Szerző: fuszereslelek

Kategóriák
Egyéb kategória

Trombitagombás nudli


Hogy miket ettünk, kedveském? Hát, akkoriban még nem voltak ekkora boltok, mint mostanság, ahol minden kapható télen-nyáron. Ha édesapám télen több halat fogott, akkor hó közibe rakta a padláson, és az elállott akár tavaszig is, ha hideg volt. Hús ritkán volt, csak ünnepeken került az asztalunkra. Jaj, de szerettük a vadkacsalevest!
A férfiak csónakkal mentek a Bodrogba, összeszedegették a madarak tojásait, a nők meg tésztát gyúrtak belőle. Vadkacsa, fogoly, és szárcsa tojásából is csinálták a tésztát. ‘Oszt ha húslevest főztek a vadkacsából, megfőzték hozzá a tésztát is. Volt sáfrány a kertünkben, tettük bele a levesbe, attól lett nagyon szép sárga.
Egyszer édesapám elment napszámba dolgozni fel a hegyekbe. Ott mást ettek a népek, mint mifelénk. Ott hozta az egyik munkásnak a felesége a trombitagombás nudlit. Nudli meg gombóc sokat volt mindenhol, de nem ám porcukorral, meg mindenhogy, csak szilvalekvárral, meg zsírral. Mi csak pár gombát szedtünk akkoriban, a trombitagombát nem is ismertük, aztán később láttam, hogy milyen fekete, milyen csúnya, de hát édesapám addigra már szerette.
Na, hogy szavamat ne feledjem, az az asszonyka ott a hegyen olyan nudlit vitt a férjének, hogy kifőzte, zsírba szedte, megszórta a nyáron kiszárított, aszt összetörögetett gombácskával, oszt szedett rá aludttejet.
A trombitagombának frissen alig van illata, de ha megszárítom, olyan erős szaga lesz, hogy fűszerként is használhatjók.
Akkoriban mi is aludttejjel ettük, de ma már ezek a tejek meg sem alszanak, én nem tudom miket adnak nekünk abban a dobozban! Egy ideig még zacskóban adták, azt még meg lehetett altatni, de ez már csak megbüdösödik. Nincs már senkinek tehénkéje itt a faluban, pedig lyány koromban hatalmas gulyákban legeltették. Nem tudom miért nem kell a jó tejecske már senkinek, pedig a hideg aludttejnél semmi sem jobb a melegben. Nem kéne annyi fagylaltot enni.
Szóval mi is elkezdtük csinálni a nudlit, zsírral meg gombával. Még most is szeretem, de én már nem tudom összeszedni a gombát. Ha megcsinálja, csinálja tejföllel, jó gazdagon!
Tegyen bele petrezselymet is, finom az, majd meglátja!
Fotó innen

Hozzávalók a nudlihoz:
50 dkg héjában főtt, öreg krumpli
20 dkg liszt
2 ek búzadara
1 tojás
1 kk só

A krumplit még forrón áttörjük, kiterítjük, és hagyjuk kihűlni. Utána összekeverjük a többi hozzávalóval. Lehet, hogy egy-két kanálnyi liszt még kell majd hozzá. A gríztől keményebb lesz a tészta, de lehet liszttel is pótolni. Kinyújtjuk, hosszú csíkokra vágjuk, megsodorjuk. Közben feltesszük a sós vizet főni. Ha a nudli feljön a víz tetejére, akkor kész.

Hozzávalók a mártáshoz:
3 ek zsír
3 marék trombitagomba (szárított, összetört)
3 dl tejföl
1 csokor petrezselyem
só, bors

A kifőtt nudlit forró zsírra, vagy szalonnából frissen kisütött zsiradékra szedjük. Megszórjuk az összetört, megszárított trombitagombával, sózzuk, borsozzuk, majd ráöntünk egy doboz tejfölt. Megszórjuk a petrezselyemmel is, egy percig rotyogtatjuk, hogy a gomba kicsit megszívja magát.

Kategóriák
Egyéb kategória

Drótszamár fesztivál Erdőbénye

2010 július 10-én bringafesztivál lesz Erdőbényén.

Azoknak akik komolyan művelik: maraton, 25 és 50 km távval.

