Címke: ajánlom

Kategóriák
Egyéb kategória

Amikor én még kislány voltam (70-es, 80-as évek)

A kép forrása.

Gabbah dobta nekem a labdát, meséljek a gyerekkoromról. Szerintem én már szinte mindent elmeséltem, de azért pár dolog még van a tarsolyomban.
Csak harmadikos koromig voltam napközis, utána egy pár osztálytársammal egy étterembe voltunk befizetve a heti menüre. Több helyet is kipróbáltunk, de az az igazság, hogy pont olyan rosszul főztek, mint az iskolában.
A Belgrád étteremmel kezdtük a Sörház utca, és a Belgrád rkp. sarkán. Gáz volt, szinte hihetetlen számomra, hogy annak a helyén most egy zseniális olasz étterem működik, és nem mérgezi őket az elődök szelleme.
Azt hallottuk, hogy a Veres Pálné utcában a Rézkakasban jobb a menü, ezért befizettünk oda. A Rézkakas akkoriban se volt rossz étterem egyébként, este egész jól főztek, többször vacsoráztam ott a szüleimmel, de amit délben műveltek, az vicces volt. Egyszer egy héten kétszer is spenót került az asztalunkra, amit a bátrabb nyolcadikosok kanállal próbáltak a plafonra lövöldözni, de általában a falon végezte, és be kell vallanom, én ezt negyedikes kislányként meglehetősen viccesnek találtam, bár nem mertem megpróbálni.
Utána volt néhány próbálkozásunk a Petőfi Sándor utcai Corso (?) étteremmel is, ahol menü ajánlat volt, és abból lehetett választani. Itt derült ki számunkra, hogy a gránátos kocka az nem egy sütemény, hanem a krumplistészta flancos elnevezése. Biztosan mindenki tudja, hogy a tini lányok mennyire idegesítően tudnak valami kis hülyeségen is nevetni, mi ezen a felismerésen, és a pincér lekezelő arcán, amikor elárulta, hogy nem rossz ételt hozott ki nekünk, hanem mi vagyunk műveletlenek, napokig nevettünk.


És ha valakinek nem jönne át a hangulat, itt egy kis videóválogatás.


Aztán végül az ELTE menzáján kötöttünk ki, ami önkiszolgáló rendszerben működött, és mi határozottan szerettük.
Eszembe jutott még első találkozásom a kéksajttal. Most nem is tudok elképzelni ettől finomabbat, még a leggyengébb kéksajtot is imádom, de a valódi Roquefort-ot imába foglalom minden alakalommal, amikor belecsippentek.
Egyik nagybátyám, aki Angliában él, minden hazalátogatás alkalmával vett egy guriga kéksajtot Magyarországon, mert bár közelébe se ért az angliainak, de pont a tizedébe került. Egyszer aztán nem bírtam tovább a kíváncsiságommal, és kis lyukat fúrtam bele egy kanál végével, és megkóstoltam. Azt hittem menten elájulok, rosszul leszek, meghalok, mert akkora szörnyűséget elképzelni sem tudtam. Azonnal kiköptem, öblögettem, fogat mostam, kenyeret ettem, minden elképzelhetőt kitaláltam, de alig tudtam eltüntetni az ízét. 2008-ban nem értem magam, hiszen a kéksajt isteni, pikáns, és a sajtok sajtja, a csúcsok csúcsa!
Mivel nincs nagyon időm mostanában olvasgatni, bocsánat, de nem tudom kinek volt már meg ez a kérdés, talán mindenkinek, úgyhogy nem gurítom tovább.
Következik a kedvenc szakácskönyveimről szóló poszt…

Kategóriák
Egyéb kategória

Húsleves kreplach-kal vagyis a jewish penicillin

Kicsit rettegek tőle, hogy a menyem már nem készít majd húslevest. (Ez az első valódi jele az el jiddise mámésodásnak, amikor valaki már azon agyal a négyéves fia mellett, hogy a menye majd mit, és hogyan fog, vagy nem fog megfőzni.)
A húsleveshez ugyanis idő kell, méghozzá nem is kevés. Nálam például egy egész éjszaka. Most pedig nem a lassúság a trend, és ahogy látom, egyre jobban a leveskocka felé tendál a világ. Márpedig mi levesesek vagyunk. A fiam pedig különösen az, és húslevesnek mindig kell az asztalán lenni, csak nem szabad húslevesként említeni, hanem tésztalevesnek kell hívni. Igaz, ő azt is eszik, telis-tele tésztával a tányér, aztán arra annyi lé, amennyi éppen ellepi. Reggelire, ebédre, és vacsorára is. A levesbetét neki mindegy, lehet cérnametélt, csigatészta, grízgaluska, vagy kockatészta. Kreplah nem, mert abban hús van.
Az amerikaiak jewish penicillinnek hívják a kóser csirkehúslevest, és ebben tökéletesen igazuk van, gyógyszer ez a testnek, és a léleknek is! (Egy orvosi lap szerint nem Penicillinből készül valójában 🙂 A zsidók viszont goldene joj-nak hívják, vagyis arany levesnek. Ez is fedi a valóságot.
Ritkán készítem csirkéből, tyúkból még ritkábban, ugyanis valódi, jó, házi csirkéhez nehezen jutok hozzá, a boltiból pedig elkezdeni is felesleges! Úgyhogy gyakran fő marhából, azzal ugyanis nehéz melléfogni. Este teszem fel főni a levest, reggelre szépen lassan elkészül.
1 kg jó kövér marhaszegy
2 nagyobbacska velős csont (mindenkinek csak ajánlani tudom, hogyha a hentese árul marhatérdet, ami ugye valóban a marha térde kalácsa, akkor vegye meg levesnek, attól ízesebb, erősebb húslevest semmiből nem lehet főzni.)
Tíz literes fazekat használok, ebbe teszem a csontokat és a húst, felöntöm kétharmadig vízzel, majd nagy lángon felforralom. Leszedem a habját és a fazekat áttolom a legkisebb gázrózsára, ott is a legalacsonyabbra állítom a lángot. Beleteszem a zöldségeket.
5-10 szál sárgarépa egészben
5 szál fehérrépa
1/2 karalábé
1/4 kelkáposzta (a kedvencünk a levesben főtt kelkáposzta!)
1/4 zeller
1 fej nagy hagyma
10 szem feketebors
só
(Ha van itthon, akkor a fazékban végzi pár levél lestyán, és pár szem gomba is.)

Soha nem teszünk a húslevesbe krumplit!
Innentől kezdve az idő megteszi a magáét. A leves egyáltalán nem forr a pici lángon, de sajnos nincs hőmérőm, hogy megmérjem a hőmérsékletét, én olyan 85-90 fokosnak tippelem. Délelőtt 10 körül szoktam elzárni alatta a lángot, kiszedem belőle a zöldségeket, a húst és a csontot. Lefedem, és délben még tökéletesen meleg.
Elkészítem a kreplach-ot:
2 tojás
20 dkg liszt
keverékéből kemény tésztát gyúrok, letakarom, és egy órát pihentetem. Vékony lappá nyújtom, majd 10X10 centis kockákra vágom. A közepére teszek egy kanálnyi tölteléket, majd az átlója mellett félbehajtom. Így egy háromszöget kapok, aminek a széleit erősen összenyomkodom. A kreplachot forró sós vízben kifőzöm, és levesbetétként tálalom.
Hústöltelék:
20 dkg darált marhahús
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
olaj
A hagymát felkockázom, megdinsztelem az oljaon, hozzáadom a húst és a fokhagymát, sózom, borsozom, majd az egészet lepirítom.
Cserkétől elnézést kérek, amiért nem egy “különlegességgel” rukkoltam elő, ahogy kérte, de aggódom a jó kis húsleves jövőjét illetően!

Kategóriák
Egyéb kategória

Kóser-e a tömött liba?


