Kategóriák
Egyéb kategória

Habkönnyű meggyes lepény


Végre olcsó lett a meggy a piacon. Idén nekünk szinte mind tönkretette az eső, rumos meggyre biztosan nem lesz elég, de azért egy jó kis meggylevest mindenképp főzők belőle, nem telhet el nyár nélküle.
Kaptam egy fantasztikusan finom meggyes lepény receptet, vettem is hozzá egy kiló meggyet, de valahogy elfogyódott, a süteménybe már alig maradt. Látszik is a képen, bőven el fért volna bele legalább kétszer ennyi A lepény annyira finom, hogy jövő héten újra sütöm, akkor amikor nem lesz itthon senki a családból, és nem kell a kezükre csapni, ha lopkodják a meggyet.

Hozzávalók egy 25 cm-es piteformához:
10 dkg vaj
17 dkg porcukor
2 egész tojás
2 dl tejföl
13 dkg rétesliszt
0,5 cs sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
meggy

A puha vajat és a cukrot habosra keverem habverővel, kb. 10 perc alatt. Közben előmelegítem a sütőt 160 fokra, légkeveréssel. Beleütöm a tojásokat a masszába, azt is elkeverem, majd jöhet a tejföl. Akkor jó, ha már jó habos. Beleszitálom a sütőporral, és szódabikarbónával elkevert lisztet, és gyorsan összeforgatom. Itt már nem kell habverővel dolgozni, elég egy fakanál is.
A piteformát (25 cm-es) kibélelem sütőpapírral, belesimítom a tésztát és kirakom a kimagozott meggyel. Aki gondolja, kicsit lisztezheti a meggyet, hogy ne süllyedjen le az aljára. Kb. 30 percig sütöm, de tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Hagyom teljesen kihűlni, majd megszórom porcukorral.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mi lesz a gyerekkel nyáron?

Fótó innen

A hétfői posztomhoz, amit a saját gyerekkorom nyarairól írtam, érkezett egy komment, amin azért nem lenne szabad csak úgy túllépni: „annyira vegtelen igazsagtalan ez a taboros duma, van jo par csalad a vilagon, ahol dolgoznia kell a szuloknek, es nem, nincs nagymama kertje hosszu hetekre”.
Nos, az az igazság, hogy ezzel teljesen egyetértek. Nekem anno szerencsém volt, mert édesapám késői gyerek, ezért amikor én megszülettem, már mindkét erdőbényei nagyszülőm javában nyugdíjas volt, igaz nagyanyám mindig háztartásbeli volt, ami nem azt jelenti, hogy nem dolgozott, volt neki elég dolga a négy fiúval és szőlővel, állatokkal, de otthon volt.
Csakhogy manapság már a nők se mennek nyugdíjba 62 éves koruk előtt, de sokan kényszerülnek nyugdíj mellett is dolgozni, vagy csak egyszerűen olyanok, mint anyósomék, ahol napközben ellehet egy-egy napot a gyerek, de nem viszik sehova, és nem is aludhat ott. Aztán az is előfordul sajnos, hogy a nagyszülők már nem élnek, esetleg betegek, nem tudják addig vállalni az unokát, amíg a szülők dolgoznak nyáron.
Régen működött, hogy gyerekek kint csatangoltak a határban, egyedül lementek a játszótérre pár órára, de úgy tűnik, ennek a világnak már sajnos vége.
Mondhatnánk, hogy ha a szülő dolgozik, akkor szerencsés, mert elküldheti a gyereket táborba. Igen, de a táborok hihetetlen pénzekbe kerülnek. Egy napközis tábor is, ha az önkormányzat nem tudja támogatni, 3600-4500 ft/nap, de az igazi, ottalvós táborok még több pénzbe kerülnek. Ahol a szülő otthon van, ott se teljesen fenékig tejfel az élet, ha mondjuk egy lakótelepen élnek, ahol nincs kert.
Úgy tűnik, egyre több szülő áll össze nyáron, és viszi el a gyerek barátait is egy-egy hétre nyaralni magukkal, hogy aztán ez csere alapon működve forogjon egész nyáron, és megoldva legyen a nyári gyerekfelügyelet.
Sok jót hallottam a Szüni-dödö ingyenes programsorozatról Budapesten, de az már olyan gyerekeknek szól, akiket egy bérlettel, esetleg nagytestvérrel el lehet engedni otthonról.
Ti hogy oldjátok meg a nyarat?
Kategóriák
Egyéb kategória