Azoknak aki családdal érkeznek: Erdőbényén belül és a környező pincéket érintő vezetett túra családosoknak és nem családosoknak, könnyen teljesíthető, igény esetén pihenőkkel megszakított laza tekerés és gyerekversenyek ügyességi pályával, különböző feladatokkal.

Kapcsolat, kérdés, információ:
http://www.hegyibringa.hu/erdobenye/
erdobenye@hegyibringa.hu
Ha nem mentek, a videót akkor is nézzétek meg, én nagyon szerettem! 🙂

Bort, bringát, békességet!

Kategóriák
Egyéb kategória

Ajo blanco

Szokás szerint esik. Tudom, nekem semmi se jó, ha 35 fok van, 120% páratartalom meg rengeteg szúnyog, akkor az a baj. Ha felhőszakadás és 17 fok van, akkor az a baj.
Ha egyszer megint jó idő lesz, érdemes ajo balncot, ezt a mandulás, fokhagymás jéghideg levest enni ebédre. Nagyon frissítő, nagyon finom, és nagyon gyors.
Recept a Dining Guide-on.

Kategóriák
Egyéb kategória

Habkönnyű meggyes lepény


Végre olcsó lett a meggy a piacon. Idén nekünk szinte mind tönkretette az eső, rumos meggyre biztosan nem lesz elég, de azért egy jó kis meggylevest mindenképp főzők belőle, nem telhet el nyár nélküle.
Kaptam egy fantasztikusan finom meggyes lepény receptet, vettem is hozzá egy kiló meggyet, de valahogy elfogyódott, a süteménybe már alig maradt. Látszik is a képen, bőven el fért volna bele legalább kétszer ennyi A lepény annyira finom, hogy jövő héten újra sütöm, akkor amikor nem lesz itthon senki a családból, és nem kell a kezükre csapni, ha lopkodják a meggyet.

Hozzávalók egy 25 cm-es piteformához:
10 dkg vaj
17 dkg porcukor
2 egész tojás
2 dl tejföl
13 dkg rétesliszt
0,5 cs sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
meggy

A puha vajat és a cukrot habosra keverem habverővel, kb. 10 perc alatt. Közben előmelegítem a sütőt 160 fokra, légkeveréssel. Beleütöm a tojásokat a masszába, azt is elkeverem, majd jöhet a tejföl. Akkor jó, ha már jó habos. Beleszitálom a sütőporral, és szódabikarbónával elkevert lisztet, és gyorsan összeforgatom. Itt már nem kell habverővel dolgozni, elég egy fakanál is.
A piteformát (25 cm-es) kibélelem sütőpapírral, belesimítom a tésztát és kirakom a kimagozott meggyel. Aki gondolja, kicsit lisztezheti a meggyet, hogy ne süllyedjen le az aljára. Kb. 30 percig sütöm, de tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Hagyom teljesen kihűlni, majd megszórom porcukorral.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mi lesz a gyerekkel nyáron?

Fótó innen

A hétfői posztomhoz, amit a saját gyerekkorom nyarairól írtam, érkezett egy komment, amin azért nem lenne szabad csak úgy túllépni: „annyira vegtelen igazsagtalan ez a taboros duma, van jo par csalad a vilagon, ahol dolgoznia kell a szuloknek, es nem, nincs nagymama kertje hosszu hetekre”.
Nos, az az igazság, hogy ezzel teljesen egyetértek. Nekem anno szerencsém volt, mert édesapám késői gyerek, ezért amikor én megszülettem, már mindkét erdőbényei nagyszülőm javában nyugdíjas volt, igaz nagyanyám mindig háztartásbeli volt, ami nem azt jelenti, hogy nem dolgozott, volt neki elég dolga a négy fiúval és szőlővel, állatokkal, de otthon volt.
Csakhogy manapság már a nők se mennek nyugdíjba 62 éves koruk előtt, de sokan kényszerülnek nyugdíj mellett is dolgozni, vagy csak egyszerűen olyanok, mint anyósomék, ahol napközben ellehet egy-egy napot a gyerek, de nem viszik sehova, és nem is aludhat ott. Aztán az is előfordul sajnos, hogy a nagyszülők már nem élnek, esetleg betegek, nem tudják addig vállalni az unokát, amíg a szülők dolgoznak nyáron.
Régen működött, hogy gyerekek kint csatangoltak a határban, egyedül lementek a játszótérre pár órára, de úgy tűnik, ennek a világnak már sajnos vége.
Mondhatnánk, hogy ha a szülő dolgozik, akkor szerencsés, mert elküldheti a gyereket táborba. Igen, de a táborok hihetetlen pénzekbe kerülnek. Egy napközis tábor is, ha az önkormányzat nem tudja támogatni, 3600-4500 ft/nap, de az igazi, ottalvós táborok még több pénzbe kerülnek. Ahol a szülő otthon van, ott se teljesen fenékig tejfel az élet, ha mondjuk egy lakótelepen élnek, ahol nincs kert.
Úgy tűnik, egyre több szülő áll össze nyáron, és viszi el a gyerek barátait is egy-egy hétre nyaralni magukkal, hogy aztán ez csere alapon működve forogjon egész nyáron, és megoldva legyen a nyári gyerekfelügyelet.
Sok jót hallottam a Szüni-dödö ingyenes programsorozatról Budapesten, de az már olyan gyerekeknek szól, akiket egy bérlettel, esetleg nagytestvérrel el lehet engedni otthonról.
Ti hogy oldjátok meg a nyarat?
Kategóriák
Egyéb kategória

