Kategóriák
Egyéb kategória

Gyökereim a konyhába vezetnek, VKF X. (Gerslis töltött káposzta)

Nagyapám, nagybáttyámmal főzés közben.
Erdőbénye
Kicsit nehéz helyzetben vagyok a mostani, Lila Füge által kiírt VKF fordulóval, hiszen erről a témáról már többször írtam ennek a bloganak az oldalain. Persze nem mindent, hiszen a szüleimről még nem sok szót ejtettem, de a nagyszüleimet már kitárgyaltam.
Anyai nagyanyám vadas marháját már megfőztem, apai nagyanyám jó pár receptjét szintén, kivéve a húslevesét, amire sajnos csak emlékezni tudok. Annál jobb, szebb, és illatosabb húslevest senki nem tud főzni, ebben biztos vagyok. Több titka is lehetett, én már a kertben nevelt baromfinál elakadok. Mama maga vágta a csirkét, aztán leforrázta, majd megpucolta. Talán manapság már kevesen ismerik a leforrázott csirke szagát, de el kell mondanom, hogy rettenetes. Utáltam gyerekkoromban az udvaron nézni, ahogy a vájlingból gőzölög a csirke, majd nagyanyán gyorsan megfosztja a tollától. Egy valami vígasztalt csak, hogy olyankor mindig almás pite sült a konyhában, aminek fantasztikus illata hamar feledtette az ázó csirke szagát. Hatalmas fazékban főtt mindig a húsleves, jól bezöldségelve, egy egész töltött tyúkkal együtt. Egyszer meg is jegyeztem mamának, hogy pesten nem ám ilyen csúnya sárga csirkét árulnak a csarnokban, mint ez, hanem szép fehéret 🙂
A tölteléket a csirkébe nagyon ügyesen tömködte nagyanyám úgy, hogy a bőre alatt mindenhol volt töltelék, mégse szakadt ki a bőr sehol. Ehhez a hagymát előbb szó szerint megpirította, szinte már oda is kapatta, és utána keverte össze a kenyérrel, a májjal, tojással, és zöldségekkel. Aztán a tyúkot összevarrta, és egészben főzete a levesbe. Persze mindig házi cérnametéltkéje volt hozzá. Most is a fülemben van az a hang, amikor az egymásra rakott tésztadarabokra rányomta a kést, és levágott egy sor metéltkét. Nagyon gyorsan dolgozott, majd egy lepedőre szórta a tésztát, amit bevitt, és rátett az ágyra. Napjában többször megforgatta a száradó metéltkéket, amíg teljesen ki nem száradtak. Náluk a családi hovatartozást tanultam meg, szüleimtől a főzést.

Édesapám az egyik báttyával, bor mindig volt az asztalon Hegyalján.

