Kategóriák
Egyéb kategória

Ideje elkezdeni vajas kenyeret enni!

Gyerekkoromban nagyanyámnál az én feladatom volt reggel elmenni a sarki ABC-be és megvenni a tejet és a kenyeret. Akkoriban szerintem ez mindenhol része volt a napi rutinnak. Ha nem is mindennap, de legalább kétnaponta. Mást nem is nagyon vásárolgattak az emberek hét közben. Elképzelhetetlen volt ez a gazdagság és választék, ami ma már megszokott. Valahogy nem is hiányzott sokkal több. Gyerekkoromban egy 10 literes szemetes kitartott akár egy hétig is. Ma már egy 60 literes szemetesünk van, amibe nem kerül bele a műanyag flakon és az üveg, de így sem tart ki egy hétig.

Nagyot változott a világ, voltak dolgok, amihez könnyű volt hozzászokni, és voltak, amihez már kevésbé. A rendszerváltás után nehezen szoktam meg, hogy a párizsi – a virslivel egyetemben – ehetetlen péppé változott, évekre eltűnt az angolszalonna, a debreceni, a túristaszalámi és egyéb finomságok mind mócsingos, zsíros és íztelen szemétté változtak. Még a téliszalámi is gagyi lett egy időre. Évekig nem lehetett kapni ehető tejfölt és a sajtok is borzalmas minőségűek lettek, a trapista sajt leginkább gumitalpra kezdett hasonlítani. Miért történt mindez? Mert ha ugyanabban a minőségben állították volna elő ezeket a termékeket, mint amihez hozzá voltunk szokva, akkor csak a tehetősebbek tudták volna ezeket megvásárolni. Ezért adtak helyette ehetetlen sz*rt, olcsón. Hálát adok Istennek, hogy ennek az időszaknak már vége és rájöttek a gyártók, hogy az embereknek hiányzik a minőség és ma már van fizetőképes kereslet is, igaz, sajnos szűk rétegről beszélünk. Ma is az a legjellemzőbb, hogy az emberek bemennek a hiper-szuper-marketbe és megvásárolják a legolcsóbb vackokat. És annak a párizsinak még mindig trutymó íze van, a sajt még mindig a cipőtalpra hasonlít.
De ezt legalább megértem. Sajnos, akinek nincs elég pénze megvenni a háromszor annyiba kerülő „igazi” párizsit, azt nem lehet okolni ezért. Sokan vannak kényszerhelyzetben. Ami viszont nagyon bánt, hogy egyre több ember tunyaságból választ szemetet. Visszakanyarodnék egy kicsit nagyanyámhoz. Soha nem fogom elfelejteni a friss kenyér illatát, ami az ABC-ben megütötte az orromat reggelente. Alig vártam, hogy a kezembe kaparintsam a még meleg kenyeret és közelről is beleszippanthassak. Mondanom sem kell, hogy a kenyér sosem bírta ki hazáig egyben. Még az utcán muszáj volt letörnöm belőle és elmajszolnom a friss, ropogós kenyérsarkot. Hazaérve sem fejeződött be a „lakoma”, előkerült a házikolbász paradicsommal, paprikával, esetleg hagymával, vagy csak egyszerűen vaj és só. Akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer majd eltűnik a vaj és talán a kenyér is. Meg kell vallanom, hogy néha már egy kicsit untam is. Már megint vajaskenyér? Ma pedig már ünnepnek számít, amikor egy igazán friss és jó minőségű kenyeret megkenhetek igazi vajjal.

Manapság egy átlagközértben nem lehet jó minőségű kenyeret venni. Lehet olyat, ami elmegy. Valamennyire azért hasonlít a régi kenyérre, van valami illata és egy kicsit ropog is. És mellette mindenhol ott van a „public enemy number 1”. A fűrészporból és enyvből készült szeletelt kenyér, aminek nincs illata, nem is volt, és soha nem is ropogott, hiszen héja sincs. Íze messziről sem hasonlít a kenyérre, olyan mintha szivacsot szopogatnánk. Már eleve száraz, soha nem is volt friss. És ez a csoda olcsóbb, mint a normál kenyér? NEM. Sőt, még drágább is. Viszont nagyon praktikus, nem kell szeletelni és figyeljünk jól (!), hosszabb ideig „friss” marad. Köszönhetően az „E” akármiknek, amik garmadával vannak benne. És jobban be is lehet osztani… Legalább is ezt hallottam róla. Jártam olyan vidéki boltban, ahol már csak és kizárólag szeletelt kenyeret lehet kapni, igaz rendelésre (!) hoznak hétköznapi kenyeret is. A mi sarki közértünkben is gomba módra szaporodik a szeletelt kenyér. Ritkán járok oda, így szembetűnő, hogy a fél éve még egy polcon megbújó szeletelt szörnyűség ma már a fél kenyerespultot elfoglalja. Kezdem veszélyben érezni magamat.
És mi a helyzet vaj fronton? Ha lehet még rosszabb. Ugyanabban a vidéki kisközértben 15 féle margarint számoltam meg és csak egyetlen féle vajat. Nagyapáink idejében még csak házi vajat lehetett kapni a helyi piacon, ma pedig már egyetlen egy (!) tehén sincs a faluban! De a környéken sem, sőt az egész régióban is ritka, mint a fehér holló. Valahol egyszer azt hallottam, hogy ha csak 5%-al nőne a magyarok vajfogyasztása az megmenthetné a magyar tejesgazdákat. Nem tudom, ez igaz-e és még vannak-e egyáltalán Magyarországon tejesgazdák. De ha igazán akarunk valamit tenni a magyar termékekért és a magyar vidékért, akkor itt az ideje elkezdeni újra igazi vajas kenyeret enni!
Kategóriák
Egyéb kategória

