Hónap: 2009 január

Kategóriák
Egyéb kategória

Sonkagombóc leves

Ha nulla fok alá süllyed a hőmérséklet, semmi mást nem kívánok, csak levest és levest és levest. Ebből következik, hogy az utóbbi napokban meglehetősen sok leves volt nálunk.
Ez egy újrakészített változata egy hasonló, de elrontott vacsorának. Persze vendégeim voltak, és akkor sikerült olyan gombóclevest főzni, amiben a gombóc eltűnt. Nem tudom megmondani miért, de teljesen szétfőtt. Igazából ettől a leves nem lett rossz, csak jól besűrűsödött. Azért még egy esélyt adtam a dolognak, és jól tettem, a gombócok sikerültek.
Nem kevés tréfli recept van ezen a blogon, mégis eddig hárman megjegyezték a ragulevesemnél, hogy az bizony nem kóser (tejszín és hús egy levesben nem lehet az!). Nos, ez a leves se kóser. Meg lehet próbálni szójatejjel, de én nem tenném…
Hozzávalók:
1,5 kg füstölt pulykacomb (a felső része a combnak)
2 ek vaj
1 nagy fej hagyma
1 nagy konzerv kukorica
20 dkg fagyasztott zöldborsó
2 szál sárgarépa
3 dl tejszín
1 ek tárkony
citromlé ízlés szerint só, bors
(1 dl konyak, ami el is maradhat, de nagyon finom lesz tőle)
A gombóchoz:
10 dkg főtt sonka a combról
30 dkg főtt, áttört krumpli
1 tojás
15 dkg liszt
Só, bors, szerecsendió
A combot megfőztem annyi vízben, amennyi ellepi. kiszedtem a levéből, és lefejtettem a húst a csontról. Megfőztem a krumplit, összetörtem, hagytam kihűlni, majd elkevertem a többi gombóchoz valóval, és a ledarált sonkadarabbal. Gombócokat formáztam belőle, és letakarva pihentettem amíg a leves megfőtt.
A hagymát apró kockákra vágtam, a vajon megdinszteltem, rádobtam az apróra vágott répát. Amikor a répa félig megpuhult, következett a zöldborsó (Mi lehet a magyarázata annak, hogy igazán jó zöldborsót fagyasztva, de kukoricát konzervben árulnak?), majd felöntöttem a sonka főzőlevével, és pótolom vízzel is. Beletettem a sonkát, és a kukoricát is, majd belefőztem a gombócokat. Csak a legvégén kevertem hozzá a tejszínt, a konyakot, és a tárkonyt is.
Mi úgy szeretjük, ha nagyon citromos, de a fazékba csak keveset teszek, mindenki maga savanyítja be kedve szerint az asztalnál.

