Kategóriák
Egyéb kategória

Sült krumplisaláta


Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a mai post címe, Steak nap, vagy sült krumplisaláta? A steak-ről nincs igazán mit írni, fantasztikus volt, de ez az alapanyag tökéletességének és leginkább minden hentesek királyának, Józsinak köszönhető.
A férjemnek volt a születésnapja. Ebből a szempontból igazán kiszámítható a lelkem: steaket akar. Nagyot, puhát, szaftosat, füstöset. Főleg azután, hogy Toma blogját nézegette lelkesen…
Nem tudom mi lenne az, amit elcserélne a március végi steaksütésre, de ezzel a programmal egyik étterem vagy utazás se tud versenyezni.
Tehát Józsitól vettem két szép szelet húst, egy nőies darabot, és egy férfiasat, a kettő együtt nyolcvan deka volt, Gábor nem panaszkodott az adagra 🙂 Sütés előtt bekentük egy kevés kacsazsírral (az volt), tekertünk rá borsot, és megsütöttük. Aztán a tányéron enyhén sóztuk, ennyi az egész. Nem mondom, hogy nem enném meg reggelire!
A krumpli már nagyobb munka volt, persze nem sokkal. Szerencsére nagyon jól sikerült átteleltetnünk Csite Norbi krumpliját, így adta magát, hogy egy ilyen húshoz nem holmi bolti burgonyával rukkolok elő. Újkrumpliból is nagyon jó lehet, alig várom, hogy kipróbáljam. Azt persze nem fogom előfőzni.

Itthon félig előfőztem a krumplit héjában, és magunkkal vittük. A tűzrakó helyen a rácsra raktam a burgonyákat, és készre sütöttem. Így nem égett meg sehol, viszonylag hamar elkészült, és finom füstös ízű lett. Leszedtem a grillről, és ujjnyi vastag szeletekre vágtam, majd leöntöttem a következő “mártással” még forrón:

1 csokor friss orosz tárkony (nemrég hallottam róla először, de kiderült, hogy a barátnőm termeszti, enyhébb az íze a sima tárkonyénál)
1 csokor rozmaring
1 csokor petrezselyem
0,5 dl frissen facsart citromlé
1 dl extraszűz olívaolaj
2 ek virágméz
2 ek salotta hagyma
2 ek dijoni mustár
frissen őrölt bors
tengeri só

A tárkony, rozmaring, és a petrezselyem leveleit leszedegettem, és nagyon apróra vágtam. A hagymát felszeleteltem, majd minden hozzávalót egy zárható edénybe tettem, és alaposan összeráztam, végül ráöntöttem a forró krumplira.

Természetesen bontottunk pezsgőt, időközben befutottak a barátaink is, akik a desszertről gondoskodtak volna, de Dávid kivételével sajnos más egyszerűen nem tudott enni belőle 🙂
Gyönyörű napunk volt, igaz még kevés helyen venni észre, hogy ébredezik a természet, de jó volt nézni, hogy mindenki mosolygós arccal sétálgat és hallgatja a madarakat, akiket már nem lehet átverni egy kis borúval,ők már tudják, hogy tényleg itt a tavasz!

