Címke: vega

Kategóriák
Egyéb kategória

Cukkini carpaccio

Hétfőn volt a hetedik házassági évfordulónk. Mi csak évfordulónak hívjuk, mert igazából a kilencedik, ugyanis 2000-ben pont ezen a napon kezdtünk el járni egymással. (Így 35 évesen annyira vicces szó az, hogy járni valakivel, de jobbat nem tudok rá 🙂 Hét év nagy idő, komolyan csodálkozom néha, amikor belegondolok. Állitólag ilyenkor szoktak elválni, de most olvastam, hogy inkább az első év veszélyes. Na, azon mi már régen túl vagyunk, elég hamar összeköltöztünk a kis téliesített faházba Diósdligetre. Jó kis évek voltak azok!
Hétfőre grillezést terveztünk, mert itthon volt Dávid, de aztán csak sima vacsora lett belőle.
Bárányt sütöttem és többek között ez a cukkini volt a köret.
Kaptam egy rózsaszín, kicsit borillatú balzsamecetet, most teljesen szerelemes vagyok az ízébe, locsolom mindenhová, ha kell, ha nem, úgyhogy édességet enni most senki ne jöjjön hozzánk! Persze majd ezen is túl leszek, gondolom mindenkinél van valami olyan, amire egy ideig rettenetesen rákattan, aztán vagy soha többet nem használja, vagy visszakerül a normális mennyiségű használatba.
A carpaccio szerintem különösen finom cukkiniből, mert ez a zöldség elég szivacsos textúrájú ahhoz, hogy jól megszívja magát az öntettel, így valóban bepácolódik.
Hozzávalók két személyre:
1 cukkini (bármilyen színű lehet) kb. 20 cm
1 nagy kovászos uborka
2 ek olíva olaj
1 ek balzsamecet (nekem rosso, de szerintem bármilyen ecet megteszi))
1 gerezd fokhagyma
só, bors
A cukkinit uborkagyalun legyalultam. A kovászos uborkát egészen apró kockákra vágtam.
A fokhagymát összetörtem egy mozsárban a sóval, majd felöntöttem olajjal, ecettel, és borsoztam. Belekevertem az uborkát, és hagytam pár percig állni.
Utána az uborkát kiszedtem, és jól lecsepegtettem.
A visszamaradt páclével bekentem a tányérra rendezett cukkinit, majd körbe rátettem az uborkát. Fél órára a hűtőbe tettem, tálalás előtt újra borsoztam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Saláta-zöldborsó krémleves

Eredetileg a Díványon volt olvasható ez a recept, de tegnap este, amikor hazaértünk Himodról, ahol egy nagyon jó kis hétvégét töltöttünk, csak ehhez a gyors, és finom leveshez volt kedvem. (Részeletek holnap, ma készülődök az esti ünneplésre, ugyanis ma van a hetedik házassági évfordulónk. Ez azt jelenti, hogy pont kilenc éve kezdtünk el járni egymással. Hihetetlen. Ma egyébként csak valami gyors grillezést csapunk, felavatva a legújabb grillünket, mert Dávid is jön velünk, de a napokban elmegyünk valahová vacsorázni nélküle is.) A leves jósága, hogy főzés nélkül készül, már ha más is hajlandó konzerv zöldborsót használni, mint én. Ha nem, akkor a főzést nem lehet megúszni. Egy a fontos, csak a zsenge, valóban édes zöldborsó jó a leveshez. Mondjuk nem tudom a kemény, túlérett borsót mire is lehet jószívvel használni, de mindegy is.
Hozzávalók:
1 nagy zöldborsó konzerv 1 nagy szemű fehérbab konzerv
1 marék rukola
0,5 fejes saláta
1 szál kígyó uborka
1 dl olívaolaj
0,5 l víz
2 dl tejszín
1 dl fehérbor
0,5 l joghurt
só, bors
pár levélke tárkony
1 citrom leve
A rukolát, és a vékony csíkokra vágott fejes salátát meglocsom az olívaolajjal, sózom, borsozom, és egy műanyag edénybe téve folpackkal lefedve megmirózom három percig a legnagyobb teljesítményen, amíg a saláta teljesen összeesik.
A fehérbab kivételével minden hozzávalót beleteszek a turmixba, és krémesre turmixolom. Tálalás előtt teszem a babot a tányérba, és arra kanalazom a leszűrt levest.

