
Cékla azért került bele, mert sok van belőle, ennyi az egész.
Tegnapelőtt kaptam egy kedves levelet az unokabátyám régi barátnőjétől, akit húsz éve nem láttam, és időközben vidékre költözött, nyáron nomád körülmények között él, és kecskéket is tartanak, aminek a tejéből kecskesajtot készítenek, és éppen sok céklájuk van.
Nekem pedig mindig van a hűtőmben kecskesajt.
Úgyhogy nem egyszerű juhtúrós galuska készült, hanem attól egy picit komolyabb.
Mivel a céklában nincs keményítő, sokkal több lisztet vett fel a tészta mint rendesen, így annyira kemény lett, hogy a nokedliszaggatón csak nagyon nehezen tudtam volna átnyomni, így kiskanállal szaggattam a forró vízbe. Talán a nagyobb méret miatt, vagy azért mert nagyon figyeltem, hogy rögtön kikapjam ha elkészült, sikerült tökéletes állagúra főznöm.
Hozzávalók:
2 szem közepes krumpli
2 szál hosszúkás cékla
1 tojás
liszt (nokedlitésztánál keményebb tésztát kell kapni)
só, bors
A a krumplit és a céklát lereszeltem, elkevertem sóval, borssal, tojással és liszttel. Sós, forró vízben főztem ki. Főzés előtt egy galuskával próbafőzést csináltam, mert az első szem szétfőtt, ugyanis nem volt benne elég liszt.
A rozmaringot és kakukkfüvet fpicit megfutattam vajban, és arra szedtem a galuskákat.
A mártás tejszín, kecskesajt és zöldfűszerek keveréke.
Persze lehet ugyanúgy füstölt szalonnás zsírba szedni, mint a sztrapacskát szokás.
