Címke: kóser

Lezajlott tegnap este a beszélgetés a Marom tetőn a libáról, mint a zsidó konyha fontos eleméről, illetve a most aktuális tömés hisztériáról.
Több mint harmincan jöttek el, különböző véleményekkel, köztük én is a sajátommal, ami ma reggelre, miután aludtam a vitára egyet meg is változott.
A beszélgetés főbb témái:
A zsidó neológia Magyarországon, és egész kelet-európában előszeretettel használta a libát az ételeihez, mind a máját, mind a háját, de persze nem vetették meg a mellét és a combját sem, hogy a töltött libanyakról ne is beszéljünk.
Hogy nőttek össze a zsidók a libával? Míg Izraelben és a mediterrán országokban olívaolajat használtak a főzéshez a régebbi évszázadokban, addig Európa ezen részén nem volt mivel főzni (a vaj nem volt megfelelő, csak a tejes ételekhez, húsost nem lehetett vele készíteni, a disznózsír pedig alapból nem játszott). Igazság szerint libát az emberek már az ókori Egyiptomban is tömték, ahol a zsidók rabszolga sorsban sínylődtek, de később magukkal vitték a liba tömésének ismeretét, többek között Európába is. Igazán sok zsírja csak a tömött libának van, márpedig zsírra több szükség van egy családban, mint májra. Ebből következik, hogy a hízott libamáj a zsidóságban igazából csak melléktermék volt, hiszen a zsírra hajtottak 🙂
Az egyik nagyon fontos zsidó törvény az élet, az élőlények tisztelete. Ez mindenkire vonatkozik, emberre, állatra egyaránt. Ezért aztán tilos az állatokat kínoznunk (nem mintha más vallású embereknek szabad lenne). Ez a törvény annyira erős, hogy még a szombati tilalom törvényeket is felül írja bizonyos esetben.
Szombaton ugye tilos mindennemű munkát végezni, többek között tehenet fejni is. Viszont a tehénnek hatalmas fájdalom, ha nincs megfejve bizonyos időközönként, ezért ha másképp nem megoldható a zsidónak kell megfejnie a tehenet, amivel igaz, hogy megszegi a szombatot, de nem kínozza az állatot.
Az, hogy a libát megtömni állatkínzás, vagy sem, már régen is foglalkoztatta a bölcseinket:
a 19. sz. elején a Chatam Sofer (Rabbi Moses Sofer (1762-1839) maga is evett libamájat, és azt mondják, hogy minden héten csütörtökön a nap jelentős részét azzal töltötte, hogy levágott libák nyelőcsövét ellenőrizte, van-e rajta olyan sérülés, ami miatt tréfli lenne a madár. Például kortársa, az Iszmách Móse újhelyi (Sátoraljaújhely) rabbi viszont önmagában a tömés miatt megtiltotta, mert azt mondta, a tömött liba egy idő után annyira magatehetetlenné válik (elhízik és mozgásképtelen lesz), hogy még enni se tud egyedül, és ha magára hagyjuk elpusztul. A kóserság szempontjából ugyanis fontos szempont az is, hogy a levágott állat legyen annyira egészséges, hogyha nem vágták volna le, még eléljen egy évig.Egy kísérletet is végzett mind a Chátám Sofer, mind az Iszmách Móse: nem vágtak le egy tömött libát hanem várták, hogy mi lesz vele. Az Iszmách Moséé elpusztult, a Chátám Soferé életben maradt – így ki-ki meg lett erősítve véleményében. Elképzelhető, hogy Újhelyen, és ezen a környéken jobban tömték a libákat, és azok azért váltak magatehetetlenné és így tréflivé.
Tegnapig én azt gondoltam, hogy a libatömés valóban állatkínzás, de én szeretem a hízott libamájat, nem tartom ezt akkora kínzásnak, hogy etikai problémáim legyenek a dologgal, ezért aztán továbbra is eszek libamájat, igaz szombaton nem, mert hekhsert nem kap, tehát nem kóser (igazából a hússal kapcsolatban semmi sem számít, csak az, hogy a megfelelő rabbi, azt mondja, hogy ez kóser, ezt a pecsétjével igazolja, vagyis adjon rá hekhsert).
Tudni kell, hogy Budapesten az ortodoxok nem eszik meg a tömött libát.
Hamar akadt egy vitapartnerünk Medve doktor személyében (ezen a néven szokott kommentelni errefelé), aki elmondta, hogy ő állatorvos, dolgozott vágóhídon is, NEM IGAZ AZ, HOGY A LIBÁNAK FÁJ A TÖMÉS. Nem fáj, mert nincsenek érző ídegek a nyelőcsövében, nem is öklendezik, miközben a tömlőt lenyomják a tokán, és a 25 dekás libamáj szimpla eltúlzott etetéstől is képes 60-70 dekásra hízni, amibe a liba nem pusztul bele, sőt vígan éldegél!
Szóba került még a brojler csirke, ami 5 hét alatt püffed vágósúlyra, vagy az évente mesterségesen megtermékenyített tehenek, akiknek vemhesnek kell lenniük, hogy borjút szülhessenek (igen, még itt tartunk 2008-ban :-), ugyanis csak akkor van tejük.
A csirkékkel kapcsolatban azt tudtuk meg, hogy bár a brojlernek ugye nem a legjobb az íze, meg elég rendes mennyiségű antibiotikummal etetik őket, a lelkivilágukra mégis nagyon vigyáznak, ugyanis őket nem ketrecben tartják, hanem a földön, szalma között, sokan bandázhatnak egy négyzetméteren, ami csirkéknek természetes igényük. Az, hogy a kukoricával etetett kendermagosnak jobb íze van, és aki teheti inkább abból főzze a levesét, az más kérdés.
Végszóként szintén Medve doktor elmondta, hogy szerinte (aki ahogy a szavaiból kivettem nem zsidó) ha fontosnak tartjuk az elfogyasztott állat humánus vágását, akkor együnk kóser vágott húst, ez igenis garancia arra, hogy az állat a lehető legkevesebbet szenvedte, ugyanis a legélesebb, hibátlan késsel egyszerre, egy vágással kell elmetszeni a két nyakban futó ideget (aminek nem tudom a nevét) ami azonnali eszméletvesztést, vagyis halált jelent.

És még valami, ami szerintem fontos: sokkal több húst eszünk, mint őseink akár 50 éve is. Ha továbbra is ennyi húst szeretnénk enni, akkor ne álszenteskedjünk, lássuk be, hogy ekkora mennyiség előállítására csak húsgyárak alkalmasak. Ha mégis önmegtartóztatást vagyunk képesek gyakorolni, akkor csak egy héten egyszer vegyünk húst, legyen az valódi háznál tartott állat. Ne feledjük, vásárlók vagyunk, akik a pénzünkkel szavazunk!
Akik segítségemre voltak: Sturovics Andi a Maromból, és Nógrádi Bálint a Chabadból.

A Marom tetőn további izgalmas programok a szukot végéig.
Én továbbra is fogok hízott libamájat enni, és mindenkit erre bíztatok, mert kevés étel van, ami finomabb nála!

Köszönöm Dávid fiam nevében, hogy egy kényelmes női ölben hajthatta álomra a fejét a beszélgetés alatt! 🙂