Címke: főétel

Kategóriák
Egyéb kategória

Szarvas ragu

Vendégeket vártam péntekre, és nagyon szerettem volna szép birkát venni. A hét folyamán végigjártam az összes bevált hentest, ahol valaha is kaptam normálisnak mondható birkát, de most nem volt szerencsém. A recepten nem tudtam változtatni, ugyanis “megrendelésre” főztem, méghozzá libanoni ételeket. (Ezekről majd később.)
Már teljesen lemondtam a dologról, amikor a Lehel piacon a hentesnél, a marhahúsok között észrevettem egy nagydarab gyönyörű szarvast. Persze, ha valami szép szarvast kerestem volna, gondolom csak birkát találtam volna!
Annyira szép volt, friss, nem utolsósorban megfizethető (2400Ft/kg), hogy rögtön le is csaptam egy szimpatikus kétkilós darabra.
Ettől kezdve az égiekre bíztam magam, ugyanis két dolgot nem tudtam:
Milyen lesz a szarvas, ha libanoni recept szerint készítem el?
Megeszik-e a vendégeim a vadhúst?
Nos, szerencsére a vendégek megették, és szerintem nagyon finom lett. A vadnak is van valamilyen erőteljes hús íze, ami bár más mint a birkáé, mégis karakteres, és finom lett a végeredmény.
Muszáj leírnom azt is, mennyire átvágják az embereket a Lehelen a “magosnál”. (Talán Kristály kft, de ma megyek a piacra, majd ellenőrzöm) A pucolt pisztácia 5900Ft/kg, a fenyőmag pedig 6000Ft. Nem is vásárol az ember belőle kilószám, én is mindössze 10-10 dekányit kértem. Mondanom se kell, nem digitális mérlegen mérik az árut, hanem hagyományos, régi fajtán, arra is csak mozgás közben pillant oda az eladó. A piacon van ellenőrző digitális mérleg, ami a tíz dekának számolt pisztáciát 8,5 dekának, a fenyőmagot pedig 9 dekányinak mutatta. Persze itthon is ellenőriztem, és ugyanezt az eredményt kaptam. Tíz, és tizenöt százalékot loptak el tőlem! 🙁
És akkor következzen a recept:
1,5 kg szarvas comb
2 fej hagyma
2 szem paradicsom megpucolva, nagyon apróra vágva
5 gerezd fokhagyma
2 kk római kömény
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/2 kk őrölt szerecsendió
1 kk őrölt fahéj
1 kk őrölt bors
1 kk oregánó
só
10 dkg (éjszakára beáztatott) pisztácia
A hagymát az olívaolajon megdinszteltem, majd a só kivételével beleszórtam a fűszereket. Rádobtam az apróra vágott húst, nagy lángon pár percig kevergettem, amíg a hús kívülről kifehéredik. Ekkor lefedtem, és betoltam a sütőbe 100 fokra, ahol egy órát pároltam. Beleöntöttem a paradicsomot, megsóztam, majd visszatoltam még 20 percre. Vaj puha lett.
Tálalásnál megszórtam a pisztáciával, és kuszkusszal tálaltam.
Finom lett volna rizzsel, a tetején pedig dióval, vagy mandulával is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Csirkecomb serpenyőben

Azt szeretem az ilyen receptekben, hogy erősen emlékeztetnek a csülök pékné módjára elkészített változatához, vagyis össze kell dobni, majd a sütőben magára hagyni, és a végén bezsebelni az elismerést.
Kaptunk két gyönyörű, nem mellesleg kóser csirkecombot, volt itthon egy kilónyi sárgarépám még a tavalyiból, pedig már itt az új, kezdeni kellett azzal is valamit.
Aztán ígértem, hogy lesz turbolyás recept. A fotón nem látszik, pedig ebben az ételben bizony benne van egy nagy csokor turbolya. Olvastam ugyanis, hogy a sárgarépa íze harmonizál a turbolya ízével. Valóban. Sőt, én tettem bele pár szem borókát, és azt se bántam meg.
A recept két személyre szól.
Hozzávalók:
2 egész csirkecomb
3 közepes hagyma
4 nagy sárgarépa (kb. 50 dkg)
1 csokor turbolya (ha éppen szezonja van)
3 ek olívaolaj
só, bors
1 ek szójaszósz
4 szem boróka bogyó
2 kk koriander mag (mert imádom 🙂
1 felaprított chili
A hagymát karikákra vágtam, a répát pedig gyalun csíkokra metéltem. Olíva olajon kicsit megpirítottam, beledobtam a fűszereket, elzártam a gázt, majd belekevertem a felaprított turbolyát. Rátettem az előre besózott csirkecombot, rálocsoltam a szójaszószt. Letakartam alufóliával, majd sütőben megsütöttem. Nekem most külföldről szerzett, nem tápos csirke lévén ez viszonylag hosszú időt vett igénybe, több mint egy órát, de a sima bolti csirke hamarabb átsül! Levettem róla a fóliát, majd a finom, fűszeres répás szafttal locsolgattam még 20 percig.
Nagyon kellemes, kicsit csípős, édeskés köret lett a répából, aminek az illata a csirkecombot is átjárta.

