Eljött ez a nap is, ebben az évben az utolsó. Mi most elindulunk Mádra szilveszterezni, de gyorsan még megosztom az újévi lencsereceptemet. Közel ötvenen leszünk, aminek persze majdnem a fele gyerek. Valami olyat szerettem volna főzni, amit a srácok is megesznek minden morgás nélkül, de mégse a szokásos lencseleves vagy lencsefőzelék. Nem mintha azzal bármi baj lenne, szerintem pl. a mi családunk birtokolja a legjobb lencsefőzelék receptet, köszönhetően nagyanyámnak, de most egy picit extrábbat gondoltam.
Dávid nagyon izgatott, ugyanis Zálit a nagymamához vittük “bulizni”, és most újra egyke lehet három napig, ő ugyanis jön velünk, sok hasonlókorú gyerek lesz Mádon, jól fogja érezni magát. Ha sikerül túlpörögnie, márpedig ennyi gyerek között erre meglesz minden esélye, akkor ébren lehet még éjfélkor és koccinthat velünk valódi pohárral, gyerekpezsgővel. Kemény év volt neki nagyon, talán mostanra sikerült megszoknia, hogy testvére van. Zálit szereti, a helyzetet nem annyira. Azt hiszem, ettől csak 2014 lesz keményebb mindnyájunknak, de még ne rohanjunk ennyire előre, erről majd lesz idő mesélni jövőre.
Ilyenkor szokás fogadalmakat tenni, nekem is van egy Dácival kapcsolatban. Megpróbálok kicsit lazább lenni. Azt hiszem vannak dolgok, amiket túl komolyan veszek, és egyszerűen nem tudok elengedni, pedig hülyeség. Na, majd kiderül mennyire megy a nagy lazaság 🙂
És akkor a recept. Ez most nem lesz valami precíz, mert nagyon nagy adagot főztem, és teljesen felesleges adagokra osztani, csak olyan váncsás laza stílusban leírom kb, hogy mit és hogyan. Gondolatébresztőnek megfelel.
Hozzávalók:
Bacon az enyhén füstös íz miatt
hagyma félkraikára vágva
lapocka felkockázva
fokhagyma lereszelve
gyömbér lereszelve
őrölt kardamom
szerecsendió
méz
thai citromfű
fehér bors
babérlevél
reszelt citromhéj
citromlé
fehérbor
lencse
kókusztej
(chili külön, aki szeretne bele)
Tehát, a bacont kiolvasztottam, majd megdinszteltem a hagymát. ezen fehéredésig sütöttem a lapockát, a sok fűszerrel fűszereztem, majd rászórtam a lencsét és puhára főztem annyi vízben, amennyi ellepte. Amikor kész lett, kókusztejjel selymesítettem az ízén, és egy pici fehérbort is főztem bele. Megszórtam petrezselyemmel is.
Boldog új esztendőt kívánok, köszönöm, hogy itt voltatok, gyertek jövőre is!
Addig is, üljetek még la családdal és a barátokkal Együtt Egy Asztalnál. A legdrágább, legfontosabb idő!
Arról beszélgettünk Dáviddal, hogy régen, amikor még nem volt egész évben kapható mindenféle zöldség, akkor hogyhogy nem haltak éhen az emberek. 🙂 Az egészen hihetetlen volt számára, hogy ez bizony nem is olyan régen még tényleg így volt, és csodálkozna, ha csak az én gyerekkoromba visszarepítené az a nagyon vágyott időgép.
Alig hitte, hogy a krumplit és a gyökérzöldséget mindenki elvermelte magának otthon, és bizony sokkal több fogyott a savanyú káposztából is. Szerencsére mi is taposunk be minden évben, így erről első kézből szerzett tapasztalatai vannak.
Ha feljönnek a fiam haverjai számítógépen játszani, akkor megszűnik számukra a világ. Nem hallják ha csengetnek, nem hallják ha szól a telefon, vagy azt hiszek úgyse őket keresik. Válaszolnak ugyan a feltett kérdésre, de az agyukig nem jut el se a kérdés, se a saját válaszuk. Az evéssel ugyanígy vannak, sokáig nem érzik a testük jelzését, de ha valamelyiknek leesik, hogy éhes, akkor abban a pillanatban rögtön éhen akar halni az összes. Nem szoktam túlerőlködni ilyenkor az együnk egészségesen és kiegyensúlyozottan témát, de azért egyszer leültetem őket az asztalhoz. Lehet választani, hogy mikor legyen ez, de általában az ebédet választják.
Így aztán a vacsora valami olyan szokott lenni, amit lehet úgy enni, hogy közben valamelyik fantáziavilágban mentik meg éppen egymás életét, vagy építenek városokat.
Nem hiszem, hogy bárkit meg kéne győznöm arról, hogy milyen csodálatos idén az ősz. Felhasználtuk az utolsó zöldségeket is, ami a kertünkben termett. Nem érinti túl rosszul ez a gyerekeket, hiszen már télen is mindent, de tényleg mindent kapni lehet a zöldségesnél is, mégis szeretném, ha értékelnék a szezonalitást, és a saját termesztésű növényeket.
Amikor összehasonlítottuk nyáron a saját és a bolti paradicsom ízét, akkor láttam Dávid szemében, hogy megértett valamit.
Most ugyanezt szerettem volna megmutatni neki, de a cukkini egyszerűen nem akar átmenni a szűrőjén. Egyszerűen nem hatja meg, hogy ezt mi termeltük. Mindegy, győzött a paradicsom, és a tészta. Így még a cukkini is belefér.