A vaj csodát tesz

A vaj imádóknak nem kell mondani, hogy micsoda illata, íze van az igazi vajnak, hogy mennyire jobb ízű lesz minden, ami vajban sül, de egy igazi finom kenyérre is a jó vaj teszi fel a koronát. 
Pár éve a barna vajnak is nagy slágere lett, én kicsit csodálkoztam is, mert nagyanyám Erdőbényén mindig barna vajjal készítette a túrós tésztát, és a tejbegrízt. Bárdos Sacival beszélgettünk nemrég és azt mondja, hogy náluk Bodrogkeresztúrban barna vajjal készül a sztrapacska, nem szalonnával. 
Jaj, nem kéne ilyeneket mondani nekem, alig vártam, hogy megfőzzem, de valahogy akármilyen rossz krumpliból nem akartam nekiállni, így egy hónapot váratott magára a recept, mire sikerült igazán jó krumplit szereznem.
Alapvetés, de sokan nem tudják, hogy a sztrapacska akkor jó, ha  azon a reszelőn reszelik le a krumplit, ami olyan kis négyszögletű, rücskös, mintha a másik oldaláról egy szöget ütöttek volna a lemezbe, ami négy részre szakadva nyílt ki. Vagyis a krumplireszelőn, és nem a sajtreszelőn. (Érthető, ugye? Ha nem, akkor itt egy kép 🙂 Az igazi sztrapacskában nincs tojás! Néha én is teszek bele, de sokkal finomabb tojás nélkül, így viszont érdemes szaggatás előtt egy próbafőzést végezni, és ha szétesik a galuska, tenni még bele lisztet.
Hozzávalók:
70 dkg krumpli lereszelve
35-40 dkg liszt
esetleg bors
10 dkg vaj
20 dkg juhtúró de tehéntúróval is finom
Felteszek főni sós vizet egy tíz literes fazékban. A vajat egy serpenyőben addig hevítem alacsony lángon, amíg aranybarna lesz. Fontos, hogy nem szabad megégetni! Lereszelem a krumplit, gyorsan dolgozok, mert hamar megbarnul. Hozzáadom a lisztet , sózom, és borsozom, majd nokedliszaggatóval kiszaggatom. Miután feljött a víz tetejére, tulajdonképpen már kész is van. Szűrőkanállal kiszedem, gyorsan leöblítem és mehet a vajra. Akkor az igazi, ha a galuska közepén a krumpli picit ress. Van, aki a serpenyőben keveri el a juhtúróval, mi csak az asztalnál szoktuk rámorzsolni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Pofátlan reklám következik.