Lezajlott tegnap este a beszélgetés a Marom tetőn a libáról, mint a zsidó konyha fontos eleméről, illetve a most aktuális tömés hisztériáról.
Több mint harmincan jöttek el, különböző véleményekkel, köztük én is a sajátommal, ami ma reggelre, miután aludtam a vitára egyet meg is változott.
A beszélgetés főbb témái:
A zsidó neológia Magyarországon, és egész kelet-európában előszeretettel használta a libát az ételeihez, mind a máját, mind a háját, de persze nem vetették meg a mellét és a combját sem, hogy a töltött libanyakról ne is beszéljünk.
Hogy nőttek össze a zsidók a libával? Míg Izraelben és a mediterrán országokban olívaolajat használtak a főzéshez a régebbi évszázadokban, addig Európa ezen részén nem volt mivel főzni (a vaj nem volt megfelelő, csak a tejes ételekhez, húsost nem lehetett vele készíteni, a disznózsír pedig alapból nem játszott). Igazság szerint libát az emberek már az ókori Egyiptomban is tömték, ahol a zsidók rabszolga sorsban sínylődtek, de később magukkal vitték a liba tömésének ismeretét, többek között Európába is. Igazán sok zsírja csak a tömött libának van, márpedig zsírra több szükség van egy családban, mint májra. Ebből következik, hogy a hízott libamáj a zsidóságban igazából csak melléktermék volt, hiszen a zsírra hajtottak 🙂
Az egyik nagyon fontos zsidó törvény az élet, az élőlények tisztelete. Ez mindenkire vonatkozik, emberre, állatra egyaránt. Ezért aztán tilos az állatokat kínoznunk (nem mintha más vallású embereknek szabad lenne). Ez a törvény annyira erős, hogy még a szombati tilalom törvényeket is felül írja bizonyos esetben.
Szombaton ugye tilos mindennemű munkát végezni, többek között tehenet fejni is. Viszont a tehénnek hatalmas fájdalom, ha nincs megfejve bizonyos időközönként, ezért ha másképp nem megoldható a zsidónak kell megfejnie a tehenet, amivel igaz, hogy megszegi a szombatot, de nem kínozza az állatot.
Az, hogy a libát megtömni állatkínzás, vagy sem, már régen is foglalkoztatta a bölcseinket:
a 19. sz. elején a Chatam Sofer (Rabbi Moses Sofer (1762-1839) maga is evett libamájat, és azt mondják, hogy minden héten csütörtökön a nap jelentős részét azzal töltötte, hogy levágott libák nyelőcsövét ellenőrizte, van-e rajta olyan sérülés, ami miatt tréfli lenne a madár. Például kortársa, az Iszmách Móse újhelyi (Sátoraljaújhely) rabbi viszont önmagában a tömés miatt megtiltotta, mert azt mondta, a tömött liba egy idő után annyira magatehetetlenné válik (elhízik és mozgásképtelen lesz), hogy még enni se tud egyedül, és ha magára hagyjuk elpusztul. A kóserság szempontjából ugyanis fontos szempont az is, hogy a levágott állat legyen annyira egészséges, hogyha nem vágták volna le, még eléljen egy évig.Egy kísérletet is végzett mind a Chátám Sofer, mind az Iszmách Móse: nem vágtak le egy tömött libát hanem várták, hogy mi lesz vele. Az Iszmách Moséé elpusztult, a Chátám Soferé életben maradt – így ki-ki meg lett erősítve véleményében. Elképzelhető, hogy Újhelyen, és ezen a környéken jobban tömték a libákat, és azok azért váltak magatehetetlenné és így tréflivé.
Tegnapig én azt gondoltam, hogy a libatömés valóban állatkínzás, de én szeretem a hízott libamájat, nem tartom ezt akkora kínzásnak, hogy etikai problémáim legyenek a dologgal, ezért aztán továbbra is eszek libamájat, igaz szombaton nem, mert hekhsert nem kap, tehát nem kóser (igazából a hússal kapcsolatban semmi sem számít, csak az, hogy a megfelelő rabbi, azt mondja, hogy ez kóser, ezt a pecsétjével igazolja, vagyis adjon rá hekhsert).
Tudni kell, hogy Budapesten az ortodoxok nem eszik meg a tömött libát.
Hamar akadt egy vitapartnerünk Medve doktor személyében (ezen a néven szokott kommentelni errefelé), aki elmondta, hogy ő állatorvos, dolgozott vágóhídon is, NEM IGAZ AZ, HOGY A LIBÁNAK FÁJ A TÖMÉS. Nem fáj, mert nincsenek érző ídegek a nyelőcsövében, nem is öklendezik, miközben a tömlőt lenyomják a tokán, és a 25 dekás libamáj szimpla eltúlzott etetéstől is képes 60-70 dekásra hízni, amibe a liba nem pusztul bele, sőt vígan éldegél!
Szóba került még a brojler csirke, ami 5 hét alatt püffed vágósúlyra, vagy az évente mesterségesen megtermékenyített tehenek, akiknek vemhesnek kell lenniük, hogy borjút szülhessenek (igen, még itt tartunk 2008-ban :-), ugyanis csak akkor van tejük.
A csirkékkel kapcsolatban azt tudtuk meg, hogy bár a brojlernek ugye nem a legjobb az íze, meg elég rendes mennyiségű antibiotikummal etetik őket, a lelkivilágukra mégis nagyon vigyáznak, ugyanis őket nem ketrecben tartják, hanem a földön, szalma között, sokan bandázhatnak egy négyzetméteren, ami csirkéknek természetes igényük. Az, hogy a kukoricával etetett kendermagosnak jobb íze van, és aki teheti inkább abból főzze a levesét, az más kérdés.
Végszóként szintén Medve doktor elmondta, hogy szerinte (aki ahogy a szavaiból kivettem nem zsidó) ha fontosnak tartjuk az elfogyasztott állat humánus vágását, akkor együnk kóser vágott húst, ez igenis garancia arra, hogy az állat a lehető legkevesebbet szenvedte, ugyanis a legélesebb, hibátlan késsel egyszerre, egy vágással kell elmetszeni a két nyakban futó ideget (aminek nem tudom a nevét) ami azonnali eszméletvesztést, vagyis halált jelent.
És még valami, ami szerintem fontos: sokkal több húst eszünk, mint őseink akár 50 éve is. Ha továbbra is ennyi húst szeretnénk enni, akkor ne álszenteskedjünk, lássuk be, hogy ekkora mennyiség előállítására csak húsgyárak alkalmasak. Ha mégis önmegtartóztatást vagyunk képesek gyakorolni, akkor csak egy héten egyszer vegyünk húst, legyen az valódi háznál tartott állat. Ne feledjük, vásárlók vagyunk, akik a pénzünkkel szavazunk!
Akik segítségemre voltak: Sturovics Andi a Maromból, és Nógrádi Bálint a Chabadból.
A Marom tetőn további izgalmas programok a szukot végéig.
Én továbbra is fogok hízott libamájat enni, és mindenkit erre bíztatok, mert kevés étel van, ami finomabb nála!
Köszönöm Dávid fiam nevében, hogy egy kényelmes női ölben hajthatta álomra a fejét a beszélgetés alatt! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Az én listám

Forza barátom egy különös listát kért tőlem. Ő is megírta, a vágyai vannak rajta.
Először azt gondoltam, hogy csak a gasztronómiához valamilyen módon köthető vágyaimat osztom majd meg az olvasókkal, hiszen ez egy gasztroblog, de aztán úgy döntöttem, hogy elmondom a legrégebbi, és egyben legfőbb vágyamat.

Kurzív betűkkel lesz leírva, utána a gasztró szekció simával, úgyhogy akit nem érdekel a lelkem, ugorhat is nyugodtan tovább.

