Címke: főétel

Kategóriák
Egyéb kategória

Kelkáposzta főzelék

Nálunk az óvodában nem volt kelkáposzta főzelék. Ennek ellenére téma volt az asztalnál, méghozzá a legjobban gyűlölt ételféleként emlegették a többiek.
Úgy tűnt, mintha csoporttársaimat ezzel kínozták volna otthon a szüleik, az is lehet, hogy büntetésből főztek nekik ilyesmit. Legalább annyira undorodtak tőle, mint amennyire a havonta egyszer a poharunkba kerülő sárgarépa létől, ami viszont tényleg rettenetes volt, és én még akkor se tudtam meginni, ha be akartam bizonyítani, hogy mennyire vagány vagyok, és nem félek semmitől. Mert bizony a rózsaszín műanyagbögrébe merőkanállal mert narancssárga izétől igenis féltem.
Viszont a kelkáposzta főzelék iránti gyűlöletet egyáltalán nem értettem. Én ugyanis imádtam, de persze ezt nem mertem elárulni senkinek!
Aztán első osztályos lettem, befizettek a napközibe, ahol már volt menzás kelkáposzta.
Akkor megértettem! A menzás kelkáposzta főzelék ugyanis tényleg undorító volt! Büdös, rettenetesen sűrű, semmi fokhagyma, és még csak véletlenül se volt benne bors.
Olyan sok volt benne a rántás, hogy a konyhás néni hatalmas ütéssel tudta csak átvarázsolni a merőkanálból a tányérba. Egyetlen jó dolog volt benne, és az a bélszínroló, amit imádtam.
Ehhez képest édesanyám nem vacakolt azzal, hogy külön főzzön nekem a gyereknek. Ő rengeteg fokhagymát és borsot tett bele, nem főzte felismerhetetlen masszává a káposztát, és így volt is rajta mit szeretni. Mai napig az egyik kedven főzelékem.
Hozzávalók:
50 dkg kelkáposzta
30 dkg krumpli
4 gerezd fokhagyma
1 kk kömény
só, bors
1-2 kk pirospaprika
2 ek olaj
1 ek liszt
A krumplit kockára vágom, és a köménymaggal sós vízben félig megfőzöm. A kelkáposztát csíkokra vágom, és a krumplihoz teszem. Annyira pótolom a vizet, amennyi ellepi, ha jól lenyomom a káposztát. Jól megborsozom. Mi akkor szeretjük, ha annyira borsos, hogy csíp egy kicsit.
Nem főzőm péppé a kelt, szeretem, ha meg lehet különböztetni a főzelékben. Én a torzsáját is beleteszem, de sokan nem szeretik. Az olajból, lisztből, fokhagymából és paprikából kevés rántást készítek, és berántom vele a főzeléket. Pár percig még főzöm, amíg kicsit besűrűsödik, majd elzárom alatta a lángot. Fasírttal a legjobb, de virslivel is megteszi.

Kategóriák
Egyéb kategória

Káposztás-babos palacsinta

A barátnőm mesélte a receptet, de nem tudott visszaemlékezni, hogy a Good food-ban, a Bon apetit-ben, vagy hol olvasta, de az a lényeg, hogy randija lett volna valahol, de túl hamar odaért, ezért a hideg elől bemenekült egy újságoshoz, majd fél információkkal távozott onnan, egy szerinte klassz recepttel, amiből két dologra emlékezett biztosan, a palacsintára, és a savanyú káposztára. Hogy bab volt-e benne, az nem biztos, a többi pedig az én agyam szüleménye. Nagyon finom, olcsó, laktató étel, és bár minden hozzávaló megtalálható egy átlagos magyar háztartásban, így kombinálni nem szoktuk azokat.
Hozzávalók:
12 db palacsinta (25 dkg liszt, 3 tojás, 3 dl tej, szódavíz, só, olaj a sütéshez. Ebből a mennyiségből 16-16 nagy palacsinta lett.)
50 dkg savanyú káposzta
2 babkonzerv (vörös, vagyis vesebab)
olaj
1 ek méz
2 babérlevél
1 kk majoránna
1 kk kömény
bors