Van nekem ez a panyolai barátném, aki amikor nem Panyolán éli a kisfalu nyugodt életét, akkor idegenvezető, nem is akárhol, Törökország, Szíria… Mondhatnám, ügyes!
Nem szereti hagyományos, szokványos utakat, az nem az ő stílusa. Felkutatja  a legapróbb, legmegkapóbb helyeket, ismeri a legjobb ételeket, tudja ki készíti el őket, és elintézi, hogy az utasok is megtanulhassák, ha van kedvük hozzá. Úgy tűnik van, ezért most egy kifejezett gasztrotúrát szerveznek Isztambulba. Én mennék, de annyira! Ha valaki felkerekedik, és elmegy, sok fotót, és sok receptet várok tőle!
Egy kis kedvcsináló:
Zsebembe sok kicsi alma van…
 A könnyű sikerekhez Törökországban elegendő megtanulni a címben szereplő mondatot, mert bármily meglepő, törökül szinte ugyanígy hangzik, de ami még különösebb: ugyanazt is jelenti, mint magyarul! Elég, ha kimondjuk ezeket a varászszavakat Kapikulétól keletre, és a helyiek arca felderül: barátok, rokonok, testvérek vagyunk. Ami náluk „kapi”, az nálunk kapu. Az elma, arpa, tepsi, kayisi magyarul alma, árpa, tepsi, kajszi. A török jövevényszavak száma a magyar nyelvben több százra rúg, legtöbbjük a közhiedelemmel ellentétben nem a 150 éves megszállás alatt került a magyar  nyelvbe, hanem korábban, a honfoglalás előtti időkben.
24 333 333-szor 3 testvér
A törökök máig kitörő örömmel fogadnak mindennemű párhuzamot a két nép közt, legyen az nyelvi megfelelés vagy a töltött paprika – ami náluk is nemzeti étel. Dacára a történelmi leckék és az Egri Csillagok a hódoltság korát komor és fenyegető színekkel festő leírásainak, rokonszenvük töretlen, és minden kétely nélkül kölcsönösnek vélt. A puszta ténnyel, hogy magyarok vagyunk, látványosan boldoggá tehetjük újsütetű török barátainkat. A hasonlóságoknak van alapja: Isztambulban sétálva előfordulhat, hogy az először látott helyek, arcok is ismerősnek tűnnek. Sok „ismerőssel” találkozhatunk a városnézés során: a Hagia Sophia egyik legszebb mozaikja Szent László királyunk lányát ábrázolja, a földszinten lévő hatalmas, reneszánsz gyertyatartók pedig a Budai Várból kerültek az évszázadokig főmecsetként működő székesegyház mihrabja mellé.
Déjà vu érzésünket a főutca éttermeinek kirakatba helyezett választéka tovább erősíti. A Bizánci, majd az Ottomán Birodalom egykori legforgalmasabb utcáján az egymásba érő turistaéttermek hatalmas üvegablakai mögött nagy fémtepsikben gőzölög a teljes napi menüsor. Az ételek elnevezései meglepőek, viszont látványuk és ízük  sokszor a magyar konyha világát idézik. Az „asszonyköldök” a farsangi fánkra hasonlít kísértetiesen; a nagy klasszikus, az „amitől az imám elájult”  szintén letagadhatatlanul ismerős: hangzatosan orientálisnak tűnő neve lecsóval töltött padlizsánt jelent. De nem csupán ezek az ételek idézik fel a jól ismert, hazai ízeket. Meglepve fedezhetjük fel a gazdag kínálatban a sajátunknak gondolt töltött paprikát és töltött káposztát, a „pogaca” nevű pogácsát, a legendásan változatos bureket, mely a rétesünk egészen közeli rokona, vagy a tejfölös uborkasalátánkra emlékeztető dzsadzsikot. A turistáktól nyüzsgő negyed gasztronómiai kínálatát gondolhatnánk szándékosan európaiasnak, de pár utcával feljebb, a helyiek által látogatott kis kifőzdékben ugyanezekkel az ízekkel találkozhatunk, csak jóval kedvezőbb áron.
Komótos hagyományok
A törökök rokonszenve könnyen megnyilvánulhat váratlan meghívásban: legalább egy pohár tea erejéig. Abban sincs semmi meglepő, ha alkalmi ismerőseink azonnal családi vacsorára invitálnak. Isztambultól távol, Kappadókia „tündérkéményeknek” nevezett tufakúpjait az Erciyas és Hasszán vulkánok és az erózió formálták szürreálisra. A természetes geológiai fantázia megnyilvánulásai, az itt élők hagyományos, természetes életmódja az itt tartózkodás alatt az időtlenség és különösség egyedi élményét nyújtja. Hála nagy számú török jövevényszavunknak, a turisták által kitaposott ösvénytől kissé távolabb, egy hajnali fények súrolta völgyben barátkoztunk össze a pásztorral, aki meghívott a családjához. A völgy peremén kőházat építettek egykori, tufába vájt barlanglakásuk mellé, melynek egyedülálló panorámáját és a legnagyobb melegben is hűs klímáját ma állataik „élvezik”.  A ház szőnyeggel és párnákkal borított vendégszobájában, törökülésben folytattuk a barátkozást, ügyelve arra, hogy senki felé ne mutassuk a talpunkat vagy lábfejünket, mivel az tiszteletlenségnek számít. A család nőtagjai ma is foglalkoznak szőnyegszövéssel, aminek hagyománya az életmód megváltozásával kiveszőben van. Emine, a család legidősebb lánya épp hozományának elkészítését hagyta félbe érkezésünkkor: esküvőjük előtt hagyományosan a lányoknak „hozományszőnyeget” kell szőniük, különlegesen finom gyapjúszálból, melyet a fiatal bárány legpuhább, nyaki szőrzetéből fonnak. Fontos szabály, hogy a várakozással teli, fiatal lány kizárólag jókedvében ülhet a szövőszék mellé, a mintákat és színeket ily módon a szerelmes fantázia alakítja. A különlegesen finom alapanyag és a beléjük csomózott, fiatal vágyak miatt a hozományszőnyegek különlegesen értékesek, a családok  azon tartalékai közé tartoznak, melyektől