Címke: szabadtűzön

Kategóriák
Egyéb kategória

A legjobb hamburgerszósz

És persze hamburgerzsömle és hús. -10 fokban. Legalábbis hajnalban annyi volt 🙂
Pénteken már éreztem, hogy ennek Bükk lesz a vége, muszáj elhúzni a városból. Egy gyors telefon, lelkes barátok, hajnali kelés, forralt bor, havon szikrázó napsütés.
Mi mindig grillezünk, legyen fagy vagy hőség, de most egy pár hét kimaradt. A hetekig tartó eső miatt a talaj felpuhult az erdőkben is, hatalmas sár volt mindenütt, ilyenkor még nekem sincs kedvem a kinti sütögetéshez, főleg ha mázsás sárdarabok ragadnak a cipőmre. Ahhoz, hogy a zsömle is friss legyen, este bedagasztottam a tésztát, és betettem a hűtőbe. Persze a hajnalban kelést így se úsztam meg, de nem mindegy, hogy háromkor vagy ötkor csörög a vekker.
Hozzávalók a zsömléhez:
30 dkg simaliszt
30 dkg rétesliszt
1 csomag instatnt élesztő (7g)
3 dl tej
3 ek puha vaj
1 tojás
2 ek cukor
1 kk só
+ tojás a tetejére
Minden hozzávalót a gépbe tettem, majd alaposan kidolgoztam. Gyorsan letakartam egy nylonzacskóval és reggelig a hűtőben pihentettem.
Reggelig szépen megkelt. Nyolc zsemlét formáztam belőle, és langyos helyen hagytam őket a duplájukra kelni. Közben előmelegítettem a sütőt 190 fokra, és 25 perc alatt szép pirosra sütöttem a zsömléket.

A hússal nincs sok munka, össze kell keverni és kész.
Hozzávalók:
1,5 kg puha hátszín
30 dkg vesefaggyú (ahol vágnak marhát, ott kapható, és állítólag Józsinál is a csarnokban)
só, bors
2 gerezd zúzott fokhagyma
(ha van én mindig teszek bele egy kevés vad kakukkfüvet is, de elfogyott 🙁
Még indulás előtt, hogy ne az erdő közepén fagyjon a kezemre a zsír, megformáztam a húspogácsákat, alufólia közé csomagolva vittem magammal.

Persze a két gyerek botrányos mennyiségű házi ketchup-al tolta a hamburgereket, mi pedig egy remuládmártásra erősen hajazó, de annál szerintem finomabb, legalábbis más mártással ettük. Imádtuk.
Hozzávalók:
2 tojás sárgája
1 ek magos dijoni mustár
1 ek fehérborecet
1 dl extraszűz olívaolaj
1,5 dl kukoricaolaj (napraforgó olaj is megteszi)
4 ecetes uborka
0,5 citrom reszelt héja
3 ek kapribogyó
1 ek konzerv zöldbors
1 ek fagyasztott kapor vagy 1,5 kk szárított
1 ek cukor
1 kk tengeri só
A zöldborsot, uborkát és kapribogyót késes robotgéppel nagyon apróra vágtam.
A tojások sárgájában elkevertem a sót, ecetet és mustárt, majd az első deci olajat cseppenként kevertem hozzá habverővel. Fontos a fokozatosság, mert különben kicsapódik az olaj. Amikor már egy decit felvett, onnan már lehet kicsit bátrabban önteni. Kemény majonézt kaptam. Fűszereztem, és belekevertem a kapris borsos uborkát. A végén sóztam még egy picit, mert sótlannak tűnt.
Miközben a húst sütöttük, kicsit meggrilleztük a zsömlét is, jó érzés volt a forró zsömlét fogni a hógolyózásban elfagyott ujjaknak.
Hasznát vettük a labdának, szánkónak, a teának és forralt bornak, hazafelé pedig a száraz ruhának. Persze örültünk, hogy van fűtés a kocsiban.
Gyönyörű a Bükk télen is és csak másfél óra Budapesttől!