5 dl tejszín
20 dkg feta sajt
1 tojás
só, bors, szerecsendió
1 csokor petrezselyem
1 ek vaj
A káposztát olajon megpirítom, folyamatosan kevergetve, köménymaggal, majoránnával, babérlevéllel, és borssal fűszerezve. Mikor megpirult, belekeverek egy jó nagy kanálnyi mézet, és a lecsorgatott babot. (Nekem volt 2-3 ek kukoricám is, azt is beleszórtam.)
Elmorzsolom a fetát, felöntöm a tejszínnel, és belekeverem a tojást is. Sózom, borsozom, reszelek bele szerecsendiót, beleszórom a apróra vágott petrezselymet.
A papcsintát megtöltöm a káposztás töltelékkel, feltekerem, majd négy részre vágom. Kivajazok egy tűzálló kerek tálat, és szorosan egymás mellé teszem bele a palacsintákat. Felöntöm a tejszínes masszával, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és harminc perc alatt szép pirosra sütöm.

Kategóriák
Egyéb kategória

Barnasörben főtt marha


Ha már elárultam, hogy a húslevesem 12-14 órán keresztül is gőzölget a gázon, itt egy másik gázóragyilkos, de annál finomabb fogás.
Gyermeki énem felülkerekedett rajtam a múlthéten, amikor a Tesco-ban a zöldségek között megpillantottam a golyókra forgácsolt sárgarépát. Tudom, tudom, semmi értelme, drága, sőt még csak répa alakja sincs, de nem tudtam otthagyni 🙂 Senki ne ijedjen meg, nem sárgarépa golyó kell ebbe az ételbe, hanem egyszerűen bele kell reszelni, csak nem tudtam ellenállni neki.
A recept erősen emlékeztet a cseh gulyásra, de egy cseh biztosan sírva fakadna, ha elolvasná.
És akkor az időről: reggel nyolckor tettem fel, és fél kettőkor tálaltam.
A legfinomabb, friss, ropogós kenyérrel tunkolva, de héjában sült krumplival se rossz! Ne felejtsünk el mindenkinek behűteni egy üveg barna sört az ebéd mellé!
Hozzávalók:
1 kg marhalábszár
2 nagy fej hagyma
3 ek libazsír
0,5 l barna sör
1 ek őrölt kömény (nem tévedés a mennyiség)
só, bors
2 ek édes nemes paprika
1 ek cukor
3 babérlevél
4 gerezd fokhagyma
2 szál fehérrépa lereszelve
2 szál sárgarépa lereszelve (esetemben sárgarépa golyócskák +1 sárgarépa lereszelve)
erős paprika ízlés szerint
A hagymát felkockázom, sózom, és a zsíron megpirítom. Rászórom a cukrot, hagyom egy kicsit karamellizálódni, majd lehúzom a lángról, és hozzákeverem a paprikát, utána rögtön a felkockázott húst. Visszatolom a lángra, és kicsit lepirítom a húst. Beledobom a babérlevelet, hozzákeverem a köményt, majd felöntöm a sör felével. Belereszelem a répákat, és lefedve egészen kicsi lángra állítom. Néha megkeverem, közben a sört folyamatosan pótolgatom. Amikor 90%-ban elkészült már, vagyis a hús tökéletesen puha, de még nem esik szét, ha villával megnyomom, akkor sózom, és borsozom. A főzési idő végére a reszelt répák tökéletesen szétfőnek. (A répagolyókat csak az utolsó fél órában kevertem a gulyáshoz.)

Kóser minden sör, ami nem tartalmaz valamilyen különleges hozzávalót, aromát, vagy gyümölcsöt.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kenyértésztában sült


