Kicsit rettegek tőle, hogy a menyem már nem készít majd húslevest. (Ez az első valódi jele az el jiddise mámésodásnak, amikor valaki már azon agyal a négyéves fia mellett, hogy a menye majd mit, és hogyan fog, vagy nem fog megfőzni.)A húsleveshez ugyanis idő kell, méghozzá nem is kevés. Nálam például egy egész éjszaka. Most pedig nem a lassúság a trend, és ahogy látom, egyre jobban a leveskocka felé tendál a világ. Márpedig mi levesesek vagyunk. A fiam pedig különösen az, és húslevesnek mindig kell az asztalán lenni, csak nem szabad húslevesként említeni, hanem tésztalevesnek kell hívni. Igaz, ő azt is eszik, telis-tele tésztával a tányér, aztán arra annyi lé, amennyi éppen ellepi. Reggelire, ebédre, és vacsorára is. A levesbetét neki mindegy, lehet cérnametélt, csigatészta, grízgaluska, vagy kockatészta. Kreplah nem, mert abban hús van.
Az amerikaiak jewish penicillinnek hívják a kóser csirkehúslevest, és ebben tökéletesen igazuk van, gyógyszer ez a testnek, és a léleknek is! (Egy orvosi lap szerint nem Penicillinből készül valójában 🙂 A zsidók viszont goldene joj-nak hívják, vagyis arany levesnek. Ez is fedi a valóságot.
Ritkán készítem csirkéből, tyúkból még ritkábban, ugyanis valódi, jó, házi csirkéhez nehezen jutok hozzá, a boltiból pedig elkezdeni is felesleges! Úgyhogy gyakran fő marhából, azzal ugyanis nehéz melléfogni. Este teszem fel főni a levest, reggelre szépen lassan elkészül.
1 kg jó kövér marhaszegy
2 nagyobbacska velős csont (mindenkinek csak ajánlani tudom, hogyha a hentese árul marhatérdet, ami ugye valóban a marha térde kalácsa, akkor vegye meg levesnek, attól ízesebb, erősebb húslevest semmiből nem lehet főzni.)
Tíz literes fazekat használok, ebbe teszem a csontokat és a húst, felöntöm kétharmadig vízzel, majd nagy lángon felforralom. Leszedem a habját és a fazekat áttolom a legkisebb gázrózsára, ott is a legalacsonyabbra állítom a lángot. Beleteszem a zöldségeket.
5-10 szál sárgarépa egészben
5 szál fehérrépa
1/2 karalábé
1/4 kelkáposzta (a kedvencünk a levesben főtt kelkáposzta!)
1/4 zeller
1 fej nagy hagyma
10 szem feketebors
só
(Ha van itthon, akkor a fazékban végzi pár levél lestyán, és pár szem gomba is.)
Soha nem teszünk a húslevesbe krumplit!
Innentől kezdve az idő megteszi a magáét. A leves egyáltalán nem forr a pici lángon, de sajnos nincs hőmérőm, hogy megmérjem a hőmérsékletét, én olyan 85-90 fokosnak tippelem. Délelőtt 10 körül szoktam elzárni alatta a lángot, kiszedem belőle a zöldségeket, a húst és a csontot. Lefedem, és délben még tökéletesen meleg.
Elkészítem a kreplach-ot:
2 tojás
20 dkg liszt
keverékéből kemény tésztát gyúrok, letakarom, és egy órát pihentetem. Vékony lappá nyújtom, majd 10X10 centis kockákra vágom. A közepére teszek egy kanálnyi tölteléket, majd az átlója mellett félbehajtom. Így egy háromszöget kapok, aminek a széleit erősen összenyomkodom. A kreplachot forró sós vízben kifőzöm, és levesbetétként tálalom.
Hústöltelék:
20 dkg darált marhahús
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
olaj
A hagymát felkockázom, megdinsztelem az oljaon, hozzáadom a húst és a fokhagymát, sózom, borsozom, majd az egészet lepirítom.
Cserkétől elnézést kérek, amiért nem egy “különlegességgel” rukkoltam elő, ahogy kérte, de aggódom a jó kis húsleves jövőjét illetően! 
