Tegnap jól megmondtam a rosszalló véleményemet C & V blogjában a félkész ételekről, úgyhogy itt az ideje, hogy feltegyek egy olyan receptet, amiben félkész tésztát használok 🙂 Csak hogy hű legyek magamhoz.
Már említettem, hogy félkész leveles tészta mindig van a mélyhűtőmben. Csak a Plus-ban kaphatót vásárolom, az ugyanis nagyon jó minőségű, és nem is félkész, hanem háromnegyed kész. Laponként van ugyanis csomagolva, még nyújtani se kell, egyszerűen meg lehet tölteni, és mindig nagyon magas, könnyű lesz, mindez kétszáz forint körüli áron.
Szombat este kicsit kirúgtunk a hámból, úgyhogy vasárnap reggel nem volt itthon semmi, de nem is volt kedvem lemenni venni valami harapnivalót, hát még sütni. Pedig ha okosan gondoskodok magunkról előre, akkor bedagasztok egy kis tésztát, és reggel csak sütnöm kell, de most nem tettem.
Ha már így belejöttem, akkor azt is megosztom a kedves olvasóval, hogy egy kicsit kezdek el-jiddise mámásodni, ugyanis rettenetesen sajnálom kidobni az újhagyma zöld szárát. Most kapóra is jött, hogy várt rám a hűtőben két csokornyi, így ezt tettem a tésztába, egy kevés roquefort sajtot, mozarellát, sót, borsot, majoránnát, és pár szem paradicsomot.
Bár a tészta dobozán 200 fokot javasolnak a sütéshez, és mindig 230-ra fűtöm fel a sütőmet, így 20 perc alatt ropogós, illatos, forró reggeli kerül elő belőle.
Hozzávalók nyolc bagelhez: 
