Összejöttünk, mi unokatestvérek. Mind a négyen, ami elég nagy dolog, főleg ha hozzáteszem, hogy ilyen utoljára tizenöt éve történt, akkor is annyira furcsa volt, hogy újra beálltunk egy ugyanolyan fényképet elkészíteni, mint még azelőtt tizenöt évvel. Most ez a fénykép, ahol dinnyét eszünk, nem készült el, viszont jókat nevettünk, beszélgettünk, és ettünk. Szoktunk egyébként találkozgatni, de úgy hogy mind a négyen ott legyünk, az nagyon ritka.
Minden azzal kezdődött, hogy az egyik unokabáttyám (aki egy szigetként szereti magát elképzelni, és komoly párhuzamokat vont Kossuth Lajos és önmaga közé), elmesélt egy videót, amit reggel látott az Indexen. (
http://href.hu/x/3afw ) Persze rögtön megnéztük, és már magam sem tudom hogyan csavartuk a történetet, de még 50-60 évvel ezelőtti családi dolgokról is beszélgettünk. (Pedig nem koszos a körmünk, és nem tekintünk drogként a pöttyös rudira.)
Unokanővérem igazán kitett magáért, sütött kétféle pizzát (vagy pompost, ha úgy jobban tetszik), egy rakott krumpli szerűséget, mozarellás paradicsomot, készített padlizsán levest, mézes sárgarépa salátát. A nyolc éves kisfia pedig sütött nagyon finom meggyes sütit. Mi egy gyors szilvatortát vittünk, amiből szerintem senki nem evett, annyira jól laktunk, de Adél kutya lopott egy szelettel belőle, és nem panaszkodott.
Életemben először ittam Limocello-t, és csak annyit mondhatok: brrr! Nem nekem találták ki 🙁
A gyerekeink, számszerint öten, nagyon keveset veszekedtek, és egy hintaló tört csak össze, de az is csak azért, mert nem bírta el egy egész sziget súlyát 🙂
Hozzávalók a szilvatortához:
Annyi szilva kimagozva, amennyi beborítja egy tortaforma alját
Kekszmorzsa
Vaj
Cukor, fahéj
A tésztához:
3 dl tejföl
3 dl rétesliszt
2 dl gríz
3 dl cukor
1 cs sütőpor
4 tojás
2 marék durvára darált dió
A formát alaposan kivajazom, rászóróm a kekszmorzsát, majd sorban ráeszem a fahéjas cukorba mártott félszilvákat. Ennek a tetejére öntöm a tésztát, majd előmelegített sütőben lassú tűzön 50-60 perc alatt megsütöm. Kifordítom, hogy az alja kerüljön a tetejére, és úgy szeletelem.
A mézes, édes, illatos sütemény kötelező fogása a Ros Hásánai étkezéseknek. Ilyenkor mindig örülünk neki, mert nagyon jó illat lengi be az egész lakást, egy pici tepsi süteménytől is, aztán mikor elfogy, egy évig eszünkbe se jut sütni belőle, annyira tömény. Szerintem reggelire a legjobb, egy pohár tejjel, de alma mellé is finom, a lényeg, hogy valami enyhítsen a töménységén. Ha mégis maradna belőle, akkor hagyni kell megszáradni, majd ledarálni, és nagyon finom morzsa alapja lehet egy túrótortának, vagy almás rétesbe is kiváló, az alma közé keverve.
Hozzávalók:
