
Elkezdték vetíteni a
kedvenc sorozatomat a Spektrum televízióban, a
River Cottage tavaszi részeit. Erről mindig eszembe jut, hogy olyan jó lenne lokálpatriótaként élni, ha lenne itt olyan minőség a környéken, amiért hajlandó volnék több pénzt kifizetni, de nálunk csak egy pofátlan pultos fickó van, aki a 10 dkg sajtba beleméri a 2 dkg-os csomagolóanyagot, különben egész nap az üzlet előtt dohányzik, és nem mos kezet mielőtt kiszolgál.

Persze hihetetlen bürokratikusak az adótörvények, nem beszélve az ÁNTSZ-ről, ami olyan dolgokba köt bele, ami teljesen értelmetlen, bezzeg a bűzlő hentesüzletben nem járnak soha.
Tudtátok, hogy a
falusi vendéglátók (kedvenc témám) évi 800.000 forintig adómentesek, de ha túllépik ezt a határt akkor visszamenőleg is 30%-ot kell adózniuk?
Ezért sokan nyár közepén, amikor túllépik a bűvös határt, inkább bezárnak, és nem adják ki a szobájukat? Pedig szívesen adóznának, ha nem visszamenőleg kéne, hanem az összeghatár felett. Tavaly még reggelit sem adhattak a vendégeknek törvényesen, de sok helyen semmilyen tanáccsal, jogi segéllyel nem tud segíteni nekik az önkormányzat.
Visszatérve
River Cottage-ra, ahol falusi vendéglátás még nincs, pedig nagyon beleillene a profilba 🙂
„A híres tévés szakács, Hugh Fearnley-Whittingstall egyszer csak úgy döntött, hogy maga mögött hagyja a nagyváros zaját, és vidékre költözik. Ezután kellemes, nyugodt élet vár rá – gondolta. De ez valóban így történt? Mindennapi teendői korántsem voltak könnyűek, hiszen az volt az elképzelése, hogy ennivalójának alapanyagait saját maga fogja megtermelni, begyűjteni vagy zsákmányul ejteni.
Kép innen.
Megbirkózik-e vajon egy eddig vérbeli városi fickó a sertés- és baromfitartás problémáival, kitanulja-e a különféle ehető halfajok és más vízi élőlények elejtésének fortélyait? A zöldségtermesztés sem egyszerű eset! Hiába vetjük el ugyanis a magokat, növényeink bizony nem nőnek csak úgy, maguktól, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan szeretnénk. Amikor azonban a nyersanyagok bekerülnek a konyhájába, hősünk rögtön elemében érzi magát. Tökéletes magabiztossággal és találékonysággal varázsol elénk édes és sós ínyencfalatokat egyaránt. Sőt a helyi gazdák körében évente megrendezett zöldségkiállításon is sikeresen “domborít”.”
Ezekkel a mondatokkal vezették be a Kapa, kasza, fakanál című első szériát, ami rögtön rabul ejtett.
Régen vágyom rá, hogy valami hasonló dolog kis hazánkban is működjön, úgyhogy nekem is megszületett a fejemben a gondolat, hogy mennyire jó lenne, ha legalább öt ilyen kis mintafarm működne nálunk is.
Persze, hallom a sok kételkedőt (köztük a saját kisördögömet, aki a fejemben lakik)
-Hugh híres tv szakács volt, amikor belefogott a dologba, már eleve nagy ismertsége volt
-megvette az ötletét egy angol csatorna, nem is akármelyik, nem ezren nézik a műsorát
-megvolt az alap kezdő tőkéje, ami nem két forint, bocsánat, font
Igen, mindegyik igaz. Nem is számítok akkora csodára, hogy egy kétezer lélekszámú faluban valaki gondol egyet, mert éppen nincsen munkája, de van annyi megtakarítása, hogy beülteti a kertet, vesz pár malacot, bárányt, baromfit, és csodájára járnak az emberek.
Hiszen ezt sokan megpróbálták, mégis kevés a tisztességes megélhetéshez, vagy ha elég, akkor sok estben nem tisztességes a termelés, tenyésztés, feldolgozás.
Be kell látni, a növények termesztéséhez, az állatok tenyésztéséhez, majd feldolgozásához érteni kell. Kevés az a tudás, amit valaki a szüleitől tanult a kiskert megműveléséről, vagy az a tapasztalat, amit 10 csirke mellett szerzett az ember. Tanulni kell, rengeteg pénzt kell befektetni, de van egy kis könnyebbség:
Mások ezt már kitalálták, kidolgozták, és le is írták.
Nem tudom, mire lenne szükség az első ilyen beindulásához? Kéne egy ügynökség, aki a PR munkákat elvégzi? Aki csináltat egy profi weboldalt, aki segít az első lépésekben?
Az biztos, hogy létezik egy réteg, aki megvenné a jobb ízű zöldségeket, gyümölcsöket, és a húst is még akkor is, ha az 30%-al többe kerül. Az is biztos, hogy erről a beszerzési lehetőségről nem tudnak a vásárlók maguktól, tehát valahogy tudatni kell velük.
Hol kerül homokszem a gépezetbe?
Vagy nagyon naív elképzelés, hogy ilyen nálunk is létezhet?
Tanulságos kommentek érkeztek!
A felső kép Baskón, a legalsó Erdőbényén, a prés és a bárányok Tolcsván lettek fotózva 🙂