Kategóriák
Egyéb kategória

Tökös lecsó

A férfiak annyira furcsák! És válogatósak, meg hisztisek is 🙂
Az a helyzet, hogy mázsaszámra terem a tök. A cukkini is, és ugye az is egy tökféle.
Próbálom felhasználni, amire csak lehet, és minden szembejövő ismerősömnek tökkel teli szatyrot igyekszek a kezébe nyomni.
A meggyes tökcsatni (naná, hogy chutney) például nagyon bejött mindenkinek őz mellé, de amikor közöltem a férjemmel, hogy tökös lecsó lesz, akkor húzta a száját. Mert ő nem szereti a kaprot. Nem is azt mondtam, hogy kapros lecsó lesz, hanem tökös! Akkor majd fintorogva megeszi…
Felpakoltuk a bográcsot, paprikát, paradicsomot, jóféle szárazkolbászt és persze a tököt, és elmentünk lecsót főzni. Unokabátyás is nagy lecsórajongó, vittük őt is magunkkal.
Mondom neki, hogy tökös lecsó lesz, és mit látok? Valódi világfájdalom az arcán! Mert ő sem szereti a kaprot…
Kedves olvasóim! Szerintetek hasonlít ez a két szó egymásra: tök-kapor? Tök-kapor, kapor-tök? Á, mindegy! Férfiak… (a szerző lemondóan legyint a kezével.)
Persze tökös lecsót kért valaki reggelire is 🙂
Visszatérve a tökös lecsóra: a tököt szinte észre se venni benne! A tök tökéletesen felszívja a lecsó ízét, ha nem tudnám, hogy benne van, akkor észre sem venném. Ha nagyon apróra vágom a tököt, akkor csak még szaftosabb lesz a lecsó, de én most direkt nagyobb kockákra vágtam, hogy legalább látszódjon. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen az, amikor egy lecsó szaftosabb, krémesebb? Egy szóval: jobb.
Sokkal jobb, mint a cukkinis lecsó, és egészen más, mint a ratatouille.
Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, akinek szintén furcsa félrehallásokkal megáldott férfi családtagjai vannak, az egyszerűen ne tegyen róla említést!
Hozzávalók:
1 kg tök, megtisztítva felkockázva
1 kg zöldpaprika
0,5 kg paradicsom
3 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 kk kömény
só, bors
1 szál szárazkolbász
4 ek kacsazsír (persze lehet füstölt szalonna is 🙂
Újabban nem használok pirospaprikát a lecsóhoz. Csak.
Szokásos módon készítem: zsíron megfonnyasztom a hagymát, sózom, megszórom köménnyel, és rádobom a tököt. Tíz perc után adom hozzá a paradicsomot, a fokhagymát, és megfőzöm.
Utána jöhet a paprika, ízlés szerint erőssel. A végén borsozom, és még pár percig főzőm benne a kolbászt is.
Kipróbáltam egy kevés tejföllel a tetején, és nagyon jó volt!

Kategóriák
Egyéb kategória

Padlizsán a kedvünkre

Feltaláltam a spanyolviaszt!
És most nagyon örülök neki!
Fogalmam sincs, hogy nem jutott eddig eszembe, és most miért villant be, de végre megtaláltam a kirándulás alkalmával süthető legfinomabb padlizsán receptjét. Próbáltam én már mindenhogy, de sehogy nem volt az igazi. Ha karikákra vágtam, akkor valahogy kiszáradt, bárhogy is kenegettem sütés közben. Ha egyben sütöttem, akkor teljesen padlizsánkrémmé változott (naná, hiszen az is így készül) mire elkészült.
Na de most! Most félbe vágtam, és a feleket hosszában és keresztben bemetszettem a héjáig. Kicsit széthúztam a kezemmel, hogy a fűszeres olajat mindenhová be tudjam kenni, és így tettem a padlizsánokat a parázs fölé a rácsra.
Öt percig sütöttem alulról, majd öt percre megfordítottam, hogy a teteje is kapjon egy kis füstöt és színt. Aztán visszafordítottam, és készre sütöttem. Akkor jó, ha a bevágásoknál már bugyborékol a padlizsán leve, és az olaj, illetve ha már érezhetően mindenhol puha. Szerintem összesen 15-20 percet lehetett a rácson.
Csodálatosan krémes, kicsit füstös, nagyon pikáns lett.
A kenő olajhoz:
2 rész olívaolaj
1 rész balzsamecet
1 rész méz
só, bors
helyben szedett kakukkfű 🙂
csipet chili
rozmaring
Sütöttem már mézes padlizsánt sütőben, de az egész más.