Kategóriák
Egyéb kategória

Láva kenyér

Találtam egy nagyon ígéretesnek tűnő kenyérreceptet, le is írtam a hozzávalókat, elkészítettem odáig, hogy már tölteni és formázni kellett volna, amikor elment az internet a környéken. Ezért aztán a végén sok mindent emlékezetből csináltam, de utólag nem bántam meg, és nem is komoly változások ezek. (Az eredeti recept oldalán nagyon jó kis képes lépésről-lépésre recept található)
A kenyér a sütőből kikerülve meglehetősen csípős, de másnap szinte alig. Pedig először annyira füstölt tőle a fejem, hogy megijedtem, mert úgy éreztem ebből bizony nem sokat fogok enni, marad mind a férjemnek. Én is szeretem a csípőset, de csak akkor, ha az még egy olyan fokozat, ami mellett minden másnak is érzem az ízét. Ehhez képest Gábor attól is lázba jön, amitől lezsibbad először a szája, aztán a feje, végül szakad róla a víz. Én ezt már értelmetlennek tartom, de elhiszem, hogy sokakat vonz az a nagy adag endorfin, ami ilyenkor felszabadul a szervezetben.
Nagyon érdekesen viselkedik a kenyér, ugyanis sütés előtt a téglalap alakura nyújtott tésztát meg kell szórni kukoricával, jalapeno paprikával, és sajttal, majd feltekerni. Láttam az eredeti fotón, hogy a tetején láva szerűen fog a sajt a zöldségekkel kifutni, de azt hittem, marad majd a közepében is. Jelentem, teljes a kenyérvulkán kitörése, és a “kráterben” nem marad egy szem kukorica sem.
Az elkészítése egy kis előkészületet igényel az előző este, sütni csak következő nap lehet.
Nagyon látványos, nagyon finom, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Egy nappal a sütés előtt elkészítünk egy kovászt:
1, 25 csésze BL80-as kenyérliszt (1 csésze=2,25 dl)
0,75 csésze víz
0,25 tk instant élesztő
A hozzávalókat összekeverjük egy tálban, fóliával letakarjuk, majd szobahőmérsékleten 12-18 órát állni hagyjuk.
Másnap:
1,75 csésze langyos vizet felfőzünk 0,25 csésze kukoricaliszttel.
Belekeverünk 1 ek. mézet, 1 ek. vajat, és 2 tk. sót.
Hagyjuk langyosra hűlni a masszát, majd hozzákeverjük a kovászhoz.
Beledolgozunk még 3,5 csésze lisztet, és 1 kk instant élesztőt.
Géppel 20 percig dagasztottam, majd letakarva a duplájára kelesztettem. Kinyomkodtam belőle a levegőt, hagytam újra megkelni, lisztezett deszkára borítottam, és téglalap formára nyújtottam, de nem sodrófával, csak kézzel.
Megszórtam:
1 csésze felszeletel, megszárított jalapeno paprika
1 csésze kukorica
1,5 csésze mozarella
1,5 csésze cheddar sajt (ez volt itthon) keverékével.
Feltekertem, három részre vágtam, sütőpapírral bélelt lemezre tettem, és letakarva pihentettem még 20 percet. 195 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt sütöttem szép pirosra.

Kategóriák
Egyéb kategória

Töltött gombafejek

Aki azt mondja, hogy ez nem is recept, annak igaza van!
Valóban semmi különleges nincs benne, de ha már tízen eltüntettünk belőle nyolcvanat, (nem írtam el, valóban nyolcvanat, mentségünkre szolgáljon, hogy se kenyeret se más köretet nem ettünk hozzá) akkor mindenképp megörökítem, hátha most hétvégén pont egy ilyen ötletre vár valaki, akinek én leszek a megmentője.
Finger food. Tudom, hülye angol megnevezés, de szerintem beszédesebb a falatkánál. Lényege, hogy kezünkkel fogva fogyaszthatjuk úgy, hogy közben borospoharat tartunk a másik kezünkben, vígan sétálgatunk fel és alá, szépen mosolyogva, kedélyesen beszélgetve.
Tehát a hozzávalók:
egyforma nagyságú gombafejek
újhagyma
petrezselyem
reszelt mozarella sajt
kéksajt (esetemben Danish Blue)
fekete, magozott olajbogyó
olívaolaj
só, bors
A gombafejekből kicsavartam a tönköt. Sóztam, borsoztam, majd csepegtettem bele pár csepp olívaolajat. Felkarikáztam az újhagymát, elkevertem a reszelt mozarellával, elmorzsolt kéksajttal, olajbogyóval, majd a felaprított petrezselyemmel is.
Megtöltöttem a masszával a gombafejeket, és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam. 25 percig sütöttem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Amaretti

Egy kicsit hűvösebb délután már nagyon szívesen kortyolgatok a barátnőimmel hosszúkávét, amihez nagyon jól esik egy kis ropogtatnivaló, de ezeken a rettenetesen hideg napokon akár négy teát is megiszok, csak azért, hogy szorongathassan a meleg csészét.

Amikor magam vagyok, nem kívánok semmi mást a teám mellé, de a lányokat szeretem megkínálni valamivel, és ilyenkor én is tömöm magamba a kis puszedliket. Minnél izgalmasabb a pletyka, annál jobban. 🙂
Édes, ropogós, mégis omlós mandulás csók, nem véletlenül az egyik kedvence az olaszoknak. Kevés munkával süthetünk igazán különleges süteményt, érdemes kipróbálni.
Hozzávalók:
2 db tojásfehérje
30 dkg mandula, liszt finomságúra őrölve
10 dkg cukor
0,5 kk fahéj
0,5 kk kakaópor
1 csipet só
A tojások fehérjét kemény habbá verem a sóval, és a cukorral. A mandulalisztet többször átszitálom, elkeverem a fahéjjal és a kakóval, majd beleszitálom a habba, és úgy keverem össze, hogy a hab a legkevésbé törjön. Habzsákba teszem, majd sütőpapírral bélelt lemezre apró korongokat nyomok. 150 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt sütöm meg. Miután kihűlt, zárható dobozba teszem. Egy nap múlva kicsit megpuhul, akkor lesz igazán jó.
Kategóriák
Egyéb kategória

