Kategóriák
Egyéb kategória

A császár forog a sírjában

Tegnap este a férjem császármorzsát kívánt. Mi sem egyszerűbb ennél, gondoltam, és az járt az eszemben, hogy milyen jó, hogy van itthon egy kis házi baracklekvár. Elővettem a vajat is, mert én mindig azzal készítem, így sokkal jobb ízű, mint olajjal. Kikészítem a tojásokat, tejet, kikaparom a vanília közepét, megmostam a citromot, és lereszelem a héját. Nyúlnék a grízért…
És akkor kiderül, hogy egy ilyen alapvető dolog nincs itthon! Majdnem mondtam, hogy császármorzsa holnap lesz csak, de akkor, ahogy tovább fordítottam a sarokszekrény polcát, megláttam a kuszkuszt. Mert persze az mindig van itthon 🙂
Azt nem állítom, hogy észre se lehetett venni a turpisságot, de nagyon-nagyon finom lett, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy különleges volt. Sőt, hamarabb kész lett, mint az eredeti, ugyanis nem kellett a gríznek megduzzadni. Nem sütőben sütöttem, csak serpenyőben a gázon. 15 perc alatt elkészült.
Hozzávalók:
2 csésze kuszkusz
4 csésze tej
2 tojás
10 dkg vaj
10 dkg mazsola
1 citrom reszelt héja
1 vaníliarúd kikapart közepe
cukor ízlés szerint
egy csipet só
baracklekvár
A kuszkuszt összekevertem a vaj és baracklekvár kivételével a többi hozzávalóval. Egy serpenyőben megolvasztottam a vajat, beleöntöttem a kuszkuszt, és folyamatos kevergetés mellett puhára főztem. Hagytam, hogy kicsit lekapjon az alja, mert mi azt nagyon nagyon szeretjük. Forró baracklekvárral locsoltam meg a tetejét.

Kategóriák
Egyéb kategória

Jó gombapaprikás termesztett gombából?

Férjem szerint a termesztett gomba, és a jó gombaétel nem összeegyeztethető fogalmak. Szerintem nincs teljesen igaza, bár be kell látni, hogy össze se lehet hasonlítani az erdei gombákat a bolti csiperkével.
Kevés gombát ismerünk fel biztonsággal, így nincs tele a mélyhűtőnk tavaszig-nyárig kitartó készlettel sajnos. Néha mégis megkívánom vagy a citromos gombalevest, vagy a gombapaprikást. Már sikerült kikísérleteznem, hogy mi a legjobb módszer a legintenzívebb gomba íz elérésének bolti gomba estén. Először is, mindenképp legalább kétféle gombát kell használni, ez általában csak csiperke, és laskagomba lehet, mást nehéz beszerezni. Aztán érdemes apróbb csiperkéket venni, amit elég félbe vágni, maximum negyedelni. A szeletelés szerintem a csiperke halála! És a legfontosabb, hogy kerüljön bele valami valódi erdei-mezei. Vagy nyáron gyűjtött kakukkfűre gondolok, vagy valami más kerti, de friss növényre. Így nálunk mindig friss babérlevél, és friss petrezselyem van a gombapaprikásban, sőt néha friss majoránna is.
Nem mondom, hogy tökéletes, de egy jó megalkuvás lehet így február táján. A képen kagylótészta látható, de én mindig nokedlivel készítem, amit a fiam annyira szeret, hogy nem maradt egy fotóra való mennyiség. 🙂
Hozzávalók:
30 dkg csiperke
30 dkg laskagomba
1 nagy fej hagyma (karikákra vágva, nem kockázva)
olaj
petrezselyem
só, bors, kömény
majoránna

kakukkfű
szerecsendió
2 babérlevél
2 dl tejföl
1 paradicsom
1 paprika
A hagymát megdinsztelem az olajon, majd rászóróm a nagyon apróra vágott paradicsomot, és paprikát. Hozzáadom a gombát, megsózóm, beleteszem a majoránnát, köményt, szerecsendiót, és a babérlevelet. Pár perc alatt puhára párolom a gombát, majd behabarom a tejföllel. Csak ekkor szórom hozzá a petrezselymet, kakukkfüvet, és darálom bele a borsot. Ízlés kérdése, de szerintem a sok bors jót tesz neki.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hortobágyi húsos palacsinta