Kategóriák
Egyéb kategória

Lecsó bográcsban

Mint ahogy előre elterveztük, vasárnap délelőtt összejöttünk Mirelléékkel egy jó lecsó erejéig. Féltem a dologtól, mert a pénteki időjárás előrejelzés még 37 fokot mondott, amit vasárnap reggelre 38 fokra módosítottak. Már láttam is lelki szemeim előtt, ahogy megfövünk saját levünkben, vagy rosszabb esetben teljesen elpárolgunk a föld színéről. Aztán csodálkozva állapítottuk meg, hogy a Hármashatárhegyen majdnem hűvös van. (Most meg szakad az eső, és holnapra max. 20 fokot jósolnak!)
Mivel Mirelle már kifaggatta az olvasóit, hogy ki hogyan csinálja a lecsót, úgy döntött, hogy kacsazsíron megforgatott házi tarhonyával főzzük. Nekem pedig nagyon bejött az a lecsó, amit a múltkor főztünk, úgyhogy vittem füstölt sajtot.
A gyerekek tűdériek voltak, először fociztak, aztán palacsintát sütöttek a hamuban, ettől úgy néztek ki mint a kéményseprők. Végül ugyanabban a pillanatban fogyott ki belőlük az üzemanyag, és ugyanabban a másodpercben kezdtek el tűdérből ördöggé változni 🙂
Hozzávalók:
2 kg paprika
1 kg paradicsom
0,5 kg hagyma
20 dkg füstölt szalonna
2 szál füstölt kolbász
só, bors,
2 ek pirospaprika
2 kk kömény
Elfelejtettem fokhagymát vinni, pedig jó lett volna 2 gerezd bele.
A szalonnát kiolvasztottuk, majd hozzákevertük a vastagabb karikákra vágott hagymát. Mikor a hagyma megpuhult levettük a lángról a bográcsot, és belekevertük a pirospaprikát. Ráöntöttük a negyedekre vágott paradicsomot. Mikor a paradicsom már félig szétfőtt, beledobtuk a fűszereket, és a paprikát is. Kellett önteni rá egy kevés vizet is.
A végén szórtuk bele a kolbászt, azt is főztük pár percig, majd a tarhonyára szedtük, és a tetejét megszórtuk füstölt sajttal. Szerintem nyolc felnőtt jól lakott volna belőle.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kofta piknik

Ezt a koftát hónapokkal ezelőtt sütöttük, de valahogy eddig nem került fel ide, és már itt az ideje. Eredetileg bárányból kéne sütni, de ennek hiányában a borjú is megteszi. Sőt, a marha se fog visszabeszélni.
Én aprítottam a húsban a mazsolát, mert a srácok, akik velünk piknikeztek, mániákus mazsola gyűlölők, de ha nem látják megeszik. Fiúk…
Hűtőtáskában szoktam vinni az előre elkészített húst, de ilyenkor nyáron nem szívesen használok tojást még így sem. Ezért jók ezek az arab nyársak, mert nem is kell beléjük. Mindig teszek bele szódabikarbónát, az tartja össze, bár az araboknak magától is a nyárson marad. Nekem viszont a fele mindig a parázsban végzi úgy, azt pedig nem szeretem.
Hozzávalók a koftához:
50 dkg darált hús
2 pici fej hagyma lereszelve
4 gerezd fokhagyma
1/2 kk szódabikarbóna
só, bors
kakukkfű
római kömény
szegfűbors
szerecsendió
5 dkg mazsola
4 ek szezámmag
1/2 citrom leve és héja
3 ek olívaolaj
A hozzávalókat összegyúrtam, majd hosszúkás formára nyújtottam, és felhúztam egy vékony nyársra. Indulásig a hűtőben tartottam.
Köretként joghurtos krumpli salátát vittem, amire a mazsolát utólag szórtam, szintén a srácok miatt. Nemrég ettem ezt a salátát egy ismerősömnél, különlegessége, hogy nem nyers hagyma van benne, hanem előre megpirított. Isteni!
Hozzávalók a krumpli salátához:
1 kg krumpli
1/2 l joghurt
2 nagy fej hagyma
olívaolaj
só, bors
2 kk kurkuma
1 kk örőlt kömény
2 kk gyömbér
1 kk chili por
2 kk római kömény
A krumplit megpucoltam, felkockáztam, és megfőztem. Közben az olajon megfonnyasztottam a felkarikázott hagymát, belekevertem a joghurtot, és a fűszereket, majd ebbe szedtem a kifőtt krumplit még melegen. Hagytam kihűlni, aztán lehűtöttem a hűtőben.

