Kategóriák
Egyéb kategória

Mandulás trifle

Nemrég Esztergomban jártunk, ahol a fiam rendelt magának egy pohárdesszertet, ami egy elég rosszul elkészített mandulás trifle volt. Túl édes volt még egy ötévesnek is, és a piskótán, műtejszínhabon és gyümölcsökön kívül szinte semmi nem volt benne. Dávid rögtön ránk akarta testálni, és inkább rendelni valami mást, mert ő még hisz a szemének, és a sok díszes édességről mind elhiszi, hogy finom. Inkább megígértem neki, hogy készítek egyet itthon.
Kicsit utánanéztem a trifle-nek a neten, és megtudtam, hogy 1596-ben készítették először az angol trifle-t, ami persze más volt, mint amit itt leírok. És mit találtak ki az utána következő évben? A krumplisalátát 🙂
Bővebben a trifle-ről itt lehet olvasni, nagyon érdekes, érdemes pár percet rászánni. Fantasztikus oldal, órákat el tudok olvasgatni rajta!
Hozzávalók egy hatalmas tálhoz, ami legalább 15 adag:
1 csomag babapiskóta
8 dl habtejszín
20 dkg fehércsokoládé
20 dkg mandula lisztté őrölve
1 rúd vanília magjai kikaparva
1 kis üveg eperlekvár
1 dl eperpálinka
0,5 kg fagyasztott gyümölcs

3 dl tejszínt a vaníliamagokkal és a fehér csokoládéval felmelegítek, de nem forralom fel. Addig keverem, amíg a csokoládé teljesen el nem olvad. Félreteszem, és hagyom teljesen kihűlni.
A lekvárt elkeverem az eperpálinkával.
A maradék tejszínből habot verek, majd a csokoládés krémbe belekeverem előbb a mandulalisztet, majd a habot.
Egy nagy tál aljára tördelem a babapiskóta felét. Erre kanalazom a lekvár felét, majd a fagyasztott gyümölcs harmadát, végül a hab felét. Megint piskóta következik lekvárral, gyümölccsel és habbal. A tetejére a maradék gyümölcsöt szóróm, de csak tálalásnál. Érdekes, de én nyáron is jobban szeretem fagyasztott gyümölccsel készíteni, a frisset valahogy sajnálom a sok hab alá rejteni.
A trifle-t fél napra jól behűtöm.

Gyorsan kész van, mindenki szereti, elronthatatlan. Lila Füge is elkészítette.

Kategóriák
Egyéb kategória

Borjúszűz fűszerkéregben


Kevés férfi szeret hipermarketekbe mászkálni vasárnap délben, de vannak esetek amikor egyenesen ők találják ki ezt a “programot”.
Pénteken vettem egy darab borjúszűzet, ki is találtam, hogy fűszerkéregben készítem majd el, csak arra kértem a férjem, hogy gondolja ki a köretet. Vasárnap reggel az erdőben sétálva meg is született a döntés, a férfi kuszkuszt akar.
Remek, kuszkusz nincs otthon. Pedig ő már el is képzelte, sok zöldfűszerrel, olívaolajjal, citrommal. Bulgur nem lesz jó? Nem, mint kiderült, egy férfi nem eszik bulgurt, ha nem muszáj!
Így esett, hogy hazafelé bementünk az egyik hiperbe. Persze nem volt kuszkusz, de nem baj (!), elmentünk egy másik hiperbe, ahol az üzletsoron kaptunk.
Namost, nekem csak egy kérdésem van: ha történetesen nekem jut eszembe a kuszkusz ami nincs itthon, akkor vajon hány helyre megyünk el érte vasárnap ebédidőben? 🙂
A borjúszűzet kivettem a hűtőből, és két óra alatt hagytam, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen. Egy tálcára egyenletes vékony rétegben rászórtam a fűszerkeveréket:
-mák darálatlanul
-bors durvára őrölve
-kömény késsel apróra vágva
Fogtam a húst, és belehempergettem a fűszerkeverékbe. Jól rányomkodtam, hogy sütésnél se peregjen le. Közben előmelegítettem a sütőt 90 fokra.
Negyed órát még pihetettem a húst, majd felforrósítottam egy öntöttvas serpenyőt. Enyhén megsóztam a húst, végül egy kanálnyi kacsazsíron egy-egy percig sütöttem minden oldalát. (négy oldalát, nem csak kettőt). Tányérra raktam, és öt percre betoltam a sütőbe, majd onnan kivéve tíz percig pihentettem mielőtt felszeleteltem.
A kuszkuszhoz kakukkfüvet, rozmaringot, apróra vágott aszalt sárgabarackot és kevés mentát kevertem. Balzsamecetes paradicsomsalátát is ettünk mellé.