Mióta magamnak rendelek az éttermekben, azóta mindig elcsodálkozom, miért is előétel a hortobágyi húsos palacsinta? Nem mintha valaha ettem volna ilyesmit étteremben, de mindig megakad rajta a szemem. Pedig annyira laktató.
Gyerekkoromban két kedvencem volt, az egyik a juhtúrós sztrapacska, a másik pedig a hortobágyi palacsinta. Kicsit többet kellett érte könyörögni, mint a sztrapacskáért, és ezen nem csodálkozom, elég macerás étel. Pont ezért, ha egyszer nekiveselkedek, sütök vagy ötven palacsintát, és lefagyasztom őket, legalább annyival előrébb vagyok legközelebb.
Szerintem borjúból a legfinomabb a palacsinta, de az esetek többségében csirkecombból készítem. Egyszer megpróbáltam felkockázott csirkemell filéből főzni a pörköltöt, majd azt ledarálni, és azzal tölteni a palacsintát, mondanom se kell, nem volt jó ötlet. Nem lehet megúszni a húst csontról való lecincálását.
Hozzávalók 12 db palacsintához:
0,5l tej
2 tojás
4 ek liszt
2 ek olaj

A hozzávalókat botmixerrel összekevertem, egy órát pihentettem, majd serpenyőben kisütöttem. Olaj nem kell a palacsinta alá, mert van a tésztában.
Hozzávalók a töltelékhez:
2 egész csirkecomb (alsó, és felső is)
1 nagy hagyma
1 paprika
1 paradicsom
2 babérlevél
só, bors
kömény
olaj
2 dl tejszín (esetleg tejföl)
+ a tálaláshoz tejföl, petrezselyem
Az összevágott hagymát kevés sóval megdinsztelem az olajon, paprikát szórók rá, hozzáadom az apróra vágott paprikát, és paradicsomot, majd beleteszem a csirkecombokat, és a fűszereket is. Pici vízzel felöntöm, és addig főzőm, amíg a hús szinte leesik a csontról. Ekkor hozzákeverem a tejszínt, kicsit összeforralom. Leszedem a húst a csontról, kiveszem a babérleveleket, és az egészet húsdarálón ledarálom, majd egy szűrőkanálban kevergetve leszűröm.
A húst beletöltöm a palacsintákba, meglocsolom őket a szafttal, és forró sütőben kicsit megpirítom a tetejét. Szoktam hagyni egy kevés szószt a tálaláshoz is, és az asztalnál meglocsolom tejföllel a palacsinták tetejét.

Kategóriák
Egyéb kategória

Frankfurti leves

Vettem egy szép fej kelkáposztát, mert olvastam egy nagyon jó töltött kel receptet valahol. Persze nem találom, és arra se emlékszem, hogy angol, vagy magyar recept volt-e? Úgyhogy mielőtt tönkremenne, muszáj volt megcsinálnom. Nincs mit mesélni a Frankfurti levesről, egyszerűen szeretem, régen is volt, és belefért abba a kérésbe, hogy a férjem enne valami egyszerűt.
Hozzávalók:
50 dkg kelkáposzta (ez a mennyiség fél rendes fej, vagy még kevesebb)
1 fej hagyma
só, bors, pirospaprika
kömény
majoránna
olaj
tejföl (2 dl biztosan, ízlés kérdése, én 5 dl tejfölt is el tudok képzelni bele)
liszt (1-2 ek)
3 pár virsli
A hagymát apró kockákra vágtam, majd olajon megdinszteltem egy pici sóval. Lehúztam a tűzről, és belekevertem a pirospaprikát. Rádobtam a csíkokra vágott kelkáposztát, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, majd beleszórtam a köményt, és a majorannát is. Újra megsóztam, s félig megfőztem a káposztát. Én szeretem, ha nincs szétfőve a kel, úgyhogy beleraktam a virslit, két percig még forraltam, majd behabartam a liszttel elkevert tejföllel. Csak a végén daráltam bele a borsot, mert így sokkal jobban érezhető az íze. Egyszer ettem Frankfurti levest kefirrel, és egy pici citromhéjjal, úgy egészen különleges volt, kicsit korhelylevesre emlékeztetett.