Kategóriák
Egyéb kategória

Csípős húsgombóc

Igazi férfias étel ez, de a hölgyek is sorra tüntették el a gombócokat a tálból, senki nem nyafogott, hogy túl csípős lenne, pedig nem fukarkodtam az erős paprikával.
Szoktam hasonlót készíteni, de az valódi fasírt húsból van, ez pedig marhából készült, köménnyel, erős paprika krémmel, a szaft pedig rengeteg paradicsommal.
Nagyon olcsó, kiadós étel, ideális sok embernek, ugyanis nagyon jól melegíthető. Főtt krumplit ettünk hozzá, és uborkasalátát.
Hozzávalók a húsgombóchoz:
50 dkg marhahús
1 zsömle beáztatva, vagy 4 ek zsemlemorzsa+2 ek víz
1 tojás
1 közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma összezúzva
só, bors
1 ek erős paprika krém
2 kk kömény
2 kk majoránna
A hozzávalókat összegyúrtam, majd vizes kézzel pici gombócokat formáztam belőle, és a szaftban, fedő alatt megfőztem.
Hozzávalók a szafthoz:
2 nagy fej hagyma
olaj
6 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
1 csokor petrezselyem, vagy kapor
1 paprika
1 ek édesnemes pirospaprika
só, bors
1 üveg házi paradicsomlé, vagy 2 doboz paradicsomkonzerv
Az olajon megdinszteltem a hagymát, rádobtam a fokhagymát, lehúztam a tűzről, és belekevertem a piros paprikát, az apró kockákra vágott zöldpaprikát is. Felöntöttem a paradicsommal, és visszatoltam a tűzre. Beletettem a petrezselyem kivételével a többi fűszert, és öt perc alatt összefőztem.
Óvatosan raktam bele a húsgolyókat, takarékra állítottam a lángot, és lefedve, néha megrázogatva megfőztem.
Lehet a tetejére tejfölt is locsolni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Gulyás