A listám elején a Ház szó áll, de ez nem mond semmit, mert nem egy lakóházról álmodom.
Hároméves korom óta álmodozom egy házról. Nem akármilyen ház ez, hanem az „én” házam. Ez nem a lakóházam, hanem a menedékem. Egy hely, ahová havonta, kéthavonta, vagy akár hetente visszavonulhatok. Nem jó szó rá a nyaraló, mert nem nyaralásról van szó, hanem egy olyan helyről, ahová a lelkem vágyik, amikor bevágnak elénk index nélkül, amikor nem férek fel a piros hetesre, vagy amikor rátolják a lábamra a bevásárlókocsit, és csak néznek rám bután.
A házhoz a barátaimnak is lenne kulcsa, mert úgy érzem, nekik is szükségük lenne egy ilyen menedékre. Az ajtóm mindig nyitva állna előttük friss kenyérrel, meleg vacsorával, és hűvös borral várnám őket, ha én is ott lennék. Reggelig beszélgetnénk a kertben ülve, kockás pokrócok alatt összebújva, örök, kamaszos szövetségeket kötve.
Ha nem lennék ott, amikor szükségük lenne a házra, akkor egy levélkét hagynék a kredencben nekik, és egy üveg bort a pince hűvösében.
Ez a ház nem egy vagyonba kerül, még azt is mondhatnám, hogy olcsó. Persze nem egy havi kereset, de Pesten ebből a pénzből semmit nem lehet venni.
Szeptemberben lesz húsz éve, hogy hazahoztam egy követ magammal. Ez a kő azóta is mindig velem van, bár újabban a fiam is elkezdte csodálni ezt a kődarabot, és reggelenként, amíg autóval elmennek az ovibuszig, a kő mindig az ő kis kezében lapul. Tudja, hogy nekem nagyon sokat jelent, ezért nem viszi fel a buszra, hanem hazaküldi az apjával, hogy napközben velem lehessen.
Ha enyém lesz álmaim háza, a követ beépítem majd az ajtófélfába. Akkor a kő hazaérkezik.
Édesanyám nem érti ezt az álmomat. Édesapám érti, de nem veszi komolyan.
Ma felhívott Meir barátom, aki nagyon rendesen, rendszeres időközönként telefonál nekem. Én ugyanis nem vagyok telefonálós nőszemély. A barátaimat se hívom soha. Tudom, figyelhetnék az ilyesmire, de nem szeretek telefonálgatni. Még szerencse, hogy akik szeretnek, megbocsájtják, hogy mindig ők hívnak, én szinte soha.
Szóval Meir felhívott, én pedig elmeséltem neki a vágyamat. Azt mondta, hogy: aha, az jó. 😀
Ő sem érti.
Nem baj, a férjem érti, és nem tart őrültnek miatta. A fiam még nem tudja, de a követ már szereti, jó úton halad.
Hogy miért nincs még meg ez a ház? Nem azért, mert nem vágyom rá igazán, hanem azért, mert szándékosan nagyon keveset gondolok rá. Olyankor jut eszembe, ha valaki ilyen kérdéseket tesz fel, mint Forza. Ilyenkor napokig nem vagyok magamnál. Vagy álomba sírom magam (ez azért inkább gyerekkoromra volt jellemző), amiért nincs még a kulcscsomómon a házam kapukulcsa, vagy álmatlanul forgolódok reggelig (mint előző éjjel), arról álmodozva, hogy mi lenne, ha reggel fognám magam, és megvenném a házat.
Ha holnap kapnék nyolcmillió forintot (ennyibe kerülne kb. a legnagyobb álmom), akkor sem erre költenénk. Szerencsére még tudok reálisan gondolkodni. Jó lenne egy ötven négyzetméterrel nagyobb lakás. Jó lenne 4-5 metrómegállóval beljebb költözni. Jó lenne egy nagyobb kocsi. Mindig van helye a pénznek. Érdekes, de állandóra nem költöznék családi házba, igazi ötödik kerületi lány vagyok, szeretem a nagy régi bérházakat.
De már egy kövem van!
Nemrég hallottam, hogy Japánban egyre gyakrabban jótékonykodnak úgy, hogy valakinek a postaládájába tesznek hatalmas összegeket, vagy egy nagy köteg pénzt hagynak egy nyilvános wc-ben. Ha valaki úgy találja, hogy módjában áll ezt a vágyamat megvalósítani, akkor a csomagra kérem mindenképp írja rá, hogy csakis „A házra” költhetem. Vagy adjam meg a számlaszámom? 🙂
Jöjjön a gasztroálom, két felvonásban.

Az első egy AGA cooker. Nem csak én vagyok AGA megszállott, létezik már AGA wannabe oldal is, itt olyan megszállottak cserélhetnek eszmét a tűzhelyek királyáról, mint jómagam. Ha választhatnék, sötétzöld, vagy bordó sütőt vennék, azt is a legszélesebbet, olyat, ami egyben cirkóként is üzemel, az ára pedig egy millió forint körül mozog 🙂

Utoljára hagyom azt, ami minden bizonnyal megvalósul majd, és remélem olyan társaságban, akikkel nagyon jól érzem magam. Szeretnék egyszer egy hónapos sajt-bor túrára menni Franciaországba. Sajtot sajttal eszek majd, közben borospincéről borospincére járok. Az lesz ám a jóvilág! 🙂
Dorka, Meir, és Lois, ti sem ússzátok meg!