Sütöttem valamit, és finom lett. 🙂
Ez csak azért érdekes, mert igazság szerint nem sok jót vártam ettől a vacsorától, leginkább arra tippeltem, hogy olyan lesz, hogy egyszer megesszük, de több szót nem pazarlunk rá. Ettől azért sokkal jobb lett, méghozzá nem mástól, mint a kockasajttól. Nagyon ritkán veszek ilyesmit, valahogy nem szeretjük annyira, de szerda este 100 forintért kellette magát a kisközértben, mielőtt az is bezárt volna négy napra, és végképp lejárt volna a sajt szavatossága. Tipikus vásárlóként meg is vettem két dobozzal, hogy aztán fogalmam se legyen, hogy mihez kezdjek vele, hiszen semmi szükségünk nem volt rá. (Ej-ej, Eszter, csak a cetlire felírtakat vásárold!)
Hajnalban megsütöttem a szokásos kenyeret, és félre tettem a tésztából egy gombócnyit, úgy az ötödét. Becsomagoltam, és estig a hűtőben pihentettem. Ez lett az étel burka.
Hozzávalók:
1/4 adag fehér kenyértészta (vagy bármilyen kenyér, illetve pizza tészta, sőt, a leveles-vajastészta is jó lett volna)
50 dkg brokkoli
1 csirkemell
1 ek vaj
3 ek tejföl (elmaradhat)
só, bors
szerecsendió
2 ág kakukkfű
2 doboz ömlesztett kockasajt (összesen 40 dkg)
A tésztát vékony lappá nyújtottam, és kibéleltem vele egy kerek sütőformát. A csirkemellet apró kockákra vágtam, és a fűszerekkel megpirítottam az olajban, majd pár percig párolta a tejföllel. Amikor megpuhult, hozzákevertem a sajtokat, de csak addig, amíg masszává nem állt össze. Forró, sós vízbe dobtam a rózsáira szedett brokkolit, öt percig főztem, lecsepegtettem, és a sajtos masszába kevertem.
A masszával megtöltöttem a tésztát, és a tetejét is befedtem tésztadarabokkal. 200 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt sütöttem szép pirosra. Rukola salátával ettük.

Kategóriák
Egyéb kategória

Rakott kel


Tegnap véletlenül publikáltam a rakott kelt recept és kép nélkül, bocsánat mindenkitől, remélem ma már sikerül rendesen közzétennem a posztot.
Pontosan emlékszem, hogy mióta készülök rakott kelt sütni: április 22 óta. Aznap tette fel ugyanis Dibbuk az övét, és eszembe jutott, hogy legalább másfél éve nem készítettem ilyet. Azóta minden nap eszembe jutott szinte, de nyáron nem volt kedvem másfél órát működtetni a sütőt. Lehet, hogy menza kosztnak tekintik sokan, de én imádom! Legyen nagyon fűszeres, rengeteg tejföl remegjen a tetején, és kész is a boldogság.
Nagyon olcsó étel, de kevés egyszerűen nem készíthető belőle. Ez is legalább 10 fős adag, mi heten ettük a múlt héten, és maradt is belőle.
Hozzávalók:
1 fej kelkáposzta
1 kg darált hús
napraforgó olaj
2 csésze rizs
2 nagy fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
2 paprika
2 paradicsom
4 babérlevél
1 ek édes-nemes paprika
só, bors
2 kk kömény
0,5 l tejföl+ a tálaláshoz
1 tojás
A kelkáposztának kivágom a torzsáját, és leveleire bontom. Forró, sós vízben pár perc alatt félig megfőzöm, majd lecsepegtetem. Csak annyira kell megfőnie, hogy hajlékonyabb legyen, könnyebb legyen vele dolgozni.
Közben az apró kockákra vágott hagymát kevés sóval üvegesre párolom az olajban, meghintem a paprikával, és rádobom a húst. A paradicsomot, és a paprikát apró kockákra vágom, és a húshoz keverem a többi fűszerrel együtt. Megfőzöm, utána fűszerezem, ha kell.
A riszt is megpárolom egy kevés sóval, de csak “aldantére”, mert lesz ideje megfőni a sütés ideje alatt. Egy tűzálló tálba, vagy tepsibe leterítek egy sor káposztalevelet, erre egy sor rizst simítok, majd a pörköltből kanalazok rá. Újra káposzta, rizs, és hús, majd a tetejére egy utolsó sor káposzta kerül. A tejfölt elkeverem egy tojással, és a káposzta tetejére teszem.
180 fokra előmelegített sütőben másfél órát sütöm úgy, hogy az utolsó fél órában leveszem róla a tetőt.