Kategóriák
Egyéb kategória

Túrós-barackos rétes

Maradék túró eltakarítása céljából sütöttem a rétest. Ahhoz, hogy egy egész rúd megteljen vele, sajnos nem lett volna elég mennyiség, fél rudacskához pedig mégsem kapcsolhatom be a sütőt, nem igaz?! Kibontottam hát egy doboz őszibarack befőttet is, így most egy maradék féldoboznyi barack vár arra, hogy valami történjen vele. Ez kérem, egy végtelen történet.
Eddig is imádtam a rétest, de most, hogy megláttam a Nagycsarnokban milyen rettenetesen drágán árulják, elhatároztam, hogy gyakrabban fogok sütni. Ha nem használok hozzá cukrot, és persze nem diós, és mákos rétest sütök, akkor egészen diétás édességnek mondható, mert az a 2-3 levél tészta, ami körbeöleli nem éppen egy klóriabomba. Márpedig egy kis kalóriamegvonás nagyon rám fér! Na jó, egy nagy kalória megvonás is 🙂 De a rétest ma ledolgoztam a taposógépen.
Hozzávalók:
2 lap félkész rétestészta
25 dkg túró
cukor (jelen esetben édesítő szer)
Őszibarackbefőtt
1 tojás
1 ek búzadara (el is maradhat, de nekem most tejfölös krémtúróm volt itthon, az pedig elfolyt volna a búzadara nélkül)
Fél citrom reszelt héja
Negyed vanília rúd kikapart közepe
Vaj a réteslap megkenéséhez (ezt most elhagytam, de finomabb vele)
A túrót összekevertem a vaníliával, édesítőszerrel, tojással, és a búzadarával. Egy órát pihentettem. A réteslapokat nedves konyharuhára fektettem, (és megkentem volna őket olvasztott vajjal, de nem tettem). Először a barackokat fektettem a réteslapra, majd rákanalaztam a túrót, úgy, hogy a lapok végén 5-5 cm szabadon maradjon. A konyharuha segítségével feltekertem, mindkét végét visszanyomtam, hogy a töltelék ne tudjon kifolyni. 200 fokra előmelegített sütőben aranybarbára sütöttem. Egy rúdra elegendő mennyiség.
A Bagolyvár étteremben tanítanak igazi rétestésztát nyújtani.

Kategóriák
Egyéb kategória

Másnapra korhelylevest

Bevallom, napok óta korhelylevesen élek, annyira elteltem mindenféle földi jóval ez alatt a pár nap alatt. Még a vörösbort se kívántam tegnap este 🙂
Van, ahol lencsével köszöntik az újévet, és van, ahol korhelylevessel. Nálunk ez utóbbi a szokás, méghozzá sok-sok szárított vargányával. Annyira sok vargányát szoktunk beletenni, hogy nagyapám Erdőbényén egyenesen gombalevesnek hívta, még csak nem is káposztalevesnek.
Van, aki csalamádéból készíti, húsgombóccal, van, aki ecetes almapaprikából füstölt hússal. Én nem cifrázom ennyire, ha csak a vargánya nem számít cifrázásnak, egyszerűen savanyú káposztát használok, és füstölt libakolbászt.
Nem véletlen korhelyleves a neve, remekül rendbe teszi a háborgó másnapos gyomrot. Nekem még nem készült megfelelően savanyítani káposztát, ezért mindig teszek bele egy kis citromlevet is, mert az ecettől nem annyira jó az íze.
Hozzávalók:
1 kg savanyú káposzta, ha van, akkor egy bögre káposzta lével
1 nagy fej hagyma
1 szál füstölt kolbász
Szárított vargánya
Só, bors
Pirospaprika
4 babérlevél
Majoránna
Kapor
Kömény
Tejföl
Citromlé
Olaj
A hagymát az olajon megdinsztelem, lehúzom a tűzről, és rádobom a káposztát. Felengedem forró vízzel, beledobom a fűszereket, és a gombát is. Mire a gomba megpuhul, addigra a káposzta is jó. A kaprot csak a végén szórom bele a kolbásszal együtt. Tálalásnál meglocsolom a tetejét tejföllel. Citromot, és erős paprikát kínálok mellé.
Hosszabb utakra nem tanácsos menni a korhelyleves után.
BUÉK!