A férjem kedvence a gulyás, attól jobban már csak a lecsót szereti. Megy is a vita folyamatosan, hogy milyennek kéne lenni a gulyásnak. Egy biztos, és ez a közös pontja az elképzelésnek, hogy zsírral készül, és lábszárból. Jó kenyér nélkül pedig a gulyás keveset ér!
Megemlítem még, hogy bográcsban a legjobb, de sajnos vannak olyan alkalmak, amikor kénytelen vagyok a gáztűzhelyen megfőzni. Ilyenkor a zománcos, öntöttvas lábosomban főzőm, ebben lesz a leghasonlatosabb a bográcsban készült változathoz.
Állandó vita tárgya nálunk, hogy kell-e sárgarépa, és gyökér a gulyásba. Szerintem kell. Sőt, zeller is kell bele, de azt nem teszek bele a békesség kedvéért. A férjem szerint ugyanis a gulyásba csak krumpli kell a marhán kívül, az is úgy, hogy mire a leves elkészül, teljesen elfőjön, csak a sűrűsége legyen a levesben.
Ehhez képest én máshogy készítem, de eddig még soha nem romlott ránk!
Érdekes adalék Váncsa írása a témához:
„Miért nem teszi fel soha senki a kérdést, hogy a hús, ami a gulyás bográcsában állítólag rotyog, honnan került oda? A fagyasztóból, minthogy az nem volt, aligha vehette elő. Hentes nem volt a pusztán, sőt általában a faluban se, de ha volt is, nem tartott marhahúst, és ha netán mégis tartott volna, a gulyás akkor se tudta volna megvenni. Nyájas olvasóm talán arra gondol, hogy hát ott volt a gulya, az a sok-sok hús, és nyájas olvasómnak ebben talán igaza is van, viszont ne felejtsük, hogy a gulyás és a dinnyecsősz helyzete némiképp különbözik. A dinnyecsősz, ha úgy gondolja, elfogyaszt egy dinnyét, a gazda ezért se részesítené őt dicséretben, de hát úgyse tudja meg. Viszont a gulyás nem kanyaríthat le két kiló húst valamelyik marhából, ugyanis a marha az ilyesmit rosszul viseli. Nyájas olvasóm bizonyára látott már marhát, (…)Azt talán nem tudja, hogy a marhának a súlya három usqe öt mázsa, értéke (mármint az élő marháé) manapság mintegy százezer forint. A gulyások nagyon-nagyon szegény emberek voltak, a marha viszont régen is vagyont ért. Hogyan került hát a vagyont érő marha a nagyon-nagyon szegény gulyásembernek a bográcsába bele? Megmondom: sehogy. Gulyáslevest vagy gulyáshúst, sőt gulyásos húst, nevezzük, ahogy akarjuk, igazi gulyás sohasem főzött, sőt nem is evett. Soha az életben egyetlenegyszer se. Senki falusi ember nem evett marhahúst, ugyanis nem jutott hozzá. E sorok írója életének első tizenhat évét falun töltötte, nemhogy nem evett soha marhahúst, de még csak nem is látott. Marhát intakt állapotban látott, négy lábbal, szarvakkal, bőrbe kötve, így látta a gulyás is, soha másképp. A gulyásleves tehát a legkevésbé sem jellegzetes pusztai étel, hanem városi találmány, városi vendéglők fazekaiban főtt, ott is inkább csak a XIX. Század második felétől kezdve. Pesti vendéglőkben, de bécsiekben még inkább.”
Az első szakácskönyv, amelyben a gulyás receptje szerepel, Rátz Zsuzsanna: Búza szükségben felsegéllő Jegyzések című receptgyűjteménye volt, amelyet Miskolcon adtak ki 1816-18-ban. Rátz Zsuzsanna a krumplit kívánta népszerűsíteni a falusi emberek körében. A könyvben a gulyáshús-kromplival 🙂 elkészítési módja szerint inkább a paprikásra emlékeztet, de paprikát nem tartalmaz.
Most a gulyás egy XIII. kerületi konyhában készült.
Hozzávalók:
1 kg marha lábszár felkockázva
10 dkg füstölt szalonna, vagy 2 ek zsír
2 fej hagyma apró kockákra vágva
1 paprika
1 paradicsom
2 szem közepes krumpli felkockázva
1 sárgarépa felszeletelve
1 fehérrépa felszeletelve
édesnemes pirospaprika
só, bors
kömény
Kiolvasztom a szalonna zsírját (vagy megolvasztom a zsírt), majd rádobom a hagymát. Miután a hagyma megfonnyadt, lehúzom a tűzről, és beleszórom a pirospaprikát, és a köményt. Rádobom a húst, visszatolom a tűzre, és addig kevergetem, amíg a hús teljesen kifehéredik. Ekkor adom hozzá a paprikát, és a paradicsomot. Pár perc múlva a répákat is belekeverem, majd tíz percig dinsztelem. Csak ekkor sózom, és felöntöm forró vízzel. Beleszórom a krumplit is, majd borsozom. Alacsony lángon addig főzőm, amíg a hús teljesen megpuhul. A borsot csak a végén darálom bele, ha gyerekek nem esznek belőle, akkor ilyenkor teszem hozzá az erőset is.

Gulyás PHZS szerint.

