Hogy kell egy bárányt harminc perc alatt szétbontani?
Én en nem tudom, talán úgy, hogy megkérünk egy hentest! Minden esetre Norbi azzal kezdte, hogy reggel kimegyünk a Gonda farmra (erről majd később) és megnézzük, hogy vágják és nyúzzák le a bárányunkat. Erről rendesen lemaradtunk, az ilyesmit ugyanis nem délelőtt tíz felé szokták csinálni. Nem baj, a bárány megérkezett egy ládában, kizsigerelve, belsőségei mellé csomagolva. Meghallgattuk az eligazítást, hogy egy bárányt kicsontozni mindössze fél óra, és neki is veselkedtünk ketten Szilágyi Petivel.
A bajok akkor kezdődtek, amikor ráeszméltünk, hogy a késeink inkább egy fakanálhoz hasonlítanak, mintsem egy éles pengéhez, de nem adtuk fel, végül is egyszerű lett volna erre az apróságra fogni a szakértelmünk hiányát. A lényeg, hogy egy óra közös vágás, filézés, és szeletelés után nekem el kellett szaladnom tíz percre, ami állítólag pont úgy volt tíz perc, mint a félórás bontás, és egy idő vácuumba kerülve, negyven perc után tértem vissza a bárányhoz.
Közben Norbi bemutatta, miként lehet egy perc alatt a gerincénél félbevágni az állatot (fél óra alatt) baltával.
Végül is kicsit több, mint két óra alatt végeztünk: sok finom, színhús kockánk, és mégtöbb eléggé trehányan letisztított csontunk várta, hogy bográcsba kerüljön.
Egy jó darab füstölt szalonnát a férjem kiolvasztott, szerintem nem eléggé, de szerinte én egy kötekedő nőszemély vagyok, és különben is igyak ebben a nagy melegben egy fröccsöt.
A zsírra került egy kilónyi hagyma, majd a sok-sok csont, amit végül felöntöttünk annyi vízzel, amennyi ellepte, és két óra alatt isteni bárányalaplét főztünk belőle.
Szerencsére akadt egy kiváló tűzmesterünk Bálint személyében, aki jobban értett a tűzhöz, mint mi a filézéshez, ezért mindig megfelelő nagyságú lángok nyaldosták a bogrács alját.
Kiszedtük a csontokat, és leszűrtük az alaplét. Itt szerintem elkövettük azt a hibát, hogy simán mehetett volna még bele egy kiló hagyma egy kevés zsíron megdinsztelve, de sok bába között elvész a gyerek, nálunk pedig mindenki legalább akkora bárányfőző mester volt, mint én, így legalább hatan forgattuk a fakanalat, újabb hagymaadag elmaradt 🙂
Kicsit lepirítottuk a bárányhús kockákat, borsoztuk, került bele egy evőkanálnyi előre megpirított köménymag, sok-sok frissen szedett kakukkfű, majd felöntöttük kevés alaplével.
Egyszer csak gondoltunk egyet, és megszórtuk pirospaprikával, majd beledobtunk négy gerezd késsel ellapított fokhagymagerezdet is.
Néha pótoltuk a levét alaplével, aztán meg is sóztuk.
A végeredmény nagyon puha, de sajnos híg szaftú báránypörkölt lett. Hatalmas szelt friss, fehérkenyérrel tunkoltuk, és káposztasalátát ettünk mellé.
Egészségünkre!