Zsályás túrógombóc barnavajjal

Csalános gombócnak indult. Újra divat lehet mostanság a zsályás túrógombóc, az utóbbi egy hónapban három helyen is láttam az étlapon, kétszer meg is kóstoltam, győzőtt a Sárga borház gombóca bényei birkakolbásszal és vargányával.
Hogy nálunk is elkészült, az annak köszönhető, hogy csalános gombócot gondoltam adni a vendégeimnek, de napzavarban vagyok, és azt hittem lesz még időm kiszaladni a Szúnyogszigetre csalánért, közben aznap volt a vendégség. Mi van velem?
Ebből kiderül, hogy a csalános túrógombóc is ugyanígy készül, csak ott a zsenge csalánleveleket le kell forrázni mielőtt a gombóctésztába forgatom, és inkább az apróra vágott rozmaring illik hozzá, mint a zsálya.
Szerintem annyira ízletes, hogy nem is kell mellé hús, talán egy kevés parmezánforgács a tetejére, de a vendégek szemét mégse szúrhatom ki ennyivel, nekik egy kis hús is dukál mellé, és kész.
Hozzávalók a gombóchoz:
50 dkg tehéntúró (a nagyszemcsés túró a legjobb, nem kell áttörni)
3 egész tojás
12 dkg búzadara
2 ek liszt
2 marék zsályalevél
só
durvára darált bors
5 dkg vaj a sütéshez
A zsálya kivételével minden hozzávalót összekeverek, és a hűtőbe teszem legalább másfél órára. Vizet forralok, közben nagyobb darabokra vágom a zsályaleveleket és a belekeverem a masszába. Gombócokat formázok, és kifőzőm őket. Nekem úgy lett tökéletes, hogy olyan kétdiónyi méretű gombócokat addig főztem, amíg feljött a víz tetejére, plusz tizenöt perc.
Amíg a gombóc főtt, egy serpenyőben vajat barnítottam, és abba is tettem pár levél zsályát.

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőhorváti öntött perec és kecskepörkölt

 

Szegény édesapám hiába mesélt 39 évig gyerekkora egyik kedvenc ételéről édesanyámnak, valahogy soha nem akart elkészülni. Bevallom, teljesen megértem hogy nem ragadta meg az alkalmat anyu, amikor Erdőbényén jártunk, és nem rakta tele a csomagtartót erdőhorváti pereccel, hogy aztán elkészítse azt a furcsa ételt, amit apu követelt. Egyszerűen rosszul hangzik a recept: végy egy adag perecet (könnyű, madzaggal össze van kötve) és öntsd le forró vízzel, hogy megszívja magát. Hát, nem is tudom… Inkább valami mást kérnék, ha nem baj.
De aztán pár hónapja, amikor ezredszer hallgatta végig anyu azt, hogy amikor apuék épp Pesten laktak, és jött valami ismerős Erdőbényéről, mindig az volt az első kérdés hozzá, hogy perecet hozott-e, megesett a szíve édesapámon, és elkészítette az erdőhorváti öntött perecet.
Megkóstolta, és azonnal felhívott, hogy elmesélje, hogy ez az étel bizony finom. Nem is finom, hanem nagyon finom, próbáljam ki én is, de nem úgy kell csinálni, ahogy a perec csomagolásán van, hanem másképp.
Szombat éjjel, amikor lement a nap, és kimerészkedtünk a másfél méter vastag vályogfalú házból, gyorsan citromfű illatú gyertyákat gyújtottunk szerte a kertben, nehogy végzetes vérveszteség érjen minket a rengeteg szúnyog miatt, és nekiálltunk a kecskepörköltnek, ami mellé öntött perec volt a köret. Aztán éjfél körül megtértem. Az öntött perec isteni!