Főzni anyutól tanultam, persze minden kötelezettség nélkül. Imádtam a konyhában sertepertélni, és édesanyám nem zavart el a tűzhely mellől. Ő mondta mindig, hogy ha gulyáslevest tudok főzni, akkor mindnet tudok. És ezzel nagyjából egyet is értek. No, nem a gulyással kezdtem, hanem a pudinggal, majd a kókuszgolyó következett, aztán melegszendvics löncshúsból (jól befűszerezve, hogy ne lehessen érezni a löncshús ízét), utána Bolognai spagetti (ez már az olasz nagynéném hatása), aztán paprikás krumpli, végül a gulyás maga. Édesanyám nagyon jól főz, de ő inkább a hagyományos ételek mestere. Nála jobb toroskáposztát, töltött karalábét, és rakott kelt senki nem csinál a világon. (Nem éppen a tipikus zsidó konyha receptjei)
Édesapám is nagyon jól főz, de ő inkább a különlegességeket szereti elkészíteni, alkalmanként, ha éppen olyan napra ébredt. Ő igazi receptolvasgató, régebben ő vásárolta a Magyar Konyhát, és most is vesz néha egy-egy szakácskönyvet, vagy újságot. Ha valami megtetszik neki, akkor megfőzi. Persze az igazi férfiételeket mindig felügyeli, mint a pacal, a birkapörkölt, stb.Van egy mondása, miszerint édesanyám azért főz jól, mert ő betanította. Ez persze nem igaz, de szereti társaságban előadni, vagy a másik mondását, amit akkorra tartogat, miután anyu főztjét megdicsérték: az én instrukcióim szerint készült! 🙂
Egy ilyen családban nehéz lett volna nem megtanulni főzni, vagy nem válni rajongójává a gasztronómiának.
Mégis tudatosan főzni, keresni a különleges recepteket, sokat olvasni ebben a témában Stahl Judit hatására kezdtem. Élénken él bennem az a pillanat, amikor egyszer munka után, hazafelé menet a kocsiban hallottam vele egy riportot, ahol arról beszélt, hogy micsoda hülye szöveg az, hogy a mai modern nő nem fér meg a tűzhely mellett egy-egy vacsora főzés idejére. (Ez még akkoriban volt, amikor a Nők Lapjában jelentek meg hetente az írásai.) Akkor megdobbant a szívem! Igen, én is így gondolom! Furcsa érzés volt, mintha az én gondolataimat hallottam volna vissza. Bár a baráti körünkben én főztem egyedül rendszeresen, de sejtettem, hogy a többiek tévednek, mikor furcsának gondolnak. Hiszen főzni igenis jó!
Aztán miután az összes ismerősöm agyára mentem a fotóimmal, ami az aktuális ebédet ábrázolta, elkezdtem a Fűszer és Lélek blogot. De ez már egy másik történet…
Ez a recept erdőbényei nagyanyám töltött káposztája. Szigorúan nem kóser. Ettem egyszer egy kóser töltött káposztát, úgyhogy mindenkit lebeszélek az ilyesmiről! Tejföl nélkül nem érdemes, még csak próbálkozni se! Anyai családom mindig savanyú káposztából főzi a töltött kápit, sok füstölt hússal, de a Zemplénben édes káposztából készül. Én ezt szeretem jobban, még akkor is, ha édesanyám minden télen savanyít egy nagy hordó káposztát, és az isteni finom.


Töltött káposzta gerslivel
Hozzávalók:
1 fej káposzta
½ Kg darált hús
1 bögre gersli
2 fej vöröshagyma
Só, bors
Csombor
Pirospaprika
2 ek paradicsompüré
Majoránna
Babérlevél

Kömény
A káposztafejet egyben megfőztem, majd leveleire szedtem. A vastagabb középső ereket levágtam, a káposzta középső részét apróra vágtam. A gerslit egy pár perc alatt előfőztem. A húst összekevertem a megdinsztelt hagymával, és a gerslivel. Sóval, borssal, csomborral fűszerezem, és a káposztalevelekbe töltöm. Egy lábosban szorosan egymás mellé fektetem őket, rászóróm az aprított leveleket, felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Sózom, borsozom, beledobom a fűszereket is. Ha a hús zsíros, akkor nem öntök rá olajat, ha sovány, akkor egy kevés olaj mehet a tetejére, és egy pici pirospaprika. Mikor megfőtt hozzákeverem a paradicsomot is. Sok-sok tejföllel a tetején, vastaghéjú friss kenyérrel tálalom.

Egy fontos dolgot megjegyeznék: sokan mondják, hogy ők már soha nem tudnak “olyan” almáspitét, stb-t sütni, mint nagyanyjuk. Lehet, hogy az jobban ízlett, mert azt, az a drága kéz készítette, de azért a recepteket érdemes időben elkérni, mielőtt még késő lenne. A legnagyobb boldogság egy nagymamának, a jegyzetfüzettel érkező unoka!