Kategóriák
Egyéb kategória

A mézek hamisak, pedig a méhek már dolgoznak

Gyönyörű tavaszi hétvégénk volt! A méhek is elkezdtek dolgozni. Aktuális lett beszélni egy kicsit a mézről. Biztosan mindenki hallott már róla, hogy a boltok polcain sorakozó mézek 70%-a hamísított. Ez nem csak a hamísítás ténye miatt felháborító, hanem azért is, mert a hamis méz sem olcsó, és Magyarországon a családok leginkább a gyerekek számára vásárolnak mézet, főleg a megfázásos időszakban. A szülők jót akarnak, azt szeretnék, hogy gyermekükön természetes gyógymódot alkalmazva segíthessenek egy átköhögött éjszaka után. Az Európai Unió évtizedek óta nem önellátó mézből. Kétszer annyi mézet fogyaszt, mint amit termel. Magyarországon ellenben teljesen más a helyzet, itt túltermelés van. De nem a magas termelés, hanem az alacsony fogyasztás miatt. Az egy főre jutó éves mézfogyasztás nálunk 40dkg, míg Németországban 1,6 kg, sőt van olyan ország, ahol 4 kg. Így a megtermelt mennyiség kétharmadát kivisszük az országból. A 200-250 tonnás európai piacon 20 tonnát képvisel a magyar méz. Érdekes momentum, hogy míg a nagy német cégek az európai szabályozás enyhítéséért, azaz a magasabb szintű szermaradvány elfogadásáért lobbiznak, addig a magyar termelők a szabályok szigorításáért tüntettek Brüsszelben.
Az, hogy mennyire kristályosodik ki, “ikrásodik” a méz, a szőlő- és gyümölcscukor egymáshoz viszonyított arányától függ. A méz 79 százalékban cukrot tartalmaz, 20 % víz és 1 % az egyéb anyag. Az a méz, ami ikrásodik, biztosan nem hamisított! A mézet ugyanis izocukorral hamisítják, ami folyékony. A mézet 60 foknál magasabb hőnek nem szabad kitenni. Ugyanakkor a méz soha nem romlik meg, mert baktériumölő hatással rendelkezik. Akár a fáraók sírhelyén talált mézet is meg lehetne enni. A kaptár sterilitását a propolisz is biztosítja, ami gyulladásgátló balzsam. A méhpempő a fejmirigy váladéka, hormonális hatású. A nőnemű méhekből ennek hatására fejlődik királynő. A méhpempőt nem fogyasztók pedig dolgozókká válnak.
– A mézhamisítás legegyszerűbb módja a vizezés. Vásárláskor zárt üveget állítsuk a feje tetejére, és ha a benne lévő buborékok gyorsan haladnak felfelé, a méz túlságosan híg, sok vizet tartalmaz, valószínű, hogy hamisított. Ellenőrzéskor azonban figyelembe kell vennünk, hogy lehűtött mézben a buborékok mozgása lelassul, s így már nehezebb megállapítani a vizezést.

– Ritkábban, de kapható az úgynevezett “éretlen méz” is. Ilyen mézet se vegyünk, mert ez is jóval hígabb a szokásosnál, bár nem számit hamisítványnak. Ilyenkor is érdemes rákérdezni a méz eredetére, minőségére.
– A virágmézként árult “műméz” invertcukorból aromás anyagok (néha zamatos méz) hozzákeverésével és festékanyagok színezésével készül. A hamisítást könnyen felismerhetjük, ha egy kávéskanálnyi mézet tiszta szeszben feloldunk. Amennyiben teljesen oldódik, úgy a méz tiszta. Ellenkező esetben homályos lesz és rövid idő múlva a belekevert anyag leülepedik.
– Ha a méz illata, zamata, színe és állaga eltér az eredetitől, még inkább legyünk óvatosak, mert valószínű, hogy a mézet melasszal, glicerinnel és mesterséges zamatanyagokkal keverték. Az ilyen hamisítványnak már semmi köze a mézhez!
Régóta közszájon forog néhány mézkereskedő cég, vállalkozó neve, akikről többen tudni vélték, hogy hamisítják a termelőktől megvásárolt mézet. Fogyasztóvédővel, közjegyzővel felszerelkezve 15 gyártó mézéből vettek mintát és küldték el a brémai laboratóriumba. A válasz megdöbbentő. A három legnagyobb kiszerelő egyik mintáját sem lehet méznek nevezni. A másik tizenkettő is hagy kivetnivalót. A vizsgálat után pár hónappal megismételték a tesztet. Az eredmény ugyanaz. A hazai piacon a három cég ontja a minőségileg nem megfelelő árut a multik polcaira. Nem azért végezték a vizsgálatot, hogy titokban maradjanak a nevek, a méhészek többsége tudja, hogy kik ők. Magyarországon a hatályos jogszabályok azonban a bűnözőket védik. A méhészek a törvényesség kereteit betartják azzal a reménnyel, hogy „mézbotrány” nélkül, törvényes úton nyerik el büntetésüket a csalók.
Én szerencsére „lefoglaltam” az éves méz mennyiségünket egy gasztroblogger kolleginánál már jó előre, és ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon találni egy termelőt a közelében. Mint a fentiekből is kiderült, nem ők, hanem a forgalmazók a csalók.