Kategóriák
Egyéb kategória

Tortilla és a piknik esete


Tortillát sütöttem, ugyanis nagyon megörültem Gourmandula VKF kiírásának, miszerint osszuk meg piknikreceptjeinket egymással. Mi ugyanis állandó mozgásban vagyunk, ez az én nyughatatlan természetemnek köszönhető, ugyanis amennyire szeretem hét közben Budapestet, annyira gyűlölöm hétvégén! Muszáj vagy péntek délután útnak indulnunk, és valahol megszállnunk hétvégén, vagy ínséges időkben vasárnap fogni a bakancsunkat, és felkerekedni.
Ha véletlenül kimarad egy hét, szét tudnám rúgni a ház falát! Szerencsére a férjemet is rá tudtam venni a folyamatos csavargásra, és úgy látom, Dávid is partner lesz ebben, csak minden délután kapjon egy eperfagyit.
Leggyakrabban a Hármashatárhegyen sétálgatunk, de gyakran vesszük az irányt Eger felé, hogy a végén Miskolc felett rakjunk tüzet. Szeretem a Bükköt, annál jobban már csak Zemplénbe húz a szívem, de az már tényleg messze van egy egynapos kiránduláshoz.
Mi télen is sütögetünk ha olyan a kedvünk, de ha nem, akkor is meleget eszünk az erdő közepén. Az évek során komoly ételhordó felszerelést gyűjtöttünk össze ugyanis. Van három rozsdamentes termoszunk, de akad egy műanyag flakonra húzható “hűtőtáskánk” is, ha túrázni indulnánk, ugyanis a termosz nagyon nehéz.
Vettünk két tökéletesen záródó, hőtartó ételhordót is, így ettünk már szakadó hóban töltött paprikát a Mátrában, vagy szikrázó napsütésben jéghideg gyümölcslevest a Sátorhegyen. Persze mióta szülők vagyunk, gyakoribb, hogy csak keveset sétálunk, és leterítjük a pokrócunkat a fűben, ott labdázva, beszélgetve esszük meg az elemózsiánkat. Nagyon szeretünk bográcsolni a barátainkkal, hiszen szabadtűzön készül a legjobb marhapörkölt, a legízletesebb gulyás. De van egy egészen kicsi, mindössze 1000 forintért vásárolt kerti grillünk is, az mindig ott lapul szétszerelve a csomagtartóban, szénnel, és gyújtóssal együtt, ki tudja mikor lesz rá hirtelen szükség?! Ha valaki szintén magával hordozná mindig, akkor arra figyeljen a vásárlásnál, hogy ne kelljen összecsavarozni felállításnál, legyen elég csupán beledugni a lábakat, így sokkal kevesebb macera az összeszerelése. nálunk mindig van egy ötliteres kanna, amiben vizet viszünk, leönteni a parazsat. Ez nagyon fontos, soha nem szabad ellinkeskedni!
A mostani feladatot én úgy értelmeztem, hogy olyan ételeket írjunk, amit nem helyben sütünk, hanem otthonról viszünk magunkkal. A család igazi kedvence a tortilla ilyen esetekre.
És valóban multikulti, csak töltelék kérdése az egész.
Hozzávalók 8 db tortillához:
20 dkg simaliszt
25 dkg kukoricaliszt
só, bors
3 dl meleg víz
A hozzávalókból kemény tésztát gyúrunk, negyed órát pihentetjük, nyolc részre osztjuk, majd 25-30 cm átmérőjű köröket nyújtunk belőle. Liszttel meghintve, nylon zacskóval letakarva tároljuk sütésig. Felforrósítunk egy nagy serpenyőt, majd szárazon beletesszük a tortillákat. 10-15 mp alatt megsütjük mindkét oldalát, majd megtöltjük, feltekerjük, és alufóliába csomagoljuk.
Mexikói töltelék:
Feketebab pürével (feketebab, olívaolaj, citrom, oregánó, chili, fokhagyma, hagyma, összeturmixolva) megkenjük a tortillákat, majd a felét beborítjuk kígyóuborka szeletekkel, jégsalátával, hajszál vékonyra szeletelt csirkemell filével, megszórjuk korianderrel, pár szem köménnyel, sóval, borssal, chilivel, és nyomunk rá egy kevés lime-ot. Tehetünk bele kukoricát is, és kaliforniai paprikát is.
Izraeli töltelék:
Hummusszal megkenjük a tortillákat (csicseriborsó, tahini, fokhagyma, pár csepp citromlé, só, bors) megszórjuk fenyőmaggal, vagy apróra vágott kesudióval, és tetszés szerinti zöldségekkel töltjük. Nagyon finom, ha darált, fűszeres marhahúst is rakunk bele.
Magyaros:
Juhtúróból készített házi körözöttel kenjük meg a tortillákat, vékony angolszalonna szeleteket fektetünk rá, erre tesszük a salátaleveleket, erős paprikát.
Extra:
Philadelphia sajtkrémmel kenjük meg a tortillát, csirkemell sonkával, és bacon-nel borítjuk, füstölt sajttal szórjuk meg, és rukolával borítjuk.
Paradicsomot, és olajbogyót szoktunk mellé vinni, de csak külön dobozkába, hogy a leve ne áztassa el a tésztát.
A piknik téma annyira kedves a szívemnek, hogy írtam is már erről, igaz nem a blogomba, hanem a Pickwicknek, múlt novemberben, de most bemásolom ide, ez ie egy alternatíva:
Talán furcsa, hogy így november táján a piknikről írok, de kint enni a természetben nem csak nyáron lehet, hidegebb napokon is feltöltődést ad az a másfél óra, amit házon kívül töltünk. Most még hullanak a gyönyörű színes falevelek, jó érzés a léleknek a látvány. Talán egyedül a száraz idő fontos ilyenkor, még a nap sem kell, hogy süssön, bár rosszat nem tesz az ember hangulatának, az biztos.
Azzal kezdeném, hogy soha ne (ne csak) szendvicset vigyünk a piknikre. Annak is meg van a helye, egy túrán, ahol nem ülünk le, vagy csak 10 percre vesszük le a nehéz zsákot a hátunkról a hegycsúcson. Mikor piknikelni indulunk, az út célja maga a ráérős, beszélgetős evés.Vigyünk magunkkal pokrócot, sőt abroszt is! Annyira ünnepélyes lesz a hangulat egy erdő közepén a fehér abroszra kitett tányéroktól, poharaktól. Mi soha nem használunk műanyag poharakat, semmivel se nagyobb az esélye annak, hogy egy gyönyörű réten törjük össze, mint hogy a vacsoraasztalnál. Az üvegpohárban látszik a bor színe, hallani a csengő hangot koccintáskor, sokkal jobban esik az ital.
A nyár nagy slágere a jegesvödörből kínált pezsgő. Jég minden benzinkútnál kapható, hűtőtáskában 4-6 órát eláll. Télen pedig a termoszból gőzölgő, fantasztikus fahéj, és szegfűszeg illatú forralt bor, a gyerekeknek tea. Talán egy valami van, amiben picit mértéktartóbbnak kell maradnunk, mint az otthoni étkezésnél, és ez a kés és a villa egyszerre való használata. Ha nincs asztalunk, szinte lehetetlen feladat az ölünkben egyensúlyozott tányérból két evőeszközzel enni. Persze ha vittünk magunkkal összecsukható asztalkát, vagy olyan helyre mentünk, ahol tudjuk, hogy van asztal, az más.Érdemes olyan ételeket készíteni, amit egy villával, kanállal, vagy a kezünkkel is meg tudunk enni. Ilyenek a saláták, a bambusz pálcikára felhúzott, vagy fogpiszkálón kínált falatkák, a kisméretű töltött zöldségek (gomba, paradicsom, paprika), és a tésztába, rétestésztába tekert finomságok. Télen jó ötlet betenni a hűtőtáskába egy-egy befőttesüvegnyi forró vizet, ami melegen tartja az ételt. És ha tehetjük, ne érjük be egy fogással! Előétel, közben egy kis ráérős beszélgetés, majd valami komolyabb fogás, végül a desszert, mindez madárcsicsergés közepette, vagy a végtelen csillagos ég alatt elnyúlva éjszaka…
Így kérte meg a kezem a férjem, miután elfogyott a jéghideg pezsgőnk.
Rétestésztába rejtett csirke
Hozzávalók 4 személyre:
2 csirkemell
1 csomag rétestészta
2 alma
10 dkg füstölt, vagy kéksajt
1 marék dió, vagy fenyőmag
Vaj
Só, bors, szerecsendió
Petrezselyem
Szezámmag a díszítéshez
A csirkemellet felszeletelem, befűszerezem, majd egy serpenyőben vajon megsütöm. Mikor kihűlt, apró darabokra vágom. Az almát megpucolom, majd a nagylyukú reszelőn a húshoz reszelem a sajttal együtt, végül belekeverem a petrezselymet, és a diót is. (A füstölt sajthoz inkább a fenyőmag, a kéksajthoz pedig a dió harmonizál)
A réteslapokat megnedvesített konyharuhára teszem, egyszerre két lapot használok, ami közé olvadt vajat kenek. Kis kockákra vágom a tésztát, majd hússal megtöltve feltekerem, a két végét benyomkodva. Vajjal kikent tepsiben, szezámmaggal megszórva 30 perc alatt szép pirosra sütöm. Forrón elcsomagolom, hogy meleg maradjon.