Zsályás túrógombóc barnavajjal

Csalános gombócnak indult. Újra divat lehet mostanság a zsályás túrógombóc, az utóbbi egy hónapban három helyen is láttam az étlapon, kétszer meg is kóstoltam, győzőtt a Sárga borház gombóca bényei birkakolbásszal és vargányával.
Hogy nálunk is elkészült, az annak köszönhető, hogy csalános gombócot gondoltam adni a vendégeimnek, de napzavarban vagyok, és azt hittem lesz még időm kiszaladni a Szúnyogszigetre csalánért, közben aznap volt a vendégség. Mi van velem?
Ebből kiderül, hogy a csalános túrógombóc is ugyanígy készül, csak ott a zsenge csalánleveleket le kell forrázni mielőtt a gombóctésztába forgatom, és inkább az apróra vágott rozmaring illik hozzá, mint a zsálya.
Szerintem annyira ízletes, hogy nem is kell mellé hús, talán egy kevés parmezánforgács a tetejére, de a vendégek szemét mégse szúrhatom ki ennyivel, nekik egy kis hús is dukál mellé, és kész.
Hozzávalók a gombóchoz:
50 dkg tehéntúró (a nagyszemcsés túró a legjobb, nem kell áttörni)
3 egész tojás
12 dkg búzadara
2 ek liszt
2 marék zsályalevél
só
durvára darált bors
5 dkg vaj a sütéshez
A zsálya kivételével minden hozzávalót összekeverek, és a hűtőbe teszem legalább másfél órára. Vizet forralok, közben nagyobb darabokra vágom a zsályaleveleket és a belekeverem a masszába. Gombócokat formázok, és kifőzőm őket. Nekem úgy lett tökéletes, hogy olyan kétdiónyi méretű gombócokat addig főztem, amíg feljött a víz tetejére, plusz tizenöt perc.
Amíg a gombóc főtt, egy serpenyőben vajat barnítottam, és abba is tettem pár levél zsályát.

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőhorváti öntött perec és kecskepörkölt

 

Szegény édesapám hiába mesélt 39 évig gyerekkora egyik kedvenc ételéről édesanyámnak, valahogy soha nem akart elkészülni. Bevallom, teljesen megértem hogy nem ragadta meg az alkalmat anyu, amikor Erdőbényén jártunk, és nem rakta tele a csomagtartót erdőhorváti pereccel, hogy aztán elkészítse azt a furcsa ételt, amit apu követelt. Egyszerűen rosszul hangzik a recept: végy egy adag perecet (könnyű, madzaggal össze van kötve) és öntsd le forró vízzel, hogy megszívja magát. Hát, nem is tudom… Inkább valami mást kérnék, ha nem baj.
De aztán pár hónapja, amikor ezredszer hallgatta végig anyu azt, hogy amikor apuék épp Pesten laktak, és jött valami ismerős Erdőbényéről, mindig az volt az első kérdés hozzá, hogy perecet hozott-e, megesett a szíve édesapámon, és elkészítette az erdőhorváti öntött perecet.
Megkóstolta, és azonnal felhívott, hogy elmesélje, hogy ez az étel bizony finom. Nem is finom, hanem nagyon finom, próbáljam ki én is, de nem úgy kell csinálni, ahogy a perec csomagolásán van, hanem másképp.
Szombat éjjel, amikor lement a nap, és kimerészkedtünk a másfél méter vastag vályogfalú házból, gyorsan citromfű illatú gyertyákat gyújtottunk szerte a kertben, nehogy végzetes vérveszteség érjen minket a rengeteg szúnyog miatt, és nekiálltunk a kecskepörköltnek, ami mellé öntött perec volt a köret. Aztán éjfél körül megtértem. Az öntött perec isteni!