Kategóriák
Egyéb kategória

Jéghideg leves: borscs-gazpacho

Mi más is készülhetne 36 fokban?
Sajnos teljesen nem lehet megúszni a tüzet ennél a levesnél, de én a lépcsőházban üzemeltem be a Remoskát, majd bezártam az ajtót. Harminc perc múlva enyhe céklaszag terjengett odakint, és egy picivel melegebb volt, a lakásban viszont sikerült megőrizni a viszonylag hűvöset.
Nem érdekelnek a szomszédok! Igaz, a másodikon lakunk egy kétemeletesben, és csak hatan a lépcsőházban, szóval nem arról van szó, hogy több száz ember kerülgeti az izzó edénykémet szitkozódva.
Ha nem lenne remoskám, viszont lenne kertem, akkor a céklát pucolva alufóliába csomagoltam volna, és parázson megsütöttem volna, úgy talán még különlegesebb, füstösebb íze lett volna a levesnek.
Nem tudom minek kéne hívni ezt a levest, cékla gazpacho-nak, vagy uborkás borscs-nak?
Az igazság valahol a kettő között van.
Hozzávalók:
1 kg cékla
2 szál kígyóuborka
1 fej hagyma
1 szelet rozskenyér
fehérbor ecet
olívaolaj
só, bors
rozmaring
10 dkg mandula (esetleg dió)
jégkockák
A céklát apró kockákra vágtam, meglocsoltam olívaolajjal és ecettel, sóztam, borsoztam, és megsütöttem. (Persze amikor nincs ennyire meleg, akkor ezt lehet sütőben, vagy serpenyőben is, nem kötelező a lépcsőházban 🙂
Az uborkát és a hagymát is apró kockákra vágtam. A kenyérnek levágtam a héját. A hagyma felét félreraktam, majd minden hozzávalót betettem a turmixba a jéggel együtt, és pépesítettem. A maradék hagymakockákat tálalásnál szórtam a tányérba.
Nekem még kellett egy pici ecet a végén, és illett volna hozzá egy kevés kapor is.
Mi tejföllel ettük, de a vendégek szerint az letompította a karakteres ízt, ezért ők nem tettek bele.

Kategóriák
Egyéb kategória

Pácoljuk a répát! (Cimesz)

Ebben a hőségben csak olyan ételeket vagyok hajlandó elkészíteni, ami szabadtűzön fő, vagy ki tudom tenni remoskában a lépcsőházba, fűtse azt, esetleg olyan fogás, amit nem kell főzni.
Ilyen a pácolt sárgarépa, egy szelet csípős sajttal, barna kenyérrel.
Ezt a kivűl lila, belül sárga répát a saját kiskertemben nevelgettem, hála Vicának, aki beszerezte a magokat. Ízre sima sárgarépa, jobban mondva nem is sima, mert olyan, amit régen ettünk, édes, erős répa íze van.
Húslevesben szokatlan lenne a lila színe miatt, egyszerűen adja magát, hogy saláta készüljön belőle.
Izraelben ettem először pácolt sárgarépát, ami tulajdonképpen egy cimesz.
Érdemes legalább egy napig hagyni a pácban, de ha két napig tudjuk jegelni, akkor lesz az igazi.
Hozzávalók:
50 dkg sárgarépa
8 ek olívaolaj
1 narancs leve
4 ek méz
4 közepes chili (méretre és csípősségre is közepes)
15 levélke bazsalikom
só, bors
A répát uborkagyalun legyalultam, a chilit apró karikákra vágtam, a bazsalikomot felcsíkoztam. Összekevertem minden hozzávalót, légmenetesen lezártam, és a hűtőbe tettem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Én erre adnék csillagot ;-)


Annyi a gomba az erdőben, hogy szinte ők rohannak az ember után, és akkor is beleugranak a kosarába ha az történetesen egy edényekkel teli piknikkosár. De ha nem férnek a kosarába, akkor addig ügyeskednek, amig valahogy a zsebébe nem fékőzhetnek 🙂
Aki nem gombázik, az is vásárolhat a piacon mindenféle tinórúkat, vargányát, meg szinte mindent, ami nyáron megterem.
Velünk az esett meg, hogy kikászálódtunk a kocsiból, felállítottuk a bográcsállványt, és akkor látom, hogy piroslik a környék. Minden tele volt piros tinórúval.
Este ez volt a vacsoránk.
Komolyan csillaggal díjaznám, nem magam, hanem az Istent/természetet (mindenki válasszon), ami ennyire csodálatos dolgokat alkotott, mint a tinórú félék!
Szerencsére nőtt pár méterrel arrébb kaukkfű is, itthon volt jóféle fokhagyma és pár csepp olívaolaj, meg egy kanál sárga vaj, pirítottam hozzá házi fehérkenyeret, tekertem rá egy pici borsot, megsóztam, és kész is. (Ha valami ennyire különlegeset készítek, akkor mindig jóféle sót szórok rá, mint a Maldon só, ami a kis kristályaival kiemeli az étel ízét.)
Ünnep volt a vacsora!

Gombafotó innen.