Kategóriák
Egyéb kategória

Spárga parasztsonkagombóccal, kaprival

Nincs mit tenni, itt a spárga szezon. Be is vásároltam a piacon, a zöld spárgát ugyanis nagyon szeretem. Gondoltam, egyszerűen hús nélkül készítek valami vega vacsorát, esetleg iszunk hozzá egy pohár száraz szamorodnit, vagy valami könnyű rozét, és mennyire jó lesz nekünk.
Hazaérkezett a férjem, és nem kis arcvágások közepette kifejti, hogy a spárga rossz, csak a sznobok eszik, és aki még azt is mondja rá, hogy finom, az hazudik. (Megjegyzem tavaly és azelőtt is szóról szóra ugyanezt mondta, aztán meg mindig ízlik neki, csak egy év alatt elfelejti.)
Úgyhogy muszáj volt mellé valami húst is készíteni, ne érezze magát becsapva.
Kaptunk pár szelet valódi parasztsonkát, jó vastag zsírral, volt egy darab fehérpecsenyém, gondoltam jól ledarálom, akkor mindennek füstölt íze lesz, nem is száraz, örülni fog a család feje.
Így is lett.
Hozzávalók:
egy csomag zöld spárga
1 citrom leve és héja
1/2 üveg kapribogyó
olívaolaj
só, bors
1 dl tejszín

20 dkg parasztsonka (jó zsíros)
20 dkg fehérpecsenye
1/2 üveg kapribogyó
bors
1 hagyma apróra vágva
2 ek zsemlemorzsa
1 ek ecetes torma

A sonkát és a húst ledaráltam, majd összekevertem a többi hozzávalóval. Mivel a sonka nagyon sós, így só nem kellett bele. Diónyi gombócokat formáztam belőle, majd előre, szárazon felhevített serpenyőbe dobtam őket. Olajat nem tettem alá, az elég mennyiségben sült ki a gombócból.
Közben a spárga végét levágtam. Szerencsém volt, ugyanis annyira zsenge volt a spárga, hogy nem kellett még a végét se megpucolni. Félbetörtem őket, olívaolajra dobtam a serpenyőbe, sóztam, borsoztam. Pár perc után rányomtam a citrom levét, belereszeltem a héját, majd beleszórtam a kaprit is. Mielőtt elzártam a gázt, ráöntöttem a tejszínt. A gombócokkal tálaltam, citromkarikákkal, amit még külön a húsgombóchoz ettünk.
Kritika: te, ez nagyon finom volt. Ilyen gombóc legyen máskor is

🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Brokkolis ricottás rétes

Nagyon ritkán veszek ricottát, de most a sarki kisközért úgy döntött, árul egy pár különlegességet. Nem nagyon vette senki, amit megértek, ugyanis egy kisközértbe szerintem csak az elfelejtett, vagy alapélelmiszerekért járnak manapság az emberek, ezért is csodálkoztam, mikor kiderült, hogy nem tartanak pl. sütőport. Ott sorakozott viszont fél áron a ricotta, ami így sokkal olcsóbb volt mint a túró. Még mindig van pár ősszel lefagyasztott brokkolim a fagyasztóban, úgyhogy kapóra jött a ricottás rétes gondolata. Ez a kettő még elég íztelen lett volna, de csodálatos, füstös, kicsit csípős csirkemell sonkával béleltem a rétest, és így már egy férfi is elégedett lehetett a végeredménnyel.
Hozzávalók:
30 dkg ricotta (a túró is megteszi)
3 gerezd fokhagyma
1 tojás kettéválasztva
só, bors
30 dkg brokkoli
10 dkg füstölt sonkaféle (a bacon se ugrott volna ki a rétesből sértődötten)
4 réteslap
vaj
A ricottát összekevertem a tojás sárgájával, sóztam, borsoztam, és belenyomtam a fokhagymát. Felvertem a fehérjét egy csipet sóval, és óvatosan a masszához kevertem.
A brokkolit rózsáira szedtem, félig megfőztem, majd teljesen lecsöpögtettem. Közben a réteslapot nedves konyharuhára fektettem, megkentem olvasztott vajjal, és rátettem a következő lapot. Újra vaj, és a harmadik, majd negyedik lap következett.
A sonkaszeleteket egymás mellett rátettem a réteslapra. Több, mint a közepéig befedte a lapokat. Ráhalmoztam a ricottát, és a brokkolit, majd a konyharuha segítségével feltekertem. Benyomtam a két végét, megszurkáltam a tetejét, és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam. Szép pirosra sütöttem 30 perc alatt. Borjúkaraj mellé tálaltam köretnek, de főételnek is elment volna.

