Címke: tavaszi_étel

Kategóriák
Egyéb kategória

Citromos húsgombóc


Amikor nincs időm, vagy ötletem, vagy kedvem, vagy nincs itthon szinte semmi, olyankor szokott nálunk húsgombóc készülni. Nem tudom miért eszik meg a gyerekek inkább a gombóc formájú húst, mint ami szeletben van, vagy csak simán le van darálva, de könnyebben asztalhoz lehet ültetni őket vele, az biztos.
Ez a mostani ebéd azért nem volt egyértelműen gyerekbarát, mert világos színű szósz borította, és ilyenkor Dávid mindig tejfölre gyanakszik, pedig ez most kókusztej.
Gondolom, valamilyen vitaminhiányra vezethető vissza, de én minden tavasszal megőrülök a savanykás, sőt savanyú ételekért. Ebben a receptben is van citrom, sőt én még a tányéromban is nyomtam a tésztára.
Bárány lapockából készítettem, de nyugodtan lehet más húst is használni hozzá. Érdekes, hogy Dávid, aki nem szívesen eszik húst, valahogy a bárányt kedveli, pedig sok felnőttnek pont a báránnyal-birkával előítéletei vannak.

Hozzávalók:
50 dkg hús ledarálva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 salotta hagyma nagyon apró kockákra vágva
0,5 lime reszelt héja
1 kk koriander mag megpirítva majd mozsárban porrá zúzva
3 szem szegfűbors megpirítva majd mozsárban porrá zúzva
1 késhegynyi szódabikarbóna
só

olívaolaj

2 doboz kókusztej
1 citrom reszelt héja és leve
0,25 kk kardamom mag megpirítva majd mozsárban porrá zúzva
0,25 kk római kömény megpirítva majd mozsárban porrá zúzva
0,25 kk garam masala
chili pehely ízlés szerint
só, bors
1 csokor kakukkfű (az volt itthon, de petrezselyem, vagy korianderzöld jobb lett volna)

3 tojásból és 30 dkg lisztből gyúrt széles metélt (vagy egy csomag bolti)

A húsból diónyi golyókat formáztam, és kevés olívaolajon pirosra sütöttem.
Minden hozzávalót, kivéve a kakukkfüvet, összekevertem a szószhoz és felforraltam, majd ráöntöttem a húsgombócokra.
Pont 40 perc alatt lett kész úgy, hogy a hús le volt hártyázva, csak ledarálni kellett, és a tésztát se frissen készítettem, hanem megszárítva várt a sorsára. Szerintem jó végzet egy házi metéltnek 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Medvehagymás buci

Csak mert idén se telhet el év medvehagyma nélkül, ugye.
Pénteken olyan vacsorát főztünk, amiben a tavaszi zöldségek kapták a főszerepet. Végre!
Volt friss karalábé, fehér és zöldspárga, zsenge sárgarépa, újkrumpli, újhagyma, és medvehagyma is. Tudom, hogy még nincs igazi újkrumpli szezon, de azért kétszer is meg kellett néznem az árát, hogy jól látok-e?! Volt már spanyol eper hegyekben, és bár tudom, hogy nem olyan mint a magyar, de muszáj volt vennem belőle, mert valamilyen csoda folytán olyan erős illata volt, hogy belengte az egész piacot.
A saláta mellé sütöttem ezeket a bucikat. Semmi fakszni, nagyon kevés élesztő, hideg víz, és jó minőségű liszt. Jó is lett.

Hozzávalók 24 darabhoz:
1 kg jó minőségű liszt (én Vitamill lisztet használtam)
1 nagy csokor medvehagyma apróra vágva
7,5 dl hideg víz
5 g szárított élesztő (ez nem egészen egy zacskó)
1 kk cukor
1 púpos ek só

A medvehagyma kivételével mindent a robotgép táljába töltöttem, és kidagasztottam. Csak a végén tettem bele a medvehagymát. Letakartam, és hűvös helyen hagytam a duplájára kelni. Hat óra alatt kelt meg.
Kinyomkodtam belőle a levegőt, és olívaolajos kézzel 24 zsömlét formáztam belőle.
Újra hagytam jól megkelni, ez olyan 1,5-2 óra volt. Meghintettem liszttel, ollóval bevágtam a tetejét, és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam.
Kb. 20 perc alatt sütöttem szép pirosra.