Kategóriák
Egyéb kategória

Vargányás gerslirizottó

Ételfotó nincs, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon mással voltam elfoglalva főzés közben, utána pedig (éjjel 11 körül lett kész), már nagyon láttam a házigazdámék arcán, hogy azt kívánja, bárcsak varázsütésre köddé válnánk, vagy valami sokkal rosszabbat, de nem mondta.
Egy kicsit olyan lesz a recept eleje, mint egy Oscar átadó:
Köszönöm Vissy Lászlónak, és Dávid Andrásnak, hogy bejárták fél Tokaj-Hegyalját, hogy vargányát főzhessek este! És köszönöm Attilának, hogy tüzet rakott a sparheltbe, Hajninak, hogy hagymát pucolt, édesanyámnak, hogy megszült, és édesapámnak, hogy Erdőbényén született 😉
Soha nem tudunk közös nevezőre jutni a férjemmel abban, hogy a gersli rizottóban a gerslinek milyen állagúnak kell lennie. Én szeretem, ha azok a szemek egyben vannak, ő pedig inkább azt szereti, ha teljesen szét vannak főve, mint a gersli levesben.
Most az én változatom győzött, mert megkóstoltattam Puma barátunkkal is, és neki is hasonló az ízlése.
Hozzávalók:
50 dkg gersli
50 dkg vargánya
2 fej kicsi hagyma
10 dkg vaj
0,5 liter zöldség alaplé
1 dl száraz vermut
só, bors
1 kk zöldbors
2 gerezd fokhagyma
sok zöldfűszer ízlés szerint
A hagymát apró kockákra vágtam, és a vajon megpároltam. Rádobtam a gerslit, és pár percig kevergettem, majd felöntöttem a forró zöldséglével. Lefedtem, sóztam, borsoztam, és folyamatosan pótolva rajta a folyadékot húsz percig főztem. Húsz perc után reszeltem bele a fokhagymát és a szerecsendiót. Beleszórtam a zöldfűszerek felét: helyben szedett kakukkfüvet, lilabazsalikomot, és majoránnát, zöldborsot.
Állandó kevergetés mellett teljesen puhára pároltam (szerintem) :-), ekkor tettem csak bele a vargányát.
A végén öntöttem hozzá a vermutot, és a maradék zöldfűszert. Hagytam még kicsit rotyogni, és lehúztam a tűzről. A tetejére locsoltunk egy kevés olívaolajat. Van aki tesz bele tejszínt, de szerintem csak nagyon letompítja az ízeket.
Sajnos sajtunk nem volt, ezért az lemaradt a tetejéről. Lehet, hogy nem is parmezán, hanem egy csipetnyi valódi roquefort illett volna a tetejére.

Kategóriák
Egyéb kategória

Köztéri fűszerkertek Budapesten

Azt gondoltam, hogy a sárga cukkínimnek ugyan olyan íze lesz, mint a zöldnek. De tévedtem!
Más, sőt még azt is megkockáztatom, hogy jobb ízű.
A magjai így bébicukkíniként is nagyobbak, mint a hagyományosé, de annyira puhák, hogy nevezhetném “textura javítónak” is, mert van tőle valami harapható a sült cukkini karikákban.
A lila bazsalikom nem újdonság a konyhámban, de szépen mutat a sárgával 🙂
Viccet félre téve, pár éve örömmel fedeztem fel, hogy a Budapesti Kertészeti Vállalat fűszerkertet telepít a város néhány részére. Megenni nem tanácsolom ezeket a fűszereket, hiszen egész nap a benzingőzben állnak, és az arra járó kutyák is “kedvelik”, de nagyon jó érzés zöld, lila, és görög bazsalikom között sétálni, sőt, rozmaringot és curry növényt is láttam már.
(Érdemes a Várban, a Szabadság téren, és a Gyöngyösi sétányon is nyitott orral járni!)
Chilis, bazsalikomos cukkini hozzávalók:
4 kisebb cukkini (lehet zöld is)
20 dkg apró krumpli
1 chili
2 ek vaj
2 dl tejszín
1 kk chili paszta
só, bors
balzsam ecet ízlés szerint
1 ek méz
10 bazsalikom levél
5 gerezd fokhagyma
A cukkinit felkarikáztam, a krumplikat félbe vágtam. Sóztam, borsoztam és fedő alatt megpároltam a vajon. Rádobtam a fokhagymát, és a csíkokra vágott bazsalikomot is. A tejszínt elkevertem a chilipasztával, mézzel, ecettel, majd nyakon öntöttem vele a zöldségeket.
Tálalásnál megszórtam frissen felaprított chilivel.
15 perc alatt elkészült, nagyon finom, laktató ebéd.