Kategóriák
Egyéb kategória

Slow cooking


Nekem vasárnap sosincs időm főzni. Ez az a nap a héten, amikor “családi csapatépítő tréninget” tartunk, vagyis valami olyan programot szerezünk, ami egyben kaland is. Egyszer hallottam valakitől, hogy a gyerekek nem arra emlékeznek vissza felnőtt korukban, hogy az édesanyjuk lemosta-e minden hónapban az ajtókat (valami más házimunkával hallottam, de erős elmaradásaim vannak ezen a téren), hanem a közös programokra.
És ez igaz. Mai napig látom magam, ahogy háromévesen nézem anyuékkal a Bükkben a hulló, színes faleveleket, vagy ahogy Erdőbényén gombázunk, vagy amikor nagyanyámmal Végardóra megyünk a strandra, és leáll alkudozni a lengyelekkel egy doboz színes ceruzára nekem.
Mi is kiruccantunk Pilisszentkeresztre, de már reggel tudtam, hogy három-négy körül, amikor hazajövünk farkas éhesek leszünk. Ilyenkor készülnek a lassan, órákig főddögélő húsok a sütőben, hiszen ott nem tud leégni, a beállított idő lejárta után pedig a sütő kikapcsol.
Tulajdonképpen a férjem megmondta, hogy mit szeretne enni: gomba, marha, vörösbor legyen benne. Nem is sokkal több dolgot tettem hozzá, és mindössze tíz perc előkészület, majd 2 óra magára hagyott sütőben eltöltött óra után, fantasztikus étel került elő a sütőből, igaz, már langyos volt, és nem főztem mellé rizst, mint ahogy terveztem, csak kenyérrel tunkoltuk, de nagyon elégedetten dőltünk hátra.
Hozzávalók:
1 kg borjúkaraj felszeletelve
0,5 kg apró csiperke négy részre vágva
10 szem lilahagyma négy részre vágva
3 babérlevél
4 gerezd fokhagyma összezúzva
só
2 kk egész bors
0,5 l száraz vörösbor
6 ek olaj
2 ág rozmaring
Az olajat felforrósítottam, majd hirtelen kettesével fél-fél perc alatt megsütöttem a hússzeleteket. Sóztam, és egy mélyebb vas edénybe tettem, rászórtam a gombát és a hagymát, fűszereket, majd felöntöttem a borral. Lefedtem, és 100 fokos sütőbe toltam.
Mire hazaértünk a bor jó része elpárolgott, a szaft besűrűsödött, minden szép barna lett.

Kategóriák
Egyéb kategória

Pisztráng kéksajtos almával

Ros Hasana napján szokás halfejet is enni, de legalábbis minden zsidó asztalán van valamilyen halétel, és halnak bizony ott a feje, de általában le van vágva a farka. Ros Hasana ugyanis az év feje, és a hal egyébként is a szaporodás, és a pénz szimbóluma. Aztán ugye nagyon fontos, hogy az elkövetkező év során mi legyünk a fej, és ne a farok 🙂
Kóser minden olyan hal, aminek pikkeje, és uszonya is van, tehát a pisztráng is az. Eredetileg a hal párve, vagyis páros étel, ami azt jelenti, hogy ehető hozzá tej is, de hús is. Lehet, hogy a kósersági szabályok párvénak tekintik a halat, de nekem inkább hús mégis, ezért különösen örülök neki, amikor ünnepnapokon is lehet keverni a tejest a húsossal, ami ugye a kasrusz szabályai szerint szigorúan tilos.
A barátnőm most jött haza Hágából, ahol jutányos áron jutott hozzá egy egész guriga kóser kéksajthoz, amit 30 dekás darabokra vágtam, és lefagyasztottam. Mostanában kicsit többet lesz kéksajtos recept, mint rendesen.
Pontos receptet nem is érdemes írni, mi 12-en voltunk a vacsorán, egyszerre négy halat tudtunk sütni a két grillserpenyőben, és úgy láttam, hogy egy hal bőven elég egy kis édességgel a legfalánkabb férfinak is.
A pisztrángokat besóztam, meglocsoltam kevés citromlével, és rozmaringot dugtam a hasukba. Vajon pár perc alatt megsütöttem mindkét oldalukat.
Fejenként két almát karikákra vágtam, és szintén vajban megsütöttem.
Egy serpenyőben megpirítottam fejenként 1-1 marék tökmagot, és mogyorót, majd késes robotgépben viszonylag apróra vágtam. Hozzákevertem 5 dkg kéksajtot, és kb. 1 dl tejszínt.
A sajtos krémet sóztam, borsoztam, majd rákanalaztam az almára.
Persze szórtam pár gránátalma magot is a halra, ha már ilyen sokat használja a zsidó konyha Ros Hasanakor ezt a gyümölcsöt. A hal farkának a helyét pedig citromkarikákkal fedtem el.