Öntött perec:
2 csomag erdőhorváti perec /egy adag házi perec megszárítva
kb. 0,5 l enyhén sós, forró víz
25 dkg füstölt szalonna
25 dkg tehéntúró
A perecet marokkal összetöröm. Nem apróra, csak akkorára, amekkorára egy nyomástól magától eltörik. Leöntöm a forró, sós vízzel. Ennyi vizet elvileg éppen felszív annyira, hogy a közepe még picit roppanós marad. Közben kiolvasztom a szalonnát, és a forró zsírban megforgatom a perecet, majd rámorzsolom a túrót, Nagyon laktató, egyszerű étel.
A kecskepörkölt is nagyon jól sikerült, egészen máshogy készítettük, mint eddig, de úgy tűnik megtartjuk a receptet.
Hozzávalók:
2 kecskecomb lefilézve, felkockázva (kb. 2,5-3 kg hús)
3 fej hagyma
4 ek zsír
1 nagyobb csokor kakukkfű és rozmaring összekötve
6 szem boróka bogyó
6 szem szegfűbors
1 ek koriander mag
3 szem paradicsom
só, bors
4 gerezd fokhagyma
2 dl száraz fehérbor

A bográcsban megfonnyasztottam a hagymát a zsíron, majd rádobtam a húst, és lepirítottam. A só és a bors kivételével beletettem a fűszereket is, és felöntöttem másfél deci vízzel. Így főztem egy órát, közben néha pótoltam a vizet. Apró kockákra vágtam a paradicsomot, a fokhagymát pedig ellapítottam, és mindkettőt a húshoz adtam. Sóztam, borsoztam, majd főztem újabb órányit, amíg a hús megpuhult, a víz pedig tejesen elpárolgott.
Ekkor öntöttem fel a borral, főztem újabb negyed órát és kész is. Ennyi idő alatt összesen két szem boróka maradt egészben, a többi fűszer teljesen elfőtt, csak a zöldfűszer maradékát kellett kivenni.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Hosszú nyári nap