Kategóriák
Egyéb kategória

Jeruzsálemi túrótora

Nagyon megijedtem tegnap mikor az újságosnál legalább 20 féle karácsonyi receptmagazint pillantottam meg. Hol van még karácsony, és már készülni kell a vacsorával? Akkor én nagyon elmaradtam a Chanukkai előkészületekkel, ugyanis idén december elejére esik.
Úgyhogy addig jöjjön hetente egy-egy recept, nehogy valaki csak fánkot tudjon sütni a vendégeknek! Persze lesz fánk is, mert hallottam egy nagyon különleges receptet, és nem tarthatom meg magamnak. Az ünnepről, és annak gasztronómiai szokásairól majd később írnék, de a lényeg, hogy ilyenkor sok olajban sült étel, illetve, tejterméket, sajtot eszünk.
Ez a Jeruzsálemi Túrótorta méltó versenytársa a New Yorkinak, eddig még mindenki imádta.
Hozzávalók a „tésztához”:
1 bögre kuszkusz
2 tojás
5 dkg vaj
1 ek méz
1 csipet só
Forró víz
A kuszkuszt leöntöttem a forró vízzel, sóztam, hozzákevertem a mézet, és a vajat, majd 20 percig lefedve pihentettem. Mikor megpuhult, hozzákevertem a tojásokat.
Hozzávalók a túrókrémhez:
50 dkg tehéntúró áttörve
1 doboz Philadelphia sajtkrém
2 tojás
1 nagy narancs héja
3 ek méz
A krémet összekevertem, majd egy tortaforma aljára sütőpapírt fektettem. Erre simítottam a kuszkusz felét, majd a túrókrémet. A tetejére a maradék kuszkuszt tettem. 200C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt sütöttem meg. Mikor kihűlt a tetejét megszórtam dióval, és a narancs levéből, illetve mézből kevert szirupot öntöttem a felszeletelt tortára. Maga a torta egyáltalán nem édes, mindenképpen kell hozzá a szirup, de így az édességét már mindenki maga szabályozhatja.
Eredetileg a Judapesten.