Öntött perec:
2 csomag erdőhorváti perec /egy adag házi perec megszárítva
kb. 0,5 l enyhén sós, forró víz
25 dkg füstölt szalonna
25 dkg tehéntúró
A perecet marokkal összetöröm. Nem apróra, csak akkorára, amekkorára egy nyomástól magától eltörik. Leöntöm a forró, sós vízzel. Ennyi vizet elvileg éppen felszív annyira, hogy a közepe még picit roppanós marad. Közben kiolvasztom a szalonnát, és a forró zsírban megforgatom a perecet, majd rámorzsolom a túrót, Nagyon laktató, egyszerű étel.
A kecskepörkölt is nagyon jól sikerült, egészen máshogy készítettük, mint eddig, de úgy tűnik megtartjuk a receptet.
Hozzávalók:
2 kecskecomb lefilézve, felkockázva (kb. 2,5-3 kg hús)
3 fej hagyma
4 ek zsír
1 nagyobb csokor kakukkfű és rozmaring összekötve
6 szem boróka bogyó
6 szem szegfűbors
1 ek koriander mag
3 szem paradicsom
só, bors
4 gerezd fokhagyma
2 dl száraz fehérbor

A bográcsban megfonnyasztottam a hagymát a zsíron, majd rádobtam a húst, és lepirítottam. A só és a bors kivételével beletettem a fűszereket is, és felöntöttem másfél deci vízzel. Így főztem egy órát, közben néha pótoltam a vizet. Apró kockákra vágtam a paradicsomot, a fokhagymát pedig ellapítottam, és mindkettőt a húshoz adtam. Sóztam, borsoztam, majd főztem újabb órányit, amíg a hús megpuhult, a víz pedig tejesen elpárolgott.
Ekkor öntöttem fel a borral, főztem újabb negyed órát és kész is. Ennyi idő alatt összesen két szem boróka maradt egészben, a többi fűszer teljesen elfőtt, csak a zöldfűszer maradékát kellett kivenni.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Hosszú nyári nap