Okosságokat innen ollózatm.
Kategóriák
Egyéb kategória

Bacardikrémes máktorta

Péntek estére vendégségbe voltunk hivatalosak Meir barátunkhoz. Én voltam a desszertfelelős, amit erős presszionálás hatására mákból készítettem. Mindezt egy olyan férfi kedvéért, akit élőben még soha nem láttam, de tudom róla, hogy azt szeretné, ha az Apple cég repülőket is gyártana, ahol kutyák a stewardess-ek. Vagy nem.
Tudtam, hogy házigazdánk valódi, saját maga által készített tésztavacsorát főz, ezért egy egész napot azzal töltöttem, hogy találjak valami könnyű mákos édességet. Nem sikerült, mert a mákszufflé nem élte volna túl a szállítást, fagylaltot pedig nem volt kedvem csinálni. Úgyhogy kitaláltam egy receptet, legalábbis nagyon remélem, hogy valóban az én találmányom! Nem olyan régen ugyanis egy pisztáciás csirke ételemmel úgy jártam, hogy nagyon örültem magamnak, hogy milyen jót találtam fel, és főztem meg, erre Horasz rögtön kommentelte, hogy ezt az ételt ő is nagyon szereti. Ennyit a kreativitásomról…
A könnyű az állagára vonatkozik, mert bizony igencsak dúskál az energiában a sok máktól, rumtól, zsíros tejszíntől, és mascarpone-tól. A torta alapja egy sima bögrés sütemény volt, de egy egyszerű piskótatészta is megtette volna, egy kevés mákkal.
Hozzávalók a torta alaphoz:
1,5 dl natúr joghurt
1 dl tej
1 tojás
2,5 dl liszt
2,5 dl darált mák
2,5 dl cukor
1 zacskó sütőpor
1 dl olaj
A hozzávalókat összekevertem, és 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem.
Hozzávalók a Bacardikrémhez:
25 dkg mascarpone
2 dl tejszínből vert kemény hab
0,5 dl Bacardi
0,5 citrom reszelt héja
10 dkg fehér csokoládé megolvasztva
A csokoládét mikróban megolvasztottam, miután kihűlt, de még folyós maradt, kis adagonként kevertem a mascarponéba. Belereszeltem a citromot, és kiskanalanként adtam hozzá a rumot. A jéghideg felvert tejszínhez kevertem a masszát, 5-6 adagra osztva, nem egyszerre!
Hozzávalók a mákos habhoz:
2 dl tejszínből vert kemény hab
2 dl darált mák
cukor ízlés szerint
A tortaalapot teljesen lehűtöttem, majd rummal kevert tejjel meglocsoltam. A krémeket kanalanként tettem a tetejére, úgy hogy egy kanál mákos hab mellé kanalaztam két kanál mascarponét. Jól behűtöttem.
Az eredeti elképzelésem szerint azért használtam fehér rumot, mert nem akartam, hogy a sima rum elszínezze a krémet. Ezért is használtam citromot is, de így utólag belegondolva egy narancs is nagyon illett volna hozzá egy pár csepp narancslével együtt.
Dícsérhetem magam? Isteni lett! 🙂
Az este nagyon jól sikerült, régen voltunk olyan emberek között, akik nem nevelnek kisgyereket. Remélem csak az 50%-ban beszéltem én is a kisgyerekeseket megkeserítő gondokról. Persze csak azért, hogy ők is érezzék milyen jó társaság vagyunk. 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Jeruzsálemi túrótora

Nagyon megijedtem tegnap mikor az újságosnál legalább 20 féle karácsonyi receptmagazint pillantottam meg. Hol van még karácsony, és már készülni kell a vacsorával? Akkor én nagyon elmaradtam a Chanukkai előkészületekkel, ugyanis idén december elejére esik.
Úgyhogy addig jöjjön hetente egy-egy recept, nehogy valaki csak fánkot tudjon sütni a vendégeknek! Persze lesz fánk is, mert hallottam egy nagyon különleges receptet, és nem tarthatom meg magamnak. Az ünnepről, és annak gasztronómiai szokásairól majd később írnék, de a lényeg, hogy ilyenkor sok olajban sült étel, illetve, tejterméket, sajtot eszünk.
Ez a Jeruzsálemi Túrótorta méltó versenytársa a New Yorkinak, eddig még mindenki imádta.
Hozzávalók a „tésztához”:
1 bögre kuszkusz
2 tojás
5 dkg vaj
1 ek méz
1 csipet só
Forró víz
A kuszkuszt leöntöttem a forró vízzel, sóztam, hozzákevertem a mézet, és a vajat, majd 20 percig lefedve pihentettem. Mikor megpuhult, hozzákevertem a tojásokat.
Hozzávalók a túrókrémhez:
50 dkg tehéntúró áttörve
1 doboz Philadelphia sajtkrém
2 tojás
1 nagy narancs héja
3 ek méz
A krémet összekevertem, majd egy tortaforma aljára sütőpapírt fektettem. Erre simítottam a kuszkusz felét, majd a túrókrémet. A tetejére a maradék kuszkuszt tettem. 200C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt sütöttem meg. Mikor kihűlt a tetejét megszórtam dióval, és a narancs levéből, illetve mézből kevert szirupot öntöttem a felszeletelt tortára. Maga a torta egyáltalán nem édes, mindenképpen kell hozzá a szirup, de így az édességét már mindenki maga szabályozhatja.
Eredetileg a Judapesten.