Kategóriák
Egyéb kategória

Tíz zsírhelyszín: óriási budapesti lángosteszt

Időt és kalóriát nem sajnálva végigettünk jó pár budapesti lángosos kínálatát. Összességében el kell mondani, hogy a felhozatal szinte mindenhol jó, a választék pedig megdöbbentő. Találtunk olyan helyet, ahol 30 féle lángost árulnak. Érdekes módón a piaci vásárlás közbeni lángos evés nem vált áldozatává a hamburger kultusznak, sőt virágzóbb, mint valaha! Vannak piacok, ahol két lángosárus is működik egyszerre, ami mindenképp jót tesz a minőségnek, de az árak az árkartellbe való tömörülés miatt jóformán fillérre egyformák. Az alap a sima lángos volt, aminek ára 140-160 Forint egységesen, volt ahol külön kiírták, hogy a fokhagyma ingyenes. Köszönjük!
Ami feltűnt még, hogy nagy valószínűség szerint a lángosban a legdrágább a szalvéta lehet, ugyanis azt mindenhol sajnálják, olyannyira, hogy van, ahol nem is adnak. Kérésünkre közölték, hogy a lángoshoz nem szokás szalvétát adni, mert ott van alatta a papír.
Mi majdnem mindenhol a sajtos-tejfölös változatot kóstoltuk, talán az a legnépszerűbb. Tejes sorrendet nem állítottunk fel, de a véleményünk szerinti legrosszabb és legjobb lángos lelőhelyét eláruljuk.
Lehel piac, Váci út: Két lángosárus is van a piacon, az egyik közvetlen a bejárat mellett, a másik a piac közepén található. A sima mindkét helyen 140 Ft, a sajtos-tejölös a bejáratnál 250, középen 290 Forintba kerül. A bejárati árul még palacsintát is, a középen árusító pedig házi fánkot, amit nem kóstoltunk, de nagyon jól nézett ki a közepén az eperlekvárral.
Skála piac, Fehérvári úti Vásárcsarnok: Itt is két árus között választhatunk, mindkettő a harmadik emeleten található. A sima 150, a sajtos-tejfölös 300 Forintba kerül. Miután megkaptuk a lángost, sétálgattunk vele, hogy lássuk, mit is ehetnénk, ha máshoz volna kedvünk. El kell mondani, hogy a piac kifőzdéi legalább 100 féle ételt kínálnak ebédidőben, főzeléktől kezdve a húrkán-kolbászon át a rétesig, jó áron, illatosan, gusztusosan. Olyannyira, hogy ide másnap is vissza kellett mennünk egy marhapörköltre, és egyáltalán nem bántuk meg, érdemes kipróbálni!
Nagycsarnok, Vámház körút: No igen, itt kapható a 30 féle lángos. A sima 140 Forint, sajtos-tejfölös: 400 Ft. Magyaros (magyaros szósszal, bármi legyen is az, virsli karikákkal, paradicsom szeletekkel): 500 Ft. Elmondható, hogy a lángos itt a legdrágább az egész országban. Volt a harminc között egy pár igazán furcsa darab is: pl. ízes lángos, és cukros is. Az adag kicsi, nincs egy kinyitott tenyérnyi, a Fény utcai piacon ennek a kétszeresét kaptuk. Úgy látszik, a német turistákat ez egyáltalán nem zavarja, 11.30-kor annyian tolongtak a lángosos környékén, hogy a folyosón nem lehetett átmenni. Ez volt az egyetlen hely, ahol az eladó hölgy nem köszönt, sőt a köszönésünket sem fogadta, majd a legkisebb mosoly megeresztése nélkül dobta elénk amit kértünk, de a németek se részesültek különb kiszolgálásban.
Gondolom sejthető, hogy ezt a műintézményt ítéltük a legrosszabbnak. A földszinten viszont nagyon finom rétest árulnak a középső soron, azt érdemes megkóstolni, de az ára annak is elég borsos.
Garay piac, „ideiglenesen” a Rottenbiller utca 56., 58., 60.-ban: Kicsit féltünk a helytől, ugyanis még élénken élt bennem gyerekkorom lángosélménye a 80-as évek végéről, amikor a piac még az eredeti helyén üzemelt. Történt ugyanis, hogy édesanyámmal egy hétköznap délelőtt ettünk volna lángost, amikor is a bódéban már legalább 10 kisütött, kihűlt, szottyadt „izé” várt a sorsára. Ebből kaptuk meg az eladó nénitől. Felkiáltásunkra, hogy de hiszen ez hideg, a mikrós melegítést ajánlotta, mert nem süthet frisset, amíg a tálcán ennyi lángos sorakozik.
Szerencsére úgy láttuk, az a néni már vagy nyugdíjas lett időközben, vagy őt is elérte a kapitalizmus szele, ugyanis a lángos finom lett az évek múlásával a Garayn. Az árak ugyanazok, mint máshol, sima 140, sajtos-tejfölös 300. A helyiek a tzatzikis lángosra esküsznek, ami valóban nagyon jól nézett ki, de úgy láttam, hogy itt a sonkás-ketchupos változat is nagyon megy. Kapható még lekváros is, és ami a legjobb volt, málnaszörp is.