Kategóriák
Egyéb kategória

Padlizsán a kedvünkre

Feltaláltam a spanyolviaszt!
És most nagyon örülök neki!
Fogalmam sincs, hogy nem jutott eddig eszembe, és most miért villant be, de végre megtaláltam a kirándulás alkalmával süthető legfinomabb padlizsán receptjét. Próbáltam én már mindenhogy, de sehogy nem volt az igazi. Ha karikákra vágtam, akkor valahogy kiszáradt, bárhogy is kenegettem sütés közben. Ha egyben sütöttem, akkor teljesen padlizsánkrémmé változott (naná, hiszen az is így készül) mire elkészült.
Na de most! Most félbe vágtam, és a feleket hosszában és keresztben bemetszettem a héjáig. Kicsit széthúztam a kezemmel, hogy a fűszeres olajat mindenhová be tudjam kenni, és így tettem a padlizsánokat a parázs fölé a rácsra.
Öt percig sütöttem alulról, majd öt percre megfordítottam, hogy a teteje is kapjon egy kis füstöt és színt. Aztán visszafordítottam, és készre sütöttem. Akkor jó, ha a bevágásoknál már bugyborékol a padlizsán leve, és az olaj, illetve ha már érezhetően mindenhol puha. Szerintem összesen 15-20 percet lehetett a rácson.
Csodálatosan krémes, kicsit füstös, nagyon pikáns lett.
A kenő olajhoz:
2 rész olívaolaj
1 rész balzsamecet
1 rész méz
só, bors
helyben szedett kakukkfű 🙂
csipet chili
rozmaring
Sütöttem már mézes padlizsánt sütőben, de az egész más.

Kategóriák
Egyéb kategória

Fügés chili az új kedvenc

Egy tortát szerettem volna ma feltenni ide a blogra, de a torta nem akarja. Remélem megembereli magát, és holnap sikerül!
Addig is egy kis “fingerfood”.
Azzal szerintem mindenki egyetért, hogy a legjobb falatok gyakran a véletlen művei. Ilyen ez a fügével és dióval töltött chili is. Tegnap este felszaladtak a barátaink két üveg bor, egy kiló langyos kenyér, egy bögrényi illatos libazsír, és egy csokor rózsa kíséretében.
Nem volt itthon annyi étel, hogy mindnyájan ugyanazt tudtuk volna enni, és legnagyobb döbbenetemre se lilahagymát, se újhagymát nem találtam a hűtőben a zsír mellé.
Egy hete várta viszont a chili, hogy történjen vele valami. Amikor betettem a kosárba, még gyönyörű, friss zöld szára volt, ez azóta kicsit tönkrement, de maga a paprika még mindig frissen roppanós maradt.
Dió mindig akad, általában füge is, de ha az nem, akkor lett volna mazsola. Gyorsan összecsapkodtam a késes robotgéppel ugyanannyi diót, mint fügét, tettem hozzá egy kanál sajtkrémet, hogy valami összefogja, de lehetett volna bármi más is helyette. Ezt a masszát töltöttem a chilikbe.
Libazsíros kenyér mellé isteni!
(Az más kérdés, hogy a bor akár sör is lehetett volna, mert lezsibbadt az összes ízlelőbimbónk, de mindegy!)
Új kedvenc született.

Kategóriák
Egyéb kategória

Spenóttal töltött paradicsom

Szeretem, amikor friss spenóttal van tele a piac, csak valaki elárulhatná, hogyan kell gyorsan lemosni az összes homokot a levelekről! Lehet, hogy csak én vagyok extra ügyetlen, de ennek az ételnek a legtöbb idővel járó része pont a mosás volt.
Hiába áztatom sok vízben, majd kevergetem, utána folyóvízben öblítem, a homok csak ragaszkodik a spenóthoz, és olyan érzésem van, hogy egy kilónyi zöld levél letisztításához egy afrikai ország éves vízkészletét használom fel. Ez pedig zavar!
Viszont a végeredmény kárpótol mindenért.
Hozzávalók:
0,5 kg spenót
10 dkg roquefort, vagy valamilyen más, erős kéksajt
10 dkg feta
4 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
só, bors
1 tojás
10 paradicsom
A megtisztított spenótot nem szárítom meg, hanem a vajra dobom még nedvesen. Pár perc alatt összeesik, ekkor rámorzsolom a sajtokat, és belenyomom a fokhagymát is. Mikor a sajt elolvadt borsozom, és elzárom alatta a lángot. Még forrón belekeverem a tojást.
A paradicsomok tetejét levágom, belsejét kikaparom, picit megsózom, és megtöltöm a spenóttal.
Előmelegített sütőbe tolom 3-4 percre, hogy a paradicsom átmelegedjen, de még ne repedjen szét.
Spenóttal még:
Spenótos gnocchi
Spenótos, gerslis pite
Spenót kisasszony módra