Rohannak a napok! Kinézek a szoba ablakán, mert már egy órája hallom, ahogy két kislány pusmog az ablakunk alatt, közben néha felnevetnek. Ülnek az árok szélén és beszélgetnek. Eljött a dél is, azt hittem majd ebédelni hazamennek, de nem, azóta is itt vannak, most éppen egy kalapnyi hársvirágot szedtek, abból tűzik egymás hajába a virágokat.
Egyikük, a szőke, váltig állítja, hogy ha hársvirággal mosunk hajat, szőkébb lesz tőle a hajunk. Undok dolog lenne kikiabálni az ablakon, hogy az a kamilla, még lebuknék, hogy hallgatózom 🙂
Emlékszem, gyerekkoromban nekem is olyan hosszúnak tűntek a nyarak. Lelassult minden, magamban lehettem a gondolataimmal, és ha már nagyon nem bírtam tovább, hát bekopogtam a szomszédba a barátnőmért. Nagyanyám nem akart nekem mindig programot csinálni, hagyta, hogy megcsináljam magamnak. Pont erről beszélgettünk múlt héten, hogy valamiért kényszert érzünk arra, hogy a gyereknek folyamatosan valamilyen szórakoztató élményt találjunk.
Olyan, hogy csak úgy elvan a kertben naphosszat, és „unatkozik”, az már szinte elképzelhetetlen. Óvoda, aztán napközis tábor, utána nagymama strandra hordja, majd közös nyaralás, és hipp-hopp, már itt is a szeptember.
Ehhez képest engem júniusban levittek nagyanyámhoz, ahol a délelőttjeim azzal teltek, hogy kiskéssel vékonyra metéltem az orgonabokor leveleit, majd liliomlevélbe töltöttem, amit útifűvel kötöttem meg. Ez volt a töltött káposzta, egy nap alatt elkészült belőle legalább száz. A tyúkok határozottan szerették.
De volt olyan nap, amikor a barátnőmmel egy egész napig próbáltuk repülni tanítani a csirkéket: nagyanyám nem örült annyira, de szerintem a csirkék se. Aztán egy egész hétig rajzoltunk terveket arra, hogyan fogjuk a kisház fáskamráját átalakítani cukrászda-állatorvosi rendelő komplexummá, mert arról nem tudtunk dönteni, hogy a hasunkat, vagy az állatokat szeretjük-e jobban.
Gyönyörű nyakláncokat fűztünk kecskerágóból, hozzá illő karpereccel, de a fiúk eltépték az utcában, úgyhogy sírva rohantam haza. Nagyanyám meg jól leszidott, miért állok szóba utcagyerekekkel. Végül is utcagyerekek voltak, ott laktak mind a mi utcánkban. De nem mindig voltunk rosszban a fiúkkal, hiszen ők tudták a legjobban felduzzasztani a patakot, így akár térdig is ért benne a jéghideg víz, akkor már lehetett pancsolni. Fogtunk ott pici halakat, amit reggelre megevett a macska a lavórból, amiben hatalmas pontyokká szándékoztuk őket nevelni, de próbálkoztunk ebihalak tenyésztésével is, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Persze hetente egyszer engem is elkapott a búsulás, hogy mikor jönnek már a szüleim, vagy mikor megyünk már strandra. Ilyenkor nagyanyám összekapta magát, és elvitt a közeli strandra vonattal. Utólag mindig megbántam, hogy kisírtam magamnak ezt a programot: hetven körüli öregasszonyokkal ülni egy meleg vizes medencében, és azt hallgatni, hogy ki mit főz a jövő héten (zöldpaszuly levest, mi mást?) nem volt annyira szórakoztató, mint otthon lenni a kertben.
Megfogadtam, hagyni fogom a gyereket unatkozni. És akkor még az Alma együttes se fog szólni, úgy jobban beindul a fantázia, igaz arra most se lehet panaszom…

Kategóriák
Egyéb kategória

Fűszeres rózsaszörp


Mit nem adtunk volna ezért a hőségért két hete! Sajnos a hőséggel nem csak a napsütés érkezett meg, de rengeteg szúnyog is van. Próbáltuk fújkálni Dávidot mindenfélével, mégis több, mint 40 csípést számoltunk meg rajta tegnap este. A szúnyogokat tényleg gyűlölöm! Ha éjjel beledöngicsélnek a fülembe, attól meg tudok őrülni, inkább kiugrok az ágyból, és fél óráig vadászom, vagy a legnagyobb hőségben fülig betakarózok, csak meg ne csípjenek. Ilyenkor is megtalálnak, és persze a legrosszabb helyen csípnek meg: a talpamon, vagy ha szerencsém van, akkor csak a lábfejemen, ott ahol a szandál pántja mindig piszkálja a lábamat.
Azért persze a meleg inkább jobb, mint rosszabb, pl. egész nap kint lehet lenni a szabadban, jókat lehet játszani, vagy faszénen sütni-főzni.
Na és persze sokat inni: limonádét, szörpöt, és a felnőtteknek fröccsöt is a sok víz között néha.
A mentás, fűszeres rózsaszörp meglepően frissítő, pedig a neve hallatán inkább valamilyen arabos fülledtség jut az eszünkbe. Épp szezonja van, ajánlom kipróbálásra most is, de eláll télig is! Csak a vörös, illatos szirmok valóak szörphöz, a rózsaszín csak illusztráció 🙂

