
Viszont a buliról, ahová a kenyerek készültek, elég sok fénykép készült, úgyhogy majd hangulatképeket teszek fel, jobb mint a semmi…
Erdőbényén dolgozik egy borász, Homonna Attila. Róla már elég sokat értekeztek komoly boros portálok, úgyhogy szakmai méltatását meghagyom nekik, én úgy se értek hozzá, de azért pár dolgot nekem is muszáj leírnom.
Tehát, ott él Attila, aki bátor, mert tíz éve meg merte lépni azt, amiről mi csak álmodozunk, kilépett a taposókerékből, és vidékre ment, hogy saját maga ura legyen. És most elkezdett embereket gyűjteni maga köré. Olyanokat, mint ő maga. Leköltöznek Erdőbényére, nem tántorítják el őket olyan apróságok, mint a jó óvoda, vagy iskola kérdése, mert kész megoldásuk van mindenre. És úgy beszélnek erről, mintha a világ legegyszerűbb, magától adódó dolga lenne mindez. Nagyon jó őket hallgatni, velük lenni! Olyan, minta elköltöznék egy másik országba, összefogás, segítség, barátság, ilyenek. Nagy szavak, és mégis…
Először arra gondoltam, hogy milyen csodabogaraknak nézhetik őket a bényeiek (vagy egészen más szót használhatnak rájuk :-), aztán eszembe jutott, hogy milyen csodabogaraknak nézzük őket mi “városiak”.
Jó érzés azt tudni, hogy ki lehet szállni, csak meg kell hozni a döntést.
Magáról a partiról, és hogy kik is voltak ott, még lesz szó, most azért mégiscsak leírom kenyér receptjét.
Eredetileg bárányhoz sütöttem, de a bárány elmaradt, és a kenyér így is elfogyott. Libacomb kisült zsírjába tunkoltuk, isteni volt!
Készítettem 50 dkg lisztből kemény kovászt, ennek a negyedét használtam a kenyérhez.
(50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1 kk cukor, 2 kk só, 1 kk ecet, 2,5 dl víz: kemény tésztát gyúrtam belőle, egy nagy fazékban lefedve hagytam kelni reggeltől estig, majd kinyomkodtam belőle a levegőt, és egy nylonzacskóban betettem a hűtőbe. Ez a mennyiség 3-4 kenyérhez elegendő keménykovászt, vagy öregtésztát eredményez)
Hozzávalók:
20 dkg keménykovász
50 dkg simaliszt
1 ek sikér
2 kk só
1 kk cukor
3 ek olívaolaj
2 ág rozamring levelei
1 ek friss kakukkfű
2,5-3 dl langyos víz
Hólyagos tésztát gyúrtam a hozzávalókból a zöldfűszereket kivéve, majd a duplájára kelesztettem. Újra átgyúrtam, és beledolgoztam a rozmaringot és kakukkfüvet is. Megformáztam, hagytam kelni még 30 percig, majd sütőpapírral bélelt jénaiban sütöttem. Az öntöttvas lábos is tökéletes erre a célra, a jénai előnye, hogy látszik benne a kenyér. Vízzel lespriccelve, lefedve toltam a sütőbe, és 220 fokon sütöttem 40 percig.
Ez a kenyér is akkor lesz jó, ha az alja kongó hangot ad.
Az alsó fényképen a látszat ellenére nem kalács, csak egy megfont, majd megégetett kenyér látszik, de szerencsére még időben észrevettük, és megfordítottuk, így azt is megettük, éjfél után a nyúllal 🙂 Könnyű, rugalmas, magas kenyér lett.