Rohannak a napok! Kinézek a szoba ablakán, mert már egy órája hallom, ahogy két kislány pusmog az ablakunk alatt, közben néha felnevetnek. Ülnek az árok szélén és beszélgetnek. Eljött a dél is, azt hittem majd ebédelni hazamennek, de nem, azóta is itt vannak, most éppen egy kalapnyi hársvirágot szedtek, abból tűzik egymás hajába a virágokat.
Egyikük, a szőke, váltig állítja, hogy ha hársvirággal mosunk hajat, szőkébb lesz tőle a hajunk. Undok dolog lenne kikiabálni az ablakon, hogy az a kamilla, még lebuknék, hogy hallgatózom 🙂
Emlékszem, gyerekkoromban nekem is olyan hosszúnak tűntek a nyarak. Lelassult minden, magamban lehettem a gondolataimmal, és ha már nagyon nem bírtam tovább, hát bekopogtam a szomszédba a barátnőmért. Nagyanyám nem akart nekem mindig programot csinálni, hagyta, hogy megcsináljam magamnak. Pont erről beszélgettünk múlt héten, hogy valamiért kényszert érzünk arra, hogy a gyereknek folyamatosan valamilyen szórakoztató élményt találjunk.
Olyan, hogy csak úgy elvan a kertben naphosszat, és „unatkozik”, az már szinte elképzelhetetlen. Óvoda, aztán napközis tábor, utána nagymama strandra hordja, majd közös nyaralás, és hipp-hopp, már itt is a szeptember.
Ehhez képest engem júniusban levittek nagyanyámhoz, ahol a délelőttjeim azzal teltek, hogy kiskéssel vékonyra metéltem az orgonabokor leveleit, majd liliomlevélbe töltöttem, amit útifűvel kötöttem meg. Ez volt a töltött káposzta, egy nap alatt elkészült belőle legalább száz. A tyúkok határozottan szerették.
De volt olyan nap, amikor a barátnőmmel egy egész napig próbáltuk repülni tanítani a csirkéket: nagyanyám nem örült annyira, de szerintem a csirkék se. Aztán egy egész hétig rajzoltunk terveket arra, hogyan fogjuk a kisház fáskamráját átalakítani cukrászda-állatorvosi rendelő komplexummá, mert arról nem tudtunk dönteni, hogy a hasunkat, vagy az állatokat szeretjük-e jobban.
Gyönyörű nyakláncokat fűztünk kecskerágóból, hozzá illő karpereccel, de a fiúk eltépték az utcában, úgyhogy sírva rohantam haza. Nagyanyám meg jól leszidott, miért állok szóba utcagyerekekkel. Végül is utcagyerekek voltak, ott laktak mind a mi utcánkban. De nem mindig voltunk rosszban a fiúkkal, hiszen ők tudták a legjobban felduzzasztani a patakot, így akár térdig is ért benne a jéghideg víz, akkor már lehetett pancsolni. Fogtunk ott pici halakat, amit reggelre megevett a macska a lavórból, amiben hatalmas pontyokká szándékoztuk őket nevelni, de próbálkoztunk ebihalak tenyésztésével is, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Persze hetente egyszer engem is elkapott a búsulás, hogy mikor jönnek már a szüleim, vagy mikor megyünk már strandra. Ilyenkor nagyanyám összekapta magát, és elvitt a közeli strandra vonattal. Utólag mindig megbántam, hogy kisírtam magamnak ezt a programot: hetven körüli öregasszonyokkal ülni egy meleg vizes medencében, és azt hallgatni, hogy ki mit főz a jövő héten (zöldpaszuly levest, mi mást?) nem volt annyira szórakoztató, mint otthon lenni a kertben.
Megfogadtam, hagyni fogom a gyereket unatkozni. És akkor még az Alma együttes se fog szólni, úgy jobban beindul a fantázia, igaz arra most se lehet panaszom…

Kategóriák
Egyéb kategória

Fűszeres rózsaszörp


Mit nem adtunk volna ezért a hőségért két hete! Sajnos a hőséggel nem csak a napsütés érkezett meg, de rengeteg szúnyog is van. Próbáltuk fújkálni Dávidot mindenfélével, mégis több, mint 40 csípést számoltunk meg rajta tegnap este. A szúnyogokat tényleg gyűlölöm! Ha éjjel beledöngicsélnek a fülembe, attól meg tudok őrülni, inkább kiugrok az ágyból, és fél óráig vadászom, vagy a legnagyobb hőségben fülig betakarózok, csak meg ne csípjenek. Ilyenkor is megtalálnak, és persze a legrosszabb helyen csípnek meg: a talpamon, vagy ha szerencsém van, akkor csak a lábfejemen, ott ahol a szandál pántja mindig piszkálja a lábamat.
Azért persze a meleg inkább jobb, mint rosszabb, pl. egész nap kint lehet lenni a szabadban, jókat lehet játszani, vagy faszénen sütni-főzni.
Na és persze sokat inni: limonádét, szörpöt, és a felnőtteknek fröccsöt is a sok víz között néha.
A mentás, fűszeres rózsaszörp meglepően frissítő, pedig a neve hallatán inkább valamilyen arabos fülledtség jut az eszünkbe. Épp szezonja van, ajánlom kipróbálásra most is, de eláll télig is! Csak a vörös, illatos szirmok valóak szörphöz, a rózsaszín csak illusztráció 🙂

Hozzávalók:
40 dkg piros rózsaszirom
2 l víz
1 rúd fahéj
10 szem szegfűszeg
10 szem szegfűbors
1 rúd vanília
1 citrom héja
1 kg cukor