csak a legindokoltabb esetben válnak meg. A hagyományos, női szerepek Törökországban is átalakulóban vannak, azonban általános, hogy míg a nagy számú éttermekben és kifőzdékben szinte kizárólag férfiak dolgoznak, otthon a konyhai feladatokat egyértelműen a nők látják el. A napi étkezésnek komoly hagyományai vannak, lényeges, hogy minden családtag jelen legyen, és ne sürgesse az étel élvezetét semmi. Az európai eredetű Slow Food-mozgalom tagjai petíciókkal küzdenek a komótos étkezés jogáért – Törökországban ez magától értetődő. A reggeli, mely általában házi joghurtból, sajtból, fekete olajbogyóból és különlegesen ízletes zöldségfélékből áll, órákig is eltarthat. Délben az ebédszünet – némi szunyókálást is beleszámítva – két-háromórás is lehet, a napot lezárandó vacsora pedig egészen későre tolódhat. Vendéglátónk, Abdullah szeretett jókat enni, és kedvenc ételei – a citrommal ízesített lencseleves, a manti nevű, húsos töltelékkel töltött derelye friss tejföllel és olívaolajjal meglocsolva, a pisztáciás kebab – felsorolásával sikeresen felcsigázta érdeklődésünket. Ám a tiszteletünkre félretették ezeket a hétköznapi, török étkeket, és elővéve a hagyományos, családi receptet, valami különlegességgel szerettek volna kedveskedni a messziről jött rokonoknak. Az alacsony asztalkára hamarosan egy nagy tál tisztességes, natúr lecsó került. Ha belegondolunk, hogy a paprika és a paradicsom is török közvetítéssel jutott el hozzánk, nem is olyan meglepő. Füstölt kolbászt azonban hiába is kerestünk volna a gőzölgő cserépedényben.
Flekken és gulyás
Mivel az ország lakosainak nagy része az iszlámot követi, ez az étkezési szokásaikat is befolyásolja.  Sertésből készített ételeket nem fogyasztanak, viszont változatosan tudják elkészíteni a bárány- és kecskehúst, a szárnyasokat, és halételek sokasága árulkodik az ország vízrajzáról. Meglepő, de az iszlám étkezési hagyomány a magyar konyhára is erősen hatott. A török hódoltság kora járult hozzá ahhoz, hogy a korábbi változatos, olajon vagy vajon készült, fűszernövényekkel ízesített, szaftos  szárnyasok és vadak helyett a sertéshús és zsír lett uralkodó a magyar gasztronómiában. Az iszlám ugyanis tiltja a sertéshús fogyasztását, így a portyázó törökök érdeklődését elkerülték a kondák. Nemzeti ételnek tekinthető a bográcsgulyás, ami nem a teheneket őrző pásztorok találmánya, ők legfeljebb átvették és továbbvitték az egykori oszmán seregektől a „mozgókonyha” találmányát, és az ételét, melyhez nagyon hasonlót Törökországban is kóstolhatunk. A 16. századtól török közvetítéssel terjedt el a korábban „török borsnak” nevezett fűszerpaprika használata és szélesedett a rizses ételek választéka  is, tőlünk származik viszont a petrezselyem, mint fűszernövény, melyet a törökök macar (magyar) maydanozunak neveznek.
Bajuszos pasasok és a lecsó
Magyar származású, évtizedek óta az Egyesült Államokban élő, sokat utazó, gourmand barátomnak meleg szívvel ajánlgattam Törökországot. Gondolkodás nélkül visszautasította az ötletet: „innen nézve a magyarok és a törökök közt nincs sok különbség. Ugyanazok a bajuszos pasasok eszik a lecsót.” A fentiek ismeretében ez nem is olyan meglepő. Számunkra a hasonlóságok ellenére a török konyha mégis csupa izgalom és egzotikum. Isztambulban járva az ínyencek ki nem hagynák a legendás Develi vagy a Hamdi kebab-éttermeket, a kikötő szuperfriss halas szendvicseit. A kifinomult ízlésűek elzarándokolnak a Chora-monostor melletti Asitane Étterembe, ahol korabeli, szultáni receptek alapján készült ételeket kóstolhatnak, az újdonságkeresők megbirkózhatnak a nyársra tekert, sült birkabélből készült kokoreccel. Isztambul büszke gasztronómiai hagyományaira, sorra nyílnak a tematikus éttermek és főzőiskolák. Nálunk a legnevesebb gasztroblogok, mint a Chili & Vanilia áldoznak a török gasztronómia oltárán. Az utazók kereshetnek hasonlóságokat vagy vágyhatnak különlegességekre, ugyanúgy igaz Törökországra, mint Magyarországra: éhes egyetlen vendég sem marad. 
És az ajánlat:
Ízek, színek, hangulatok
2011. március 11-15.
Ha szereted a török konyhát, a bazárok színes világát és a velük járó könnyed hangulatot, a halmokban álló, különleges fűszereket és a szemet gyönyörködtető színeket és formákat, szeretni fogod ezt az utat. Ez az út más, mint a többi: nem hagyományos városnézésre indulunk. Isztambul felfedezéséhez minden érzékszervünket bevetjük. Különleges helyeket, ízeket, titkokat ismerhetsz meg, ha velünk tartasz.
1. nap:
Kora délután érkezünk Isztambulba, egy kellemes és barátságos, belvárosi szállodába. Isztambul szívében, a Kék Mecset és Aja Szófia látványával és az isztambuli népétkekkel kezdjük az ismerkedést. Megkóstoljuk ebédre a böreket és az ayrant, de megtudjuk azt is, hogy készül a gözleme. A Hyppodromon, az egykori véres gladiátorharcok és kocsiversenyek helyszínén át jutunk el egy különleges bazárba, ahol Seref Özen dizájner és világutazó szőnyegei, a világ minden tájáról származó nomád textiljei és kreatív nemeztermékei indítják be fantáziánkat. Azonnal vásárolni szeretnénk ennyi szépség láttán, ide biztosan visszatérünk később. Fakultatív vacsora egy eredeti, házi kosztot kínáló anatóliai  étteremben, ahol a konyhára is benézünk, ahol a kedvünkért a nagy, anatóliai kedvencet, a mantit készítik.Ezután a mindig nyüzsgő, izgalmas üzletekkel és éttermekkel teli főutcán Konstantinápoly egykori – és a város mostani központjába, a Cemberlitashoz sétálunk. Fakultatív hamam, vagyis kényeztető török fürdő és masszázs egy mesés épület falai közt, majd pihenésképpen egy igazi almatea gigantikus mogyorós csókkal egy értékes szőnyegekkel bélelt teázóban, melyet csak a “beavatottak” ismernek.
