
A hétvégét édesanyáméknál töltöttük, és a polcon ott egy halom régi Magyar Konyha. Vicces olvasmány huszonnyolc év távlatából, de elgondolkodtató is. Ami rögtön feltűnik, hogy mennyivel színvonalasabb volt az akkori lap, mint a mostani kiadás. 80 oldalon igazán mindenről szó esik, ami akkoriban a gasztronómiát jelenthette. Itt van rögtön Halász Zoltán cikke a vajról. Én kis tudatlan, azt gondoltam, hogy csak az utóbbi tíz évben derült fény a margaringyárak összeesküvésére, mellyel be akarták bizonyítani, hogy a vaj mennyire egészségtelen, idejétmúlt élelmiszer. Gondolom 79-ben nem is „álmodhattunk” arról, hogy egyszer majd nálunk is megveti a lábát az Unilever és mindent eláraszt a termékeivel. A cikkben még nyíltan meg is gyanúsítják őket, amiért 100 millió márkával támogatták a koleszterin propagandát. Persze a hidrogénezett növényolaj káros hatásairól szóló tanulmányok szponzorai között nem szerepeltek.
Aztán itt van minden magyar háziasszony két vágyálma is: az Angéla I. BNV nagydíjas konyhabútor, ami még csak terv volt sajnos, de nagydíjat már kapott, és a Lehel hűtőgépgyár legújabb terméke a HB 240, helyes kis szlogennel a fénykép mellett: A háztartási hűtőszekrény a család éléskamrája 🙂
Következik egy két oldalas cikk, amely az üvegvisszaváltás bonyodalmaiba enged betekintést, sok fényképpel, majd egy kis divat-tanácsadás: Tisztán, szépen otthon is címmel. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen remek viselet a vendégváró otthonka, „mert a pongyola – bármilyen szép, drága, csipkés-fodros legyen is – nem való vendégfogadásra”.
Utána két oldalas Mirelite receptajánló, majd olcsó oldalak. De a legjobb a Szegedi Konzervgyár egész oldalas hirdetése! A képen egy nem túl étvágygerjesztő töltött káposzta, mögötte a konzerves dobozzal, melyből világosan kiderül, hogy eme remek terméket bizony az NDK-s elvtársaknak szánták. És mellette a kedvcsináló: „Vállalatunk nagy figyelmet fordít a dolgozó nők második műszakjának megkönnyítésére. Az idő pénz, a főzés gond, a készételkonzerv megkönnyíti a háztartási munkát… Adható hozzá még egyéni fűszerkeverékkel összekevert tejföl is.”
Ne feledkezzünk meg a remek Linda-Mixről se, ami kávéízesítő volt fehér kis papírzacskóban. Tisztán emlékszem, hogy ezt soha semmilyen körülmények között nem lehetett csomómentesen elkeverni a kávéban.
A Ne féljünk a pulykától című cikk pedig elmagyarázza, hogy: „Ha nem bontott pulykát veszünk, akkor vágódeszkára fektetjük és éles késsel a hasrészt bevágjuk, mindkét kezünkkel a keletkezett nyílásba nyúlunk, óvatosan szétfeszítjük, és a pulyka egész belső részét óvatosan kiemeljük. A pulyka lábait közvetlenül a térde alatt eltörjük – nem vágjuk! – majd egyik kezünkkel a pulyka törzsét erősen megfogva, a másikkal a lábát erősen megrántva, a lábban végigfutó vastag ín könnyen eltávolítható.”