Kategóriák
Egyéb kategória

Bableves szerintem

Tegnap este az unokabátyámékat vártuk vacsorára, és arra gondoltam, hogy pótolom a múltkori rettenetes bablevest amit rendeltünk, és főzők egyet magunknak.
Be kell valljam, ez a tréfliség csúcsa. Öt literes lábosban főztem meg egy csülköt hozzá, belement még egy méteres remek csabai kolbász, és némi szárazbab. Annyi hús volt benne, hogy megállt benne a merőkanál. De hát így szeretjük. Jó sok tejföllel, erős paprikával, friss kenyérrel.
A receptet nem írom le, egyszerű Jókai bableves volt, jó fokhagymás rántással.
Én a férjemtől halottam először, hogy ők ecetes vízbe áztatnak hagymakarikát, és azt teszik a tányérba a bableveshez. Sajnos nem ő találta fel a spanyolviaszt, pedig tényleg azt gondolta, hogy igen. Akkor kezdtünk el gyanakodni, hogy mégsem, amikor egyszer Villányban a volt Havas étteremben szintén így hozták ki a bablevest. Azóta megtudtuk, hogy ez egy hagyomány. Tudja valaki, hogy honnan ered?

Kategóriák
Egyéb kategória

Gyökereim a konyhába vezetnek, VKF X. (Gerslis töltött káposzta)

Nagyapám, nagybáttyámmal főzés közben.
Erdőbénye
Kicsit nehéz helyzetben vagyok a mostani, Lila Füge által kiírt VKF fordulóval, hiszen erről a témáról már többször írtam ennek a bloganak az oldalain. Persze nem mindent, hiszen a szüleimről még nem sok szót ejtettem, de a nagyszüleimet már kitárgyaltam.
Anyai nagyanyám vadas marháját már megfőztem, apai nagyanyám jó pár receptjét szintén, kivéve a húslevesét, amire sajnos csak emlékezni tudok. Annál jobb, szebb, és illatosabb húslevest senki nem tud főzni, ebben biztos vagyok. Több titka is lehetett, én már a kertben nevelt baromfinál elakadok. Mama maga vágta a csirkét, aztán leforrázta, majd megpucolta. Talán manapság már kevesen ismerik a leforrázott csirke szagát, de el kell mondanom, hogy rettenetes. Utáltam gyerekkoromban az udvaron nézni, ahogy a vájlingból gőzölög a csirke, majd nagyanyán gyorsan megfosztja a tollától. Egy valami vígasztalt csak, hogy olyankor mindig almás pite sült a konyhában, aminek fantasztikus illata hamar feledtette az ázó csirke szagát. Hatalmas fazékban főtt mindig a húsleves, jól bezöldségelve, egy egész töltött tyúkkal együtt. Egyszer meg is jegyeztem mamának, hogy pesten nem ám ilyen csúnya sárga csirkét árulnak a csarnokban, mint ez, hanem szép fehéret 🙂
A tölteléket a csirkébe nagyon ügyesen tömködte nagyanyám úgy, hogy a bőre alatt mindenhol volt töltelék, mégse szakadt ki a bőr sehol. Ehhez a hagymát előbb szó szerint megpirította, szinte már oda is kapatta, és utána keverte össze a kenyérrel, a májjal, tojással, és zöldségekkel. Aztán a tyúkot összevarrta, és egészben főzete a levesbe. Persze mindig házi cérnametéltkéje volt hozzá. Most is a fülemben van az a hang, amikor az egymásra rakott tésztadarabokra rányomta a kést, és levágott egy sor metéltkét. Nagyon gyorsan dolgozott, majd egy lepedőre szórta a tésztát, amit bevitt, és rátett az ágyra. Napjában többször megforgatta a száradó metéltkéket, amíg teljesen ki nem száradtak. Náluk a családi hovatartozást tanultam meg, szüleimtől a főzést.

Édesapám az egyik báttyával, bor mindig volt az asztalon Hegyalján.