2. nap:
Egy isztambuli gasztrotúrának  kötelező része a Topkapi Palota   falain belül az egykori Szultáni konyha és porcelángyűjtemény.  Majd folytatjuk az akkor idők legféltettebb titkaival: a Háremmel (fakultatív) és a Kincstárral, ahol a mesés kincsek közt a világ egyik legnagyobb gyémántját, a Kanálkészítők ékkövét őrzik. A Hagia Sophia 1624-ig a világ legnagyobb keresztény temploma volt. Sok vihart látott: tökéletes arányai mégis végtelen harmóniát és békét sugallnak. Finom, friss török ebéd egy helyiek által ismert és kedvelt helyen, Ebéd után: csoki- és fagyifronton ismerkedünk meg a hagyományos ízek újraértelmezésével, majd kávészünet egy excentrikus helyen – A Nomád Galéria szomszédságában, ahol különleges, régi textileket és tárgyakat fiatal művészek nagyon jó izléssel terveznek újra. Majd a Fedett Bazár azon részeit nézzük meg, ahová a turistatömegek nem jutnak el: a leghíresebb török kalligráfus studióját, Isztambul leghíresebb natúr kézműves, bio és babérszappan-üzletét.  Este rendkívüli előadás (fakultativ) egy rendkívüli helyen: kerengő dervisek, másfél óra varázslat (figyelem, ez nem az éttermi turistaverzió, hanem az igazi) és vacsora az egyik legkiválóbb kebab-étteremben.
3. nap:
Kozmopolita hangulat fogad az egykori kereskedelmi-üzleti negyedben, Galatában  és Taksimban, mely felveszi a versenyt a világvárosok nagystílűségével és eleganciájával. Itt áll a szálloda, mely Agatha Christie kedvence volt, a hangulatos, franciás Cicek (Virág) Passzázs menő éttermeivel és bárjaival, a Tunel nosztalgikus felvonója és a Galata torony, ahonnan fantasztikus a kilátás az Aranyszarv-öbölre. A francia és a mediterrán Európa találkozik itt az orientális nagyvonalúsággal. Délután veszélyes vizekre evezünk: mai témánk a kávé és a keleti édességek kimeríthetetlen kútja. A gyakorlati tapasztalást a hagyományos, török, kávézaccból történő jövendőmondás tréfás részletei egészítik ki. Este vacsora és különlegesen pörgős műsor egy római ciszterna-étterem impozáns falai közt.
4. nap:
Délelőtt egy nagy hatalmú asszony emlékére épült mecsetbe látogatunk, mely plafonig borított a legszebb török kerámiacsempékkel. Majd az Egyiptomi Fűszerbazár forgatagába veszünk, hogy a fűszerek, ezerféle tea és sálak-ajándékok-mécsesek színes világában alkudozzunk. Gyors és szuperfriss halas szendvics a kikötőben, majd sajtismereti és aszaltgyümölcs-kurzus kóstolóval. A konyhai kiegészítők utcája következik: soha nem látott csoki- és sütiformák, mozsarak, dekorötletek. Alkonyati hajókirándulás a Boszporuszon: paloták, monumentális hidak, csodás, ottomán épületek, csónakházak. Este vacsora az egyik legjobb halétteremben.
5. nap:
Délelőtt fakultatív török főzőtanfolyam – melyet közös ebéd zár. Délután hazautazás.
Utazás: menetrend szerinti repülőjárattal, Isztambulon belül bérelt midibusszal. A városnéző séta során gyalogosan és villamossal jutunk el néhány helyre.
Szállás: Hotel Albatros. Belvárosi, hangulatos szálloda kétágyas, fürdőszobás szobáiban. Besorolás: special class (3-4 csillag)
Ellátás: reggeli és ebéd. Vacsora felár: 110 EUR/fő
Fontos tudnivalók:
1, utunk során tartózkodunk azoktól a helyektől, melyeket az utikönyvek ajánlanak, turistacsoportok látogatnak. Eredeti és kivételesen finom ételeket itt bizonyosan nem kapunk. Akik az igazi ízekre kíváncsiak, olyan helyekre kalauzoljuk őket, melyeket helyi és nemzetközi ínyencek ismernek és emlegetnek egymás közt.
2, utazásunk fő célja az, hogy kivételesen jól érezzük magunkat. Programunkban azok a látnivalók, élmények szerepelnek, melyeket mindenkinek látni kell, aki Isztambulba utazik – de más módon, mint egy átlagos turistacsoporttal. Beavatott vezetővel, aki a város rejtett zugait is ismeri, különlegesen hangulatos, egyedi, csak ezen a módon elérhető helyekre. A cél az, hogy úgy érezzék magukat: nagyon sokat láttak, kellemes élményeket szereztek, ráadásul mindezeket úgy, mintha nem rövid látogatásra jöttek volna, hanem szinte itt élnének.
3, a túra vegetariánusok számára is nagyon élvezetes, de kérjük, igényüket elutazás előtt jelezzék.
5, a szálloda választása kényes pont Isztambulban: tartózkodunk a nagyon olcsó, de erősen kifogásolható szobák ajánlásától. Jó helyen lévő, megbízható és hangulatos szállodákat ajánlunk, kiegyensúlyozott minőségben, amik bárhol Európában megállnák a helyüket.
6, az utazást magyar nyelvű idegenvezető kíséri, aki Isztambulban rendkívül komoly helyismerettel rendelkezik, cikkek és forgatókönyvek szerzőjeként a város rejtett kincseihez is elkalauzol.

