsemlemorzsával, cukorral elkevert fahéjjal, dióval, és “befontam”. A kalács tetejét megkentem tojással, majd vastagon megszórtam cukros fahéjjal. 200 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt sütöttem meg.
És a bizonyíték arra, hogy főzök:

Kategóriák
Egyéb kategória

Soha többé Lehel piac!

Lehel piac, ma betelt a pohár! Már többször morogtam a Lehel piac (Lehel csarnok?) miatt, hogy becsap a magárus, hogy büdös a hús, hogy bunkó az eladó, stb.
Ma voltam ott utoljára, ha bárki meglát ott legközelebb, rúgjon bokán nyugodtan.
Most már értem, miért tilos fotózni. Igen, azért, amit a piacfelügyelő hölgy is elmondott.
Azért, mert ezek a neveletlen vásárlók olyasmiket fotózgatnak, amiket nem kéne, aztán meg felteszik az internetre, sőt, írnak róla az újságok.
Inkább metrózok hetente egyszer a Nagycsarnokig, mert ott meg nehéz parkolni. Nem baj, nálunk könnyű, itt is át lehet ülni a kényelmes kocsiba.
Mi hozott ki a sodromból?
Nem először fordul elő, hogy undorító, rohadásnak indult zöldségeket, gyümölcsöket kínálnak. Valóban olcsóbban adják, de emberi fogyasztásra alkalmatlan minőséget. Aszott, fonnyadt padlizsán fél áron, penészes, rohadó eper szintén fél áron.
Egy nénike állt előttem a sorban, szegénykém örült a fonnyadt padlizsánnak, és szeretett volna kiválasztani kettő viszonylag normálisat.
Mikor meglátta az eladó, artikulálatlan hangon ráordított. A néni biztos süket lehetett, mert nem hallotta, tovább tapogatta a “koszos kezével” (ezt az eladó jegyezte meg a kollégájának). Ekkor belekiabált az arcába a néninek.
Hát itt telt be a pohár. És biztosan nem minden kereskedő ilyen a Lehel csarnokban, de feltűnően több van belőle, mint máshol.
A fotót a Wikipédiáról kölcsönöztem. Ki tudja kívülről szabad-e fotózni, vagy küldik a kutyákat?!

Kategóriák
Egyéb kategória

Meglepetések a konyhámban (és folpack vágó tanfolyam a kommentekben)

Biztosan mindenkinek van olyan konyhai eszköze, amit elsőször felesleges hülyeségnek tartott, de aztán megszerette. Nekem három ilyenem is van.
Az egyik ilyen a salátacentrifuga. Mindig bődületes ökörségnek gondoltam, de tavaly nyáron valamelyik gasztroblogban nagyon dicsérték a lányok, hogy ez aztán mekkora nagy találmány, sokkal jobb azóta a saláta, mióta ilyet használnak, stb, stb. Akkor láttam is egyet egy üzletben, de az ötezer forintos árával nem győzött meg. Egy hónapja viszont sikerült 900 forintért lőnöm egyet. És igen! A salátacentrifuga valóban zseniális találmány. Úgy tünteti el a víz 99%-át az egészen aprólevelű salátákról, zöldfűszerekről is, hogy nem töri meg azokat. Így aztán sokkal jobban tapad rá az ecet, és az olaj 🙂
A másik, amiről gondoltam, hogy jó lehet, de nem sejtettem, hogy ennyire hasznos lesz az a rozsdamentes, 1 literes kancsó. Először egyet vettem, de aztán beszereztem még hármat, és néha ez a négy is kevés. Ha kevés leves marad, akkor abban teszem a hűtőbe alufóliával letakarva, mert sokkal helytakarékosabb, mint a doboz. De én ebben pépesítek botmixerrel, vagy ha kevés habot kell verni, akkor 5 tojásig abban verem fel a fehérjét, a tejszínt.
A harmadik, az a kenőkés. Amikor először megláttuk 10 éve, nagyon jókat mulattunk a férjemmel, hogy ez aztán mekkora sznobéria, stb, stb. Aztán kaptunk egyet. Azóta 12 van, hogy ha reggeli vendégeink vannak, vagy vacsorára készítek valami kennivalót, akkor legyen mindenkinek saját kenőkése. Ha kicsit sikerül túlhűtenem a vajat, ez a kés akkor sem szúrja ki a kenyér közepét. Na jó bevallom, nem 12 van, hanem 24 mert kell lenni egy fa készletnek is. Ugye.