Főzni anyutól tanultam, persze minden kötelezettség nélkül. Imádtam a konyhában sertepertélni, és édesanyám nem zavart el a tűzhely mellől. Ő mondta mindig, hogy ha gulyáslevest tudok főzni, akkor mindnet tudok. És ezzel nagyjából egyet is értek. No, nem a gulyással kezdtem, hanem a pudinggal, majd a kókuszgolyó következett, aztán melegszendvics löncshúsból (jól befűszerezve, hogy ne lehessen érezni a löncshús ízét), utána Bolognai spagetti (ez már az olasz nagynéném hatása), aztán paprikás krumpli, végül a gulyás maga. Édesanyám nagyon jól főz, de ő inkább a hagyományos ételek mestere. Nála jobb toroskáposztát, töltött karalábét, és rakott kelt senki nem csinál a világon. (Nem éppen a tipikus zsidó konyha receptjei)
Édesapám is nagyon jól főz, de ő inkább a különlegességeket szereti elkészíteni, alkalmanként, ha éppen olyan napra ébredt. Ő igazi receptolvasgató, régebben ő vásárolta a Magyar Konyhát, és most is vesz néha egy-egy szakácskönyvet, vagy újságot. Ha valami megtetszik neki, akkor megfőzi. Persze az igazi férfiételeket mindig felügyeli, mint a pacal, a birkapörkölt, stb.Van egy mondása, miszerint édesanyám azért főz jól, mert ő betanította. Ez persze nem igaz, de szereti társaságban előadni, vagy a másik mondását, amit akkorra tartogat, miután anyu főztjét megdicsérték: az én instrukcióim szerint készült! 🙂
Egy ilyen családban nehéz lett volna nem megtanulni főzni, vagy nem válni rajongójává a gasztronómiának.
Mégis tudatosan főzni, keresni a különleges recepteket, sokat olvasni ebben a témában Stahl Judit hatására kezdtem. Élénken él bennem az a pillanat, amikor egyszer munka után, hazafelé menet a kocsiban hallottam vele egy riportot, ahol arról beszélt, hogy micsoda hülye szöveg az, hogy a mai modern nő nem fér meg a tűzhely mellett egy-egy vacsora főzés idejére. (Ez még akkoriban volt, amikor a Nők Lapjában jelentek meg hetente az írásai.) Akkor megdobbant a szívem! Igen, én is így gondolom! Furcsa érzés volt, mintha az én gondolataimat hallottam volna vissza. Bár a baráti körünkben én főztem egyedül rendszeresen, de sejtettem, hogy a többiek tévednek, mikor furcsának gondolnak. Hiszen főzni igenis jó!
Aztán miután az összes ismerősöm agyára mentem a fotóimmal, ami az aktuális ebédet ábrázolta, elkezdtem a Fűszer és Lélek blogot. De ez már egy másik történet…
Ez a recept erdőbényei nagyanyám töltött káposztája. Szigorúan nem kóser. Ettem egyszer egy kóser töltött káposztát, úgyhogy mindenkit lebeszélek az ilyesmiről! Tejföl nélkül nem érdemes, még csak próbálkozni se! Anyai családom mindig savanyú káposztából főzi a töltött kápit, sok füstölt hússal, de a Zemplénben édes káposztából készül. Én ezt szeretem jobban, még akkor is, ha édesanyám minden télen savanyít egy nagy hordó káposztát, és az isteni finom.


Töltött káposzta gerslivel
Hozzávalók:
1 fej káposzta
½ Kg darált hús
1 bögre gersli
2 fej vöröshagyma
Só, bors
Csombor
Pirospaprika
2 ek paradicsompüré
Majoránna
Babérlevél

Kömény
A káposztafejet egyben megfőztem, majd leveleire szedtem. A vastagabb középső ereket levágtam, a káposzta középső részét apróra vágtam. A gerslit egy pár perc alatt előfőztem. A húst összekevertem a megdinsztelt hagymával, és a gerslivel. Sóval, borssal, csomborral fűszerezem, és a káposztalevelekbe töltöm. Egy lábosban szorosan egymás mellé fektetem őket, rászóróm az aprított leveleket, felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Sózom, borsozom, beledobom a fűszereket is. Ha a hús zsíros, akkor nem öntök rá olajat, ha sovány, akkor egy kevés olaj mehet a tetejére, és egy pici pirospaprika. Mikor megfőtt hozzákeverem a paradicsomot is. Sok-sok tejföllel a tetején, vastaghéjú friss kenyérrel tálalom.

Egy fontos dolgot megjegyeznék: sokan mondják, hogy ők már soha nem tudnak “olyan” almáspitét, stb-t sütni, mint nagyanyjuk. Lehet, hogy az jobban ízlett, mert azt, az a drága kéz készítette, de azért a recepteket érdemes időben elkérni, mielőtt még késő lenne. A legnagyobb boldogság egy nagymamának, a jegyzetfüzettel érkező unoka!