Hozzávalók:
40 dkg piros rózsaszirom
2 l víz
1 rúd fahéj
10 szem szegfűszeg
10 szem szegfűbors
1 rúd vanília
1 citrom héja
1 kg cukor

A szirmokat egy nagy fazékba teszem, és felöntöm a vízzel. Addig főzőm alacsony lángon, amíg teljesen ki nem fehérednek. Nagyon össze fog esni, könnyű lesz leszűrni. Miután leszűrtem, beleteszem a fahéjat, a vékonyan lehámozott citromhéjat, és a fűszereket is. A vaníliát félbevágom, de nem kaparom ki a belsejét, úgy teszem vissza a szörphöz.
Két liternyi szörphöz, kb. 1 kg cukrot használok, de ez ízlés dolga, lehet több is. Addig főzőm a szörpöt, amíg a cukor elolvad, majd leszűröm, és üvegekbe töltöm.
Amikor isszuk, egy nagy kancsóba mentát és citromkarikákat teszek, jéggel, szörppel, és vízzel töltöm fel, és hatalmas poharakba öntöm.

Kategóriák
Egyéb kategória

Gasztrocsajok

Pár héttel ezelőtt tettem egy elhamarkodott ígéretet, miszerint írok egy jó kis beszámolót a három lány szerepléséről a Tokaj-nyitányon. Nem kell őket külön bemutatnom, de a véletlenül bekukkantóknak azért ideírom, Chili & Vanília Zsófi, Malackaraj Anna, és Fűszeres Eszter a három főszereplő. (Szerintem már a „művészneveik” is megérnének egy misét.)
Persze azóta eltelt majdnem 2 hónap… Érlelődnie kellett a dolgoknak. Mostanra már lehet, hogy egy kicsit túl is érett, de ha megígértem, akkor meg is tartom. Ez fontos alappillére a harmonikus házaséletnek.
Vicces néha magunkat kívülről megfigyelni. Kamerával a kezemben jártam-keltem a teremben és figyeltem, ahogy a lányok szorgosan pakolgatják az elkészített falatkákat a tányérokra, beszélgetnek a látogatókkal, próbálják állni a rohamot. Magányomban csináltam vagy 300 elmosódott fotót az eseményről, mivel hiába tekergettem össze-vissza a fényképezőgép állítógombját, csak nem akart egy épkézláb fotót készíteni. Közben azért megfelelő távolságból tudtam szemlélni az eseményeket ahhoz, hogy meglássam a lányokban rejlő fantasztikus lehetőségeket. Na jó, ittam pár pohár bort is…
Már akkor megérkeztem, amikor még csak a konyhában sürögtek-forogtak: ismerem már ezt a feszültséget, volt már benne részem, hogy felugrottam egy kávéra, amikor LF Dóra és Eszter éppen vacsorára készültek, és azt vettem észre, hogy öt kiló spenót felett görnyedek, tépkedem a szárát, és ALAPOSAN! mosom le róla a homokot, mert ha nem segítek akkor „Úristen, elúszik a vacsora”, de ha épp nem megyek akkor is megoldódik valahogy, majd nyolc előtt öt perccel egyszerűen kirúgnak a lakásból egy rövid kis szia kíséretében, mert mindjárt ott vannak a vendégek. Egész nap csacsognak, nevetgélnek, jár a szájuk, de az utolsó egy órában elhallgatnak, csak pár szitokszó hagyja el a szájukat, hogy mennyire nincs idő már semmire. Aztán pontban nyolckor meggyúlnak a gyertyák, és ott a megterített asztal, minden kész.