Kategóriák
Egyéb kategória

Gnocchi sütve

Oké, legyen nudli, nem teszek úgy, mintha nagy olaszos lennék.
Különösen nem úgy, hogy a recept Skóciából származik, és Lila Füge tanulta Martin Wishart, michelin csillagos séftől, én pedig kicsit átdolgoztam azután, hogy megkóstolhattam az eredeti recept szerint készültet csütörtök este egy jó kis gasztroblogger túltengéses vacsora keretében. Különlegessége a kecskesajton kívül az, hogy nem főzni kell, hanem kevés olajon megsütni.
A vacsorán bárányragut tálaltunk mellé, ami magában is annyira ízletes fogás volt, hogy szerintem a gnocchi egyszerűen nem tudott érvényesülni mellette. Remélem, a bárányreceptet majd felteszi Lila Füge, mert érdemes elkészíteni, különösen most, hogy “tombol” a bárányszezon!
Az eredeti recept szerint kemény kecskesajtot kellett volna használnom, de nálunk a kisboltban semmilyen kecskesajt nem kapható, a Tesco parkolójából pedig gyorsan kifordultunk, amikor megláttuk hogy hány ember gondolja úgy, hogy neki péntek délután kell a nagybevásárlást intéznie.
Van otthon egy “titkos” kecskesajt fegyverem, le se merem írni, hogy két és fél éve vásároltam. Csak mi esszük a családdal, igaz múltkor tettem a risotto-ba, de előbb megmutattam a vendégeimnek, elmondtam, hogy lassan három éve a hűtőben lakik, szorosan zárom nehogy elmásszon, és alkalmanként csak 1-1 kiskanálnyit teszek belőle az ételbe. Ez valami olyan tömény kecskesajt krém, amit még az Ínyesnél vettem az Őrségben, és azóta már csak maximum egy evőkanálnyi mennyiség maradt a doboz alján. Nem penészedett meg, nem avasodott, csupán kicsit erőteljesebb lett az íze és a szaga is. Nos, mindkettő olyan, minta egy egész kecskefarmot tartanék egy gyufás skatulyában, szó szerint brutális!
Ebből használtam egy kiskanálnyit, amivel harminc deka tehéntúrót túrbóztam fel. Olyan íze lett, mintha valamilyen nagyon jóféle kecskesajtot használtam volna.
Persze lehet a túrót magában is használni, vagy fele juhtúró, fele tehéntúró arányban. Szerintem a csak juhtúró nem biztos, hogy működik, mert nagyon-nagyon zsíros, valamivel mindenképp pótolni kell egy részét.
Hozzávalók:
70 dkg lisztes burgonya
32 dkg tehéntúró
1 kk kecskesajt esszencia 🙂
2 tojás sárgája
13 dkg simaliszt
A krumplit héjában megsütöm sóágyon. Még melegen megpucolom, és a belsejéből kimérek 47 dkg-t. Az eredeti recept szerint egy kiló krumplit kén megsütni, de szerintem enyhe túlzás abból kimérni 47 dekát, a többit pedig nem felhasználni, mert egyszerűen nincs annyi veszteség, akármilyen vastagon is ragad a héjára a krumpli.
Még melegen áttörtem, hozzákevertem a túrót, sajtot, tojások sárgáját, lisztet és sót. Összegyúrtam, majd hengert formáztam belőle, felszeleteltem, és Dávid fiam segítségével villával megformáztuk.
Nagyon kevés olívaolajon szép pirosra sütöttük.
Friss rozmaringgal hintettem meg, és kevés tejszínt locsoltam rá, borsoztam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Lencse és birsalma

Ha most lenne itthon egy jó zsíros hússzelet, akkor köretként enném ezt a fogást. Nagyon illene hozzá szerintem valamilyen a serpenyőben enyhe füst ízt kapott, zsírtól csöpögő hússzelet, de ennek hiányában csak álmodozom róla. Különben is, tegnap este alaposan betermeltünk tatár bifsztekből, és hoztam haza is belőle egy keveset, amit még éjfélhez közel megettünk édes kettesben a konyhában, természetesen a pult mellett állva, suttogva. Abba meg tehettem volna egy picit több kapribogyót 🙂
Kint esik, fúj a szél, köd és négy fok van. Nekem nincs bajom a hideggel, sőt a ködöt is szeretem, de ezt a nyúlós, málló időt nehezen viselem. Forralt bort nekem!
Hozzávalók 6 személyre:
3 birsalma
2 ek vaj
3 ek cukor
2 szem szegfűszeg
cajun bors ízlés szerint

25 dkg beluga lencse
1 fej hagyma
10 dkg mazsola
1 dl vörösborecet
3 ek libazsír
2 gerezd fokhagyma
1 csipet madras curry
só, bors