Kategóriák
Egyéb kategória

Tíz zsírhelyszín: óriási budapesti lángosteszt

Időt és kalóriát nem sajnálva végigettünk jó pár budapesti lángosos kínálatát. Összességében el kell mondani, hogy a felhozatal szinte mindenhol jó, a választék pedig megdöbbentő. Találtunk olyan helyet, ahol 30 féle lángost árulnak. Érdekes módón a piaci vásárlás közbeni lángos evés nem vált áldozatává a hamburger kultusznak, sőt virágzóbb, mint valaha! Vannak piacok, ahol két lángosárus is működik egyszerre, ami mindenképp jót tesz a minőségnek, de az árak az árkartellbe való tömörülés miatt jóformán fillérre egyformák. Az alap a sima lángos volt, aminek ára 140-160 Forint egységesen, volt ahol külön kiírták, hogy a fokhagyma ingyenes. Köszönjük!
Ami feltűnt még, hogy nagy valószínűség szerint a lángosban a legdrágább a szalvéta lehet, ugyanis azt mindenhol sajnálják, olyannyira, hogy van, ahol nem is adnak. Kérésünkre közölték, hogy a lángoshoz nem szokás szalvétát adni, mert ott van alatta a papír.
Mi majdnem mindenhol a sajtos-tejfölös változatot kóstoltuk, talán az a legnépszerűbb. Tejes sorrendet nem állítottunk fel, de a véleményünk szerinti legrosszabb és legjobb lángos lelőhelyét eláruljuk.
Lehel piac, Váci út: Két lángosárus is van a piacon, az egyik közvetlen a bejárat mellett, a másik a piac közepén található. A sima mindkét helyen 140 Ft, a sajtos-tejölös a bejáratnál 250, középen 290 Forintba kerül. A bejárati árul még palacsintát is, a középen árusító pedig házi fánkot, amit nem kóstoltunk, de nagyon jól nézett ki a közepén az eperlekvárral.
Skála piac, Fehérvári úti Vásárcsarnok: Itt is két árus között választhatunk, mindkettő a harmadik emeleten található. A sima 150, a sajtos-tejfölös 300 Forintba kerül. Miután megkaptuk a lángost, sétálgattunk vele, hogy lássuk, mit is ehetnénk, ha máshoz volna kedvünk. El kell mondani, hogy a piac kifőzdéi legalább 100 féle ételt kínálnak ebédidőben, főzeléktől kezdve a húrkán-kolbászon át a rétesig, jó áron, illatosan, gusztusosan. Olyannyira, hogy ide másnap is vissza kellett mennünk egy marhapörköltre, és egyáltalán nem bántuk meg, érdemes kipróbálni!
Nagycsarnok, Vámház körút: No igen, itt kapható a 30 féle lángos. A sima 140 Forint, sajtos-tejfölös: 400 Ft. Magyaros (magyaros szósszal, bármi legyen is az, virsli karikákkal, paradicsom szeletekkel): 500 Ft. Elmondható, hogy a lángos itt a legdrágább az egész országban. Volt a harminc között egy pár igazán furcsa darab is: pl. ízes lángos, és cukros is. Az adag kicsi, nincs egy kinyitott tenyérnyi, a Fény utcai piacon ennek a kétszeresét kaptuk. Úgy látszik, a német turistákat ez egyáltalán nem zavarja, 11.30-kor annyian tolongtak a lángosos környékén, hogy a folyosón nem lehetett átmenni. Ez volt az egyetlen hely, ahol az eladó hölgy nem köszönt, sőt a köszönésünket sem fogadta, majd a legkisebb mosoly megeresztése nélkül dobta elénk amit kértünk, de a németek se részesültek különb kiszolgálásban.
Gondolom sejthető, hogy ezt a műintézményt ítéltük a legrosszabbnak. A földszinten viszont nagyon finom rétest árulnak a középső soron, azt érdemes megkóstolni, de az ára annak is elég borsos.
Garay piac, „ideiglenesen” a Rottenbiller utca 56., 58., 60.-ban: Kicsit féltünk a helytől, ugyanis még élénken élt bennem gyerekkorom lángosélménye a 80-as évek végéről, amikor a piac még az eredeti helyén üzemelt. Történt ugyanis, hogy édesanyámmal egy hétköznap délelőtt ettünk volna lángost, amikor is a bódéban már legalább 10 kisütött, kihűlt, szottyadt „izé” várt a sorsára. Ebből kaptuk meg az eladó nénitől. Felkiáltásunkra, hogy de hiszen ez hideg, a mikrós melegítést ajánlotta, mert nem süthet frisset, amíg a tálcán ennyi lángos sorakozik.
Szerencsére úgy láttuk, az a néni már vagy nyugdíjas lett időközben, vagy őt is elérte a kapitalizmus szele, ugyanis a lángos finom lett az évek múlásával a Garayn. Az árak ugyanazok, mint máshol, sima 140, sajtos-tejfölös 300. A helyiek a tzatzikis lángosra esküsznek, ami valóban nagyon jól nézett ki, de úgy láttam, hogy itt a sonkás-ketchupos változat is nagyon megy. Kapható még lekváros is, és ami a legjobb volt, málnaszörp is.