Kategóriák
Egyéb kategória

“Mákostészta”


Persze nem igazi mákos tészta, hanem mák a tésztában. Delicious days blogjában láttam az ötletet, és nagyon látványosnak találtatott. Úgy is legtöbbször magam gyúrom a tésztát, de mákot még soha nem tettem bele.
Én nem daráltam meg hozzá a mákot, csupán mozsárban egy picit összenyomkodtam, amitől több mint a fele egészben maradt, a másik része viszont elmorzsolódott. Így amikor ráharapok a tésztára, érezni egy kicsit a mák ízét is, és jópofa érzés, amikor “kidurran” az egészben maradt mákszem a fogam alatt.
Egyik nagybátyám Alaszkában él, és a nagynéném hozott tőle alaszkai paradicsommagot. Apró kis paradicsomok, ribizli paradicsomnak nevezném, ha én adnék neki nevet, mert bár a ribizlinél nagyobb, de az ún. cherry paradicsomnál jóval kisebb. Ami igazán jó benne, hogy Alaszkában is beérik, mi is most szüreteltük. Egyszerre kaptam egy jó nagy vödörrel, leginkább salátának ettük, ez már a vége, és mielőtt tönkremenne felhasználtam.
Hozzávalók a tésztához (6 főre)
2 tojás
20 dkg finomliszt (lehet több is, és kevesebb is, függ a tojások nagyságától)
2 ek mák

Hozzávalók a paradicsomos feltéthez:
50 dkg apró szemű paradicsom
6 fej lilahagyma
1 csokor újhagyma
2 ág rozmaring
4 gerezd fokhagyma
só, bors
olívaolaj
A tésztát összegyúrtam, és fóliába csomagolva egy órát pihentettem a hűtőben. Később kinyújtottam, majd tésztakészítő géppel metéltet készítettem belőle.
Forró, sós vízben kifőztem.
Közben a lilahagymát karikákra vágtam, olajon megdinszteltem, és rádobtam a paradicsom felét. A másik felét kézzel szétnyomkodtam, és csak utána öntöttem a többire. Sóztam, borsoztam, beleszórtam a felaprított rozmaringot és fokhagymát is. Egy percig még melegítettem, majd el is zártam a lángot.

Kategóriák
Egyéb kategória

Pritamin citromos csirkével töltve

A pritaminpaprika említésekor kisebb vitám akadt egyik barátnőmmel, szerinte ugyanis olyan nincs, hogy pritaminpaprika, a pritamin ugyanis a télire sóval eltett paprika neve. Szerintem pedig a kedvenc paprikafajtám. Alig vártam, hogy hazaérjek, és a google elárulja nekem az igazságot, miszerint mindketten tévedtünk.
A pritamin ugyanis nem egy paprika neve, hanem egy fajtáé, amibe többek között az is beletartozik, amit én hívok annak, vagyis a Greygo, de a hagyományos, hosszúkás paprika formájú pritamin is pritamin, de még csak a színe se mindig piros, ugyanis a sötétzöld is teljesen jó, nem az éretlenség jele. Valóban készítenek belőle télire eltett konzervet is.
Egy szó, mint száz, imádom! Nagyon sajnálom, hogy rövid idejig kapható csupán, és azt is, hogy csumája könnyen megpenészesedik úgy, hogy ez kivülről egyáltalán nem látszik.
Napok óta valami savanykásra vágyok (ahogy nagyanyám mondaná: savankásra). Vasárnap ebédre még nem tudtam mi lesz, de az biztos volt, hogy pritamin, (bocsánat, Greygo) mindenképp lesz benne, sőt citrom is. Nagyon finom lett a végeredmény, még Dávid is képes volt megenni egy negyedet belőle, nem mondom, hogy tömte magába, de legalább nem kellett se megfenyegetni, se megzsarolni 🙂
Hozzávalók:
4 pritaminpaprika
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csirkemell
4 zsálya levélke
1/2 citrom leve és héja
só, bors
olívaolaj
6 ek tejföl
2 ek méz
10 dkg feta
A paprikák tetejét levágtam, a csumájukat leszedtem. Levágtam a szára mellől a maradék paprikát, és felaprítottam. A húst és a hagymát ledaráltam a fokhagymával együtt, majd egy serpenyőben az olajon megpároltam a paprikakockákkal, sóval, borssal együtt. Rácsorgattam a mézet is.
Elzártam alatta a lángot, belenyomtam a citrom levét, ráreszeltem a héját, és hozzákevertem a tejfölt. (Mindenki figyeli, hogy milyen sokféle igekötőt használok? 🙂
Megtöltöttem a ragúval a paprikákat, elmorzsoltam a tetején a fetát, és tűzálló tálba téve, alufóliával lefedve 30 perc alatt megsütöttem, úgy hogy csak az utolsó öt percben vettem le a fóliát. Finom szaftos lett, rizzsel tálaltam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Őszköszöntő csirkemell