A szirmokat egy nagy fazékba teszem, és felöntöm a vízzel. Addig főzőm alacsony lángon, amíg teljesen ki nem fehérednek. Nagyon össze fog esni, könnyű lesz leszűrni. Miután leszűrtem, beleteszem a fahéjat, a vékonyan lehámozott citromhéjat, és a fűszereket is. A vaníliát félbevágom, de nem kaparom ki a belsejét, úgy teszem vissza a szörphöz.
Két liternyi szörphöz, kb. 1 kg cukrot használok, de ez ízlés dolga, lehet több is. Addig főzőm a szörpöt, amíg a cukor elolvad, majd leszűröm, és üvegekbe töltöm.
Amikor isszuk, egy nagy kancsóba mentát és citromkarikákat teszek, jéggel, szörppel, és vízzel töltöm fel, és hatalmas poharakba öntöm.

Kategóriák
Egyéb kategória

Báránypörkölt


Hogy kell egy bárányt harminc perc alatt szétbontani?
Én en nem tudom, talán úgy, hogy megkérünk egy hentest! Minden esetre Norbi azzal kezdte, hogy reggel kimegyünk a Gonda farmra (erről majd később) és megnézzük, hogy vágják és nyúzzák le a bárányunkat. Erről rendesen lemaradtunk, az ilyesmit ugyanis nem délelőtt tíz felé szokták csinálni. Nem baj, a bárány megérkezett egy ládában, kizsigerelve, belsőségei mellé csomagolva. Meghallgattuk az eligazítást, hogy egy bárányt kicsontozni mindössze fél óra, és neki is veselkedtünk ketten Szilágyi Petivel.
A bajok akkor kezdődtek, amikor ráeszméltünk, hogy a késeink inkább egy fakanálhoz hasonlítanak, mintsem egy éles pengéhez, de nem adtuk fel, végül is egyszerű lett volna erre az apróságra fogni a szakértelmünk hiányát. A lényeg, hogy egy óra közös vágás, filézés, és szeletelés után nekem el kellett szaladnom tíz percre, ami állítólag pont úgy volt tíz perc, mint a félórás bontás, és egy idő vácuumba kerülve, negyven perc után tértem vissza a bárányhoz.
Közben Norbi bemutatta, miként lehet egy perc alatt a gerincénél félbevágni az állatot (fél óra alatt) baltával.
Végül is kicsit több, mint két óra alatt végeztünk: sok finom, színhús kockánk, és mégtöbb eléggé trehányan letisztított csontunk várta, hogy bográcsba kerüljön.
Egy jó darab füstölt szalonnát a férjem kiolvasztott, szerintem nem eléggé, de szerinte én egy kötekedő nőszemély vagyok, és különben is igyak ebben a nagy melegben egy fröccsöt.
A zsírra került egy kilónyi hagyma, majd a sok-sok csont, amit végül felöntöttünk annyi vízzel, amennyi ellepte, és két óra alatt isteni bárányalaplét főztünk belőle.
Szerencsére akadt egy kiváló tűzmesterünk Bálint személyében, aki jobban értett a tűzhöz, mint mi a filézéshez, ezért mindig megfelelő nagyságú lángok nyaldosták a bogrács alját.
Kiszedtük a csontokat, és leszűrtük az alaplét. Itt szerintem elkövettük azt a hibát, hogy simán mehetett volna még bele egy kiló hagyma egy kevés zsíron megdinsztelve, de sok bába között elvész a gyerek, nálunk pedig mindenki legalább akkora bárányfőző mester volt, mint én, így legalább hatan forgattuk a fakanalat, újabb hagymaadag elmaradt 🙂
Kicsit lepirítottuk a bárányhús kockákat, borsoztuk, került bele egy evőkanálnyi előre megpirított köménymag, sok-sok frissen szedett kakukkfű, majd felöntöttük kevés alaplével.
Egyszer csak gondoltunk egyet, és megszórtuk pirospaprikával, majd beledobtunk négy gerezd késsel ellapított fokhagymagerezdet is.
Néha pótoltuk a levét alaplével, aztán meg is sóztuk.
A végeredmény nagyon puha, de sajnos híg szaftú báránypörkölt lett. Hatalmas szelt friss, fehérkenyérrel tunkoltuk, és káposztasalátát ettünk mellé.
Egészségünkre!