Szabadtűzön készült receptjeim:
Marhapörkölt
Gulyás
Bárány kofta
Vörösboros marhapörkölt
Parázson sült csirkecomb

Kategóriák
Egyéb kategória

Lag BaOmer

A Peszách ünnepe óta tartó omerszámlálás 33. napja ünnepnap a zsidó naptárban. Ez az a nap, amikor megszünt az a járvány, ami a híres rabbi Ákivá tanítványait sújtotta, és rengetegen meghaltak.
Rabbi Simon, aki a Tórát misztikusan, a Kabbala szerint értelmezte, azt tanította, hogy a fizikai világ nem mond ellent a spiritualitásnak és Isten szolgálatának. A pnimijut háTórá fényével bevilágította a világot. Ezen a napon kimegyünk a szabadba, és tábortüzet rakunk, piknikezünk, szabadtűzön sütünk főzünk.
Mivel eddig a napig gyász időszak volt, nem tartottunk esküvőket, nem hallgattunk zenét, nem mulatoztunk, de mától ez másként van, indul a zsidó grillszezon 🙂
Mi is kimegyünk ma éjjel a barátainkkal egy kis sütögetése, remélem nem fog esni az eső!

Kategóriák
Egyéb kategória

Marhapörkölt

A marhapörkölt a kedvenc magyar ételem.
Fantasztikus marhapörkölttel vendégeltek meg bennünket vasárnap. Bográcsban főtt, és ismét bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk, hogy szabadtűzön minden jobb.
Lehet, hogy csak nekem fontos, hogy a vörösboros marhapörköltbe kell egy kevés kakukkfű, ha már ott nő a tűz mellett, de most mindenki állította, hogy valóban különlegesen finom lett tőle.
És nem maradt el a pörkölt kötelező kísérője a tejfeles uborkasaláta sem, sok fokhagymával.
Most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok!
Hozzávalók 6 nagyétkű, vagy 8 normál étvágyú húsevő számára:
15 dkg füstölt szalonna
1,5 kg marha lábszár
2 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 paprika
1 paradicsom
2 ek édes pirospaprika
1 kk kömény
só, bors ízlés szerint
2-3 dl vörösbor (mi Egri bikavért használtunk)
4 szál kakukkfű
Köretnek vagy főtt krumpli, vagy friss, ropogós héjú kenyér illik, de megeszem én nokedlivel, sőt tarhonyával is 🙂
A szalonnát apró kockákra vágtuk, majd a bográcsban kiolvasztottuk a zsírját. Rádobtuk a hagymát, üvegesre fonnyasztottuk, majd leemeltük a bográcsot a tűzről, és beleszórtuk a piros paprikát. Ráöntöttünk egy deci vizet, és beledobtuk a felszeletelt paprikát, és a paradicsomot. Kicsit megsóztuk, borsoztuk, ekkor került bele a kömény, és az összezúzott fokhagyma.
Pár perc múlva, amikor a paradicsom, és a paprika megpuhult, rádobtuk a felkockázott húst, kicsit kevergettük, majd miután minden oldala megsült, öntöttünk rá egy kevés vizet.
A vizet csak annyira pótolgattuk, hogy ne égjen le a hús, de jó sűrű maradjon a pörkölt. Mikor a hús megpuhult, felöntöttük a borral, készre ízesítettük a sóval, és a borssal, majd beleszórtuk a kakukkfüvet.
Marhája válogatja, de nekünk kicsit több mint másfél óra alatt lett kész. Közben meg lehet főzni a krumplit, és el lehet készíteni az uborkasalátát.