Pesztós húsgombóc

A tegnapi lilakáposzta mellé ettünk ez a húsgombócot, aminek receptjét szintén egy vendégeskedés alakalmával tettem magamévá. Nem sokat változtattam rajta, csupán a pesztót készítettem saját magam, hogy ne legyen benne parmezán, nem mintha nem szeretném, csupán a gombóc kóser ebédre készült, nem keverhettem a tejest husossal.
Persze fenyőmagom se volt itthon, pirított mandulát használtam, igazán finom lett vele.
Hozzávalók:
50 dkg darált hús
1 csokor újhagyma
4 gerezd fokhagyma
4 ek zsemlemorzsa
1 tojás
só, bors
1 kk római kömény
1 mandarin leve
3 ek házi pesztó (1 csokor friss bazsalikom levél, pár levélke rozmaring, 5 ek pirított mandula, 5 ek olívaolaj, frissen őrölt bors)
A pesztóhoz a hozzávalókat a turmixba tettem, és összeturmixoltam. Minden mást egy tálban összegyúrtam a vékony karikákra vágott újhagymával, és összezúzott fokhagymával együtt.
Legközelebb teszek bele egy csipet fahéjat, és egy kevés chilit is.
A masszából apró gombócokat formáztam, és olajban kisütöttem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Diós lilakáposzta

Pár hete egyik szombati ebéden nagyon különleges lilakáposztát ettem, sok-sok szezámmag volt benne. Annyira ízlett, hogy elhatároztam ki is próbálom majd, pedig állítólag kellett volna hozzá még kesudió is, de így is egészen más volt az eddigi dinsztelt káposztáimtól.
Bár a fotón nem látszik, de jó sok szezámmag van benne, csak elfogyott a hagyományos fajtám, a fekete pedig elbújik a sötétlila káposztában. Kesudió se volt itthon, találtam viszont egy marék hagyományos diót, és két maréknyi pekándiót, ami szerintem a világ legfinomabb csonthéjasa, kár hogy ez az árán is meglátszik!
A káposzta salátaként is megállja a helyét, de egy szelet hús mellé tökéletes köret!
Hozzávalók:
1 fej lilakáposzta (1,5 kg volt kb.)
2 kk kömény
2 ek szezámmag
2 alma
1 ujjnyi gyömbér (elhagyható, de én nagyon szeretem a káposztában)
só, bors
4 ek méz
2 dl vörösbor
10-15 dkg dió (bármilyen dióféle megteszi)
olívaolaj
A káposzta külső vastag leveleit lefejtettem, és kidobtam, a belsőket legyalultam. Besóztam a káposztát, hagytam állni fél órát, majd kinyomkodtam a levét. Közben száraz serpenyőben megpirítottam a köménymagot és a szezámmagot is. Rádobtam a káposztát, öntöttem rá olívaolajat és félig megdinszteltem. Csak ekkor öntöttem rá a bort, csorgattam hozzá a mézet, és tekertem bele egy kevés borsot. Az almát és a gyömbért a legvégén reszeltem bele, ezekkel már csak egy percig pároltam. A legvégén durvára vágtam a diót, száraz serpenyőben szintén megpirítottam, és a kész dinsztelt káposztához kevertem. Talán elfért volna benne egy-két kanálnyi ecet is, de ez ízlés kérdése, nekem hiányzott, a férjemnek nem.
Nagyon különleges húsgombóc mellett volt köret, amit szintén másnál ettem nem olyan régen, receptje holnap 🙂 Ha most tudnék Nigella stílusában írni, akkor biztosan több bekezdést szentelnék a káposzta fantasztikus színéne, gyönyörű textúrájának, de inkább most megkímélem ettől az olvasóimat.

Kategóriák
Egyéb kategória

Legyünk lokálpatrióták, avagy River Cottage-ot Magyarországra!