A birsalmát megpucoltam, és 5 mm vastag szeletekre vágtam. Felkockáztam, a magházat kihagyva. A cukorral és a fűszerekkel a vajra szórtam, majd felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte. Megpároltam. mire megpuhult, a víz elpárolgott róla. Ezután hagytam egy kevés ideig még a lángon, hogy a cukor picit megbarnuljon rajta.
Közben a zsíron megdinszteltem a hagymát és a fokhagymát, rászórtam a mazsolát és a lencsét, fűszereztem és megfőztem. Mikor már majdnem jó volt, akkor kevertem hozzá az ecetet, majd hagytam, hogy elfőjön a leve.
Tálalásnál egy gyűrűben rétegeztem a lencsét a birssel.

Kategóriák
Egyéb kategória

Cékla panna cotta


Mielőtt gyorsan elkapcsolna a kedves olvasó, elárulom, hogy hal mellé készítettem.
Tehát nem édes, hanem sós, és eszméletlen finom!
Egy angol nyelvű gasztronómiai lapban láttam először, aztán elfelejtettem, majd pár hete Lila Fügénél lapozgattam a legújabb szakácskönyvét, amiben csak panna cották vannak, és ott megint szembe jött velem. (Jaj, micsoda panna cotta felhozatal! De nem ér más szakácskönyvének lelőni az összes poénját, ezért a céklás marad az egyetlen, vagy majd sokára lesz még maximum egy…) Sajnos a könyv franciául íródott, ezért nyelvi nehézségeim vannak vele, de amikor egy fotó is inspiráló lehet, akkor nem hiszem, hogy baj lesz a recepttel.
Pisztrángot sütöttem hozzá vajban, összedobtam egy kevés zöldsalátát, és meg is volt a vacsoránk.
Hozzávalók 5 adaghoz:
1 közepes hosszúkás cékla (megtisztítva 15 dkg volt)
2 dl tej
2 dl tejszín
5 zselatin lap
só, bors
1 kis üveg kapribogyó, vagy 2 ecetes uborka
kapor
A céklát nagyon apró darabokra vágtam, és a tejben takarék lángon pár perc alatt puhára főztem. Leturmixoltam, és átszűrtem.
Közben a zselatinlapokat hideg vízbe ázattam.
A céklához kevertem a tejszínt, és megborsoztam. Lecsepegtettem a kaprit, és belekevertem a céklába. Ha uborkát használtam volna, akkor azt apró kockákra vágtam volna.
Kinyomkodtam a zselatinlapokat, és mikróban 30 másodperc alatt megolvasztottam.
Hozzákevertem a céklához, majd szétosztottam öt formába a krémet. 3 órára a hűtőbe tettem.
Tálalás előtt egy pillanatra forró vízbe mártottam a formát, így a panna cotta széle picit megolvad, és könnyen kicsusszan a formából.

Kategóriák
Egyéb kategória

Padlizsán a kedvünkre

Feltaláltam a spanyolviaszt!
És most nagyon örülök neki!
Fogalmam sincs, hogy nem jutott eddig eszembe, és most miért villant be, de végre megtaláltam a kirándulás alkalmával süthető legfinomabb padlizsán receptjét. Próbáltam én már mindenhogy, de sehogy nem volt az igazi. Ha karikákra vágtam, akkor valahogy kiszáradt, bárhogy is kenegettem sütés közben. Ha egyben sütöttem, akkor teljesen padlizsánkrémmé változott (naná, hiszen az is így készül) mire elkészült.
Na de most! Most félbe vágtam, és a feleket hosszában és keresztben bemetszettem a héjáig. Kicsit széthúztam a kezemmel, hogy a fűszeres olajat mindenhová be tudjam kenni, és így tettem a padlizsánokat a parázs fölé a rácsra.
Öt percig sütöttem alulról, majd öt percre megfordítottam, hogy a teteje is kapjon egy kis füstöt és színt. Aztán visszafordítottam, és készre sütöttem. Akkor jó, ha a bevágásoknál már bugyborékol a padlizsán leve, és az olaj, illetve ha már érezhetően mindenhol puha. Szerintem összesen 15-20 percet lehetett a rácson.
Csodálatosan krémes, kicsit füstös, nagyon pikáns lett.
A kenő olajhoz:
2 rész olívaolaj
1 rész balzsamecet
1 rész méz
só, bors
helyben szedett kakukkfű 🙂
csipet chili
rozmaring
Sütöttem már mézes padlizsánt sütőben, de az egész más.