Kategóriák
Egyéb kategória

Gulyás


A férjem kedvence a gulyás, attól jobban már csak a lecsót szereti. Megy is a vita folyamatosan, hogy milyennek kéne lenni a gulyásnak. Egy biztos, és ez a közös pontja az elképzelésnek, hogy zsírral készül, és lábszárból. Jó kenyér nélkül pedig a gulyás keveset ér!
Megemlítem még, hogy bográcsban a legjobb, de sajnos vannak olyan alkalmak, amikor kénytelen vagyok a gáztűzhelyen megfőzni. Ilyenkor a zománcos, öntöttvas lábosomban főzőm, ebben lesz a leghasonlatosabb a bográcsban készült változathoz.
Állandó vita tárgya nálunk, hogy kell-e sárgarépa, és gyökér a gulyásba. Szerintem kell. Sőt, zeller is kell bele, de azt nem teszek bele a békesség kedvéért. A férjem szerint ugyanis a gulyásba csak krumpli kell a marhán kívül, az is úgy, hogy mire a leves elkészül, teljesen elfőjön, csak a sűrűsége legyen a levesben.
Ehhez képest én máshogy készítem, de eddig még soha nem romlott ránk!
Érdekes adalék Váncsa írása a témához:
„Miért nem teszi fel soha senki a kérdést, hogy a hús, ami a gulyás bográcsában állítólag rotyog, honnan került oda? A fagyasztóból, minthogy az nem volt, aligha vehette elő. Hentes nem volt a pusztán, sőt általában a faluban se, de ha volt is, nem tartott marhahúst, és ha netán mégis tartott volna, a gulyás akkor se tudta volna megvenni. Nyájas olvasóm talán arra gondol, hogy hát ott volt a gulya, az a sok-sok hús, és nyájas olvasómnak ebben talán igaza is van, viszont ne felejtsük, hogy a gulyás és a dinnyecsősz helyzete némiképp különbözik. A dinnyecsősz, ha úgy gondolja, elfogyaszt egy dinnyét, a gazda ezért se részesítené őt dicséretben, de hát úgyse tudja meg. Viszont a gulyás nem kanyaríthat le két kiló húst valamelyik marhából, ugyanis a marha az ilyesmit rosszul viseli. Nyájas olvasóm bizonyára látott már marhát, (…)Azt talán nem tudja, hogy a marhának a súlya három usqe öt mázsa, értéke (mármint az élő marháé) manapság mintegy százezer forint. A gulyások nagyon-nagyon szegény emberek voltak, a marha viszont régen is vagyont ért. Hogyan került hát a vagyont érő marha a nagyon-nagyon szegény gulyásembernek a bográcsába bele? Megmondom: sehogy. Gulyáslevest vagy gulyáshúst, sőt gulyásos húst, nevezzük, ahogy akarjuk, igazi gulyás sohasem főzött, sőt nem is evett. Soha az életben egyetlenegyszer se. Senki falusi ember nem evett marhahúst, ugyanis nem jutott hozzá. E sorok írója életének első tizenhat évét falun töltötte, nemhogy nem evett soha marhahúst, de még csak nem is látott. Marhát intakt állapotban látott, négy lábbal, szarvakkal, bőrbe kötve, így látta a gulyás is, soha másképp. A gulyásleves tehát a legkevésbé sem jellegzetes pusztai étel, hanem városi találmány, városi vendéglők fazekaiban főtt, ott is inkább csak a XIX. Század második felétől kezdve. Pesti vendéglőkben, de bécsiekben még inkább.”
Az első szakácskönyv, amelyben a gulyás receptje szerepel, Rátz Zsuzsanna: Búza szükségben felsegéllő Jegyzések című receptgyűjteménye volt, amelyet Miskolcon adtak ki 1816-18-ban. Rátz Zsuzsanna a krumplit kívánta népszerűsíteni a falusi emberek körében. A könyvben a gulyáshús-kromplival 🙂 elkészítési módja szerint inkább a paprikásra emlékeztet, de paprikát nem tartalmaz.
Most a gulyás egy XIII. kerületi konyhában készült.
Hozzávalók:
1 kg marha lábszár felkockázva
10 dkg füstölt szalonna, vagy 2 ek zsír
2 fej hagyma apró kockákra vágva
1 paprika
1 paradicsom
2 szem közepes krumpli felkockázva
1 sárgarépa felszeletelve
1 fehérrépa felszeletelve
édesnemes pirospaprika
só, bors
kömény
Kiolvasztom a szalonna zsírját (vagy megolvasztom a zsírt), majd rádobom a hagymát. Miután a hagyma megfonnyadt, lehúzom a tűzről, és beleszórom a pirospaprikát, és a köményt. Rádobom a húst, visszatolom a tűzre, és addig kevergetem, amíg a hús teljesen kifehéredik. Ekkor adom hozzá a paprikát, és a paradicsomot. Pár perc múlva a répákat is belekeverem, majd tíz percig dinsztelem. Csak ekkor sózom, és felöntöm forró vízzel. Beleszórom a krumplit is, majd borsozom. Alacsony lángon addig főzőm, amíg a hús teljesen megpuhul. A borsot csak a végén darálom bele, ha gyerekek nem esznek belőle, akkor ilyenkor teszem hozzá az erőset is.