Kategóriák
Egyéb kategória

Anyám főztje

A kép a Getty Images tulajona, bocs.

Kisfiúként nagyon rossz evő voltam. Igazság szerint rólam lehetett volna mintázni a rosszevő kisfiúk mintaképét. Többször előfordult, hogy nagyanyám egy pohár tejjel a kezében kergetett körül a lakásban, és próbált belémtömni egy falat vajaskenyeret reggelire. Akkoriban furcsa elképzelései voltak a (nagy)szülőknek arról, hogy mit kell egy kisgyereknek megennie. Például feltétlenül szükséges volt cukros, meleg tejet inni, mert az egészséges. Nekem persze már a gondolatától is hányingerem támadt. És ez nem csak gondolatban fordult elő. Nagyon sokszor hánytam. Előszeretettel hánytam össze mindent és mindenkit a legváratlanabb időpontokban. Egyetlen egy ellenszer létezett, amivel az esemény elkerülhető volt, és ez a csodatevő Traubi Soda. Ha nagyanyám elég sebes volt és a megfelelő pillanatban érkezett meg a Traubi Sodaval, akkor általában sikerült megakadályozni a komolyabb problémát. Hogy ennek van-e tudományos magyarázata, azóta sem jöttem rá. Talán a szénsav…
Aztán kiderült, hogy a hányingereim összefüggésben vannak a manduláim állapotával. És ez bizony száz százalékig igaznak bizonyult, ahogy kivették a már nem emlékszem melyik manduláimat, szinte azonnal megszűntek a hányingerek is.
Most már semmi nem állt az útjába a gyarapodásomnak. Étvágyam napról-napra javult, és egyre több mindent megettem. Mivel akkoriban sokat voltam nagyanyámnál, ezért legelső étkezéssel kapcsolatos élményeim is hozzá fűződnek. Nagyanyám a régi iskolát képviselte. Pörkölt nokedlivel, lecsó, rántott hús, húsleves, tojásos nokedli, káposztás tészta, ezek jutnak hirtelen eszembe. Persze mindennek az alapja a rendkívüli mennyiségű zsír volt, mert a zsír az ugye összeköt… Ez olyan sok volt, hogy a pörköltöt sokkal jobban szerettem hidegen enni, mert akkor pörköltzsíros kenyérként lehetett fogyasztani. A lecsó ugyancsak tocsogott a zsírban, az is jobb volt hidegen.
Mivel csendes gyerekként az egyik kitörési lehetőséget az extrém csípős lecsó hősies elfogyasztásában láttam, ezért ezt képes voltam 4 évesen, egy dömperes baleset során felszakadt szájjal is egy nyekkenés nélkül megenni. Ez persze bejött és máris a társaság középpontjába kerültem.
Anyám főztje már egészen reform volt nagyanyáméhoz képest. Sokkal kevesebb zsír, a korszak nagy vívmányainak széles körű alkalmazása, mint például a margarin, vagy a Vegeta. Ezt a kettőt azóta is előszeretettel használja, szinte bármibe képes őket beletenni. A fő különbség azonban az, hogy anyám főztjét imádtam, nem cseréltem volna le húsz Michelin csillagra sem. Sok-sok kedvencem volt, a szokásos nagyanyám féle repertoáron kívül a gulyásleves, vadas, milánói(!) makaróni, bolognai spagetti, krumplipüré, satöbbi, satöbbi. Lassacskán még a húslevest is megszerettem, aminek hosszú évekig még a szagát sem tudtam elviselni. Nagyanyám ebbe is annyi nagyon zsíros húst tett, hogy a leves tetejét egy egybefüggő, óriási zsír Zeppelin borította. Persze voltak olyan ételek, amiket soha sem sikerült rehabilitálni. A tökfőzelék és a gyümölcsleves még ma is közellenségnek számít nálunk. Az utóbbi azért, mert egy óvónőnek az a remek ötlete támadt, hogy addig fel nem állhatok az asztaltól, amíg meg nem ettem a gyümölcslevest, amit persze a mosdóban ki is hánytam. Akkor alakult ki bennem a Pavlovi reflex a gyümölcsleves és a hányás tekintetében. A tökfőzelékben pedig a kaprot utálom. Valahogy velemszületett kaporundorom van. Olyannyira, hogy amikor először bejött Magyarországra a McDonalds és mindenkinek el kellett ájulni a fantasztikus Big Mac-től én szó szerint kis híján kihánytam. Nem tudom valaki észrevette-e rajtam kívül, hogy a Big Mac szószban kapor is van.
Arra is hamar rájöttem, hogy a feleségem nagyon jól főz. Ekkor ért az első sokk, lehet, hogy nem az édesanyám főz a legjobban a világon! Kemény felismerés volt, de persze ez nem jelenti azt, hogy már nem szeretem édesanyám főztjét. Egy fiú örökké szereti az édesanyja főztjét. Persze most már szívesebben eszem meg a krumplipürét vajjal és nem étolajjal és már nem igazán szeretem a milánói makarónit sem, különösen nem félkész üveges szószból, „felturbózva”. Ezt az étolaj dolgot édesanyám pár hónapja árulta el nekünk, és láttam, ahogy a feleségem majdnem leesik a székről. Sőt ugyanazon az ebéden megtudhattuk azt is, hogy a vaj sokkal jobban hizlal, mint az étolaj, ezért kövérek a franciák. Ekkor éreztem úgy, hogy mennünk kel, mert ha nem, akkor a feleségem előadásba kezd, és az senkinek nem lenne jó, különösen nekem nem.
Az egész dolog addig fajult, hogy néha én is főzök. Ez azért elég nagyképű, mert eddig nem nagyon jutottam túl az alapokon. A tojásrántottát például remekül készítem, a gyereknek szinte mindig én csinálom meg, és Dávid kétnaponta biztosan kér rántottát vacsorára. Na jó, ennél azért egy fokkal tovább léptem. Pörköltöt állítólag jót csinálok és bolognai spagetti is jól megy. Gulyáslevesben sem vagyok rossz, bár szerintem a gulyásba nem kerülhet semmiféle zöldség, csak krumpli és lehetőleg annak is szét kell főnie, amitől az egész leves tartalmas lesz. Bevallom soha nem főztem még gulyást, de szakérteni nagyon tudok!
Elmondhatom magamról, hogy a mai magyar férfiról kialakított sztereotípiának majdnem teljes mértékben megfelelek.
A tüzet mindig én csinálom és pörköltöt is tudok készíteni. Talán még a halászléhez kellene egy kicsit értenem. És szó mi szó, valahogy nehezen tudnám elképzelni, hogy piskótát készítek uzsonnára, az valahogy nem elég macsó. És hogy teljessé tegyem a fejemben kavargó káoszt, ennek ellenére imádom Jamie Olivert, és csöppet sem tartom nőiesnek a konyhában sürgő-forgó férfiakat. Mondjuk próbálná valaki ráfogni a Gordon Ramsay-re, hogy nőies. Mélyebbek az arcán a ráncok, mint a Grand Canyon és olyan bunkó, mint a föld. Épp ezért szeretik a nők. Ki érti ezt?