BŐVEBB INFÓ ITT.

Kategóriák
Egyéb kategória

A legjobb, ami a tojással történhet

Októberben kezdődött, amikor kaptam húsz házi tojást. Aminek olyan igazi tojásíze, és tojásszaga van. 
Tízszer jobb az íze, mint a biotojásnak, nem is szabad akármire elhasználni. 
Készült belőle tészta, és amikor kettőt megfőztünk lágy tojásnak reggelire, akkor eszünkbe jutott egy régi nyaralós receptünk. Egy osztrák háznál kaptuk reggelire húsvétkor, a háziasszony specialitása volt. Akkor mondta, hogy a tojás a titka, boltiból ne is próbálkozzunk, az csak egy majonézes tojás lesz, és nem A majonézes tojás. Azért persze többről van szó, mint egy egyszerű főtt tojás és majonéz keverékéről, de igaz, hogy megéri hozzá jó tojást használni. 
Enyhén megpirított, köménymagos rozskenyérrel a legfinomabb!
Tavaszi étel, úgyhogy jöjj tavasz!
Hozzávalók:
8 főtt tojás (a szoba hőmérsékletű tojásokat tegyük forró vízbe négy és fél percre)
1 tojás sárgája
0,5 dl extraszűz olívaolaj
0,5 dl napraforgó olaj
1 kk dijoni mustár
2 kk méz
só, őrölt fehérbors
2 szál újhagyma
12 szem kaprigyümölcs
1 ek konzerv zöldbors
0,5 csokor petrezselyem
1 kicsi lehetőleg édes csemegeuborka
1 kk reszelt citromhéj
A tojás sárgájához cseppenként adagolom az olajat, miközben habverővel keverem, hogy nehogy kicsapódjon. Beleteszem a mustárt, mézet és a fűszereket. 
Négy kaprigyümölcsöt vékony karikára vágok, az újhagymával együtt. A petrezselymet felaprítom a zöldborssal és a csemegeuborkával együtt. Végül mindent a majonézhez keverek. Reszelek bele egy nagyon kevés citromhéjat, ha kell kicsit sózom. 
A megpucolt, langyos tojásokat kézzel megtöröm, a közepére öntök a majonéz mártásból, a tetejére pedig egy-egy kaprigyümölcsöt teszek.

Kategóriák
Egyéb kategória

Blog ajánló

Amikor influenzában fetrengtem itthon, akkor találtam rá erre a blogra, amit öt éve már olvastam, csak akkor ha jól rémlik a blogtéren íródott. Aztán egyszer csak vége szakadt, és meg is feledkeztem róla, most pedig véletlen rátaláltam.
Annyira szórakoztató, olyan vicces, és jól van megírva, hogy bátran ajánlhatom mindenkinek, garantáltan élvezni fogja minden betűjét! Az elején érdemes kezdeni.
Hölgyeim, és Uraim: A birtokos eset!