Gyöngyösi sétány, XIII. kerület: Hetente többször is járunk a Gyöngyösi sétányon, játszótérre menet, mégse láttam még soha a lángos feliratot, igaz, a kocsma mellett, egy tető alatt bújik meg, elég nehéz észrevenni. Lehet, hogy már tíz éve ott van, de lehet, hogy csak két hete nyitott, mindenestre azt egy kicsit rossz jelként fogtuk fel, hogy lángost evő embereket soha nem vettünk észre a padokon ücsörögni. Legyőzvén félelmünket kértünk két sajtos-tejfölöst 300-ért, és megállapítottuk, hogy egész jó! Kár, hogy amíg elkészült, egy részeg káromkodásait kellett végighallgatni, ezt betudtuk a rossz szomszédságnak.
Rákóczi téri vásárcsarnok: Kicsit nehéz megközelíteni a Rákóczi teret a 4-es metró munkálatai miatt, de dacoltunk az akadályokkal, és leteszteltük ezt a sütödét is. A simát 160-ért, a sajtos-tejfölöst 300-ért árulják. Bizakodóvá tett bennünket, hogy az eladó hölgyet több vásárló is a keresztnevén szólította, úgyhogy egyik szokásos sajtosunkat lecseréltük egy virslisre, szintén 300-ért, amit nem is bántunk meg, annyira finom volt. Itt viszonylag kicsi a „fajtaválaszték”, de mindegyik remek küllemű volt, amit láthattunk.58-as Lángoskert, Zugligeti út 101. Libegő szomszédságában található, nyitva tavasztól őszig. A sütöde egy régi villamosban üzemel, és egy kedves barátom hívta fel rá a figyelmünket. A hely pontos koordinátáit, még a Neten is megtalálhatjuk. Nyáron egészen éjfélig sütik itt a lángosokat, kedvesek, sőt, evés után a kezünket is megmoshatjuk, ami nagyon hasznos szolgáltatás. Az árak itt is megegyeznek a szokásos budapesti árakkal. Amiben viszont különböznek a többiektől, az a hely tágassága, itt ugyanis akár negyvened magunkkal is ülve tudunk enni. Számunkra ez a hely volt az egyik legjobb, holtversenyben győzött a következő versenyzővel.
Fény utcai piac: Itt is két helyen kínálnak lángost a fáradt vándornak, a földszinten, illetve a legfelső szinten. A földszinti egyben halsütöde is, 15 féle lángossal. A sima kicsit drágább itt, mint a többi helyen, 180 Ft, de ezt betudtuk a budai üzlethelységek magasabb árainak 🙂 Ha szerencsés időpontban érkezünk, akár Magyar Bálinttal is osztozhatunk a pulton, falatozás közben. A sajtos-tejfölösért 320 Forintot kérnek, de vannak itt olyan különlegességek is, mint a pörcös, vagy a bolonyais lángos. Az emeleti sütöde közvetlen a lift mellett található, és tíz féle lángost kínál. Nem tudtunk ellenállni a sajtos-tejfölös-sonkás változatnak 360-ért, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A lángos akkora, hogy a felénél jóllaktam, aztán kihívásként kezelve az ügyet, még megettem a negyedét, majd feladtam. Megpróbáltam úgy kidobni, hogy az eladó hölgy ne lássa, nehogy levegyék az adagot, de mint asztaltársaságunk egyik tagja elmondta, évek óta nem romlik sem a mennyiség, sem a minőség. Ennek nagyon örültünk, maximális pontszámot szavazva mindkét Fény utcai lángos sütödének!
A végén következzen két kakukktojás:
Az egyik a Hold utcai vásárcsarnok, ahol legnagyobb szomorúságunkra nem árulnak lángost! Sőt, mintha maga a csarnok is kezdené elveszíteni igazi piaci arculatát, bár egy pár hentes, és zöldséges még hősiesen küzd a talpon maradásért, a piac inkább hasonlít egy déli ebédlő helyre. Persze megértjük mi, a környéken rengeteg bank, iroda stb. található, ahonnan több ezer éhes ember özönlik ki ebédidőben, és kiskosztümben elég veszélyes vállalkozás a lángos evés!
A másik kakukktojás az megfelel a lángosos kritériumnak, de nem Budapesten, hanem Tokajban található, és csak véletlen került a felsorolásba. De ha már annyira belejöttünk a lángososok tesztelésébe, nem hagyhattuk ki, ha már ott jártunk. Milyen szerencse, hiszen a legkedvesebb kiszolgálásban volt részünk, ugyanis szép napsütésben ücsöröghettünk a főutcán, majd kihozták a lángost 1-1 tálcán (!), sőt 2-2 szalvétát is adtak mellé. Úgyhogy a különdíjat mindenképp a tokaji lángososnak ítéljük.
Eredetileg a Velvet Tejven-vajban blogján.