Kategóriák
Egyéb kategória

Cukkini szósz mascarponéval

Pár éve Horvátországban ettem egy fantasztikusan finom tortellinit. Sajnos már teljes pontossággal nem tudom felidézni az ízét, de azért a lényegre emlékszem.
Pár hete a Velvet megkért, hogy menjek el a Dolce üzletébe, és írjak róla pár sort. Ott láttam nagyon jó tortelliniket, és akkor újra bevillant a cukkinis tortellini.
Múlt héten, amikor a Király utcában jártam, beszaladtam, vettem egy adag tésztát, és itthon nekiláttam.
Így utólag már nem tudom eldönteni, hogy olyan lett-e a végeredmény, mint az eredeti, de mindenkinek nagyon ízlett. Szerintem a szószt érdemes csak úgy, húsok mellé is elkészíteni, egy főtt marha pl. egyenesen kívánja a krémes cukkínit, ha nincs éppen a kaporszószhoz kedvünk.
Hozzávalók:
2 kicsi cukkini
4 gerezd fokhagyma
2,5 dl tejszín
20 dkg mascarpone
5 dkg kéksajt (ez biztosan nem volt az eredetiben, de nem rontotta el, sőt!)
2 tojás sárgája
só, bors
szerecsendió
4-5 levélke zsálya
5 dkg vaj
2 ek extraszűz olívaolaj
A cukkínit lereszeltem nagy lyukú reszelőn. Megsóztam, majd kinyomkodtam a levét. Egy serpenyőben megolvasztottam a vajat, beledobtam az összezúzott fokhagymát, kettőt kevertem rajta, és hozzáadtam a cukkinit. 5-6 percig pároltam, fűszereztem, és belekevertem a mascarponét, és kicsit összefőztem. Elkevertem a tejszínt a tojás sárgákkal, és ráöntöttem a cukkínis masszára. Csak egy rottyanásnyi időt adtam neki, és le is tekertem a lángot, nehogy kicsapódjon a tojás, vagy a vaj a tejszínnel. Miután elzártam, csak akkor kevertem bele a kéksajtot, és az olívaoljat. Egyszerű tésztával, kevés parmezánnal is kiadós étel.

Kategóriák
Egyéb kategória

Macesz lasagna

Valamikor ősszel olvastam egy amerikai fórumon a macesz-lasagnát (macannya :-), és annyira abszurdnak tűnt, hogy megjegyeztem. Arra gondoltam, hogy rettenetes lesz az íze, de egy hét tésztamegvonás után még jól jöhet.
Most megcsináltam, és nagyon meglepődtünk mindketten a férjemmel. Ez finom! Nincs pászka íze, és persze badarság lenne egy valódi olasz tésztához hasonlítani, mégis nagyon finom. Nekünk legalábbis a 2008-as pészah meglepetése.
Vannak, akik széder este nem nagyon fűszerezik az ételeiket, de én nem tartozom közéjük. Ezt is csak jó fokhagymásan, sok oregánóval érdemes megsütni.
Kétféle szósz van a maceszlapok között, egy gombás, és egy sajtos.
Hozzávalók a gombás szószhoz:
50 dkg csiperke felszeletelve
2 paradicsomkonzerv
5 gerezd fokhagyma
1 kk majoránna
1 kk oregánó
1 kk bazsalikom
só, bors
olívaolaj
1 dl vörösbor
Az olajon megdinszteltem a gombát, rászórtam a fűszereket, majd beleöntöttem a paradicsomkonzervet. Kicsit összefőztem, majd belenyomtam a fokhagymákat is. Végül belekevertem a bort.
Hozzávalók a sajtos szószhoz:
2 dl tejszín
20 dkg cheddar sajt
10 dkg parmezán
só, bors, szerecsendió
A tejszínbe belereszeltem a sajtot, majd addig melegítettem, amíg teljesen elolvadt. Fűszereztem, és beleszórtam a parmezánt is. Elvileg sűrű massza kell hogy legyen, de ha mégis híg maradna, akkor a tűzről lehúzva keverjünk bele egy tojás sárgáját.
A maceszlapokat felváltva megkentem a szószokkal, majd a tetejére reszelt sajtot szórtam. Hagytam állni 15 percet, így megpuhult a pászka, majd forró sütőben átsütöttem. Az asztalnál dobtam a tetejére pár szem fenyőmagot.
Használjuk kóser bort, legalább pészahkkor.