Elkezdték vetíteni a kedvenc sorozatomat a Spektrum televízióban, a River Cottage tavaszi részeit. Erről mindig eszembe jut, hogy olyan jó lenne lokálpatriótaként élni, ha lenne itt olyan minőség a környéken, amiért hajlandó volnék több pénzt kifizetni, de nálunk csak egy pofátlan pultos fickó van, aki a 10 dkg sajtba beleméri a 2 dkg-os csomagolóanyagot, különben egész nap az üzlet előtt dohányzik, és nem mos kezet mielőtt kiszolgál.
Persze hihetetlen bürokratikusak az adótörvények, nem beszélve az ÁNTSZ-ről, ami olyan dolgokba köt bele, ami teljesen értelmetlen, bezzeg a bűzlő hentesüzletben nem járnak soha.
Tudtátok, hogy a falusi vendéglátók (kedvenc témám) évi 800.000 forintig adómentesek, de ha túllépik ezt a határt akkor visszamenőleg is 30%-ot kell adózniuk?
Ezért sokan nyár közepén, amikor túllépik a bűvös határt, inkább bezárnak, és nem adják ki a szobájukat? Pedig szívesen adóznának, ha nem visszamenőleg kéne, hanem az összeghatár felett. Tavaly még reggelit sem adhattak a vendégeknek törvényesen, de sok helyen semmilyen tanáccsal, jogi segéllyel nem tud segíteni nekik az önkormányzat.
Visszatérve River Cottage-ra, ahol falusi vendéglátás még nincs, pedig nagyon beleillene a profilba 🙂
„A híres tévés szakács, Hugh Fearnley-Whittingstall egyszer csak úgy döntött, hogy maga mögött hagyja a nagyváros zaját, és vidékre költözik. Ezután kellemes, nyugodt élet vár rá – gondolta. De ez valóban így történt? Mindennapi teendői korántsem voltak könnyűek, hiszen az volt az elképzelése, hogy ennivalójának alapanyagait saját maga fogja megtermelni, begyűjteni vagy zsákmányul ejteni.
Kép innen.
Megbirkózik-e vajon egy eddig vérbeli városi fickó a sertés- és baromfitartás problémáival, kitanulja-e a különféle ehető halfajok és más vízi élőlények elejtésének fortélyait? A zöldségtermesztés sem egyszerű eset! Hiába vetjük el ugyanis a magokat, növényeink bizony nem nőnek csak úgy, maguktól, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan szeretnénk. Amikor azonban a nyersanyagok bekerülnek a konyhájába, hősünk rögtön elemében érzi magát. Tökéletes magabiztossággal és találékonysággal varázsol elénk édes és sós ínyencfalatokat egyaránt. Sőt a helyi gazdák körében évente megrendezett zöldségkiállításon is sikeresen “domborít”.”
Ezekkel a mondatokkal vezették be a Kapa, kasza, fakanál című első szériát, ami rögtön rabul ejtett.

Régen vágyom rá, hogy valami hasonló dolog kis hazánkban is működjön, úgyhogy nekem is megszületett a fejemben a gondolat, hogy mennyire jó lenne, ha legalább öt ilyen kis mintafarm működne nálunk is.
Persze, hallom a sok kételkedőt (köztük a saját kisördögömet, aki a fejemben lakik)
-Hugh híres tv szakács volt, amikor belefogott a dologba, már eleve nagy ismertsége volt
-megvette az ötletét egy angol csatorna, nem is akármelyik, nem ezren nézik a műsorát
-megvolt az alap kezdő tőkéje, ami nem két forint, bocsánat, font
Igen, mindegyik igaz. Nem is számítok akkora csodára, hogy egy kétezer lélekszámú faluban valaki gondol egyet, mert éppen nincsen munkája, de van annyi megtakarítása, hogy beülteti a kertet, vesz pár malacot, bárányt, baromfit, és csodájára járnak az emberek.
Hiszen ezt sokan megpróbálták, mégis kevés a tisztességes megélhetéshez, vagy ha elég, akkor sok estben nem tisztességes a termelés, tenyésztés, feldolgozás.
Be kell látni, a növények termesztéséhez, az állatok tenyésztéséhez, majd feldolgozásához érteni kell. Kevés az a tudás, amit valaki a szüleitől tanult a kiskert megműveléséről, vagy az a tapasztalat, amit 10 csirke mellett szerzett az ember. Tanulni kell, rengeteg pénzt kell befektetni, de van egy kis könnyebbség:
Mások ezt már kitalálták, kidolgozták, és le is írták.
Nem tudom, mire lenne szükség az első ilyen beindulásához? Kéne egy ügynökség, aki a PR munkákat elvégzi? Aki csináltat egy profi weboldalt, aki segít az első lépésekben?
Az biztos, hogy létezik egy réteg, aki megvenné a jobb ízű zöldségeket, gyümölcsöket, és a húst is még akkor is, ha az 30%-al többe kerül. Az is biztos, hogy erről a beszerzési lehetőségről nem tudnak a vásárlók maguktól, tehát valahogy tudatni kell velük.
Hol kerül homokszem a gépezetbe?
Vagy nagyon naív elképzelés, hogy ilyen nálunk is létezhet?