Kategóriák
Egyéb kategória

Rebarbara chutney


Ez a recept nem jöhetett volna létre, ha nincs a Lila Füge!
Már szinte kezdtem beletörődni, hogy én idén csak fényképen látok rebarbarát. Akármikor mentem akármelyik budapesti piacra, sehol nem találtam egy árva szálat se belőle! Még csak egy fonnyadt-aszottat se, frisset pedig tényleg sehol. Sőt, a helyi zöldséges vissza is kérdezett, hogy hát az a rebarbara meg micsoda?!
Kezdtem is egy kicsit ufónak érezni magam, de aztán a barátnőm elmesélte, hogy az ő anyukája milyen isteni rebarbara kompótot készített minden tavasszal a hetvenes években, és akkor egy picit megnyugodtam, hogy nem én szeretnék valami olyan zöldséget beszerezni, ami csak a tundrán terem meg, ott is csak tíz évente egyszer, és csak a teliholdkor szedett lila változata ehető.
Persze nem minden magyar családban eszik heteken keresztül májusban a rebarbarát süteménynek, chutney-nak, kompótnak, vagy kitudja minek, de azért mindenki ismeri, és évente egyszer kétszer asztalra is kerül.
Ebből a hatalmas hiányból arra következtetek, hogy mások is szeretik, úgyhogy kedves földművelők, kik a mezőgazdaságból éltek, arra kérlek benneteket, hogyha lehet, jövőre többet ültessetek belőle! 🙂
Szóval, miután mindenkinek telesírtam a postaládáját, hogy valamiért dugdossák előlem a rebarbarát, először Amelie szíve esett meg rajtam, és ajánlotta fel, hogy megpróbál venni nekem, de nagy pofátlanságnak tartottam volna részemről, aztán pedig Lila Füge is megszánt. Mivel tudtam, hogy vele fogok találkozni, és egészen biztosan nem nagy kitérő neki a biopiac, ezért örömmel fogadtam el a csodálatosan szép csokor, rózsaszín masnival átkötött rebarbara csomót.
Szeretem én mindenhogy, de kedvencem belőle a chutney!
Sült húsokhoz, esetleg sonkához szoktuk enni, pici üvegekben kidunsztolva nagyon jól eláll, akár télen is fogyasztható.
Hozzávalók:
1 kg rebarbara
3 nagy fej hagyma
5 centis gyömbér
4 gerezd fokhagyma
5 közepes chili
3 kk fahéj
2 kk koriander mag
1 kk kömény
só, bors
olívaolaj
méz
A hagymát félbevágom, majd vastagabb karikákra szeletelem. A rebarbarát megtisztítom: egy késszel lehúzom a külső héját, majd centis darabokra szeletelem.
A köményt és a koriandermagot száraz serpenyőben picit megpirítom.
Az olajon sóval megdinsztelem a hagymát, majd rádobom a rebarbarát is. Fűszerezem.
Én nem vágtam ki a chili magházát és ereit, de aki kevésbé csípősen szereti, az tegye meg nyugodtan.
Pár perc alatt főzöm puhára. Szerintem egy nap állás után a legfinomabb, így ha elteszem télire, akkor is hagyom egy picit, és másnap újra felfőzöm.