Most ugyanez volt, kapkodás, felszólítás, hogy ha már ott vagyok (meg lettem én hívva, kérem) csináljak is valamit. Szedjem a salátát, vagy karamellizáljak pisztollyal.
Közben Anna közli, hogy van egy k…jó rúzsa, felkeni, és kimegy az éhes tömegek közé, had örüljenek az ételnek is és a rúzsnak is.
Zsófi és Eszter még némán dolgozik. Aztán úgy tűnik valami varázscsapásra elkészülnek, mert egyszerre húznak elő a zsebükből egy-egy rúzst és tükör nélkül kifestik a szájukat, ellenőrzik egymásét és ők is indulnak. Honnan tudják a nők előre, hogy mikor kell a ridikülben, és mikor a zsebben hordani a rúzst?
Arra gondoltam, hogy a Spice Girls mintájára csinálhatnánk egy lánycsapatot. Egy Fűszeres már amúgy is van köztük és a Chili Vaníliával, meg a Malackaraj (nem a hús) is elég pikáns. A neveiket sem kellene nagyon megváltoztatni, lenne Spicy spice, Chili spice és Karaj spice. Nem akartam belemenni a Malackaraj pontos angol megfelelőjébe, nem vagyok szakfordító, de szerintem a Karaj angolul is jól hangzik. Maximum a írásmódját kellene egy kicsit megváltoztatni, mondjuk Karai, vagy még divatosabban Karaï. Ugyan a nyitányon nem volt ott, de bevehetnénk a csapatba Purple Figs spice-t is, hiszen ő is gyakran szerepel együtt a csapat többi tagjával. (Aki kitalálja, hogy kiről van szó, kap egy pirospontot.)
A fellépéseiken nem csak énekelnének, mert persze abban is biztos fantasztikusan tehetségesek, hanem mondjuk főzhetnének a színpadon. És ha már valami klassz dolog rotyog a fazékban, azt azonnal meg is oszthatnák a közönséggel. Mondjuk szilvásgombócot dobálhatnának a közönség közé, mint Regős Bendegúz az Indul a bakterházban. Bár ez akár veszélyes is lehet. A film forgatásán Bendegúz úgy szemengórta szerencsétlen Koltai Róbertet, hogy az fájdalmában kimenekült a Bakterházból. Ez benne is maradt a filmben, érdemes megfigyelni. De mondjuk egy kis pacalfürdővel nem lehetne semmi gond, az nem okozhat sérülést senkinek.
Azt vettem észre, hogy minél többször fordulok kóstolóért, annál könnyebben jönnek a remek ötletek.
Látványelemeket is alkalmazhatnánk. Lehetne például hagymaszeletelés ütemre, vagy egy jó kis káposztagyalulás. Múlt nyáron láttunk egy remek zenekart Bodrogkeresztúron, akik mindenféle más célra hitelesített eszközökkel ritmuszenét adtak elő, például köveket egymáshoz ütögetve. Esetünkben a lábdobot remekül lehetne helyettesíteni például húsklopfolóval. Valaki tojáshabot verhetne, egy másik pedig a borsdarálót kezelhetné. Gyönyörű kép…
Mire ezt a sok sületlenséget végiggondoltam véget is ért a rendezvény és a magányom is megszűnt végre. Eszter mesélte nekem, hogy többeknek lett hasonló ötletük a rendezvény alatt, mint nekem, persze ők nem zenei performanszt vízionizáltak. Mindig is hittem benne, hogy a gondolatok terjednek az éterben.
Kategóriák
Egyéb kategória