Kategóriák
Egyéb kategória

Zöld ivás

Kb. egy éve a Tudatós Vásárlók szerettek volna készíteni egy felmérés arról, hogy a magyarországi éttermekben felszolgálnak-e csapvizet, ha azt kér a vendég. Meg is kértek egy társaságot, akik sokat járnak éttermekbe, hogy minden alkalommal kérjenek csapvizet, és az élményeiket jegyezzék fel. A találkozón, ahol a kérés elhangzott, hatalmas vita alakult ki. Mindenki érezte, hogy ez egy teljesen jogos, ésszerű kérés, de beláttuk, hogy a legtöbb étterem egyszerűen rá van szorulva az ásványvízből befolyt haszonra is, teljesen felesleges ezzel konfrontálódni a felszolgálókkal. Persze mindenki tisztában van vele, hogy jobb helyeken nem csak természetes kérés egy pohár csapvíz, de akár érkezéskor az asztalra is teszik a hideg vízzel teli kancsót kérés nélkül(pl. Svédországban).
De mi is a baj a palackozott vizekkel? 
Kezdjük először is azzal, hogy a hatalmas ásványvíz fogyasztás is egy mesterségesen generált igény. Kitaláltak egy olyat az embereknek, amire egészen húsz évvel ezelőttig semmi szüksége nem volt. Természetesen régen is ittak palackozott gyógy- és ásványvizeket az emberek, de nem szomjoltóként, napi 2-3 litert fejenként, hanem alkalmanként, mondjuk zöld színű csatos üvegből, a Margitszigeten ücsörögve. Egyszerűen nincs szükségünk ennyi ásványvízre, és ha kicsit hátra lépünk, és kívülről próbáljuk meg nézni önmagunkat, láthatjuk, hogy teljesen nonszensz, hogy több száz kilométerről, kamionokkal a hipermarketbe szállított vizet vásárolunk. Sokan nem is figyelik a címkét, pedig gyakran kínálnak egészen Lengyelországból ideszállított vizeket. De most komolyan! Minek? Kinek? És miért? Mondjuk én a magyar ásványvíz piacot is nagyon károsnak tartom, de legalább nem utaztatják körbe fél Európán, mielőtt megérkezik. Feltűnt másnak is, hogy az ásványvíz gyártók (csomagolók? hiszen a víz vaz van, ők csak egy gyárat építenek a meglévő vízre) mekkora sztárokat képesek megfizetni, hogy egy olyan terméket reklámozzanak, ami szinte ingyen van, csak a csomagolása és a szállítása kerül pénzbe?
Az ásványvizek néhány 0,33-as üvegtől eltekintve csak műanyag, eldobható PET palackban kaphatóak. Ha hazánkban minden felnőtt meginna naponta egy palack ásványvizet, mint ahogy az az ásványvíz gyártók álma, akkor naponta hatmillió palackot dobnánk ki. És ha még ez a hatmillió palack mind egy szálig a szelektív gyűjtőkben is landolna, akkor is össze kéne gyűjteni, szállítani és raktározni kéne egy olyan valamit, amire egyáltalán nincs szükségünk.
Meg kell jegyeznem, létezik házi palack zsugorító gép, a honlapján ez olvasható:
„Csak Magyarországon évente 1,5 milliárd darab, mintegy 60 ezer tonna PET palackból lesz hulladék, pedig hasznosítható anyagból készülnek. A kiürült palackok valódi értéket képviselnek, vétek őket szemétbe dobni, hogy aztán hulladéklerakóba, vagy égetőbe kerüljenek, amikor ismét hasznos termékek  készülhetnek belőlük anélkül, hogy feleslegesen terhelnék a környezetünket. ” A zsugorított palackokat egy zsákban kell gyűjteni, amit a postán lehet feladni (a címzett fizeti a költségeket) vagy gyűjtőpontra kell bevinni, és minden palackért 2 forintot térítenek. Kétségtelenül jobb megoldás, mint egyszerűen a kukába dobni a palackot. Egyébként Magyarországon sajnos mindössze a 15%-a kerül szelektív hulladékgyűjtőbe a PET palackoknak. De minderre nem is volna szükség, ha nem vásárolnánk feleslegesen azt, ami szó szerint a csapból is folyik. (Most az alföld egyes területeit kihagynám, sajnos tudom, hogy ott előfordul a megengedettnél magasabb arzén szint, de ezt az önkormányzatok tudják, ezeken a helyeken természetesen indokolt a palackos víz fogyasztása.) 
Gyakori félelem a csapvízzel kapcsolatban, hogy szennyeződéseket tartalmazhat. Leginkább a nitrit, nitrát, ammónium, bór és arzénszennyezéstől tartunk. (Megjegyzem pár éve pl. Makón valóban a megengedett érték háromszorosa volt az arzén a csapvízben.) Aki nagyon tart ezektől, jobb ha tudja, hogy több, objektív, nemzetközi teszten ugyanúgy kimutatták azokat a szennyeződéseket a csomagolt vízben, mint ami a csapvízben megtalálható volt. Ennek ellenére, egy csapra szerelhető, és megfelelő időközönként cserélt szűrő biztosan nem árt senkinek. 100%-ban kiszűri a klórt is, és persze minden más ásványi anyagot is, erre érdemes gondolni a táplálkozásnál.
Egyik legismertebb para a csapvízbe került gyógyszer maradványok. Ezeket pl. a Dunából vett mintából valóban ki tudták mutatni, de a csapvízben már nem találták nyomát. Egyébként engem mindig megdöbbent, hogy emberek mennyire tartanak a vízből a szervezetükbe kerülő gyógyszermaradványoktól, ugyanakkor hatalmas nyugalommal eszik a hatvan napos csirkét, vagy a bolti sertést.
Amire tényleg érdemes odafigyelni, az a víz ólomtartalma. Az ólom nehéz fém, halmozódik a szervezetben, kimosni onnan nem lehet. Főleg a régi építésű házakban fordulhat elő, hogy a sokszor 60 vagy mégtöbb éves ólomcsöveken átfolyó víz ólomtartalma magasabb a megengedett értéknél. Ez nem a Vízművek hibája, hanem a házé, a Vízművek ugyanis jó minőségű vizet szolgáltat, de az ő hatáskörük a kapunál véget ér. A korszerű csövekről a lakóknak maguknak kell gondoskodniuk. Ha felmerül a gyanú, hogy gond lehet a víz minőségével, fogjon össze a közösség és vizsgáltassák be a vizet.
De hogy ne csak a csapvízre figyeljünk oda, kémikusok szerint A PET palackok egy antimon nevezetű anyagot tartalmaznak, amely az arzénhoz hasonlóan toxikus, ez a vegyület hő hatására, vagyis ha melegebb helyen tartjuk a palackokat, beleoldódik a vízbe.
A végső következtetés mégis az, hogy az ország nagy részén érdemes a csapvizet választani. Ezzel rengeteg energiát takaríthatunk meg, nem szennyezzük a környezetünket, és semmilyen lemondással nem jár.
Talán a legkönnyebben teljesíthető zöld cselekedet: igyál csapvizet!

Kategóriák
Egyéb kategória

Hárslevelűben érlelt sajt?