Gulyás PHZS szerint.

Kategóriák
Egyéb kategória

Bárány kofta

Nagy esemény készül a családunkban, kedvenc unokahúgom, aki egyben a barátnőm is férjhez megy Júliusban. Mivel mostanság Wales-ben dolgoznak elég ritkán látjuk egymást. Egy hétre jöttek haza, hogy a meghívókat el tudják vinni minden érintettnek. Ma őket vártuk édesanyáméknál. (Persze nem érkeztek meg ebéd utánig, és én is csak kedden tarthatom a kezemben azt a bizonyos papírt.) Remélem olvassa majd ezt a kis irományt, hogy lássa miről maradt le 🙂 Ez eredetileg egy egyiptomi kofta receptje, kicsit változtatva a hozzávalókon aszerint, hogy éppen mit találtam otthon. Apróra vágott lilahagymával, és pitával ettük.
Mikor neki kezdtem a hús összegyúrásának a bambusz pálcikákat beáztattam vízbe, hogy ne égjenek meg olyan hamar. Még így is elszenesedett a végük, de valamiért sokkal finomabb a bambusz nyárson sütött hús, mint a fémen.
Hozzávalók:
1 kg darált bárányhús
Sok-sok fokhagyma
Sűrített paradicsom (ha van, házi)
3 evőkanál olíva olaj (a bárányhús nagyon száraz)
Kakukkfű
Menta
Rozmaring
Őrölt szegfűbors
Feketebors
Só
1 kk szódabikarbóna
A hozzávalókat összekeverem, pici golyókat formázok belőle, és az előre beáztatott nyársakra húzom. Két-három órát pihentetem a hűtőben, majd parázs fölött megsütöm. Most nem készült hozzá, mert nincs szezonja a sárgabaracknak, de érdemes kipróbáln:
Fél kiló magozott sárgabarackot megpárolok kevés fehérborral (vagy anélkül, ha ragaszkodunk az eredeti egyiptomi recepthez), és beleszórunk két marék előre beáztatott aszalt sárgabarackot. Fahéjjal és szegfűborssal fűszerezzük. Dobunk még bele egy marék pirított fenyőmagot, és apróra vágott koriander zöldjét. Ezzel önjük le a húsgolyókat.