Kategóriák
Egyéb kategória

Rozskenyér felfújt gombásan

Szerintem nagyon jó kis receptet találtam ki, kérek mindenkit, hogy ne rontsa el az örömömet, és ne írja le, hogy ez egy ősi családi receptjük 🙂
Vasárnap reggel azt hittem, hogy kivettem a fagyasztóból egy csirkemellet, de mire hazaértünk délben a Makám koncertről, addigra kiderült, hogy 4 szelet borjúkarajjá olvadt a csirke.
Ekkorra már teljesen mindegy volt, ugyanis mire végére értünk a Mezőgazdasági múzeum kiállításainak, én már biztos voltam a köretben, Gábor pedig megálmodta a “csirke” elkészítését.
Mondanom se kell, farkaséhesen rontottunk be a lakásba, még Dávid is nyafogott, hogy mindjárt éhen hal, de hat kéz mégiscsak gyorsabb, mint kettő, így pontosan 30 perc múlva már az asztalnál is ültünk, és néma csöndben, nagy áhítattal ettünk.
Hozzávalók 8 felfújthoz:
3 szelet szikkadt, de nem száraz rozskenyér
4 tojás szétválasztva
10 dkg erdei gomba (esetleg csiperke)
3 ek vaj
liszt
só, bors, szerecsendió
A kenyér héját levágtam, majd késes robotgéppel morzsát készítettem belőle.
A tojás fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem.
A sárgáját elkevertem az előzőleg 2 ek vajon sóval, borssal megpirított, majd szintén késes robotgéppel felaprított gombával.
Először a kenyérmorzsával kevertem el a gombás masszát, majd az egészet óvatosan összeforgattam a fehérje habbal.
Reszeltem bele egy kevés szerecsendiót is.
Vajjal kikentem a szufléformákat, majd megszórtam egy kevés liszttel. Háromnegyedig töltöttem a masszával, és 160 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt, gőzös megsütöttem.
A borjúkarajból tejszínes ragú készült valódi roquefort sajttal, nem éppen kóser fogásként 🙂
Hozzávalók:
8 szelet borjúkaraj
2 nagy fej hagyma
5 dkg vaj
3 ek olívaolaj
1 dl száraz fehérbor
4 dl tejszín
só, bors
majoránna
5 dkg roquefort sajt
2 ek mustár
2 gerezd fokhagyma
Gábor a hagymát felkarikázta, olaj és vaj keverékén pici sóval megfonnyasztotta.
Rászórta a vékony csíkokra vágott húst, lepirította, majd fűszerezte sóval, borssal és majoránnával, majd felöntötte annyi vízzel amennyi ellepi. Lefedve 10 percig párolta, ez alatt az idő alatt elforrt a víz.
Rákanalazta a mustárt, hozzáadta a bort, belemorzsolta a sajtot, és belenyomta a fokhagymát is.
Újabb 10 percig pároltuk, majd felöntöttük tejszínnel.

Kategóriák
Egyéb kategória

Házi, friss-sajtos krumpli

Nehéz meghúzni a határvonalat a friss sajt, és a jól lecsepegetett joghurt között, ezt most nevezhetjük ennek is, annak is. Mindössze 24 órát csöpögtettem a joghurtot vászon lapba kötve, amitől már elég sűrű lett, de sajtgolyókat még nem lehetett volna gyúrni belőle, ahhoz még legalább 48 órára szükség lett volna. Így a görög joghurtnál egy picit sűrűbb valamit kaptam, amit rögtön vissza is hígítottam egy deci tejszínnel. Ettől nagyon krémes lett.
Egy liter joghurtot csepegtettem le, majd kevertem bele egy-egy csipetnyi
gyömbért
kurkumát
kardamomot
koriandert
őrölt köményt
sót, borsot
1 gerezd fokhagymát
1 kk reszelt citromhéjat
és ráöntöttem a langyos krumplira. Szerintem magában is finom, de valami intenzív csípős dolog köreteként igazán kiváló!
A férjem rögtön egy szelet chilis csirkemellet rendelt hozzá 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Diós lilakáposzta