Kategóriák
Egyéb kategória

Igazi tavasz!

Későn érkezett el a tavasz, és ha most kinézek az ablakon, akkor is szürkeség van, de már Pranté rám szólt, hogy hagyjam abba a nyafogást, nem akarhatok sivatagban élni, és beláttam, hogy igaza van.
Ennek a késői tavasznak az az egy haszna van, hogy sokféle virág egyszerre kezdett szirmot bontani, és gyönyörű a mező, lassan gyönyörű az erdő is, én legalábbis nagyon szeretek a fák rügyeiben gyönyörködni.
Sok szép színesebbnél színesebb virágot láttam vasárnap, de csak párat tudtam lefényképezni, pedig most még annyira tudok örülni a színeknek, hogy a sima sárgán virító pitypangot is gyönyörűnek látom a ház előtt.
Vajon az állatok is ámulnak, ha egy csupa virágba burkolózott mandulafát látnak? Vagy csak az emberek állnak meg egy pillanatra, hogy megállapítsák, hogy ez mennyire gyönyörű?
Volt egyszer egy németjuhászunk, akit minden délben az idős szomszéd bácsink sétáltatott a felesége parancsára 🙂 A kutya két hónap alatt megtanult tőle nézelődni: megállt öt percenként forgatta a fejét, szaglászott, kicsit megpihent. És minden tavasszal megszagolta az aranyesőt!