Az ottani kommentekből egyértelműen kiderült, hogy mindenképp ki kell próbálni a Flórián téri lángost, és az Újpesti piacon is csodákat árulnak.

Köszönöm a segítséget a tesztelésben Malkának, és Meirnek.

Kategóriák
Egyéb kategória

Fűszeres rozskenyér

Imádom a savanykás, nehéz rozskenyeret. Kovásszal szoktam sütni, de elkövettem azt a hibát, hogy kint felejtettem egy hétvégén a kovászomat, és elutaztunk. Mire hazaérkeztünk, a három éve dédelgetett, etetett kovász végleg feladta, és megdöglött. Ejtettem érte egy pár könnycseppet, és bekevertem a következőt. Már dolgozik rendesen, és kezd biztató cefreszaga lenni, ami elég veszélyes ősszel, ugyanis a semmiből előcsalja a muslicákat. Addig is sütöttem egy kis élesztővel, nem dőlt össze a világ!
Hozzávalók:
3 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt (1 pohár=2,5dl)
1,5 pohár fehér kenyérliszt
2 kk sikér
2 kk édes tejsavó por
1 ek koriander mag
2 kk egész kömény
3 kk só
1/2 kocka élesztő
1 ek méz
2 pohár langyos víz
1 zacskó, 7 dkg tökmag
Az élesztőt megfuttattam a mézzel, majd a tökmag kivételével összegyúrtam a tésztát. Nagyon ragadós, elég híg tészta lett. Duplájára kelesztettem, majd újra összegyúrtam. Ekkor tettem bele a tökmagot is, és megint megkelesztettem. Sütőpapírral kibélelt formába raktam, hagytam még egy negyed órát pihenni, majd 200 fokon gőzős sütőben megsütöttem.
Azt szokták mondani, hogy hagyni kell a kenyeret kihűlni, mielőtt megvágjuk. Bizonyára így van, de ebben az estben kimaradna az az élvezet, amikor a forró kenyérszeleten elolvad az illatos vaj…

Kategóriák
Egyéb kategória

Citromos borjúragú

Napok óta valamilyen citromos ételre vágyok, pár napja meg is lepett a férjem egy jó citromos, fokhagymás spagettivel, de még mindig maradt egy kis hiányérzetem. Volt itthon egy kilónyi borjúcomb, el is készítettük, folyamatosan kóstolgatva, és kitalálva a hozzávalókat. Én még egy kis kaprot tudtam volna elképzelni bele, vagy zsályát, a férjem pedig fekete olajbogyót tett volna hozzá, vagy kaprit. Ezek nem voltak itthon, úgyhogy fel is kerültek a listára, lassan ideje elmenni egy nagy bevásárlásra.
Hozzávalók:
1 kg borjúcomb
1 nagy fej hagyma
1 szál póré
2 citrom reszelt héja
1 citrom leve
1/2 l tejföl
1 ek majoránna
1 ek magos dijoni mustár
só, bors, szerecsendió
2 dl fehérbor
2 ág kakukkfű
5 dkg vaj
1 ek liszt
A vöröshagymát egy kevés sóval vajon megdinszteltem, majd rádobtam a vékony csíkokra vágott húst. Rászórtam a majoránnát, és a kakukkfüvet, majd felöntöttem a borral, és fedő alatt puhára pároltam. Rányomtam a citromot, és belereszeltem a héját. Fűszereztem, és tejfölben elkevert liszttel behabartam. A pórét csak ekkor dobtam rá, és fél perc után el is zártam alatta a lángot, hogy még jó ropogós maradjon. Bevallom, a savanyú vetrece inspirált 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Bacon-os hústekercs diómártással

A nagy szombati kóserság után, ami ráadásul vegetáriánusra is sikeredett, ugyanis nem volt időm elmenni csirkét venni a Dob utcába, vasárnap reggel a férjem közölte, hogy neki mindegy mi lesz az ebéd, de krumplipüré legyen hozzá, és valami bacon szalonna is szerepeljen benne. (Sült szalonna krumplipürével? 🙂 )
Arra gondoltam, hogy szalonnába tekert sajtot panírozok majd, diós bundába. Aztán felszaladt a volt kolléganőm egy kis “disznótorossal” ami négy gyönyörű szelet friss karaj volt. Egy kicsit módosítanom kellett a menüt, de a szalonna, dió, krumplipüré maradt.
A karaj szelelteket kicsit kiklopfoltam (mint pár hete megtudtam, kipotyoltam), sóztam, borsoztam, mustárral megkentem. Ráfektettem 2-2 szelet bacon-t, és pár szelet póréhagymát. Fogpiszkálóval megtűztem, és olívaolajon minden oldalát körben megpirítottam. Ekkor fehérbort öntöttem alá, és puhára pároltam. Itt egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy csempészem majd bele a diót, de aztán gyorsan megpirítottam egy serpenyőben, hozzáöntöttem a hús alatt megmaradt pecsenyelét, és botmixerrel összeturmixoltam. Belemorzsoltam egy diónyi kéksajtot, kicsit sózatam, zöld konzerv borssal borsoztam. Annyira finom lett, hogy ajánlom mindenkinek, próbálja ki!
A füge már csak igazán ráadás volt, várakozott a hűtőben egy darabka valódi Roquefort, muszáj volt valamire felhasználni. Ha valaki még nem evett volna márványsajtot, tanácsolom, hogy ne ezzel kezdje, bár szerintem a sajtok legjobbika, az íze annyira tömény, hogy érdemes egy bizonyos skálán végighaladni a kóstolásáig. Most 10.000 Ft/kg helyett 7000 Ft/kg az ára a Tesco-ban.