Tanulságos kommentek érkeztek!

A felső kép Baskón, a legalsó Erdőbényén, a prés és a bárányok Tolcsván lettek fotózva 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Rókagombás rizottó

Rókagombás rizottó anagramma (vagyis a batűk ugyanazok):

ábra gitt korzó mosó
ábra kitt morog sózó
ábra kitt mozgó orsó
ábra kosz mottó rigó
ábra okom rigó tószt
abrosz imágó róttok
abrosz krimó tátogó
abrosz mikró tátogó
abrosz mottó órákig
ágak bitó orom szórt
ágak borsó izom rótt
ágak bort irtóz mosó
ágak bort orzó timsó
ágak bróm orozó sitt
agár birkózó mosott
agár boksz móri totó
ágas bort izmot kóró
Összejöttünk lányok, hogy egy kicsit beszélgessünk. Ilyenkor nem készülünk előre, hanem együtt főzünk valamit, amit akkor találunk ki, és nem főzésnek, hanem tizenhat évesek szóhasználatán megrekedve kotyvasztásnak hívunk.
Készülni a főzőcskézésre lehetetlen, mert hiába van itthon libamáj, ha zsíros kenyeret óhajtanak a lányok, és hiába várja a tojás, hogy rántottává alakuljon, ha bélszínt óhajtanak! (Na jó, még soha nem volt se libamáj, se bélszín ezeken az alkalmakon, de jól esett leírni 🙂
Most az hangzott el, hogy mindenki vágyik már a nyárra (nem, nem a tavaszra, rögtön a nyárra!), friss salátákról, és harsogó gyümölcsökről álmodik, csak addig le kéne fogyni, el kéne járni edzeni, és különben is. Az edzés szó után szinte egyszerre mondtuk, hogy jó, akkor együnk valami hizlalót, de gyorsan! Persze legyen benne valami nyári is.
Két dolog volt itthon: saját magam által szedett vadkakukkfű és tizenöt szem szárított rókagomba. Hat lánynak a tíz szem gomba nem elég, akármit csinálunk vele, úgyhogy kitaláltuk, robotgéppel daráljuk le, használjuk porként. Oké, ez megvolt (közben elfogyott az első üveg pezsgő, kibontottuk a másodikat).
RIZOTTÓ! Kiáltott fel egyikünk, és szerencséje volt, mert volt hozzá itthon minden. Vagy inkább úgy fogalmaznék, az került bele, ami volt itthon. Nagyon finom lett, öt perc alatt elfogyott!
Hozzávalók 6 éhes lánynak, egy férfinek, és egy gyereknek:
(igen, Dávid is evett belőle, legnagyobb döbbenetünkre)
0,5 kg kerekszemű, rizottó rizs (nekem Tesco-ban vásárolt, piros zacskós volt itthon)
0,5 l húsleves (lehetett volna több, de ennyi volt)
10 dkg vaj
4 fej lilahagyma
3 dl tejszín
3 dl fehérbor
rókagomba por
só, bors
kakukkfű, rozmaring
A lilahagymát felkockáztuk rádobtuk a vajra, és megpároltuk. Utána ráöntöttük a rizst és két percig kevergettük, majd felöntöttük annyi forró húslevessel, amennyi ellepi. Sóztuk, borsoztuk, és folyamatosan kevergettük (nagyon fontos végig, megállás nélkül kevergetni kell, soha nem szabad magára hagyni, ettől lesz krémes). Beleszórtuk a kakukkfüvet és a rozmaringot is. Ha pótolni kellett a folyadékot, akkor merőkanalanként adtuk hozzá a levest, majd a bort, végül, amikor már 99%-os volt a rizs a tejszínt. Csak a végén kevertük hozzá a gombaport. A tetejére parmezánt kellett volna reszelni ennek hiányában cheddar sajtot szórtunk rá, mert azzal jó emlékeim voltak és most is megbizonyosodtam róla hogy a rizottó és a cheddar sajt nagyon jó barátok.
Sajnos nem lett nyár, de elfogyott a harmadik üveg Hungária száraz vörös pezsgő is 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Sült zöldségek