Gyöngyösi sétány, XIII. kerület: Hetente többször is járunk a Gyöngyösi sétányon, játszótérre menet, mégse láttam még soha a lángos feliratot, igaz, a kocsma mellett, egy tető alatt bújik meg, elég nehéz észrevenni. Lehet, hogy már tíz éve ott van, de lehet, hogy csak két hete nyitott, mindenestre azt egy kicsit rossz jelként fogtuk fel, hogy lángost evő embereket soha nem vettünk észre a padokon ücsörögni. Legyőzvén félelmünket kértünk két sajtos-tejfölöst 300-ért, és megállapítottuk, hogy egész jó! Kár, hogy amíg elkészült, egy részeg káromkodásait kellett végighallgatni, ezt betudtuk a rossz szomszédságnak.
Rákóczi téri vásárcsarnok: Kicsit nehéz megközelíteni a Rákóczi teret a 4-es metró munkálatai miatt, de dacoltunk az akadályokkal, és leteszteltük ezt a sütödét is. A simát 160-ért, a sajtos-tejfölöst 300-ért árulják. Bizakodóvá tett bennünket, hogy az eladó hölgyet több vásárló is a keresztnevén szólította, úgyhogy egyik szokásos sajtosunkat lecseréltük egy virslisre, szintén 300-ért, amit nem is bántunk meg, annyira finom volt. Itt viszonylag kicsi a „fajtaválaszték”, de mindegyik remek küllemű volt, amit láthattunk.58-as Lángoskert, Zugligeti út 101. Libegő szomszédságában található, nyitva tavasztól őszig. A sütöde egy régi villamosban üzemel, és egy kedves barátom hívta fel rá a figyelmünket. A hely pontos koordinátáit, még a Neten is megtalálhatjuk. Nyáron egészen éjfélig sütik itt a lángosokat, kedvesek, sőt, evés után a kezünket is megmoshatjuk, ami nagyon hasznos szolgáltatás. Az árak itt is megegyeznek a szokásos budapesti árakkal. Amiben viszont különböznek a többiektől, az a hely tágassága, itt ugyanis akár negyvened magunkkal is ülve tudunk enni. Számunkra ez a hely volt az egyik legjobb, holtversenyben győzött a következő versenyzővel.
Fény utcai piac: Itt is két helyen kínálnak lángost a fáradt vándornak, a földszinten, illetve a legfelső szinten. A földszinti egyben halsütöde is, 15 féle lángossal. A sima kicsit drágább itt, mint a többi helyen, 180 Ft, de ezt betudtuk a budai üzlethelységek magasabb árainak 🙂 Ha szerencsés időpontban érkezünk, akár Magyar Bálinttal is osztozhatunk a pulton, falatozás közben. A sajtos-tejfölösért 320 Forintot kérnek, de vannak itt olyan különlegességek is, mint a pörcös, vagy a bolonyais lángos. Az emeleti sütöde közvetlen a lift mellett található, és tíz féle lángost kínál. Nem tudtunk ellenállni a sajtos-tejfölös-sonkás változatnak 360-ért, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A lángos akkora, hogy a felénél jóllaktam, aztán kihívásként kezelve az ügyet, még megettem a negyedét, majd feladtam. Megpróbáltam úgy kidobni, hogy az eladó hölgy ne lássa, nehogy levegyék az adagot, de mint asztaltársaságunk egyik tagja elmondta, évek óta nem romlik sem a mennyiség, sem a minőség. Ennek nagyon örültünk, maximális pontszámot szavazva mindkét Fény utcai lángos sütödének!
A végén következzen két kakukktojás:
Az egyik a Hold utcai vásárcsarnok, ahol legnagyobb szomorúságunkra nem árulnak lángost! Sőt, mintha maga a csarnok is kezdené elveszíteni igazi piaci arculatát, bár egy pár hentes, és zöldséges még hősiesen küzd a talpon maradásért, a piac inkább hasonlít egy déli ebédlő helyre. Persze megértjük mi, a környéken rengeteg bank, iroda stb. található, ahonnan több ezer éhes ember özönlik ki ebédidőben, és kiskosztümben elég veszélyes vállalkozás a lángos evés!
A másik kakukktojás az megfelel a lángosos kritériumnak, de nem Budapesten, hanem Tokajban található, és csak véletlen került a felsorolásba. De ha már annyira belejöttünk a lángososok tesztelésébe, nem hagyhattuk ki, ha már ott jártunk. Milyen szerencse, hiszen a legkedvesebb kiszolgálásban volt részünk, ugyanis szép napsütésben ücsöröghettünk a főutcán, majd kihozták a lángost 1-1 tálcán (!), sőt 2-2 szalvétát is adtak mellé. Úgyhogy a különdíjat mindenképp a tokaji lángososnak ítéljük.
Eredetileg a Velvet Tejven-vajban blogján.