Kategóriák
Egyéb kategória

Egyben sült kecskecomb

Eddig is szerettük a kecskehúst, különösen a gidát. Sokan idegenkednek tőle, pedig semmilyen különleges mellékíze nincs, nincs rossz szaga, nem rágós. Viszont van benne valamilyen kellemes vadság, kicsit olyan mintha bárány is és őz is lenne egyben. Persze erre a fajta húsra is igaz, ami az összes többire, hogy tudni kell kitől vesszük, és nem mindegy az se, hogyan készítjük el.
Nekem most olyan kecskegidához sikerül hozzájutnom, hogy a hentes, akit áthívtam, hogy bontsa szét, azt mondta, hogy ő még hasonlót se látott soha, annyira gyönyörű!
Régebben írtam a kecskehúsról, és akkor kaptam egy nagyon kedves levelet Zsófitól, hogy náluk minden tavasszal vágnak kecskegidákat, majd jelentkezik ha aktuális lesz.
El is jött a nagy nap, tavasz van, a gidák elérték a vágósúlyukat, és megkaptam a mélt, készüljek a kecskére. Sajnos nem tudtunk érte lemenni Szarvasra, de az egyik közlekedési társaság segítségével megérkezett a hús. Gyönyörű volt, friss, mellé csomagolva a belsősége, egy rúd szalámi és egy üveg pálinka 🙂
Vasárnap meg is sütöttem az egyik combot.
Kicsontoztam, bekentem a páccal, feltekertem és faszén parázs felett megsütöttem, majd vékony szeletekre vágva tálaltam. Isteni szaftos, puha lett.
A pác kb 2 kg filézett kecskecombra:
2 ek kömény szárazon megpirítva
3 gerezd fokhagyma lereszelve
6 szem szegfűbors mozsárban megtörve
1 csokor friss rozmaring apróra vágva
1 dl szójaszósz
3 ek méz
Tehettem volna bele chilit is, de az most a gyerekekre való tekintettel elmaradt.

Lassan sütötten, viszonylag távol a parázstól.

Kategóriák
Egyéb kategória

Karalábéleves, turbolya

Sajnos nincs karalábétermesztő ismerősöm, ezért a bolti karalábé levelét nem szívesen vagdosom a levesbe, kitudja mivel permetezték, de ha lenne biokaralábém, akkor bizony megtenném! Nagyon kedvelem a zsenge karalábét a levelével együtt!
Szerencsére már elmúlt az a világ, amikor a karalábé egyet jelentett azzal a lila fajtával, ami már “születése pillanatában” is annyira fás volt, hogy csak az íze kedvéért főzte bele nagyanyám a húslevesbe, de aztán soha senki nem ette meg.
Vajpuha, édes, harsogó karalábékat lehet kapni a piacon, de a zöldséges szerint sajnos holland. Anyu is ültetett, de abból nyárra lesz valami, addig megteszi az import is.
Turbolyával tele van most minden, épp azt néztem, hogy a Madarász utcai gyerekkórház külső virágládáiban is az tanyázik, a kórháznak másra sincs pénze, nem hogy virágokra!
Persze onnan nem szabad leszedni, hiszen egész nap a Váci út benzingőzében áll, de onnan negyed óra sétára a Népszigeten amit többen Szúnyogszigetként ismernek, nyugodtan szedhető. Mindenhol ez szegélyezi az út szélét. Ha valaki nem lenne biztos, hogy valóban turbolyát talált, csak meg kell dörzsölni. Erős, ánizsos illata van.
Én nem szeretem az ánizs ízét, de a turbolya íze enyhe hő hatására is enyhül, megváltozik, és csak valami nagyon finom zöldes fűszeresség marad hátra.

Hozzávalók a leveshez:
4 zsenge karalábé
2 nagymarék turbolya
3 ek vaj
1 kk cukor
2 dl tejszín
1 csokor újhagyma
szerecsendió
só, bors

Az újhagymát felkarikázom a zöldjével együtt, és a vajra dobom a megpucolt, felkockázott karalábéval együtt. Szórok rá egy kiskanálnyi cukrot, és addig pirítom, amíg egy kevés színt kap.
Sózom, borsozom, felöntöm a zöldségalaplével és vízzel, majd felforralom. Ha igazán zsenge volt a karalábé, akkor nem is kell tovább főzni.
Kiszedem a karalábé felét egy kevés lével, és leturmixolom. Szűrőn átengedve öntöm vissza a leveshez. Szerecsendiót reszelek bele és felöntöm a tejszínnel. Elzárom a lángot, és beleszórom a felaprított turbolyát.
Igazi könnyű tavaszi leves! (Férjem megjegyzése a leveshez: nagyon finom, de olyan jó lenne a tetejére egy kevés füstölt sonka 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Boglárka saláta