Jaj, nagyon kemény hét áll mögöttem.
Nem posztoltam, nem válaszoltam e-mailekre, nem mostam, ezért kicsordul a szennyes ruha a szennyestartóból, nem vasaltam, ezért halomban áll a leszáradt ruha, nem tudtam elmenni fodrászhoz, és ami a legrosszabb, nem tudtam foglalkozni a gondolataimmal 🙂 Ezt is csak azért írom ma, mert sokan olyan kedvesen aggódtatok, hogy azt nem hagyhattam szó nélkül!
Augusztus közepén kipattant a fejemből „a nagy ötlet”, hogy mit is szeretnék, de egyenlőre magammal sem tudtam megbeszélni. Ezen a héten még pótolom azokat az elmaradásaimat, amik az élethez fontosak, holnap délután koktélozok (szigorú munka, ne irigykedjen senki!), utána este hétre megyek szülői értekezletre az óvodába. Most, hogy ezt leírtam, nem biztos, hogy annyira jó ötlet, két-három koktél után társalogni az óvónénikkel…
Egyáltalán nem olvastam gasztroblogokat, sőt szinte az internetre sem néztem rá, kivéve a versíró versenyt, de az munka ugye. Na jó, mostanában függő lettem egy blogon, amit eddig is olvastam, de most nagyon izgalmas dolgok történnek a szerzőjével, amit kicsit irigykedve, kicsit drukkolva szemlélek. Annyira szép dolog a friss szerelem, az igazi föld felett járás, a rózsaszín köd! De erre a blogra is csak fél percem van, régen érdeklődtem a szerzőjénél a pontos fejleményekről, pedig benne élek egy kicsit a történésekben.
Péntek este végre kettesben leszünk a férjemmel, remélem már este hatkor alszunk, annyira hiányzik egy jó, hosszú alvás, olyan igazi KO, amikor 12 óra múlva arra ébred az ember, hogy jaj, elaludtam?! Igazából kilenc óránál többet még soha nem aludtam egyhuzamban, de most szeretnék.
Vasárnap reggel remélem valóban egy új hét kezdődik. A következő héten találkozom pár emberrel, akikkel már hetek óta tologatom a randevút, de rendesen fogok főzni már.
Bocsánatot kérek mindenkitől, akinek nem válaszoltam a levelére, jövő héten pótolom.
Közben beköszöntött kedvenc évszakom az ősz. Igaz ebből még nem sok látszik, a múlt hétvége valami döbbenetes volt a maga 36 fokával. El is mentünk az esztergomi strandra, nagyon jót pancsoltunk, sétáltunk, fagyiztunk, aztán este végignéztük, ahogy Dávid megiszik másfél deci kólát, amitől teljesen bepörgött, legalább százszor körbefutotta a főteret, miközben egy német bányászzenekar zenélt, mi pedig söröztünk. Rég éreztem magam ennyire jól!
Ha már ősz, akkor főztem is valami igazi őszit, chilis körtével töltött csirkemellet.
Már az is valami, hogy a saját kívánságomat sikerül kitalálnom, ez a csirkemell pedig igazán az én szám íze szerint készült. Közben elfogyott a mézem, de nem baj, a világ legkalandosabb módján itt az utánpótlás: Chilii odaadta Loriennek, Lorien átadta a húgának,és pedig majd elhozom onnan. Köszönöm fiúk, lányok!
Hozzávalók:
2 egész csirkemell
4 nagy, kemény körte
2 ek méz
1 ek konyak
1 kk chili
1 kk oregánó
0,5 kk őrölt kömény
só, bors
csipet fahéj
csipet gyömbér
A csirkemelleket késsel úgy vágom be, hogy a legnagyobb felületűre lehessen szétnyitni. Sózom, borsozom. Két körtét lereszelek nagylyukú reszelőn, és elkeverem a fűszerekkel, majd a mézzel és a konyakkal. A csirkemell egyik szélére teszem, és feltekerem. Összekötözöm, és alacsony lángon kevés olajon megsütöm. Közben meggrillezem a körtekarikákat. Mikor a hús megsült, felszeletelem, és a körtével tálalom.
Régen írtam már valami igazi zsidó konyhába illő kóser receptet, hát ez az.