Pár hete egyik szombati ebéden nagyon különleges lilakáposztát ettem, sok-sok szezámmag volt benne. Annyira ízlett, hogy elhatároztam ki is próbálom majd, pedig állítólag kellett volna hozzá még kesudió is, de így is egészen más volt az eddigi dinsztelt káposztáimtól.
Bár a fotón nem látszik, de jó sok szezámmag van benne, csak elfogyott a hagyományos fajtám, a fekete pedig elbújik a sötétlila káposztában. Kesudió se volt itthon, találtam viszont egy marék hagyományos diót, és két maréknyi pekándiót, ami szerintem a világ legfinomabb csonthéjasa, kár hogy ez az árán is meglátszik!
A káposzta salátaként is megállja a helyét, de egy szelet hús mellé tökéletes köret!
Hozzávalók:
1 fej lilakáposzta (1,5 kg volt kb.)
2 kk kömény
2 ek szezámmag
2 alma
1 ujjnyi gyömbér (elhagyható, de én nagyon szeretem a káposztában)
só, bors
4 ek méz
2 dl vörösbor
10-15 dkg dió (bármilyen dióféle megteszi)
olívaolaj
A káposzta külső vastag leveleit lefejtettem, és kidobtam, a belsőket legyalultam. Besóztam a káposztát, hagytam állni fél órát, majd kinyomkodtam a levét. Közben száraz serpenyőben megpirítottam a köménymagot és a szezámmagot is. Rádobtam a káposztát, öntöttem rá olívaolajat és félig megdinszteltem. Csak ekkor öntöttem rá a bort, csorgattam hozzá a mézet, és tekertem bele egy kevés borsot. Az almát és a gyömbért a legvégén reszeltem bele, ezekkel már csak egy percig pároltam. A legvégén durvára vágtam a diót, száraz serpenyőben szintén megpirítottam, és a kész dinsztelt káposztához kevertem. Talán elfért volna benne egy-két kanálnyi ecet is, de ez ízlés kérdése, nekem hiányzott, a férjemnek nem.
Nagyon különleges húsgombóc mellett volt köret, amit szintén másnál ettem nem olyan régen, receptje holnap 🙂 Ha most tudnék Nigella stílusában írni, akkor biztosan több bekezdést szentelnék a káposzta fantasztikus színéne, gyönyörű textúrájának, de inkább most megkímélem ettől az olvasóimat.

Kategóriák
Egyéb kategória

Újfokhagymás lencse

Ha az új fokhagyma nem lenne ennyire fontos alapanyaga ennek az ételnek, akkor téli fogás is lehetne ez a finomság, de évente csak egyszer készítem, méghozzá ilyenkor, amikor mindenhol kapható az új, illatos, zöld, vagy szerencsésebb esetben a lila fokhagyma.
Sokan félnek ettől a fokhagyma mennyiségtől, de nem kell megijedni, így egyben hagyva a gerezdeket közel sem annyira erős az íze, mintha összezúztuk volna. Na persze nem angoloknak tálalnám fel, inkább a franciákban bíznék, hogy kitörölgetik a tányért.
Néha hús mellé esszük köretnek, néha főételként csak úgy. Most mézes borjúkarajt sütöttem mellé.
Hozzávalók:
25 dkg lencse
4 nagyobbacska hagyma
3 fej új fokhagyma
olívaolaj
só, bors
kakukkfű
2 babérlevél
chili
balzsamecet ízlés szerint (én legalább egy dl-t beleöntöttem)
méz ízlés szerint
3 dl fehérbor
zöldség alaplé
A lencsét egy éjjelre beáztattam annak ellenére, hogy viszonylag hamar megpuhul. Olívaolajon megdinszteltem a vastagabb karikákra vágott hagymát, rászórtam a lencsét, és a megpucolt, de egészben hagyott fokhagymagerezdeket. Felöntöttem annyi alaplével amennyi ellepi, beletettem a babérlevelet, és egy dl bort. Sóztam, borsoztam, majd mindig pótoltam a bort, és az alaplét is. Mikor a lencse megpuhult, hozzákevertem a kakukkfüvet, mézet, és ecetet. Még két percig rotyogtattam, majd elzártam a lángot. A chilit csak tálalásnál szórtam rá, de aki nem szereti a csípőset el is hagyhatja.