Kategóriák
Egyéb kategória

Boglárka saláta

 


Nem vagyok igazi salátázós típus, étteremben pl. soha nem kérek főételként salátát, pedig jobban tenném, tudom 🙂
Azt sikerült meghonosítanom itthon, hogy a főétel előtt sokszor eszünk valami salátát, és néha vacsorára is, de az hogy ez nekünk nem természetes, abból is látszik, hogy ilyenkor felettébb büszkék vagyunk magunkra.
Tavasz van, és eljött az a pillanat is, amikor már nem csak a téli zöldségeket unom halálosan, de a húst is. Szerencsére ilyenkor bújik ki a földből a salátaboglárka, hogy aztán két hét múlva eltűnjön, és megint ne lássuk egy évig viszont. De az a két hét nálunk a boglárka ünnepe.
Dávid is imádja, mert közösen szedjük a játszótér után, és ha szerencsénk van, találunk kucsmagombát is, meg szedünk több marék illatos turbolyát, aztán ő mindig egy fagyival a kezében jöhet haza.
Tavaly már írtam a salátaboglárkáról, arról, hogy nehéz összetéveszteni bármivel is, de azért érdemes odafigyelni rá, ezt most nem írom le mégegyszer. Jöjjön a recept.
Grillezett kecskesajt mellé, de egy szelet pirítóssal is nagyon finom!
Hozzávalók:
8 nagy marék boglárka levél
pár szál boglárka virág a díszítéshez
1 citrom leve és héja
1 chili
1 ujjnyi gyömbér
1 kis csokor turbolya (Hú, ez a turbolyás sárgarépakrémleves mennyire finom!)
0,5 dl extraszűz olívaolaj
pelyhesített só (pl. Maldon)

A boglárka leveleket lecsipkedem a száráról, alaposan megmosom, és megszárítom. (Salátacentrifuga! 🙂 A citrom héját egy órára a citrom levébe áztatom, majd egy mozsárba szórom a chilivel és a gyömbérrel együtt. Ráöntöm az olajat, és alaposan elnyomkodom a mozsár törőjével, hogy minden íz átkerüljön az olajba.

A turbolyát apróra vágom, és belekeverem az olajba.
Elkeverem a citromlé negyedével, és ráöntöm a salátára. Enyhén megsózom.
A boglárka csak frissen jó, hamar tönkremegy, legjobb elfogyasztása előtt közvetlenül leszedni.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Füstös, tejszínes krumpli

 

Tudom, hogy múlt héten is volt egy krumpli, de szerintem ez megint olyan jól sikerült, hogy muszáj megosztani itt a Fűszeresen is.
Annyira laktató, és kerek az egész, hogy egy jó kis saláta kell csupán hozzá, és a hús el is maradhat. Szabadtűzön minden sokkal jobb, szokás mondani, és ez ilyen ételekre tényleg nagyon igaz!
A kakukkfű teszi illatossá, de igazán finom attól a fél óra állástól lesz, amit a lefedett edényben tölt a krumpli, mielőtt öt újabb percre edényestől visszakerül a parázsra.
Sajnos az összes rozmaringunk kifagyott idén, pedig azzal is nagyon finom lehet. Túlélte viszont a majoránna, és a kakukkfű. Sőt, a kakukkfű már el is kezdett újra burjánzani, tele van friss hajtásokkal, alig várom már, hogy kibontsa lila virágait!

Hozzávalók:
1,5 kg jóféle krumpli
2,5 dl tejszín (nem főző, hanem habtejszín!)
2 ek vaj
1 marék friss kakukkfű
frissen reszelt szerecsendió
frissen, durvára őrölt bors
nagyszemű tengeri só

A krumplikat héjában megfőztem, majd hosszában félbevágtam. Vágott felükkel lefelé tettem a parázs fölé. Hagytam, hogy szép barnára süljenek, az se baj, he némelyik megpörkölődik kicsit, jó lesz az íze. Megforgattam őket, hogy az aljuk is teljesen átforrósodjon. Kellemesen megfüstölődik ennyi idő alatt.
Egy fém tálba szedtem, sóztam, borsoztam, megszórtam a kakukkfűvel és a szerecsendióval, majd elkevertem a vajjal. Rálocsoltam a tejszínt és letakartam.
Fél órát pihent így, közben háromszor átkevertem. Szinte az összes tejszínt beissza.
Fél óra után az edénnyel együtt betettem a parázsba öt percre.
Egy nagy adag boglárka salátát ettünk hozzá.
Szuper boglárkasaláta receptet hozok délután!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

1 MILLIÓ felett a Segitsüti!

Nagyon boldog vagyok!