Kategóriák
Egyéb kategória

Lecsó bográcsban

Mint ahogy előre elterveztük, vasárnap délelőtt összejöttünk Mirelléékkel egy jó lecsó erejéig. Féltem a dologtól, mert a pénteki időjárás előrejelzés még 37 fokot mondott, amit vasárnap reggelre 38 fokra módosítottak. Már láttam is lelki szemeim előtt, ahogy megfövünk saját levünkben, vagy rosszabb esetben teljesen elpárolgunk a föld színéről. Aztán csodálkozva állapítottuk meg, hogy a Hármashatárhegyen majdnem hűvös van. (Most meg szakad az eső, és holnapra max. 20 fokot jósolnak!)
Mivel Mirelle már kifaggatta az olvasóit, hogy ki hogyan csinálja a lecsót, úgy döntött, hogy kacsazsíron megforgatott házi tarhonyával főzzük. Nekem pedig nagyon bejött az a lecsó, amit a múltkor főztünk, úgyhogy vittem füstölt sajtot.
A gyerekek tűdériek voltak, először fociztak, aztán palacsintát sütöttek a hamuban, ettől úgy néztek ki mint a kéményseprők. Végül ugyanabban a pillanatban fogyott ki belőlük az üzemanyag, és ugyanabban a másodpercben kezdtek el tűdérből ördöggé változni 🙂
Hozzávalók:
2 kg paprika
1 kg paradicsom
0,5 kg hagyma
20 dkg füstölt szalonna
2 szál füstölt kolbász
só, bors,
2 ek pirospaprika
2 kk kömény
Elfelejtettem fokhagymát vinni, pedig jó lett volna 2 gerezd bele.
A szalonnát kiolvasztottuk, majd hozzákevertük a vastagabb karikákra vágott hagymát. Mikor a hagyma megpuhult levettük a lángról a bográcsot, és belekevertük a pirospaprikát. Ráöntöttük a negyedekre vágott paradicsomot. Mikor a paradicsom már félig szétfőtt, beledobtuk a fűszereket, és a paprikát is. Kellett önteni rá egy kevés vizet is.
A végén szórtuk bele a kolbászt, azt is főztük pár percig, majd a tarhonyára szedtük, és a tetejét megszórtuk füstölt sajttal. Szerintem nyolc felnőtt jól lakott volna belőle.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sárgadinnyéből jéghidegen


37 fokot mondanak vasárnapra, és én már most stresszelem magam rajta. Ilyenkor még a strandon is rettenetes a meleg, de a városban megáll az élet. Mi főzni fogunk Mirellével és a nőkkel, méghozzá lecsó hegyeket. Majd messziről kevergetem a bográcsot 🙂 Szerencsére tüzet rakni nem tudok, nem úgy mint Mirelle, de a férjemnek is megy, úgyhogy ezt már előre megnyerte, mégiscsak ő a férfi!
Ilyen időben még egy nagyon könnyű fröccs is könnyen az ember fejébe száll, de napnyugta után mégis jól esik valami alkoholos ital. Szert tettem kétféle nagyon finom bodzapálinkára. Nem, nem azt kell inni, de rájöttem, hogy mennyire jó a sárgadinnye, rum helyett bodzapálinkával lelocsolva.
Görgette tovább az agyam a gondolatokat, és a bogyós pálinka íz valami bogyós gyümölcsöt is kívánt. Ezért aztán összeturmixoltam a pálinkával meglocsolt dinnyét, és külön a joghurtot szederrel, és ribizlivel. Kicsit édesítettem, reszeltem bele egy kevés citromhéjat, aprítottam bele pár mentalevelet, és rétegesen pohárba töltöttem. Esténként ezt itatom a vendégekkel, és nagyon hálásak érte.
Hozzávalók 4 pohárhoz:
2 kicsi sárgadinnye
4 ek bodzapálinka (bármilyen gyümölcspálinka jó)
1 l natúr joghurt
20 dkg szeder
20 dkg ribizli
8 mentalevél
4 ek méz
1 citrom reszelt héja
Az e heti HOT!-ban ribizlis vaníliafagyit készítettem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sólet videó

A kóser sólet receptje itt olvasható.

Kategóriák
Egyéb kategória

Meghatódtam

Tegnap délben igazi meglepetés ért. Valódi levelet kaptam. Kézzel írt, nagyon kedves szavakat, és hozzá egy könyvet. Könyvet a kedvenc írójától egy olyan témában, ami kedves nekem. Annyira jól esett, hogy egészen meghatódtam. Köszönöm Zsuzska!
Már írtam Zsuzskáról, hogy övé az egyik kedvenc blogom, és ő a legjobb író, de ez kevés lenne ahhoz, hogy ennyire szeressem őt. Meg is kérdeztem a férjem, hogy szerinte miért vonzódom ennyire Zsuzskához (nem kérem a tojásokat!). És azt mondta, hogy azért, mert európai. Jobban mondva: Európai. Ez igaz, de közben én rájöttem egy másik dologra is, ő meg meri tenni azokat a dolgokat, amikről én csak álmodozom.

Mivel Zsuzska nem (vagy csak nagyon ritkán) tesz fel képeket, ezért én se osztom meg a róla készülteket, de egy-két részletet mutatok belőle. Haj villa dísszel, és libatepertős kenyeret fogó kéz 🙂 Igazi gasztroblogger részletek. Remélem a blogra is születnek hamarosan új írások, csak halkan reklamálok, hogy lassan egy hónapja nem írt. Tudom, új munka, ilyesmi, de engem pl. határozottan érdekel az új munkával járó új konyha, új étel.

Kategóriák
Egyéb kategória

Malacsült (hát igen :-)

A csirkecombos összejövetelre malacsült is készült. Öt kicsontozott combocskát, ami kb. hat kilónyi hús volt, megmostunk, sóztunk, borsoztunk, erősen megkentük fokhagymával. Két egész fej fokhagymát ősszetörtünk, elkevertük egy kevés olajjal, hogy jobban kenhető legyen, majd ezzel a kutyulékkal bekentük a combokat. Megszórtuk köménymaggal, majd erősen összetekertük a húst. Egy nagy tepsibe beletettünk egy kiló zsírt, egy paprikát, egy peradicsomot, és két nagy fej, negyedre vágott lilahagymát. Öntöttünk alá 2 dl vizet, közben egy serpenyőben nagy lángon gyoras körbesütöttük 3-3 perc alatt a combok minden oldalát. Majd alufóliával lefedve 3 órát konfitáltuk 80 fokon, utána levettük az alufóliát, és mézzel elkevert sörrel kenegettük még egy órát. Gyönyörű fényes lett, miután kihűlt, szeletelőgéppel szeleteltük.
Nem éppen kóser. De jó volt 🙂