Báránypörkölt


Hogy kell egy bárányt harminc perc alatt szétbontani?
Én en nem tudom, talán úgy, hogy megkérünk egy hentest! Minden esetre Norbi azzal kezdte, hogy reggel kimegyünk a Gonda farmra (erről majd később) és megnézzük, hogy vágják és nyúzzák le a bárányunkat. Erről rendesen lemaradtunk, az ilyesmit ugyanis nem délelőtt tíz felé szokták csinálni. Nem baj, a bárány megérkezett egy ládában, kizsigerelve, belsőségei mellé csomagolva. Meghallgattuk az eligazítást, hogy egy bárányt kicsontozni mindössze fél óra, és neki is veselkedtünk ketten Szilágyi Petivel.
A bajok akkor kezdődtek, amikor ráeszméltünk, hogy a késeink inkább egy fakanálhoz hasonlítanak, mintsem egy éles pengéhez, de nem adtuk fel, végül is egyszerű lett volna erre az apróságra fogni a szakértelmünk hiányát. A lényeg, hogy egy óra közös vágás, filézés, és szeletelés után nekem el kellett szaladnom tíz percre, ami állítólag pont úgy volt tíz perc, mint a félórás bontás, és egy idő vácuumba kerülve, negyven perc után tértem vissza a bárányhoz.
Közben Norbi bemutatta, miként lehet egy perc alatt a gerincénél félbevágni az állatot (fél óra alatt) baltával.
Végül is kicsit több, mint két óra alatt végeztünk: sok finom, színhús kockánk, és mégtöbb eléggé trehányan letisztított csontunk várta, hogy bográcsba kerüljön.
Egy jó darab füstölt szalonnát a férjem kiolvasztott, szerintem nem eléggé, de szerinte én egy kötekedő nőszemély vagyok, és különben is igyak ebben a nagy melegben egy fröccsöt.
A zsírra került egy kilónyi hagyma, majd a sok-sok csont, amit végül felöntöttünk annyi vízzel, amennyi ellepte, és két óra alatt isteni bárányalaplét főztünk belőle.
Szerencsére akadt egy kiváló tűzmesterünk Bálint személyében, aki jobban értett a tűzhöz, mint mi a filézéshez, ezért mindig megfelelő nagyságú lángok nyaldosták a bogrács alját.
Kiszedtük a csontokat, és leszűrtük az alaplét. Itt szerintem elkövettük azt a hibát, hogy simán mehetett volna még bele egy kiló hagyma egy kevés zsíron megdinsztelve, de sok bába között elvész a gyerek, nálunk pedig mindenki legalább akkora bárányfőző mester volt, mint én, így legalább hatan forgattuk a fakanalat, újabb hagymaadag elmaradt 🙂
Kicsit lepirítottuk a bárányhús kockákat, borsoztuk, került bele egy evőkanálnyi előre megpirított köménymag, sok-sok frissen szedett kakukkfű, majd felöntöttük kevés alaplével.
Egyszer csak gondoltunk egyet, és megszórtuk pirospaprikával, majd beledobtunk négy gerezd késsel ellapított fokhagymagerezdet is.
Néha pótoltuk a levét alaplével, aztán meg is sóztuk.
A végeredmény nagyon puha, de sajnos híg szaftú báránypörkölt lett. Hatalmas szelt friss, fehérkenyérrel tunkoltuk, és káposztasalátát ettünk mellé.
Egészségünkre!

Kategóriák
Egyéb kategória

Bodzafagyi

Hazaérkeztünk. Kicsit hosszabbra nyúlt az utunk, mint azt gondoltuk, de nem számítottunk arra, hogy a kis hegyi patakok komoly folyókká duzzadnak majd, hogy lezárják a zempléni utakat, hogy Miskolcra egyáltalán nem lehet majd Hegyaljáról eljutni csak Debrecen felől, és hogy azok a vendégek, akik felénk igyekeztek, akkorát kell hogy kerüljenek, hogy át kell menniük a szlovák határon. De autószerelőhöz se szándékoztuk vinni a kocsinkat, de az már igazán egy másik történet. Viszont láttam akkora esőket, mint még soha, és meglátogattuk egy rég nem látott (16 év, az azért elég sok) barátunkat Telkibányán, majd elámultam azon, hogy mennyire gyönyörű hely Monok. Végre megismertem Petráékat, aki a fejlécemet készíti hónapról hónapra, és nem csak ezért hős, de ők voltak az utolsók, akik átjöhettek a vízzel borított úton, igaz már rájuk is furcsán nézett a rendőr. A nagy vigadalomról majd holnap írok, és életem első bárányfeldolgozásáról is.
Úgy látom, itt Budapesten a bodzavirág szezonnak már vége, de a Zemplénben még bőven szedhető. Eddig leginkább bodza sorbetet készítettem, azt a fagyit most próbáltam először, nagyon ízlett, kár, hogy nem próbáltam ki két héttel korábban, igaz akkor meg hideg volt, egyáltalán nem kívántam a fagylaltot.
Hozzávalók:

