A Bolonyai spagetti igazi világkedvenc. Pár hónapja olvastam valahol, (sajnos elfelejtettem, hogy hol) hogy tízezer megkérdezett európai fiatal közül több mint háromezer úgy gondolja, hogy ez az étel a világ nagy részén kapható, kb. ugyanúgy, ugyanabból a hozzávalókból készül, ezért nyugodtan merné rendelni bármelyik étteremben. Azért én nem vagyok ennyire biztos ebben a dologban, de a nevét tényleg nagy valószínűséggel mindenhol ismerik.Akárhol jártam eddig, mindenhol kapható volt valami, amit ezzel a névvel illettek, és az emberek többsége szereti. Nem is csoda, csupa remek dolog van benne jobb esetben! Hús, zöldfűszer, bor, paradicsom, a tetején sajt… Egyik apai nagybátyám Angliában él, olasz feleségével Annával. A család igazi „multi-kulti” família. Van benne ír, olasz, magyar, tót, és még ki tudja milyen keverék?! A negyedik fiú születése után gyorsan örökbefogadtak három fekete kislányt. Egyszer náluk ebédeltem, nagynéném „csak” tíz főre készült. Ragu volt bőven, de spagetti csak éppen, hogy elég. Persze miután asztalhoz ültünk szinte rögtön megszólalt a csengő, és még hatan érkeztek. Ez egy valódi nemzetközi családnak nem lehet probléma, tíz perc alatt az asztalra került egy nagy tál nokedli : ) Szerintem minden magyarnak furcsa volt a „Nokedli Bolognese”, de senki arcán nem láttam döbbenetet. Anna nagyon jól főz, és ki is használja a szomszédok gasztronómiai tudatlanságát. Egyszer jó magyar módszer szerint pálinkát főztek otthon. Persze az egész utcában lehetett érezni a cefre szagát, amit egy pár nap után szóvá is tettek. Nagynénémnek nem okozott fejfájást a válasz megadása: Igazi magyar különlegesség készül!
Minden szava igaz volt.
Hozzávalók:
50 dkg darált marhahús
20 dkg felszeletelt gomba (általában sampion gombával készül, de aki jót akar, próbálja ki vargányával)
Egy nagy fej hagyma kockára vágva
Pici zeller lereszelve
Egy kis szál sárgarépa lereszelve
Jó sok fokhagyma
2 jó minőségű konzervparadicsom (nyáron, amikor van igazi jó paradicsom, érdemes azt használni, miután lehúztuk a héját)
2 dl száraz vörösbor
Olívaolaj
Friss bazsalikom
Friss rozmaring
1 babérlevél
Szárított oregánó
Só, bors
A hagymát olajon megdinsztelem, erre dobom a húst, majd a gombát. Miután ezeket összepirítottam jöhet a paradicsom és a fűszerek. A fokhagymát és a bort a legvégén teszem bele, ezekkel már csak egyet rottyan és kész. Tetejére a parmezán sajt a legjobb, de végszükség esetén bármi megteszi.
(A többi recepttel ellentétben, ez nem kóser, ugyanis a tejeset tilos a húsossal keverni. Erről majd egy másik postban bővebben)








A másik reggeli fogás, ilyenkor nyárelőn az epres omlett, aminek az eredetijét a Vanillin cukrászdában lehet kapni, csak málnás változatban. De ki tud ellenállni ilyenkor az eper illatának? Úgy időzítem a sütögetést, hogy a bagel tészta dagasztásával és a sütő bemelegítésével kezdem. Amíg a bageltészta az első tízperces pihenőjét tölti, addig lecsumázom az epreket. Utána megformázom a bageleket, és míg letakarva negyven percig pihen, összedobom az omlett tésztáját. Sütőpapírra kis köröket nyomok belőle egy kivágott nylon zacskóból, majd tíz perc alatt megsütöm. Fontos, hogy páros számú omlettet süssünk, mert két darab lesz egy egész. Közben felverem a tejszínt habfixálóval és pépesített eperrel és felforralok egy lábos vizet. Kiszedem az omletteket a sütőből, hagyom hűlni. A megkelt bageleket kettesével mindkét oldalukon fél-fél percig főzőm, majd megkenem tojássárgájával és kb. húsz perc alatt 180 fokon megsütöm. Ezután megtöltöm az omlettkéket a habbal és az eperszemekkel. Ha kilenc körül megeszünk egy bagelt, és egy epres omlett-et, akkor kettőig biztosan nem tudunk majd ebédeli, de pont ez a nagyszerű ezekeben a hétvégi falatozásokban!