Az ottani kommentekből egyértelműen kiderült, hogy mindenképp ki kell próbálni a Flórián téri lángost, és az Újpesti piacon is csodákat árulnak.

Köszönöm a segítséget a tesztelésben Malkának, és Meirnek.

Kategóriák
Egyéb kategória

A füstölt marhanyelv-VKF IX.

Dibbuk kiírása után két étel között hezitáltam: libamáj, és marhanyelv. Gondolom, libamájjal más is indul a megmérettetésen, marad a marhanyelv. Megjegyzem, volt olyan időszaka az életemnek, amikor untam a libamájat 🙂
Történt ugyanis, hogy egyik kollégám felesége a Gundelben dolgozott. Ott mindig megkapták a vendégeknek már nem felszolgálható, de még tökéletes minőségű libamájat. Egy ideig nagyon jól esett nekik is, de eljött a pillanat, amikor a család vajaskenyeret kívánt vacsorára. Innentől kezdve a munkahelyi hűtőben mindig volt egy dobozban libamáj, szabad felhasználásra. Eleinte meg kellett érte verekedni a többiekkel, de fél év után (mi tovább húztuk, mint a család) előfordult, hogy ránkpenészedett. Most ilyet nem tudnék elképzelni, úgyhogy ha valaki unja otthon a libája máját, akkor csak szóljon nyugodtan!
A marhanyelv nem túl gyakori nálunk, évente mindössze egyet füstöltetünk fel, pedig nagyon finom. A nagycsarnokban lehet kapni nyers marhanyelvet, vagy beszélni kell egy olyan hentessel, aki rendszeresen vág marhát. (Mivel a nyelv a marha első felében található, a főtt marhanyelv kedvelt étel volt a zsidók között, egy kicsit megtörte a kóser húsok egyhangúságát.)
Egy egész marhanyelvet sós, forró vízbe teszünk, és pár perc főzés után lehúzzuk a durva, külső héját. Hagyjuk kihűlni, majd sóval beborítjuk, amiben egy-két napot tartjuk. Utána páclében pácoljuk: sonka pácot szoktam venni (ez egy fűszerkeverék) a Tesco-ban, nagyobbacska papírdobozban árulják. Ezt az előírás szerint elkészítem: fel kell főzni, és annyi sót tenni bele a húsról, hogy egy nyers tojás se ne süllyedjen el benne, se ne jöjjön fel a tetejére. (középen kell, hogy lebegjen) Utána ebben a páclében pácolom 3-4 napig, ahogy érzem. (tudom, ez most nagy segítség volt) Mikor kész, elviszem a füstölőhöz, és felfüstöltetem. A füstölőnél addig szoktam füstöltetni, mint egy kolbászt: egy napig. (Persze nem egy nyelvvel állítok oda, ilyenkor visszük a baromfikat, marhaszegyet, ilyesmi, amire egy évben szükségünk lehet.)
Mikor felhasználjuk, vízben megfőzzük, mint egy csülköt szokás a bableveshez, utána felszeletelem, erős paprikával megszóróm, és jó sok zúzott fokhagymát szórók rá. Puha fehérkenyérrel isteni, de pizzára sem akármi!