 


Nem vagyok igazi salátázós típus, étteremben pl. soha nem kérek főételként salátát, pedig jobban tenném, tudom 🙂
Azt sikerült meghonosítanom itthon, hogy a főétel előtt sokszor eszünk valami salátát, és néha vacsorára is, de az hogy ez nekünk nem természetes, abból is látszik, hogy ilyenkor felettébb büszkék vagyunk magunkra.
Tavasz van, és eljött az a pillanat is, amikor már nem csak a téli zöldségeket unom halálosan, de a húst is. Szerencsére ilyenkor bújik ki a földből a salátaboglárka, hogy aztán két hét múlva eltűnjön, és megint ne lássuk egy évig viszont. De az a két hét nálunk a boglárka ünnepe.
Dávid is imádja, mert közösen szedjük a játszótér után, és ha szerencsénk van, találunk kucsmagombát is, meg szedünk több marék illatos turbolyát, aztán ő mindig egy fagyival a kezében jöhet haza.
Tavaly már írtam a salátaboglárkáról, arról, hogy nehéz összetéveszteni bármivel is, de azért érdemes odafigyelni rá, ezt most nem írom le mégegyszer. Jöjjön a recept.
Grillezett kecskesajt mellé, de egy szelet pirítóssal is nagyon finom!
Hozzávalók:
8 nagy marék boglárka levél
pár szál boglárka virág a díszítéshez
1 citrom leve és héja
1 chili
1 ujjnyi gyömbér
1 kis csokor turbolya (Hú, ez a turbolyás sárgarépakrémleves mennyire finom!)
0,5 dl extraszűz olívaolaj
pelyhesített só (pl. Maldon)

A boglárka leveleket lecsipkedem a száráról, alaposan megmosom, és megszárítom. (Salátacentrifuga! 🙂 A citrom héját egy órára a citrom levébe áztatom, majd egy mozsárba szórom a chilivel és a gyömbérrel együtt. Ráöntöm az olajat, és alaposan elnyomkodom a mozsár törőjével, hogy minden íz átkerüljön az olajba.

A turbolyát apróra vágom, és belekeverem az olajba.
Elkeverem a citromlé negyedével, és ráöntöm a salátára. Enyhén megsózom.
A boglárka csak frissen jó, hamar tönkremegy, legjobb elfogyasztása előtt közvetlenül leszedni.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Füstös, tejszínes krumpli

 

Tudom, hogy múlt héten is volt egy krumpli, de szerintem ez megint olyan jól sikerült, hogy muszáj megosztani itt a Fűszeresen is.
Annyira laktató, és kerek az egész, hogy egy jó kis saláta kell csupán hozzá, és a hús el is maradhat. Szabadtűzön minden sokkal jobb, szokás mondani, és ez ilyen ételekre tényleg nagyon igaz!
A kakukkfű teszi illatossá, de igazán finom attól a fél óra állástól lesz, amit a lefedett edényben tölt a krumpli, mielőtt öt újabb percre edényestől visszakerül a parázsra.
Sajnos az összes rozmaringunk kifagyott idén, pedig azzal is nagyon finom lehet. Túlélte viszont a majoránna, és a kakukkfű. Sőt, a kakukkfű már el is kezdett újra burjánzani, tele van friss hajtásokkal, alig várom már, hogy kibontsa lila virágait!

Hozzávalók:
1,5 kg jóféle krumpli
2,5 dl tejszín (nem főző, hanem habtejszín!)
2 ek vaj
1 marék friss kakukkfű
frissen reszelt szerecsendió
frissen, durvára őrölt bors
nagyszemű tengeri só

A krumplikat héjában megfőztem, majd hosszában félbevágtam. Vágott felükkel lefelé tettem a parázs fölé. Hagytam, hogy szép barnára süljenek, az se baj, he némelyik megpörkölődik kicsit, jó lesz az íze. Megforgattam őket, hogy az aljuk is teljesen átforrósodjon. Kellemesen megfüstölődik ennyi idő alatt.
Egy fém tálba szedtem, sóztam, borsoztam, megszórtam a kakukkfűvel és a szerecsendióval, majd elkevertem a vajjal. Rálocsoltam a tejszínt és letakartam.
Fél órát pihent így, közben háromszor átkevertem. Szinte az összes tejszínt beissza.
Fél óra után az edénnyel együtt betettem a parázsba öt percre.
Egy nagy adag boglárka salátát ettünk hozzá.
Szuper boglárkasaláta receptet hozok délután!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Báránycomb