Akkor legyen ez egy hárslevelű nap. 
Tegnap vásároltunk a Lidlben egy sajtot, a Fino-food termékét: Tokaji boros sajt néven. Egyébként belekóstoltam, és különleges, egész jó sajt, csak kicsomagolva kicsit meglepő ez a sárga kéreg.
Összetevők: pasztőrözött tej, baktérium színtenyészet, oltóenzim, szilárdító anyag: kalcium-klorid, tartósítószer: kálium-nitrát, konyhasó, 3% dióbél, 3% mazsola, Tokaji hárslevelű bor, Tokaji aroma, Carthamus sajtfesték.
Tudja valaki mi az a tokaji aroma?
A Carthamus sajtfesték tulajdonképpen sáfrányos szeklicét takar? Attól van a sajtnak körben ilyen természetellenes sárga színe?
Egyébként „tokajis sajtot”  Dobogó Blue kéksajt néven Zwack Izabella is készít, bátran merem ajánlani mindenkinek, tökéletes kéksajt! Dél – Tirol 2000 m feletti havasi legelőiről, különös gondossággal szelektált tehéntejből és Tokaji aszú törköly ízgazdag szemeinek a házasságából készül.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kacsa a hárs alatt

Hársfa, hárslevelű: fa vagy szőlő, méz vagy bor.
Nem most találtam ki ezt a receptet, és hát az az igazság, hogy nem is én. Gyerekkoromban készítette egyik barátunk bográcsban a hársmézes kacsát Erdőbényén. Füstölt szalonnával, újhagymával, parázsba gurított krumplival, és viccesen még hársvirágot is tett a bográcsba amikor elkészült. Arra már nem is emlékszem, hogy ettem-e egyáltalán belőle, de arra, ahogy serceg a szalonna, és közben néha megérzem a fantasztikus hársvirág illatát, arra határozottan.
Vasárnap a kezembe nyomtak két karton bort. Na nem azért, hogy megigyam, legalábbis nem csak úgy kényemre-kedvemre, hanem a lányokkal kell majd megkóstolnunk, mert komoly terveink vannak vele. Alig várom, kecskére bízni a káposztát! Az egyik palackban száraz hárslevelű rejtőzik, Berecz Stéphanie bora. És olyan, mintha mindig hívogatna: Eszter, kóstolj meg, Eszter, bontsál ki. Hát lehet így élni? Az embert már a palackok is zaklatják!
Muszáj volt készítenem egy extra hársos kacsacombot, amiben hársméz és hárslevelű bor is van. Nagyon finom lett!

Hozzávalók:
4 kacsacomb
2 fej hagyma
20 dkg bacon szalonna
3 ek hársméz
2 dl száraz hárslevelű
1 kk rozmaring levélke apróra vágva
só, bors
1 ek kacsazsír
8 szem krumpli, héjában megfőzve
füstölt Maldon só
A combokat besóztam, bedörzsöltem borssal, és a bőrös felével egy vastag falú lábosban kicsit megpirítottam. Kivettem a lábosból és a kisült zsírra dobtam a bacont, majd a kockákra vágott hagymát. Amikor megpirult, visszatettem a combokat, felöntöttem borral, rácsorgattam a mézet és beleszórtam a rozmaringot is. A legkisebb lángon, héha megkeverve sütöttem másfél órát. Ennyi idő alatt a comb teljesen megpuhult, szép piros lett, és a bor is teljesen elpárolgott. Csak egy intenzív ízű, sűrű szósz maradt amit a comb mellé tettem a tányéron.
A krumplikat héjában megfőztem, majd megpucoltam, és félbevágtam. Kacsazsíron megsütöttem a vágott felét, és megszórtam a füstölt sóval. Így a füst emléke is felidéződött a bográcsból.

Kategóriák
Egyéb kategória

Beszélnünk kéne

Pár hete teljesen éles gondolatként villant belém, hogy beszélni kéne a nagyanyámmal. Nem olyan kis enyhe gondolatfoszlány volt, hogy de jó lenne beszélni a mamával, hanem szinte ötlet, vagy legalábbis felismerés, hogy ezt a dolgot, ami régóta nyomaszt meg kell beszélnem vele. 
Szinte meg is könnyebbültem, hogy most aztán megoldódik minden, majd ő, a határozott szavak embere, megmondja mi legyen. Csak egy pillanat volt az egész, vagy a pillanat tört része, és már vége is volt. Egy nagyot dobbant a szívem, mintha lehetséges lenne beszélnünk. Aztán ki kellett számolnom, hogy már huszonhárom éve meghalt, a nyolcvanadik életévében. 
Nem tudom miért, de akkor annyira közelinek éreztem, olyan lehetségesnek, olyan élőnek. Még meg is gyászoltam újra, persze ez már nem ugyanolyan gyász volt, mint akkor, de mégis több napig éreztem folyamatosan a hiányát.
Tegnap meg aludttejre lett volna szükségem. 2011-ben aludttejet nem találni minden konyhában, hiszen ez a tej, amit a boltban veszünk, nem nagyon alszik meg. És az aludttejről megint a mama jutott eszembe. Aludttejes krumplilevest kéne főznöm. Sok kaporral.
Furcsa. Pedig olyan jó lenne beszélnünk!

Kategóriák
Egyéb kategória

Segítség! Milyen alma ez?

Még december közepén vettem pár szemet ebből az almából, mert erős, kellemes almaillata belengte az egész zöldségest. Annyira ízlett, hogy pár nap múlva újra visszamentem és vettem belőle jó pár kilót. A képen az utolsó látható, ugyanis elfelejtettem akkor megkérdezni, hogy milyen alma, a zöldségesnek pedig így utólag fogalma sincs, bár ebből arra következtetek, hogy akkor se lett volna.
Nem tudom mennyire látszik, de a legfontosabb ismertető jele, hogy az alma kissé lapos, nem gömbölyű. Félúton az édes és a savanykás között, sok lével.
Nagyon boldog lennék, ha valaki meg tudná mondani milyen fajta!
Köszönöm előre is!