Mikor már szinte teljesen üres lett a hűtőm, kénytelen voltam elmenni vásárolni. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akit néha elfog az a furcsa érzés, hogy valamit főzni kéne, de ehhez sincs kedve, és ahhoz se, csak nézegeti otthon a recepteket, aztán csak toporog a boltban, mert még ott sem jött meg az ihlet.
Hát így voltam most én is. Azért vettem egy padlizsánt, meg egy doboz koktélparadicsomot, majd sorban állás közben irigykedve olvastam mindkettőn a feliratot, hogy Marokkóból érkeztek.
Itthon volt apró szemű krumplim, lilahagymám, úgyhogy mindent feldaraboltam, egy sütőpapírral bélelt lemezre szórtam őket, meglocsoltam olívaolajjal, sóztam borsoztam, szórtam rá kakukkfüvet és rozmaringot, felaprítottam rá 5 gerezd fokhagymát, majd lefedtem alufóliával. 200 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem fólia alatt, majd levettem a fóliát, és még negyed órát grilleztem. Csepegtettem rá pár csepp balzsamecetet, és már ehettük is volna, de árválkodott két szál újhagyma a hűtőben, ezért beleaprítottam egy pohár tejfölbe, azt locsoltam a zöldségek tetejére.
Egyszerű étel, receptnek nem is nevezném, de most annyira jól esett a sok hús, fűszer, és hanukai olaj után, hogy még írás közben is összefut a nyál a számban 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Hideg tél

Először is boldog újesztendőt kívánok mindenkinek!
Régen írtam már, pedig sok minden történt, sokat főztünk, sokat ettünk az utóbbi két hétben, de minden máshogy alakult, mint ahogy terveztem, úgyhogy nem is fotóztam, és nem is írtam le semmit. Pedig életem legjobb töltött káposztáját főztem, igaz nem is lehetett volna rossz, hiszen volt benne füstölt pulyka, füstölt liba, füstölt kacsa, és libakolbász is, gerslivel készült a töltelék, és pár marék gersli sűrítette az “aprólékot” is. De rá kellett jönnöm, hogy a csarnokban vásárolt savanyú káposzta egy nagy humbuk, csak mutatóban van benne babérlevél, erős paprika, vagy bármiféle fűszer, ecetsavval savanyítják, nem úgy mint édesanyám, aki minden évben tapos egy hordónyi káposztát a családnak!
Nem tudom, ki hogy van vele, de én határozottan örülök a hidegnek. Hatalmasakat sétáltunk, életemben először délelőtt tízig aludtam egyszer, és jól esett! Fogyott a csodás illatú forralt borból is rendesen, olvasgattam, pihentem. Annyi jó dologra jutott időm gondolni séta közben, pár terv is körvonalazódott a fejemben, sőt, bevallom olvasgattam blogokat is, de azok nem gasztro témájúak voltak, valami más foglalkoztatott mostanában.
Járt nálam Vica, vicces volt, hiszen eddig csak az Internetről ismertem, de élőben olyan volt, mintha ezer éves ismeretség lett volna, csak pár dolgot kellett pontosítanunk, olyasmiket, hogy: jé, nem is száz négyzetméter a konyhám, de neki sem több hektárnyi a kertje, pedig a blogok alapján ezt gondoltuk egymásról 🙂
Annyi húst ettünk a családdal, hogy tegnap már csak zöldséget kívántam, de szerintem ez most napokig így lesz. A férjem is lelkes volt zöldség ügyben, igaz fél óra elteltével közölte, hogy ő éhes…
Egyéb iránt nagyon rám férne egy kis diéta, majd meglátjuk mi lesz a dologból.
Tavaly november-decemberben több levélre nem válaszoltam, úgyhogy mindenkitől elnézést kérek, aki feleslegesen várt válaszra tőlem, de volt olyan nap, amikor több mint száz levelem érkezett, és egyszerűen betemetett a feladat.
Ma még egy recepttel is jelentkezem, hiszen tudom én, ez egy gasztroblog 🙂