Nemrég szedtünk ki mindent a földből, amit lehetett elvermeltünk, a többit vagy befőztük, vagy épp most esszük meg. Sajnos az utolsó szem paradicsom is elfogyott, legközelebb jövőre ehetünk olyat, amit nap érlelt.
Igazán egyszerű, gyors ebédrecept. Garantált siker a gyerekeknél (is).
Hozzávalók 6 főre:
Ezen a nyáron egyébként fisch and chipsen éltem én is Angliában, amit akkor leginkább a krumpli mellé adott fa villácska miatt kedveltem, össze is gyűjtöttem belőle huszonvalahányat. Persze a jó sok ecettel megszórt krumpli se volt akármi, részemről a halat inkább meghagytam az unoaktesóimnak. 
És olyan húsz évesen elvágták a sorozatot, azóta rengeteg dolgot szeretek, és nem is annyira ételek a kedvenceim, mint inkább alapanyagok, fűszerek.
Dáviddal eészen más a helyzet. A tükörtojást nem tudtam megszerettetni vele, se sajttal, se nélküle. Bezzeg a rántotta megy, vagy egész jó angol lenne belőle, mert hónapokig nem képes megunni a paradicsomos babot pirítóssal.
Évekig élt olívaolajos spagettin, aztán ez a hatalmas szénhidrát éhsége átcsapott húslevessel felöntött hatalmas mennyiségű levestésztára. Húslevest azóta is minden héten főznöm kell, de már helyreálltak benne az arányok.
Aztán soha nem utasítana vissza egy nagy tányér krumplistésztát se, de már szerencsére kedvenccé vált a kacsamell és minden, akár brutálisan csípős thai illetve indiai curry. Persze ő is gyerek, jöhet minden, ami pizza, vagy ami paradicsomos tészta. Pár éve nagy kedvenc lett a brokkoli és mindenféle zöldsaláta, és erre bevallom nagyon büszke vagyok!
Érdekes, hogy Záli még csak 13 hónapos, de már most határozott ízlése van. Általában bejön neki minden leves, ő is odavan a sajtokért, a juhtúróért, és általában az indiai ételekért. Ha csípne akkor is kiköveteli, legfeljebb a húst leöblítem neki, a szószt pedig nagyon kicsi arányban keverem el a rizzsel. És szerencsére a zöldségeket is meglehetősen kedveli, kivéve a sütőtököt, de azt meg nem erőltetem.
Számít, hogy van-e terítő az asztalon amikor vacsorázunk? Vagy ha van, számít is bármit ha szerda este még mindig ott a hétfő esti vacsora nyoma?
Persze, egy mesebeli életben minden este előkapom a szekrényből a kikeményített, egyformára hajtogatott hófehér abroszokat, majd vacsora végeztével egy laza mozdulattal bedobom a szennyesbe, ahonnan másnapra újra a szekrénybe kerül. Ki tudja hogyan?!
Hát, bevallom, nálunk nem így folyik a vacsora. Hetente háromszor kiborítja Dávid az innivalót, miközben hevesen gesztikulál, vagy Záli dob a kanállal az asztal közepére egy jó adag főzeléket. Így pl. terítőt csak péntek estétől teszek fel, és ha egy folt eltakarható a leveses tállal, akkor bizony vasárnap estig nem is cserélem le. Szuper kis műanyag tányéralátéteim vannak hétköznapokra.
Egyszerűen nem ezen múlik az este. Pont úgy nem nyom a latba a terítő, mint ahogy az se, hogy minden este bio bébirépa legyen a köret. Igyekszünk tápláló ételeket enni, odafigyelek a vitaminokra és az elkészítési módra is, de nem rugózom ezen annyit mint pár éve. Amikor Dávid megszületett, még komoly elveim voltak azzal kapcsolatban, hogy mit ehet majd és mit nem, de azóta sokat enyhültek a nézeteim.
Általában sikerül úgy intézni, hogy lehessen választani. Nem muszáj megenni a francia karfiolt (recept holnap), de enni kell belőle. És persze nincs helyette torta. De ésszerű kompromisszumra hajlandó vagyok, ha valami nagyon nem jön be.
Érdekes de megfigyeltem, hogy a mi családunk pont az ellentéte a 
Nagyon érdekes megállapításra jutottak szociológusok, annak kapcsán, hogy mit tartanak a szülők egészségesnek, és mi az amit, semmiképp nem adnának enni a gyerekeiknek.
Nyilvánvalóan befolyásol minket mindenféle valós ismeret is, a tanultak, amiket olvasunk, de van ami még ettől is erősebben meghatározza a döntéseinket, mégpedig az, hogy mi mit ettünk gyerekkorunkban, vagy mi az, még nem ismertünk akkor. (Coca-Cola, 
Csodálatos nyarunk volt, olyan sok emberrel osztottuk meg az asztalunk, és olyan sokan osztották meg velünk az övéket, hogy egy hosszú film stáblistája kijönne belőle. 
Felső kép: 1, Sült paprikás, petrezselymes csicserisaláta, citrommal, olívával, római köménnyel 2, Édesburgonya chiliszósszal, korianderrel, 3, koktélparadicsom fokhagymás pekándióval. Alsó kép: koktélparadicsom, menta, marinált articsóka, tahini, olajbogyó, lime, fokhagyma.