Kategóriák
Egyéb kategória

Portugál narancsos húsgombóc

Péntek este különleges vendégeink voltak; egy portugál zsidó pár. A férjem hívta meg őket az után, hogy délelőtt az Oktogonon tőle kértek útbaigazítást, merre is van a Dohány zsinagóga. Micsoda micva 🙂 Shabbati vacsorára invitálni a megfáradt idegent…
Igazán kedvesek voltak, hamar megkedveltük egymást, úgyhogy vasárnap este újra itt jártak egy közös főzés erejéig.
Imádok másokkal együtt főzni! Idegen emberek megismerésének az egyik legjobb módja a közös hagymapucolás, borozgatás. Húsgombócot főztünk, aminek eredetileg borjúból kellett volna készülnie, de én csak pulykacombot tudtam darálni hozzá, vasárnap szép borjút nem kaptam. (Jártam a Lehelen is, és muszáj leírnom, hogy a kenyeres több napos kenyeret akar rásózni az emberre, a zöldséges pedig a rohadó narancsot és citromot árengedménnyel adja. Ilyen gyümölcsöt nem szabad eladni. Nem leárazni kell, hanem kidobni, ugye Avokádó kft? Utálok ilyen leszólós dolgokat írni, de úgy látom, még mindig a kereskedő akar a király lenni, a vevő pedig senkit nem érdekel!)
Hozzávalók:
1 kg darált hús (eredetileg borjú)
2 tojás
1 kk szegfűbors
2 kk chili por
2 kk fahéj
1 kk őrölt szerecsendió
Só, bors
4 gerezd fokhagyma
2 narancs reszelt héja
A hozzávalókból diónyi gombócokat gyúrtunk, és olívaolajon megsütöttük.
A szószhoz:
3 narancs leve
1 chili paprika
1 ek cukor
só, bors
4 ek fenyőmag
2 nagy fej hagyma (nyersen)
Mikor a gombócok megsültek, rányomtuk a narancsok levét, fűszereztük, kicsit forraltuk, majd elzártuk alatta a lángot. Ekkor szórtuk bele a pirított fenyőmagot és a hagymakockákat. Kuszkusszal tálaltuk.
A savanykás narancs levét nagyon feldobja a nyers hagyma. Talán lilahagyma jobb lett volna, mert az édesebb, de sajnos csak vöröshagymám volt itthon. A gombóc csípett, a szósz savanykás volt, a hagyma édeskésen csípős és ropogós. Kell ennél jobb?
Remélem gyakrabban “lő” ilyen vendégeket a férjem, akitől ennyire remek ételeket tanulhatok 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Diákétkeztetés 1980 körül

Készülve a következő VKF-re, végiggondoltam, kik, és mik voltak rám hatással a gasztronómia terén. A jókat majd a rendes posztomban írom meg, ez most szóljon a negatív hatásokról. A legrosszabb, ami történhetett velem, az a napközi volt, oda ugyanis a Junior Vendéglátó Vállalat szállította az ebédet. Szerintem hatalmas rombolást végeztek a gyerekek ízlésében, és tegyük hozzá, hogy a nyolcvanas évek elején, még nem csak a menzán ettek az emberek főtt ételt, hanem rendszeresen otthon is, még hétköznapokon is.
A legrosszabb a húsleves volt, valahonnan mindig került bele egy pár fás fehérrépa, és rohadt sárgarépa darab. Hogy honnan vették ezeket, az mai napig rejtély, édesanyám soha nem vásárolt fás fehérrépát, de még nekem se sikerült! Sajnos a húslevest annyira megutáltatták velem, hogy én azóta se főzők, csak nagyon ritkán, pedig már ízlik is, és elmondhatom, felmenőim remeket alkottak ebben a témában is.
Aztán muszáj megemlíteni a pörkölteket. Mócsing tésztával. Ennek a megoldására rájöttem azóta: valószínűleg volt abban soványabb, puhább húsdarab is, de azt megették a tanárok, és hazavitték a konyhásnénik. Mivel évente egy nap konyhai ügyeletet kellett adnunk felső tagozatban, láttam az öt (!) literes befőttes üvegeket, amiben a pörkölt lényege elhagyta a konyhát.
Nem tudom manapság is vannak-e olyan önkéntes kápó tanárnénik, akik azt gondolják életcéljuknak, hogy mindent megetetnek a gyerekkel, ami a tányérján van? Nálunk több ilyen is volt, de hamar rájöttünk a megoldásra: mócsing a zsebbe 🙂 Ha zseb nincs, akkor a zokniba… Persze otthon csodálkoztak, hogy mitől paprikás zsíros a zoknim, és ha nem mondom el, akkor azóta is ezen törnék a fejüket!
Talán a leggyengébb pontja a Vállaltnak a főzelék műfaj volt: szanaszét főzött, bűzős-nyúlós fűszertelen kelkáposzta, leves hígságú, fokhagyma mentes spenót, szintén híg, rettenetesen édes sóska. Brrrrrrrrr! Vagy a piros, édes leves: paradicsom.
Volt még az általunk fülzsíros tésztának nevezett, szerintük olasz tészta. Akkoriban 2 kilós zacskóban lehetett „spagettivéget” venni, ami valami olcsó tésztaféle volt, a csomagon egy perselymalaccal. Még a tévé is reklámozta, és annyira rossz minőségű volt, hogy meg kellett pirítani főzés előtt, különben szétmállott a vízben. Ezt hitték olasz ételnek paradicsom pürével, cukorral, sajttal, zsírral, ami mindig ráfagyott a tányér szélére, és a hidegebb tésztadarabokra. De legalább oregánót tettek bele!
És volt még egy szörnyűség: margarint kevertek el összeturmixolt sonkával (persze sok margarin, kevés sonka) és ezt kenték vastagon a kenyérre. Meg nem tudtuk enni, viszont remekül feltapadt a plafonra, ha kellően ügyesen dobtuk (bocsánatot kérek!).
Még egy pár szót megérdemel a mindig zsíros alumínium tálca, és az undorító alumínium evőeszköz, a vastag kanállal, koszos villával. Ezeket felsőre már lecserélték, de emlékük tovább él!
Hogy jót is mondjak: tökfőzelék, zöldbabfőzelék, és fehér hús. Ez utóbbit azóta is főzőm, vasárnap lesz ebédre, majd megírom.
Vajon ma milyen az állami gyerekétkeztetés?

Kategóriák
Egyéb kategória

Sugárzó hamburger?