Rengetegen licitáltak a Segitsüti-n felajánlott süteményekre, sokan csak úgy is befizetnek komoly pénzeket, ha nem is kapnak érte süteményt, és sokan “vígaszágon” is megvásárolták a süteményt.

Ebből a pénzből már komoly segítséget nyújthatunk a két kiválasztott koraszülött osztálynak.
Az én nyertesem Hegedűs-Slezák Judit, szeretettel várom a jelentkezését!
Mindenkinek nagyon köszönöm!!!
Kategóriák
Egyéb kategória

Báránycomb

Van aki olyan bátor, hogy csonttal együtt megsüti a báránycombot, én egyszer próbálkoztam ezzel, és nem voltam elájulva a végeredménytől, azóta mindig kicsontoztatom a hentessel.
Egy finom báránycomb 1,5-2 kg összesen. A vastagabb inakat, szívós hártyákat mindig leszedem róla.
Csontozás után általában valamivel megfűszerezem. Nem napokig pácolom, de szórok rá borsot, fokhagymát, rozmaringot mindenképp, esetleg petrezselymet.
Ez most épp egy “arabos” combnak indult, úgyhogy fokhagymát, római köményt, koriander magot és citromot adtam neki, majd feltekertem, legalábbis megpróbáltam hengeres formára alakítani, majd megkötöztem.
Betoltam a 200 fokos sütőbe, majd 10 perc után mérsékeltem a hőt 150 fokra. Egy óra múlva szúrtam bele a maghőmérőt. Állítólag a bárány akkor van teljesen elkészítve, megsütve, ha 79 fokot mutat a maghőmérő. Tapasztalataim szerint akkor már erősen túlsütöttem.
Ezért 70 fokon mindig elzáróm a sütőt, és megpróbálom minél kevésbé lehűteni a húst, de hagyni egy órát pihenni. Én szeretem szép vékonyra szeletelni a bárányt, de ez ízlés kérdése.
Apropó, maghőmérő: nekem egy nagyon olcsó párezer forintos tűm van, mivel ritkán sütök egyben igazán jó húsokat, ez igazán megteszi. A húshőmérő nem úri huncutság, hanem tényleg hasznos, és a tökéletes eredmény érdekében nélkülözhetetlen eszköz. Gondolkozom egy komolyabb szerszám beszerzésén, de a 200 dolláros ára még erősen visszatart… 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Csábító fűszer

Tegnap este egy igazán szép filmbe botlottam bele, teljesen a televízió elé ragasztott. Mindenkinek ajánlom!

Tassos Boulmetis: Csábító fűszer.
“Fanisz görög kisfiúként a rokonai és a családja mellett nő fel Isztambulban – nagy boldogságban. A nagyapjával azonban különösen szép és szoros a kapcsolata, ő adja neki az első leckéket csillagászatból és konyhaművészetből. Ám 1959-ben a kiújuló görög-török politikai konfliktus miatt a családnak költöznie kell, tulajdonukat hátrahagyva telepítik ki őket Törökországból. A film bemutatja Fanisz útkeresését, a régi élethez, a családhoz, az illatokhoz való ragaszkodását, amit se az évek, se a távolság nem tud legyőzni benne…”
Nem csak a történet szép, de a képek is gyönyörűek!

Kategóriák
Egyéb kategória

Megjelent!

A tavaszi számban van minden ami tavasszal érdekes lehet: bécsi kirándulás tipp, ugyanez Pécsett, fogyókúra, arab ételek C&V tolmácsolásában, csokoládés csodák, kalácsok, öt hozzávalós ételek és töltött tojások annak akinek sok tojása maradt 🙂 (Ezek az én konyhámból kerültek ki) Gyerekkonyha, és a többi.
Bár fiam van, egyre többet jön önszántából a konyhába.
Olyan izgalmas időszak ez, kíváncsi vagyok érdekli-e majd a gasztronómia később is?