5 dl joghurt
3 dl tejszín
15 bodzaernyő
1 citrom héja
6 tojás sárgája
10-15 dkg nádcukor

A bodzavirágot messze az utaktól, szép napsütésben, teljesen kinyílva érdemes leszedni. Nem mosom meg, csak alaposan kiütögetem, hogy a bogarak kipotyogjanak belőle.
A joghurtot egy éjszakán át lecsepegtettem.
A tejszínt megmelegítem, és elkeverem benne a cukor felét, majd hagyom langyosra hűlni.
A citrom héját krumpli pucolóval nagyon vékonyan lehámozom, majd a bodzavirágokkal együtt egy tálba teszem, és leöntöm a langyos cukros tejszínnel. Miután lehűlt, egy éjszakára a hűtőbe rakom. Másnap a tojások sárgájából, a maradék cukorból és a virágokkal, citromhéjjal együtt felforralt, majd leszűrt tejszínből krémet főzők óvatosan, nehogy összeugorjon.
Elkeverem a sűrű joghurtal. Ha nem elég savanykás, lehet bele citromlevet is tenni.
Teljesen lehűtöm, és a fagylaltgéppel fagyit készítek belőle. Ha nincs fagyigép, akkor se kell búsulni, mehet egy műanyag dobozba, majd be a fagyasztóba, és óránként át kell keverni villával, illetve amikor majdnem kész, a késes robotgéppel.

Kategóriák
Egyéb kategória

Víz, víz és kenyér a Zemplénben


Tegnap hatalmas eső esett itt a Zemplénben. Reggel elmentünk egy régi barátunkhoz látogatóba Telkibányára, és már odafelé is izgalmas volt az út a sok víz miatt, de hazafelé csak negyven kilométeres kerülővel jutottunk haza, az Aranyosi-völgyet ugyanis lezárták árvíz miatt.
Voltam már többször Telkibányán, de eddig nem tudatosult bennem igazán, hogy mennyire gyönyörű falu! Erdőbénye határában a polgármester nézte aggódó arccal a patakot, de akkor már kezdett csitulni az eső, remélem nagy baj nem történ éjjel se a faluban.
A kenyérrel vannak gondok errefelé, legtöbb helyen csak vacak előreszeletelt kenyeret árulnak, de ha nem azt, akkor se valami fényes a minőség. Gondoltam kipróbálom a Karancsot, mit tud. Nagyon féltem tőle, mert emlékszem még arra, amikor nekünk is valami hasonló volt otthon, és jó kenyeret, vagy normális süteményt nem lehetett benne sütni, pedig szegény édesanyám mindenféle cserepeket rakott az aljába, hogy ne égessen annyira.
Biztos ami biztos, vettem a Culinárisban angol, Hovis márkájú élesztőt, és jelentem, a kenyér nagyon jól sikerült!
Jó érzés ebben a hidegben, esőben friss kenyér illatára hazajönni.

Hozzávalók a kenyérhez:
1 kg simaliszt
2 csomag szárított élesztő (2X7g)
1 ek tengeri só
1 kk kömény
1 kk durvára őrölt bors
2 ág kakukkfű levélkéi (ha már minden tele van kakukkfűvel)
7 dl langyos víz

Alaposan kidagasztottam a kenyeret, hagytam duplájára kelni, majd sütőpapírra borítottam, és pihentettem még húsz percig. Kicsit megformáztam a pihentetés előtt, de nem vittem túlzásba. Legnagyobb hőmérséklete felmelegítettem a sütőt, ezen ez 8-as fokozat, majd ezen is sütöttem szép pirosra, nekem 35 perc alatt sült meg.