Mielőtt minden felelősséget átadnék a McDonalds-nak, megjegyzem, hogy nem kötelező bemenni. Lehet otthon is hamburgert sütni. Ezt az írást magamnak is szántam, hátha elgondolkom rajta 🙂
Úgy tűnik, megelégelte a McDonalds azt a hadjáratot, amit az egészséges étkezés hívei folytatnak ellene. Pár éve mindenki a Super Size Me c. filmen csámcsogott, aztán mikor másnap bement a gyorsétterembe, akkor csak a kis krumplit választotta a nagy helyett. Világot rengető hatása nem volt a filmnek, mindenki tudta eddig is, hogy csak gyorséttermi koszton élni meglehetősen egészségtelen, ezt most egy film is alátámasztotta.
Manapság ez a YouTube videó borzolja a kedélyeket, legalábbis engem sokkal jobban elborzaszt, mint az előző. Megvallom, eddig minden lelkiismeret furdalás nélkül ettem meg néha egy-egy hamburgert, de most nem kívánom! Nem hiszem, hogy valóban csak 100% színtiszta marhahús az, ami nem indul romlásnak, akár két nap múlva.
A cég saját bevallása szerint, egy húspogácsa több mint 1000 különböző marha húsát tartalmazza, és ezeket a marhákat a világ öt különböző pontján tartják. Teszik mindezt azért, hogy teljesen egyforma, egyenízű IZÉ-t etessenek meg velem.
A videót két hete láttam először, akkor vettem is egy hamburgert, amit azóta is egy műanyag dobozban őrzök, mert muszáj ezt nekem is kipróbálnom. Jelentem, két hét alatt romlásnak semmi jele, de nem akarom naponta nézegetni, lerakom a pincébe, legközelebb decemberben vetek rá egy pillantást. Majd referálok.
Persze, ez a kis videó nem rázta meg a multi céget, de mostanában mintha náluk is elindult volna valami, elkezdtek gyümölcsjoghurtot, gyümölcsöt, és zöldségeket is árulni a gyerekeknek. Talán mégiscsak tartanak attól, hogy egyszer lesz egy-két olyan gyerek, aki almát enne hamburger helyett, és ezt a törekvést vagy muszáj lesz még csírájában elfojtaniuk, vagy elérni azt, hogy ez az alma csak McDonaldsos alma lehessen. Mondanom se kell, nem önzetlenül teszik mindezt, valahogy meg kell tartani a vásárlókat.
Az Usa-ban több hamburgerben kimutatták a Coli H7-es törzsét, ami egy gyereket pillanatok alatt képes megölni. Mégis, hogyan tudott ez a baktérium a húsba kerülni?
A hús feldolgozását olyan gyorsan kell végezni (hiszen annyi éhes száj várja a napi betevőt), hogy nincs idő, rendesen betartani az alapvető higiéniás szabályokat, ezért a marha ürüléke keveredhet a hússal. Jól hangzik, ugye?! Amerikai barátaink már ki is találtak egy megoldást: sugárzással ártalmatlanítják a baktériumokat.
Sugárzó húspogácsa? Nem számít, adnak hozzá lufit, vagy gyűjthető játékot. Gyűjtsd össze mind a 99-et egy hónap alatt! Vagy egyen a gyerek transzzsír fagylaltot, transzzsír chips-szel. Hogy pontosan mi is a baj a transzzsírokkal, azt nagyon jól elmagyarázza PHZS, öröm lehet, ha valakinek ilyen tanárnője van!
Érdekes módón erre a veszélyre csak az utóbbi időben figyelt fel a média, komoly hisztériát okozva a „tudatos vásárlók” között. Napi öt gramm tanszzsír (a kiskrumpliban ennyi van) hosszútávon akár 30%-al növeli a szívbetegség kialakulásának veszélyét, és nagyban hozzájárul az érelmeszesedés kialakulásához is.
Állítólag októbertől Magyarországon is a megengedett 2% alá csökkentik a transzzsír arányát az olajban. Ellenőrizni sajnos soha nem fogjuk tudni.
Persze a hamburgerfogyasztás továbbra sem csökken. Ami egyedül aggasztja a tulajdonosokat az az, hogy lassabban növekszik, mint tíz éve. Ez is valami, gyorsan tenni is kell ellene. Megpróbálni egy pár olyan dolgot is árulni, amit bár nem vesznek meg az emberek, de legalább rajta van az „étlapon”. Saláta, bio tej. Mindenki megnyugtatta a lelkiismeretét?
Sőt, egy kutatásban bebizonyították, hogy a gyerekek szívesebben megeszik a sárgarépát, ha egy olyan dobozból kerül elő, amin Ronald Mcdonald mosolyog. Szomorú, de elhiszem.
2003-ban új szlogennel rukkolt elő a cég: minőségi alapanyagok, egészséges táplálkozás. Persze azt már nem tudták megmagyarázni, hogy mit keres a sült krumpliban glutén, sőt tej származék! Volt, akinek elvonta a figyelmét a teljes kiörlésű lisztet is (!) tartalmazó zsömle. Aki még ennek ellenére is veszélyesnek tartotta gyermekére a gyorséttermet, annak Amerikában sportközpontokat építettek az étterem mellé. Kosárlabdapálya, szobakerékpár, mászófal. Ez itt kérem az egészség háza! Aztán itt a legjobb: fittnesz dvd. Tornázzon ön is a Big Mac menü után, és meglátja fitt, és egészséges marad 120 éves koráig! Minden el van intézve.
Még mindig nem ment el az étvégya? Nézze meg David Hasselhoffot részegen hamburgert enni! És mégegyszer.