Kategóriák
Egyéb kategória

Vasárnapi gyors

Tudom, hogy a legtöbb családnál vasárnaponként nagy ebédet rendeznek, de nálunk ez először is ez szombaton esedékes, másrészt tegnap olyan csodálatos idő volt, hogy nem tudtam itthon maradni. Talán jó lett volna a szabadban főzni, de most valahogy sétálni volt kedvem.
A lényeg, hogy 3 körül, amikor hazaértünk, annyira éhesek voltunk, hogy a vasszöget is megettük volna, ha lett volna itthon. Gombával töltött csirkemellet terveztem, hagymaszószban, de az igencsak időigényes ebéd, maradt egy gyors serpenyős csirke. 25 perc alatt készült el, 3 perc alatt, serpenyőből, állva, a konyhapult mellett faltuk fel.
Hozzávalók:
1 nagyobb csirkemell filé
1 nagy fej “főzőhagyma”
4 paradicsom
15 dkg apró csiperke
20 dkg mozarella
1 dl száraz fehérbor
2 gerezd fokhagyma
majoránna
rozmaring
só, bors
olívaolaj
Felforrósítottam a serpenyőt, olajat öntöttem bele, majd beletettem a félbevágott csirkemellet. Sóztam, borsoztam, megsütöttem mindkét oldalát 3-3 perc alatt. Rászórtam a karikára vágott hagymát, egy kicsit azt is megpároltam. Beletettem a gombákat (szeretem az apró csiperkét, mert nem kell felszeletelni, egyben lehet hagyni, és nagyon finom, erős gomba íze marad, most is csak két szemet kellett félbevágni), és szépen elrendeztem körülötte a paradicsomszeleteket. A mozarallát is rászeleteltem, elkentem a tetején a szétnyomott fokhagymát, megszórtam a fűszerekkel, aláöntöttem a bort, és alacsony lángon pároltam még 10 percig. A végén serpenyőstől betoltam a grill alá öt percre, hogy kicsit megbarnuljon a teteje.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hagymás rétes

Be kell vallanom, ezen a héten nincs túl sok kedvem főzni. Van ilyen, és még az sem segített rajtam, hogy kimentem szétnézni a piacra. Pedig a piac mindig inspirál, de most alig vettem valamit, abból sem volt ötletem, hogy mit főzzek.
Beszélgettem Mirellével telefonon, megkérdeztem, ő mit főz, de hasonló válságban van mint én. Biztosan a tavasz teszi. 🙂
Tegnap reggel is csak azt tudtam, hogy natúr csirkemell lesz vacsorára. Aztán megnéztem mi is lapul az üres hűtőmben elrejtve, ami alkalmas lenne köretnek. Egy csomag réteslap várakozott arra, hogy egyszer almás-szilvás rétest süssek belőle, amihez nem volt minden itthon. Hagyma, és fokhagyma viszont mindig van, így nem lehetett más a köret, mint hagymás rétes.
Hozzávalók:
10 fej hagyma negyedekre vágva
1 marék mazsola
3 ek balzsamecet
olívaolaj
só, bors
rozmaring
kakukkfű
3 réteslap
kevés vaj a réteslapok közé
1 ek szezámmag (el is maradhat)
A hagyma negyedeket forró wokban (sima nagy serpenyő is megteszi) kevés olívaolajon, rázogatva félpuhára sütöttem. Félidőben ráöntöttem a balzsamecetet, sóztam, borsoztam, majd a végén a rozmaring levélkéket is rátépkedtem, és a kakukkfüvet is beleszórtam. A hagyma szépen karamellizálódott. Végül a mazsolát is belekevertem.
A réteslapokat egyenként megkentem megolvasztott vajjal, majd egymásra fektettem őket, egy enyhén nedves konyharuhán. Az egyik végébe halmoztam a hagymatölteléket, és a konyharuha segítségével feltekertem a rétest. A tetejét megkentem egy pici vajjal, és rászórtam a szezámmagot.
Előmelegített 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem, olyan 25 perc alatt.