Kategóriák
Egyéb kategória

Csokoládés keksz

Ritkán sütök kekszet, pedig dobozban nagyon sokáig eláll, de ritkán is jut eszünkbe, hogy ilyet eszegessünk, pedig teljesen más, mint amit boltban megvehetünk. Most is csak azért sütöttem, mert nemrégiben a fiam kiharcolt a Lidl-ben egy vajas kekszet. Mi is megkóstoltuk, és nincs mit szépíteni, valami döbbenetesen finom volt! Komolyan mondom, ennyire jó vajas kekszet, még soha nem ettem, pedig Dániában volt szerencsém párat végigkóstolni.
Persze a finom vaj íz csak aroma volt, és különben is olvastam a dobozon egy pár meglehetősen gyanús összetevőt, de az erényeit nem tudom letagadni.
Volt régebben egy jó keksz receptem, de évek óta nem sütöttem, és már nem emlékszem rá, úgyhogy kapóra jött a Szakácsok könyvében található Sablé Viennois receptje. Azt módosítottam egy kicsit, elégedett vagyok az eredménnyel, bár a küllemén még volna mit javítanom! Hozzávalók egy nagy sütőlemeznyi kekszhez:
20 dkg szobahőmérsékletű vaj
7 dkg házi vaníliás porcukor
1 tojásfehérje
20 dkg liszt
3 dkg kakaópor
A vajat habosra kevertem, majd hozzáadtam a cukrot, a tojásfehérjét, végül a lisztet. Csillagcsőrös habzsákkal (így hívják?) sütőpapírra formákat nyomtam, majd 180C-os sütőben megsütöttem. Mikor kihűlt, olvadt csokoládéba mártottam, hogy legyen mit a falra kenni, és a függönybe törölni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Reszkess Budapest, A Nagy Falafel Teszt megkezdődött!

Több hónapos tervezgetés után a Judapest elkezdte tesztelni a budapesti falafel felhozatalt. Első alakalommal a Noa Grill House falafeljét kóstoltuk.

Folytatás következik, úgyhogy az összes falafel árus vegye elő a legjobb receptjét, mert hatalmas csoportokban megyünk, és tesztelünk! 🙂
Kategóriák
Egyéb kategória

Sütőtök szuflé

Ha már Halloween-re nem is készülhet el ez a desszert, akkor is jó őszi recept, hiszen itt a sütőtök szezon. Gyors, látványos, és nagyon finom édesség, természetesen sütőtökből. Mivel egy körülbelüli receptet kaptam, nem tudtam eldönteni, hogy a tojás fehérje habbá volt-e verve az eredetiben, de miután megsütöttem a sajátomat, rögtön láttam, hogy csak simán bele kellett volna ütni a tojásokat a tök masszába. Én nem így tettem, de így is nagyon finom lett, könnyebb, mint amit kedd este ettem, (bár az is olyan volt, mint egy tollpihe) csak a színe nem olyan intenzív. Úgyhogy azt írom le, ahogyan kellett volna készíteni.
Hozzávalók:
1 közepes sonkatök (kb. 1 kg)
1/2 pohár liszt
1 pohár cukor
2 kk fahéj
1 tojás
A tököt félbevágtam, miután a magokat kikapartam, megsütöttem a sütőben. A tök húsát botmixerrel pépesítettem, és hozzákevertem a cukrot, lisztet, és a tojást. Muffin, vagy kis tortaformácskát olajjal kikentem, megtöltöttem a masszával, majd 180 C-on megsütöttem úgy, hogy a forma egy tepsiben állt, 3/4 részéig vízben. Mikor langyosra hűlt, akkor kiborítottam. A tetejét karamellel locsoltam meg.
Eredetileg a Judapesten.