Van aki olyan bátor, hogy csonttal együtt megsüti a báránycombot, én egyszer próbálkoztam ezzel, és nem voltam elájulva a végeredménytől, azóta mindig kicsontoztatom a hentessel.
Egy finom báránycomb 1,5-2 kg összesen. A vastagabb inakat, szívós hártyákat mindig leszedem róla.
Csontozás után általában valamivel megfűszerezem. Nem napokig pácolom, de szórok rá borsot, fokhagymát, rozmaringot mindenképp, esetleg petrezselymet.
Ez most épp egy “arabos” combnak indult, úgyhogy fokhagymát, római köményt, koriander magot és citromot adtam neki, majd feltekertem, legalábbis megpróbáltam hengeres formára alakítani, majd megkötöztem.
Betoltam a 200 fokos sütőbe, majd 10 perc után mérsékeltem a hőt 150 fokra. Egy óra múlva szúrtam bele a maghőmérőt. Állítólag a bárány akkor van teljesen elkészítve, megsütve, ha 79 fokot mutat a maghőmérő. Tapasztalataim szerint akkor már erősen túlsütöttem.
Ezért 70 fokon mindig elzáróm a sütőt, és megpróbálom minél kevésbé lehűteni a húst, de hagyni egy órát pihenni. Én szeretem szép vékonyra szeletelni a bárányt, de ez ízlés kérdése.
Apropó, maghőmérő: nekem egy nagyon olcsó párezer forintos tűm van, mivel ritkán sütök egyben igazán jó húsokat, ez igazán megteszi. A húshőmérő nem úri huncutság, hanem tényleg hasznos, és a tökéletes eredmény érdekében nélkülözhetetlen eszköz. Gondolkozom egy komolyabb szerszám beszerzésén, de a 200 dolláros ára még erősen visszatart… 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Kandírozott ibolya


Cukrozott ibolyának is hívják. Nem bonyolult dolog, de nekem három ibolyaszezonba telt, mire megtanultam tökéletesen elkészíteni.
Az első recept amit olvastam róla, az keményre vert tojásfehérjét ajánlott. Kipróbáltam, belemártottam a virágot, majd jött a porcukor, és nem meglepő módon csomós maradt rajta. Csúnya volt, elnehezítette a szirmokat.
Aztán következett a nagyon enyhén, szinte csak elkevert tojásfehérje. Ez a módszer már közel áll a tökéleteshez, de még mindig túl sok cukor maradt a szirmokon, amitől vastag lett, és túl fehér.
A mostani módszerrel csak egészen vékony réteg cukor ragad rá, gyönyörűen átlátszik az ibolya színe, és pillanatok alatt megszárad.

Szárával szedem az ibolyát, mert szükség lesz rá.
Villával kicsit fellazítom a tojás fehérjét, de igyekszem minél kevésbé habosítani.
A tojás fehérjébe mártom az ibolyát, majd a száránál fogva rögtön le is rázom róla a felesleget (szinte az összeeset). Azonnal porcukorba forgatom, és egy sütőpapírra teszem.
Szellős, napsütötte helyen, ebben az időben, amikor nincs túl meleg, három óra alatt megszárad.
Letépem a szárát, és egy napra még hagyom szellőzni, majd dobozolom.
Ha túl meleg lenne, akkor inkább érdemes árnyékban szárítani.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sült krumplisaláta


Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a mai post címe, Steak nap, vagy sült krumplisaláta? A steak-ről nincs igazán mit írni, fantasztikus volt, de ez az alapanyag tökéletességének és leginkább minden hentesek királyának, Józsinak köszönhető.
A férjemnek volt a születésnapja. Ebből a szempontból igazán kiszámítható a lelkem: steaket akar. Nagyot, puhát, szaftosat, füstöset. Főleg azután, hogy Toma blogját nézegette lelkesen…
Nem tudom mi lenne az, amit elcserélne a március végi steaksütésre, de ezzel a programmal egyik étterem vagy utazás se tud versenyezni.
Tehát Józsitól vettem két szép szelet húst, egy nőies darabot, és egy férfiasat, a kettő együtt nyolcvan deka volt, Gábor nem panaszkodott az adagra 🙂 Sütés előtt bekentük egy kevés kacsazsírral (az volt), tekertünk rá borsot, és megsütöttük. Aztán a tányéron enyhén sóztuk, ennyi az egész. Nem mondom, hogy nem enném meg reggelire!
A krumpli már nagyobb munka volt, persze nem sokkal. Szerencsére nagyon jól sikerült átteleltetnünk Csite Norbi krumpliját, így adta magát, hogy egy ilyen húshoz nem holmi bolti burgonyával rukkolok elő. Újkrumpliból is nagyon jó lehet, alig várom, hogy kipróbáljam. Azt persze nem fogom előfőzni.

Itthon félig előfőztem a krumplit héjában, és magunkkal vittük. A tűzrakó helyen a rácsra raktam a burgonyákat, és készre sütöttem. Így nem égett meg sehol, viszonylag hamar elkészült, és finom füstös ízű lett. Leszedtem a grillről, és ujjnyi vastag szeletekre vágtam, majd leöntöttem a következő “mártással” még forrón:

1 csokor friss orosz tárkony (nemrég hallottam róla először, de kiderült, hogy a barátnőm termeszti, enyhébb az íze a sima tárkonyénál)
1 csokor rozmaring
1 csokor petrezselyem
0,5 dl frissen facsart citromlé
1 dl extraszűz olívaolaj
2 ek virágméz
2 ek salotta hagyma
2 ek dijoni mustár
frissen őrölt bors
tengeri só

A tárkony, rozmaring, és a petrezselyem leveleit leszedegettem, és nagyon apróra vágtam. A hagymát felszeleteltem, majd minden hozzávalót egy zárható edénybe tettem, és alaposan összeráztam, végül ráöntöttem a forró krumplira.

Természetesen bontottunk pezsgőt, időközben befutottak a barátaink is, akik a desszertről gondoskodtak volna, de Dávid kivételével sajnos más egyszerűen nem tudott enni belőle 🙂
Gyönyörű napunk volt, igaz még kevés helyen venni észre, hogy ébredezik a természet, de jó volt nézni, hogy mindenki mosolygós arccal sétálgat és hallgatja a madarakat, akiket már nem lehet átverni egy kis borúval,ők már tudják, hogy tényleg itt a tavasz!

Kategóriák
Egyéb kategória

Zsenge sült retek


Tavasz van, tavasz van, tavasz van! 🙂
Még sajnos várni kell a valódi tavaszi zöldségekre, de engem már nem érdekel, ha fóliás az újhagyma és a hónapos retek. Harsogóak amikor beléjük harapok, roppannak, zsengék, és azért már van ízük.
Sült retek salátát étteremben ettem először köretként, és nekem annyira ízlett, hogy alig vártam, hogy friss zöldségekhez jutva én magam is elkészíthessem.
Nem köretként ettem, hanem ma reggel reggelire, egy szelet rozskenyérrel, miközben besütött a nap az ablakon. Annyira jó érzés!
Barátnőm szerint két hét múlva már tud bio retket hozni nekem, alig várom, akkor elkészítenm a tavalyi reteklevél pesztót is, az is bejött retekből az egész családnak!

Hozzávalók a sült retekhez:
2 csomó apró hónapos retek
2 csomó újhagyma
0,5 citrom leve
0,5 citrom reszelt héja
3 ek olívaolaj
1 ek vaj
2 ek apróra vágott mogyoró
frissen őrölt bors
nagy szemű tengeri só

A retket és az újhagymát alaposan megmostam. A mogyorónyi nagyságú retkeket egészben hagytam, a többit félbe vágtam. Fontos, hogy tényleg csak apró retkek jók sütni.
Az újhagymát 5-6 cm hosszú darabokra vágtam, az egészen puha zöld szárát dobtam csak el.
Forró serpenyőbe öntöttem az olajat és a vajat, majd rászórtam a zöldségeket és a citrom reszelt héját. Két percig pirítottam, majd elzártam alatta a lángot. Megszórtam mogyoróval, rányomtam a citromlevet, sóztam borsoztam, és már ettem is. Na jó, előbb lefotóztam 🙂
További szép, napsütéses, madárcsicsergős tavaszi napot! Halljátok ahogy rügyet bontanak a fák?